Mint minden reggel, ma is pocsék kedvel ébredtem. Amióta
elszöktem otthonról, valahogy nem vagyok boldog, pedig annak kéne lennem. Mind
egy. Kicsit feszülten, de sikerült kimásznom a meleg ágyikómból. A fürdőbe
igyekezte, de előtte írtam egy SMS-t a barátnőmnek, Dzseninek, mint minden
reggel.
„Hééj Dzsenc! Ébren volnék! Hahaha, most előbb keltem, mint
Te! 8-kor tali a cukiba, ahogy minden nap. Szeretlek! Xxx Azii”
Langyos vizet indítottam. Elég gyorsan le is zuhanyoztam,
fogat mostam és kisminkeltem magam. A szekrényem előtt járkáltam fel és alá,
mert nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Mondjuk, amit akkor felveszek, azt csak
este húzom újra magamra, mivel a Cukrászdámban mindig munkaruhában vagyok, így
teljesen mindegy miden is vagyok, de azért szeretek ezen problémázni.
Végül, nagy nehezen kiválasztottam a tökéletes darabokat.
Mivel Londonban nem nagyon tombol a jóidő idén sem, ezért egy világoskék farmer
és egyszerű, szürke, vékony pulcsi mellett döntöttem. Előtúrtam a cipő
rengetegemből a bordó Conversemet, megkerestem a hasonló színű oldaltáskámat,
és már kész is voltam.
Az utcán sétálva elgondolkoztam. Ma, hogy 4 hónapja eljöttem
otthonról. Hm, bár néha szomorú vagyok a döntésem miatt, ez volt minden tettem
közül a leghasznosabb. 17 éves gyerek létemre, úgy kellett viselkednem, mint
egy igazi felnőttnek. Apám ivott és megvert minden nap. Anyámat nem érdekelte,
Ő elköltözött tőlünk, és otthagyott minket. A 2 öcsémet imádta Apa, csak engem
nem szeretett. Mindig is kilógtam a családomból. Mindenért engem okoltak,
mindenért én voltam a rossz, és ez pocsék érzés volt.
Ezeken gondolkozva egy könnycsepp gördült végig arcomon,
amit azonnal le is töröltem. A tetkómat kezdtem el nézegetni, amit a múlt héten
csináltattam. Azonnal jobb kedvem lett, és óriási mosollyal tértem be a Cukiba.
Dzsen már bent volt. Mosolyogva üdvözölt, én pedig
megöleltem. Végignéztem rajta, és le voltam döbbenve. Barna haja tökéletesen
volt elválasztva és befésülve. Kék szemeit szürkés-feketés sminkkel emelte ki. Fekete
farmert viselt, derékig érő, virágos toppal. Pilóta fazonú szemüvege pedig
pólóján pihent. Mosolygott, mint mindig.
-Mi újság? Hogy aludtál? – kicsit eltolt magától, és
végigmért, nem tettem-e valami rosszat magammal.
-Minden szuper – füllentettem, ami már megszokásommá vált. –
Veled minden rendben? Miért vagy ilyen csini ma? Hol van a melegítő, kócos haj?
– nevetve meglöktem a vállát, és együtt nevettünk tovább.
-Öhm… semmiért. Kezdjünk bele a teendőinkbe, mert mindjárt
jönnek a sulisok reggeliért! – mosolygott kedvesen és a munkaruhámat kezembe
nyomta.
A Little Cake (mert hogy ez a neve a boltunknak) egy gimi
mellett van. A sulis diákok szívesen jönnek be ide suli előtt és után egy
kicsit lazítani. A többségüket már jól ismerjük, és kedveljük is. Dzsen is ide
járt iskolába. (Ő idén lesz 19 éves) Én pedig úgy döntöttem, nem fogok már
sehova se járni, ezért megkértem Dzsenifert, hogy vegyen fel gyakornoknak. 2 és
fél hónapja dolgozom nála.
**********************************************************************************
A nap a szokásos ütemben telt. Jöttek a diákok, és itt
hagytak jó pár fontot. Mindenkivel jót beszélgettünk, és nevettünk. Este pedig
szokásosan este 8 órakor zártunk, és kezdtünk volna takarítani. Ám, Dzseni
elkezdett elköszönni tőlem.
-Hova mész? Még nem is takarítottunk ki – háborodtam fel
másodpercek alatt.
-Ma… szóval randim van. Megtennéd, hogy megcsinálsz mindent?
– boci szemekre váltott, az én szívem pedig megenyhült.
-Nyomás randira! – parancsoltam rá. Visítva a nyakamba
ugrott és szorosan megölelt, majd el is ment.
Szép lassan feltakarítottam. A pultot is letakarítottam, a
pénzt a széfbe tettem és már kész is voltam. Egyedül sajnos nem egy órába,
hanem kettőbe telt a takarítás, de végre készen voltam. Elugrottam az
„öltözőbe” és felkaptam a farmeremet és pulcsimat.
Az utcára kilépve sietősen bezártam az ajtót. Kicsit féltem
egyedül hazamenni, mert mindig, de mindig Dzsenivel megyek, és úgy sokkal
nagyobb biztonságban érzem magam. Meneteltem a táskámmal a vállamon, és úgy
éreztem, mint ha valaki folyamatosan figyelne. Megfordultam, de senki nem volt
mögöttem. Ezt még háromszor eljátszottam, de még mindig nem volt ott senki.
Vettem egy mély lélegzetet és tovább mentem.
Cipők kopogását hallottam magam mögül és teljesen
ledermedtem. Két férfi hangját hallottam. Már el akartam futni, amikor az egyik
elkapta a kezem. Felsikítottam, de nem engedett el. Vonaglottam, ahogy csak
tudtam, de nem eresztett. Kezeivel lefogta, az enyémeket, míg a másik társa
valami zsepi félét tett az orromhoz.
-Cica, szívd csak be! Ha engedelmeskedsz, jobban jársz! – a
hang ismerős volt. Kicsit rekedtes, férfias. Nagyon-nagyon rosszul éreztem
magam, mert nem vettem levegőt. Az egyik belecsípett a derekamba, én pedig
véletlenül levegőt vettem, beszívva a zsepin lévő valamit.
Szemeimet nehéznek éreztem, és szédültem. A rekedtes hangú
szólt a társának, az pedig elengedte a karom. Zuhanni kezdtem, de valaki
elkapott, és felemelt menyasszonyi stílusban. Nem emlékszem a külsejére
tisztán, csak a göndör hajára, amit az utca fénye gyéren megvilágított. Nem
tudtam ellenállni. Lecsukódtak a szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése