33. rész Ordítani tudtam volna

-Mire céloztál, amikor azt mondtad, hogy játszanunk kell? – ültem Louis ölébe. 

Fájt a lelkem. Rosszul esik, hogy hazudnom kell mindenkinek. Gyerekkorom óta megszokott volt, hogy a suliba hazudnom kell, de nem hittem volna, hogy majd az „új” életemet is végig fogom hazudni. Szegény Anne! Hülye én! Miért hazudtam? Most visszagondolva, lehet, jobban járok, ha kitálalok neki. 

-Hjaj Bébi! – simogatta a vastag, hájas combom Louis. Teljesen felébresztette a perverz gondolataim, és vágyaim. – A mi életünk együtt egy játék. Vagyok én, a király. Vagy te, a királynő. Együtt kell legyőznünk a teljes világot, csakhogy nyerjünk. Én hazudok érted, te meg leszopsz. Ilyen egyszerű! – lehelte a szavakat a fülembe. Bizsergett mindenem. A szavak súlya eltántorított, ám a tettei lázba hoztak. Belemarkolt a fenekembe, mely egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. – Tetszik a reakciód! – kezdte szívogatni a nyakam. A szemeim lecsukódtak. Az önuralmam eltűnt. Elfelejtettem, ki is vagyok.

-Így nem fair a játék! – támasztottam kezem izmos felsőtestének. Kék szeme izzott a vágytól. Felfalt. – Amúgy is, csomagolnunk kéne. Attól, hogy te rám törsz, és megzavarsz a munkámba, nem leszek előbb kész! – zsörtölődtem, mert igazam volt. Tök ügyesen kiválasztottam a Los Angeles-i útra 2 pólót, erre jön, és az ölébe ránt! Szörnyűű! 

Elengedett. Felálltam. A belső istennőm megszólalt. Igyekeztem többet riszálni, és kéjelegni. Na nehogy már legyőzzön engem!

Természetesen ahogy sikerült kiválasztanom egy nadrágot is, megjelent Harry, Niall és Liam. Mindenki velem akart lenni, csak Ő nem. Annyira haragszom rá, hogy még a saját naplómba se írom le a nevét. Nem érdemli meg! Bejön, méreget, elveszi az eszem és kihasznál. Komolyan mondom, néha elég idióta tudok lenni. De akkor voltam a leghülyébb, amikor megtetszett maga az ördög.

A fiúk szemét kiszúrta, hogy idegessé váltam a gondolataimtól, de egy szót se szóltak. Harry igen mérges volt, de nem adott hangot ennek. Liammel ellentétbe. Leey az a fiú, aki kimondja, amire gondolt. Ha böki a csőrét valami, megjegyzi és a szemedbe mondja. Ilyenkor még ez is felbosszant. 

-Ha jól olvastam, a terhesség sűrű hangulatingadozással jár. Nos, vagy ez megy most végbe a mi gyönyörű barátnőnkbe, vagy valaki nagyon megbántotta. Azz! Mi a baj? – szúrósan ránéztem, majd vissza a ruhákhoz. Nem felelek. Miért is tenném? – Azealia, kérlek! Szépen kérdeztem tőled valamit. Biztos vagyok benne, hogy ez nem a Baby Direction-től van. Amikor feljöttük eltorzult az arcod. Ki bántott hármunk közül? Netán én voltam, vagy a Niall… esetleg Harry?

-Nem! – ordítottam rá. Hoppá! Harry izmai megfeszültek. Felállt és elkapta a kezem, felrántva a földről.

-Na, jó! Azealia! Most azonnal megmondod mi a bajod! Szépen, normális hangnemben, ahogy mi is beszélünk veled. Neked itt, ebben a helyzetben nincs miért okod kiabálni. Ha megbaszlak, akkor ordítozz! Mi a jó büdös szar bajod van?

-Semmi! Semmi, nekem ugyan nincs gondom… Minden nap várhatom, hogy egyikőtök bekanosodik, és megerőszakol. Esetleg, összetöri a szívem, vagy engem. Hazudnom kell mindenkinek. Hányingerem van. Terhes vagyok. Nincs senkim! Egyedül kell lennem! – ordítottam rá teli torokból. Soha nem voltam még ilyen dühös. Szét tudtam volna tépni. Egyben a sírás megint kerülgetett. – Engedj el! – üvöltöttem rá. Elkerekedett szemmel nézett. – Azt mondtam, engedd el a karom és takarodj! – löktem meg. Kiszabadulva a fogságából elfutottam. 

A lépcső most tűnt a legrövidebbnek. Egyenesen a garázshoz mentem. Beültem a Range-be és bezártam. Elfeküdtem benne. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Minden porcikám sajgott, de legjobban a szívem fájt. A könnyeim kezdték teljesen beteríteni az arcom.

Ott feküdtem és sírtam. Egy idő után azonban minden könnyem elfogyott. Hangos ordítozásra lettem figyelmes. Niall a nevemet kiabálta valahonnan, a garázs elől. El se tudtam volna képzelni, hogy miért. Az ajtót mindig, de mindig bezárják. Sehol nem tudnék kimenni. Még a nyamvadt hátsó ajtó is le van zárva. Egyértelmű, hogy csak itt lehetek.

Egyfajta megnyugvás járt át. Keresnek. Tehát, nem vagyok olyan felesleges. Az átjáró ajtó kinyílt. Apró fény szűrődött be az ajtón. A porszemcsék csillogtak a levegőben. Minden olyan volt, mint egy tündérkert, tele csillámmal. Megmosolyogtatott. A léptek egyre közelebbről szóltak. Lejjebb kúsztam, az ülések közé. Semmi kedvem nem volt baszni. Egy éles tárgy nagyon nyomta a térdem. lehajoltam érte, és egy pengeszerűség volt. A könnyeim ismét szúrni kezdték a szemem. Annyira vagdosni akartam magam. Ellenállhatatlannak bizonyult. Nem akartam mély vágást, csak egy kicsit.

A bőrömhöz ért a hideg vágóeszköz. Szív alakot formáltam. A forró vérem csurogni kezdett. Egyre fáradtabbnak éreztem magam. A vér még mindig meg nem állva folyt és folyt. A szemem majdnem teljesen lecsukódott. Az ajtó a fejemnél azonban kinyílt. Niall idegesen ordított fel. Minden elsötétül. Az Ő hangja megnyugtatott…

***

A hideg víz simogatta égő arcom. Alig kaptam levegőt. A forró álmomból hányingert keltő szag ébresztett fel. A garázsban fekve Harry ölében ébredtem fel. Mindenki megfagyva figyelt. A kezemen a szív alakú seb be volt kötve. Nem mertem megszólalni. 

-Minden rendben, jól érzed magad? – emelte ölébe kezemet Niall. – Elfogyott az oxigéned. Annyira féltem, hogy valami nagy baj van… - ölelt magához. A melegség átjárt. Aggódott értem. Ahj, de édes.

-Mehetünk pakolni? Jól érzed magad? – mért végig Harry. Bólintottam. 

Niall a karjaiba emelt és felindultunk. Mi mentünk elől. Mögöttünk egyedül baktatott Harry. Utána Liam és Louis. Senki meg se nyikkant. De hol volt Zayn? Már az sem érdekli, hogy majdnem megfulladtam? Kár, hogy csak majdnem…

Az emeleten minden úgy volt hagyva, ahogy a vita előtt. A ruháim az ágyon hevertek. A bőröndöm üresen várakozott a megpakolásra. Nyugodt képet mutatott a szoba. A nap lassan lenyugodott. Már félhomály uralkodott bent. Kellemes, karácsonyi mosoly terült el az arcomon. Leültem a szekrényem elé és a fiúknak kezdtem el ecsetelni az ötleteimet, miben is parádézhatnék Los Angelesben szilveszterkor.

Bő másfél órás öncivódás, újrapakolás, cipő és ruhapróba után készen álltam az útra. Niall elégedetten terült el a pihe-puha fehér szőnyegemen. Liam is csatlakozott hozzá. Nem sajnáltam Őket, hisz velem akartak lenni, nem kértem a segítségüket, maguktól jöttek. Mondjuk, lehet, hogy nagyon leszívtam az agyukat a hisztizésemmel és az elégedetlenkedésemmel, az alakommal kapcsolatban, de szuper délután volt. Az eddig itt eltöltött napjaim közül ez lett a második kedvencem.

A srácok lehozták a bőröndömet. Én megcéloztam a konyhát. Most egyedül. Nem volt velem Zayn, hogy segítsen. Helyette Niall ült le a konyhapultra. Érdeklődve figyelt. Mindent megszagolt és megnyalt, akármit vittem neki. 

-Figyi – köszörülte meg a torkát. -, amit a kezeddel tettél az nem volt helyes. Harry szeretett volna beszélni veled erről, de nem akarta elrontani a jókedved. Készülj fel, hogy nála alszol ma este. Lehet, hogy nem tudtad, de régen Harry is vagdosta a kezét. Nagyon az x-factor elején voltunk. Őt nem sokan kedvelték, és rossznak érezte magát. Ha nem vagyunk vele, akkor öngyilkos lesz. Nem akarlak elveszíteni, Azz! Louis mindent elmondott, ami tegnap történt… - megfagyott bennem a levegő. Túl sok infót kaptam egyszerre. Harry. Louis. Öngyilkosság. – Miért nem mondtad el, hogy összevesztél Zaynnel és Louis elment érted? Én is mehettem volna… Haragszol rám? – ugrott le a pultról. Hátulról átölelve kezdte el vagdosni a krumplikat, miközben én a salátát pucoltam.

-Dehogy, csak Louis optimálisabb volt. Azt mondta, szívesen jönne értem, ezét nem akartam, hogy bárki más fáradjon miattam. – szép! Tapsot érdemlek! Hatalmas, hangszórókból hallható tapsot. Hazudtam! Megint! 

Nem szólt többet. Néha hümmögött, vagy bele-bele evett az ételbe. Olyan volt, mint egy kisfiú. Az öcsémre emlékeztetett. A tüdőm megtelt forró levegővel, ahogy Őt csodáltam. Össze-visszajárkált és falatozott. Az ég kék szempár úgy csillogott, mint a Temze májusban. Ír akcentusa levett a lábamról. Mint kismadarak muzsikája, úgy zakatolt a fülemben.

Az étkezőasztalt megterítette Harry és Liam. Louis valami személyzetis csávókával telefonált. Niall kivitte a vacsorát. Már én is indulni akartam, amikor elkapott a rosszullét. Meg se bírtam szólalni. Leraktam a tányérokat és felrohantam. Belépve Harry fürdőjébe elöntött a megkönnyebbülés. Hánytam, pedig alig ettem.

Kívülről Zaynt hallottam meg, amint Harryt keresi. Olyan szinten hánytam, hogy válaszolni nem tudtam. Kinyílt a fürdő ajtó. Egy forró kéz a homlokomon, másik a hátamon. Ismerős dohány és alkohol szag, enyhe parfüm beütésével. Mámorító hármas. Nyugtatgatott. Kellemes hangja betöltötte a teret és megszűnt a világ. Kár, hogy épp kiadtam magamból a mai ennivalóm.

A hányástól megfájdult a torkom és a fejem. Szédelegve álltam fel. Fogta a kezem és a csaphoz vezetett. Megmostam az arcom és a fogam. A tükörből 2 összetört, meggyötört képű szellem nézett rám. Zayn olyan volt, mint egy rakás szar, mégis menő volt. Én meg… gubancos haj, verejtékes homlok, karikás szemek. Egy szóval, tökéletes.

Lementünk. Ő szorosan a nyomomba haladt. Az ebédlőben Harry azonnal levette, mi történt, és egy biccentéssel megköszönte Zaynnek, hogy mellettem volt. Az étvágyam visszatért, amint megláttam a sült húst. Mindenki bőségesen szedett. Még én is, pedig utálok enni. A „fenséges” illetve „isteni” kifejezések mindennaposak az étkezésünknél. Bármikor mondják a srácok, ez teljesen megmelengeti a szívem.

Nagyon nem beszéltem. Csak néztem az arcokat. Főleg Harryt és Zaynt szuggeráltam. A mellettem ülő zöldszemű le se vette volna a kezét a combomról. Kicsit zavar, de nem mondtam. Zayn kifejezéstelen, megfejthetetlen arcot vágott. Olyan érdekes, hogy nem tudok rájönni, mire gondol. Ilyen ritkán fordul elő.

Vacsora és desszert után Harry felküldött a szobámba a pizsamámért. Előkerestem fent a szükséges cuccaimat, és lementem az ő szobájába, ahogy parancsolta. Leültem a hatalmas kanapéra és vártam, hogy jöjjön. De nem jött. Untam magam. Beálltam a zuhany alá. Elindítottam a zenét és hagytam, hogy átjárja minden porcikám a No Control. 

-Szállj ki! Ma kádban fürdünk, és nem nyitok erről vitát! – kezdett parancsolgatni a kabin túlsó végéből. Grimaszoltam egyet és kimásztam. Megcsapott a hideg. Libabőr futkosott rajtam. Ezt észrevette, és kihasználva ezt a nemes alkalmat, átölelt és a karjaiba zárt. 

A kád hamarosan megtelt vízzel. Levendulás habfürdő illata telítette be a kis helységet. Bemásztam a habbal teli fürdőalkalmatosságba. Felnyögtem. Harry kuncogva mászott be mellém, pontosan mellém. A vállára hajtottam a fejem, úgy csodáltam a víz csobogását. A szívének dobogását hallgattam. Az jutott eszembe, hogy a kisbabánk szíve is így dobog most. Az enyém meg kalapál össze vissza ettől a hihetetlen élménytől.

Meleg, vizes keze a hátamat simogatta. Másik, szabad kezével a combomat kezdte csiklandozni. Megugrottam a bizsergető érzéstől. A fantáziám máris játszani kezdett a gondolattal, hogy itt és most. De nem vagyok teljesen megzakkanva, csak egy kicsit. Megragadtam a büszkeségét és elkezdtem verni. Szemei a háromszorosára nőttek. Elsötétült tekintete. Ahogy erősebben vertem, lehunyódott a szeme. Fejét hátravetette. Kijjebb tolta csípőjét, így elém tárult hatalmas pénisze. Itt volt az ideje abbahagyni, amit elkezdtem. Elengedtem merevedését és visszadőltem eredeti pozíciómba.

A szívem hevesen kalapált. Istennőnek éreztem magam. Harry és a saját zihálásomtól zengett a fürdő. Rám nézett, mint egy árva kiskutya. Elmosolyodtam és megpusziltam. Vágytam rá, de nem mondtam. Megragadta a csípőm, kirántva az elmélyült, szexuális vágyaimból. A még mindig mereven álló farkára ültetett. Szinte már meg se éreztem a fájdalmat. 

-Ez nem volt szép cicám! – mormolta kéjelgő hangon. Lehunytam a szemem, ahogy lökött rajtam. – Nem játszunk ilyet, bébii – a nyakamra tapadt ajka. A vékony bőrt erősen megszívta, harapdálta. Nem bírtam magammal.

-Harry… - duruzsoltam erősödő, ütemes lökései közt. – Megőrjítesz! – böktem ki, nagy nehezen.

-Te is engem! Hát, nem érzed?! 

A szapora levegővételt felváltották a nyögések. A nyakam 100%, hogy belilult, de nem érdekelt. A gyönyör küszöbén voltam. Mintha egy szakadék szélén állnék, és Ő a varázsszőnyeg, ami felrepít az égbe. A szívem majd’ kiugrott a helyéről. Harry látványa, és hangos nyögése elvitt. Az orgazmus rám tört. A nevét úgy sikítottam, ahogy csak tudtam.

Kifáradtam, mégis úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Harry is csak mosolygott. Szerintem, aki látott volna minket, elkönyvelte volna, hogy drogos partyállatok vagyunk. Megráztam a fejem és lemásztam a még mindig extázis alatt álló zöld szeműről. Megmosott tusfürdővel. A hab simogatta érzékeny bőröm. A szívem az érintésétől eszeveszetten vert, de kontrolláltam magam. Miközben a melleimet tisztogatta, a színem egy rákéval egyezett meg. Nem szeretem, ha fogdos.

A víz kihűlt. Felálltam és bebugyolálkoztam az általa nyújtott törülközőbe. A tükörbe pillantva láttam a kezdetleneges lila foltokat a nyakamon. Eltorzult arccal tanulmányoztam a foltokat. Harry mögém állt és csókolgatni kezdte az égő bőröm. Úgy néztem rá a tükörből, mintha csak ölni tudnék. 

-Holnap ezt mivel takarjam el? – fordultam vele szembe hitetlenkedő hangon.

-Van garbód, sálad, sminked… megoldjuk. – kacsintott. Kiakartam menni, de visszarántott. – Csók nélkül nem mehetsz ki a fürdőből! – közel voltam hozzá, hogy letámadjam, de megálltam. Szűzies csókot hintettem puha ajkaira. 

Felvettem a pizsamám és lementem a nappaliba. Még nem volt kedvem aludni. Niall találtam lent. Egy tál chipsszel az ölében telefonozott és tv-zett. Letelepedtem mellé és betakaróztam. Felnézett a készülékéből, rám mosolygott, majd visszamászott a telóba. A film valami gyilkolós-szexuális volt. Talán, a Kéjjel – nappal. Niall lerakta a mobilt és hátradőlt hozzám. 

-Minden oké? – vettem egy adag chipset a markomba.

-Ja, csak nem tudtam aludni. Te, hogy-hogy idelent? Megfürödtetek? – elpirultam. Lehet, hallotta, és azért nem tudott aludni.

-Meg. Nem vagyok álmos. Mikor indulunk reggel? – a zavaromat próbáltam terelni a beszélgetésünk menetének eltérítésével.

-6 óra körül jön értünk a kisbusz. Szerintem, 5-kor már talpon leszünk. Most 22 óra. Jössz? – állt fel. Hatalmas kezét nyújtotta felém. Megragadtam és már én is álló helyzetben voltam. 

Az emeleten csönd volt. Harry szobájába égtek a villanyok, ahogy Zaynnél is. Niall elment aludni. Ott álltam, mint egy béna. Zaynhez akartam menni, kiosztani, de ahhoz béna vagyok. Az ajtaja előtt elhagyott az erőm. Valakivel telefonált. Ideges, és zaklatott volt a hangja. Nem szabadna, hogy érdekeljen, mi is van vele. De tudni akartam.

Összeszedtem minden erőm. Soha nem voltam még ennyire gyenge, mint ott és akkor. Szerettem volna megmondani a magamét, és mellette lenni. Érezni az erős dohány és parfüm illatának keverékét, látni a mosolyát, a tökéletesen belőtt haját és Őt. Megfogtam a kilincset, de valami visszatartott. Az önbecsülésem. Ő bántott meg, nem az én dolog bemenni, és csevegni. Ha valamit akar, majd szól…

-Végre! Azt hittem, már máshoz feküdtél be. – könnyebbült meg Harry, amint beléptem az ajtaján. A tv halovány fénnyel világította be a teret. Az ágyról is levolt pakolva. Megmosolyogtatott a gondolat, miszerint a „macsó” rendet rakott miattam.

-Kihez? – vágtam egy grimaszt. Eszembe jutott Zayn és teljesen felidegesedtem. – Miért gondolsz ribancnak? – ültem le mellé. – Kérdezted, hogy mi bajom, hát, többek között ez is. Nem tudom felfogni, miért ingadozik ennyire a hangulatod, Harry! Egyszer szeretsz, kedves vagy velem, máskor meg olcsó kurvaként bánsz velem. Ha egyszer látod rajtam, hogy kibasztottul ideges vagyok, akkor a faszomért se szólj inkább hozzám! – magára rántott. Nem erősen, még pont határosan.

-Tetszik, hogy dühös vagy. Ez, nagyon beindít! – kezdte el a nyakamat csókolgatni. Ellöktem magamtól és visszaültem a helyemre. – Nem akartalak megbántani! Sose nézek rád kurvaként! Szerelmem – tűrte hátra a fülem mögé az egyik hajtincsem. Megborzongtam az érintésétől. –, kérlek, ne legyén már ennyire butuska! Nem szidlak le sose, mégis olyasmiket teszel, ami helytelen. Miért kellett ma elbújni, ért vagdosni? Most itt az alkalom, hogy elmond, mi nyomja lelked. Hallgatlak. – ölébe vette a kezem és simogatta. Láttam rajta, hogy most tényleg érdekli, mit mondok. Szemei ragyogtak. Kedves gesztusnak véltem minden cselekedetét.

-Harry! Ez nem ilyen egyszerű! Sokkal könnyebb lenne, ha lehetne egy barátnőm, akinek elmondhatnám a gondjaim. Nem mintha neked nem akarnám elmondani, csak vannak dolgok, amiket jobb lenne, ha mondjuk Dzseninek mondhatnék el. – nagyot nyeltem. Féltem a reakciójától, de arca kifejezéstelen volt. – A kezem meg… az mindegy.

-Rendben! Fontolóra fogjuk venni, a Dzsenifer dolgot. Ha neki megnyílsz, hát legyen. Szeretlek! Jó éjt! – nyomott egy puszit hanyagul a fejemre és leoltotta a villanyt. Megsértődött.

Könnyek szúrták a szemem. Nem akartam megbántani Őt, de sikerült. Kezével nem ölelt át és szinte hozzám se ért. Az ajkaimat harapdáltam. Mozgolódtam. Nem ment az elalvás úgy, hogy tudtam, most legszívesebben megerőszakolna. Vettem pár mély lélegzetet, és összekulcsoltam az ujjainkat.

-Harry! – szólaltam fel halkan. Hümmögött, jelezve, hogy hall. – Én is szeretlek! – suttogtam bele a csöndbe. A szívem hevesen kalapált. Vajon hallotta? És tényleg kimondtam? 

Megfordult, így velem szembe került. Csupasz mellkasa jég hideg volt. Elengedte a kezem és közel rántott magához. Tűz járta át a testem. Érezni a szívverését. A lélegzetvételét. A keze simogatását. Uram atyám! Szerelmes vagyok! 

Hi my baby's! 

OMG! Most volt a koncert szerdán Bécsbe, és ott voltam... Harold Edward Styles integetett nekem! OOO yeaah! Na de most nem ez a lényeg! Arra gondoltam, hogy a heti 3 rész hétfőn szerdán és szombaton kerülne fel. Mit szóltok hozzá? 

I love all Cukorfalat!