30. rész Rejtélyes szőke

Minden olyan gyorsan történ. Arra eszméltem fel, hogy az ágyában ébredek meztelenül. A sötétség, a sok sírás, a dalszöveg, a tánc és a forró csókja. Össz-visz ennyi emlékem van.

Magamra húztam jobban a takarót. Kezével közelebb húzott magához. Csak ekkor vettem észre, hogy mellkasán fekszem. De nem zavart. Kényelmesebb volt, mint akármilyen párna. Lehunytam a szemem és tovább aludtam. Kint még sötét volt. Tehát, vagy hajnal van, vagy éjszaka. Minden esetre is, én alszom.

***

Mocorgásra nyitottam ki a szemem. Harry takargatott be. Rám nézett és mosolyogva megcsókolt. Meglepődtem. Ilyenre ébredni? Fantasztikus élmény. 

-Mennyi az idő? – kérdeztem a szokásos, reggeli rekedtes hangomon.

-Még csak fél 8. Miért keltél fel? – dőlt vissza mellém. Hajammal kezdett játszani. Érintésétől, és az este tudatlanságától teljesen zavarba jöttem. Felkuncogott, gondolom az arcom színének láttán.

-Nem tudtam, hogy itt aludtam. – suttogtam szinte alig hallhatóan.

-Pedig igen. Nem hagyhattam, hogy elmenj. Elmondod végre, miért sírtál? – váltott komoly hangsúlyra.

-Mert nem érdemellek titeket meg. – hangom elcsuklott. A könnyek megint szúrni kezdték a szemem. – Ti… kedvesen vagytok hozzám, és vigyáztok rám… én meg… hülye picsa vagyok, aki meg se érdemli az ilyen srácok figyelmét. – fordultam a párnámra rá, mivel nem akartam, hogy megint sírni lásson.

-Te nagyon hülye vagy, remélem, tudod. – rántott magához. – Dehogy vagy hülye picsa… gyönyörű, okos hercegnő vagy. Az szívem hercegnője! – puszilgatta a nyakam. – Szeretlek… - suttogta titokzatosan.

-De a szíved üres marad… - töröltem le azt a néhány idióta könnyem.

-Ha itt vagy, megtelelik. – kacsintott. Végigmért. Letörölte egy könnycseppem és csak nézett rám percekig.

Megpuszilt és visszadőlt a helyére. Szótlanul feküdtünk. Bekapcsolta a tv-t. Visszafordultam és szorosan magamhoz ölelve néztem a bulvárshowt. Valami sztár meghalt drogtúladagolásban, egy másik meg összejött valami filmszereplővel. Új albumot adott ki ez és ez. Minden unalmas és átírt volt. Utálom ezeket a hülye, mesterkélt bulváros szarságokat. Azonban az egyik „hírre” azonnal felugrottam. 

-A rejtélyes szőke ismét lecsapott! – jelent meg a képernyőn a múltkori riporter csaj. – Az elmúlt 2 napban ismét lencsevégre kapták a titokzatos hölgyet a One Direction tagjaival, nevezetesen Louis Tomlinsonnal, Harry Stylessel, és Zayn Malikkal. A kapcsolatot és a lányt egyelőre még szürke köd fedi, de a leleményes rajongóknak köszönhetően újabb információkat tudtunk meg a brit fiúbanda újdonsült társáról. 25-én, karácsony napján Louis Tomlinsonnal, a banda legidősebb tagjával látták bolondosan játszani egy londoni parkban. Louis a vállán cipelte a vihorászó szőkeséget. Lehet, hogy épp randevú volt? Másnap azonban a banda 2 másik tagjával, Zayn Malikkal és Harry Stylessel fotózták le, amint elhagyják Harry kedvenc londoni tetováló szalonját. Az új tetkóról még nem tudunk egyebet, csak annyit, hogy a rejtélyes barátnőhöz kapcsolódik. Zayn Malik a karjaiban vitte a lányt az autóhoz. Vajon kivel kavar a szőkeség? Ne feledjétek… - és elmondta a Los Angeles-i interjú adatait. Bosszúsan ültem fel. 

Harry megrázta a fejét és kikapcsolta a tv-t. Kimászott az ágyból és eltűnt a fürdőbe. Magamra kaptam a bugyimat és Harold pólóját. Sietősen felmentem a szobámba. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is bulvároldalak sztárja leszek, ráadásul ismeretlenül.

Felöltöztem. Laza ülepes nadrág és crop top szettet választottam. A sminkelésről letettem, és a hajamat is csak kontyba kötöttem fel. A tükörből teljesen más lány nézett rám, mint azelőtt. A szemem kicsit bevolt dagadva a sok bőgéstől, és volt pár sötét karikám is. Valami hiányzott. A mosoly? A ragyogás? Vagy csak önmagam…

Magamra dobtam a pulóveremet és lerohantam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. A 4 fiú valami rajzfilmet nézett. Mérgesen ledőltem a puha szőnyegre. Kibámultam az ablakon. A fülhallgatómból bömbölt a No Control. Hallottam, hogy valaki beszél nekem, de nem akartam vele foglalkozni. Megint mindenféle hülyeség járkált az agyamban. Hah, nesze neked rejtélyes szőkeség. 

-Amikor hozzád beszélek, legalább tettesd, hogy figyelsz! – rántotta ki a fülemből Louis a fülhallgatókat. Csak egy „héj”-t mertem szólni. Nem tudtam, mennyire dühös, ezért nem kockáztattam. – Szóval, mivel már figyelsz, csak azt mondtam, hogy jó a segged a tv-ben, de jobban örülnék, ha rajtam vonaglana. 

2 percig nem is pislogtam. Csak néztem rá. Komolyan mondom, akkor és ott éreztem magamat a világon a legmeztelenebbnek. Mintha azzal a hülye vigyorával és pillantásával vetkőztetett volna.  Megfogta az államat és becsukta a szám. Kicsit gáz, de most ez van.

Visszadugtam a fülest és ZHU-t hallgattam. Egyáltalán nem voltam kíváncsi a további megjegyzésekre a fenekemről és a melleimről. Borzasztó ez a fiú. És komolyan Ő a legöregebb… Szép.

Reggeli után nagyon vágytam a friss levegőre. Fájt a fejem és hányingerem is volt, de nem olyan vészes szinten. Tudom, hogy most kifejezetten veszélyes kint császkálnunk, mert mindenhol fotósok várják, hogy én, a „rejtélyes szőke” előbukkanjak, de akkor is rohadtul zúgott a fejem.

Niall rákulcsolta az ujjait az enyémekre és már ki is léptünk az ajtón. Haragudtam rá, de csak Ő akart velem jönni. A házból kilépve felvettük a szemüvegeinket és összemosolyogtunk. Kéz a kézben kezdtünk sétálni a park felé. 

-Milyen neveken gondolkodtál? – álltunk meg az egyik pad előtt. – Mármint, babaneveken… - ült le.

-Hát, nem tudom. Sok név tetszik. Például, George Horan. Szerintem, az olyan kis elegáns. – huppantam le mellé.

-Szerintem a Deczember Horan se rossz.

-Szép. És a Loran Horan? – fújtam ki egy adag levegőt.

-Áh, az vészes. Azzal folyton cikiznék a drágaságom. De a George az nem rossz. Az tetszik. – ölelt magához. 

Ültünk egy kicsit. A levegő kifújkálásával játszottunk. Mint a cigarettafüst, úgy szállt fel az égre. Megborzongtam. Csípős hideg volt. Hamarosan el is indultunk. A szabadságérzetem elszállt, amint ismét megláttam az óriási házat.

Beérve levetettem a kabátom és felrohantam a szobámba. A legnagyobb meglepetésemre Louist találtam az ágyamon. Összerezzentem, amint megfordult és szembenézett velem. Zavarodottan a kanapémra ültem, és eszem ágában sem volt az ágy közelébe menni. Ha akar valamit, majd Ő idejön. 

-Gondolkodtam. A Sierra szerintem a világ legszebb női neve az Azealia és a Johanna után. Mit szólnál, mondjuk egy Sierra Tomlinson nevű, kék szemű, cuki, szőke göndör kislányhoz? – a mosolya azonnal megfogott. Hol van a fiú, aki megerőszakolt? – Tetszik, vagy ritka szar? – huppant le mellém. Kezét azonnal a hasamra tette. Bedőltem az ölébe és hagytam, hogy simogassa a még lapos hasam.

-Szerintem a Sierra gyönyörű név, nekem még a Matt tetszik. Matt Tomlinson. Örökölné az eszemet, és a göndör hajam. De vicces lenne, és akarnok, mint te. A szeme kék lenne, és karamella színű hajjal. – hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Lehunytam a szemem és úgy folytattam a monológom. – Tudod, nem értelek Louis William Tomlinson. Egyszer kedves vagy velem, máskor meg megakarsz erőszakolni. Ma nagyon megbántottál…

-El se tudod képzelni, mennyire féltékeny vagyok! Irritál, hogy mind a 4 fiúval cuki, meg kedves vagy, rám meg rosszallóan tekintesz. A nagy mókamester énemet nem kedveled. Ha Harry bunkózik és rosszfiúskodik bedőlsz az ágyába, ha én csinálom meg kiakadsz és beburkolózol. Nem szóltam senkinek a múltkori kis ügyedről. Soha nem akartalak bántani, de te valamiért arra vágysz, hogy bántsalak… - kicsit ideges volt a hangja, de még mindig simogatta a pocim. – Ma csak bókolni akartam a kis formás popsid miatt, de te behisztiztél. A nyakamat rá, ha Harry vagy esetleg Zayn, a másik nagy szerelmed mondta volna, tuti belepirulsz a zoknidba és baszol egyet velük… esetleg mindkettővel… - nem hagytam, hogy végigmondja a kibaszott mondatát, mert bennem is felszaladt a pumpa.

-Hogy mondhatsz ilyeneket? Rohadtul nem ismersz Louis! Senkit nem szeretek közületek! Mind csak bántotok, de te a legjobban. Ott marsz, ahol tudod, hogy fáj. Hogy mersz rólam feltételezgetni dolgokat? Persze, hogy beburkolózok tőled! Vedd észre magad! Megerőszakoltál, mert nem köszöntem vissza… és még meg se bántad! Azt mondod, nem akartál bántani, pedig tudom, hogy élvezted. Élvezed, hogy minden nap rettegek, nehogy még egyszer előforduljon ez. Élvezed, hogy sírok, amikor csak egyedül vagyok. Élvezed, hogy kihasználhatsz! Húzzál innen kifelé! Most! Takarodj és hagyj békén! – ordítottam vele, a könnyeimmel küszködve. 

Elkerekedett szemekkel távozott. Amint hallottam, hogy megfelelő távolságra van tőlem az ágyamba ugrottam és magamra rántottam a takarót. Kint nem teljesen sütött a nap, de a felhők fölött pár csíkban világított. A sírhatnékomét rettenetes düh váltotta fel. Ilyen embert se baszott még a Világ.