35. rész Kérlek

Sírva ébredtem. Sikítottam és zokogtam. Szörnyen rosszat álmodtam. A fiúk félholtra vertek, amiért elpróbáltam szökni és a kisbabámat elvitték tőlem. Eladtak egy másik fazonnak. Távol a babámtól, agyonverve, vérben úszva. Nem! Nem! Nem!

Olyannyira rugdalóztam és bőgtem már ébren, hogy leestem az ágyról. Vagyis mégse. Erős kezek fonódtak derekam köré. A lélegzetem is megállt. Az orrom csak pár centire volt a padlótól. A kéz visszarántott az ágyra. Hajam vizesen omlott az arcomba. A puha kéz kisimította s máris szembesülhettem a megmentőmmel. 

-Azealia Christen Forn! Ne merd még egyszer így rám hozni a szívbajt! – Zayn erősen a karjaiba zárt. És a zokogásom még erősebb lett. Mélyen beszívtam édes illatát és úgy szorítottam, ahogy csak tudtam. – Gyere! – felemelt izmos karjai közé és megmosta az arcom. – Tudom, én vagyok az utolsó ember, akivel most beszélgetni akarsz, de elmondod, mi történt? – barna szemem az övébe vezettem. Megtöröltem az arcom és elmondtam az álmomat. Elejétől a végéig. Nem szólt semmit, csak érdeklődve hallgatott. Kifulladva fejeztem be a mesélést, várva a reakciójára. – Soha, de soha nem bántanánk… Megbocsájtasz? – felnéztem a kezemből. Észre se vettem, hogy mindvégig azzal babráltam. 

Most itt volt az esély. Ismét ordíthattam volna. Elmondani, mennyire fáj. De őszintén, ez már nem igaz. Meghallgatott, s bár lehet, hogy teljesen összetört, most Ő segített felállni. Lehet, hogy ez is csak egy nagy hiba lesz, de nem érdekel. Én a rossz döntések nagymestere vagyok, és ha ez is az lesz, ám legyen.

-Igen… - szinte suttogtam. De Ő hallotta. Örömében felkapott és megpörgetett. Elmúlt a rosszkedvem és kacagtam, mint egy kislány. Puszilgatott és ölelgetett. Ez hiányzott. Ő hiányzott. – Hogy kerültem amúgy a szobámba?

-Niall vitt be, miután elaludtál. Valami meccset néztetek. – vont lazán vállat.

-És a többiek hol vannak? – körbenéztem a szobában, de senki nem volt bent rajtunk kívül. Ahogy a nappaliba se, és a fürdőben sem.

-Hát, már délután van, szóval ebédelnek a konyhában. Majdnem átaludtad az utat. Már csak 4 óra, és ott vagyunk. – felvidultam és felálltam.

-Akkor mennyünk, együnk!! – tapsikoltam és szökdécselve a konyhába iparkodtam. 

A helységben óriási hangzavar uralkodott. A belépésemre azonban elhallgatott a 4 ragyogó szemű fiú. Zayn szorosan mögöttem jött. Átölelt hátulról, úgy kémlelte a helyszínt. Harryre tévedt a tekintetem. Megfeszült. Úgy méregette a legjobb barátját, mint az ősellenségét. Vajon megint mi a franc baja van?

Ügyet sem vetve az égető pillantására kivettem a szekrényből a gofrit, a nutellát és egy jó adag tejszínhabot. Leültem egy szabad székre és falatozni kezdtem. Az arányok igen meglepőek lettek. Kb. 80% nutella, 10% tejszínhab és 10% gofri. Tejet is iszogattam hozzá, mivel egy kicsit tömény volt.

A reggeli „nincs étvágyam” hangulatomhoz képest most volt. Bár szörnyen haragudtam magamra, nem bírtam letenni a mogyorós édességet. Miután halkan megebédeltünk/vacsoráztunk mindenki szétszéledt. Harry azonban még mindig ott ült. Ugyan azzal a gonosz tekintettel. Ő nem evett semmit. Csak égetően méregetett.

Elvettem előle a tányért, és mosogatni kezdtem. Vártam, hogy szóljon, vagy kimenjen, de semmi. Bevettem a babagyógyszert és leültem vele szembe. Párszor kinyitotta a száját, de nem mondott semmit. Már megölt a kíváncsiság. Felállt és fölém tornyosult. Hátrább dőltem a székemen. 

-Mi van? – elakartam lökni magam elől izmos felsőtestét, de az meg se moccant.

Durván ajkaimra nyomta sajátját és harapdálni kezdte a szám. Ez nem szerelmes csók volt, hanem birtokló. Utálom ezt. Megint irányítani akar. Megakarja mutatni, hogy Ő a főnök. Pedig nem. Nekem Ő nem parancsol, és nem irányít. Nem vagyok a marionett bábuja.

-Hagyj békén! – erőset taszítottam mellkasára. Visszaült. – Ne merj hozzám érni te fasz! – ééés ennyi! Ezt megcsináltam. Megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna. Felkapott vállára, akárcsak egy sószsákot. – Neeeee! Engeeeedj! Ááááááááááá! – visítottam, ahogy a torkomon kifért. De nem eresztett. Belemarkolt a fenekembe. Ez nyomot fog hagyni. Érzem. 

A nappaliban a fiúk dermedve néztek. Zokogtam. Fájt, ahogy Harry markolászott. De senki nem segített. Mindenki szánakozva nézett. Akárhogy ordítottam a nevüket meg se rezzentek. Harry nagyon nagy hatással van rájuk. Túl nagy hatással.

Az ágyra dobott. Felakartam pattanni, de mielőtt bármit is tudtam volna mozdulni, megragadta a kezeimet. Finom, fekete selyem anyagokat tartott a kezébe. Honnan a faszból van neki ilyen rongya? Összecsomózta a fejem fölött az egyiket. Másikkal a szememet kötötte be. Mélyen beleharaptam az ajkamba, s a vér íze ismerősen folyt végig torkomon. A könnyeim sugárban folytak végig arcomon.

Ajkai durván tapadtak az enyémre. Nem engedtem bejutást nyelvének, ezért rásózott a combomra. Ajkaim szétváltak, s kihasználva az alkalmat, már nyelvével felfedezőútra indult. Ugyan így tettek kezei is. Nem mintha nem ismerné minden egyes porcikám. Alaposan végigtapogatott mindenhol. Kezei megállapodtak melleimen és azokat kezdte masszírozni. Nem bántott, sőt. Ennél - amikor normálisan szexelünk – sokkal durvábban játszik melleimmel.

Édes ajka a nyakamra tévedt. Erősen szívta, és harapdálta az érzékeny bőrt. Hogy ne sikítsak, vagy mutassam ki az élvezetem inkább az ajkaimba mélyesztettem a fogaimat. Egyre lejjebb és lejjebb haladt. A hasam aljánál azonban megállt. Lemászott rólam. Próbáltam helyre hozni a lélegzésem, és kiszabadítani magam. Rángattam a kezem, és ficánkoltam. A selyem azonban nem tágított. 

-Most ha csöndbe leszel, és nem mozogsz, akkor befejezzük. Ellenben nagyon megbaszlak! – Harry egyenesen a fülembe súgta. Éreztem leheletét cikázni a fülem és a nyakam közt. Lassan és nyugodtan bólintottam. – Jó kislány! – megpuszilta az ajkam. 

Vettem egy mély levegőt és próbáltam nyugodtan gondolkodni. A pozitív énem azt üzente, hogy nem lesz semmi baj, hisz terhes vagyok, nem bánthat. Viszont a negatív ördögöm is az agyamban motoszkált. Szerinte úgy megerőszakol, mint még soha. De bízom benne. Bízok Harry jó szívébe.

Valami. Hideg. Ért. A. Hasamhoz. Ez hülye? Jéggel akar játszadozni? Mit akar ezzel? A lábam megremegett. Próbáltam tartani magam. Nem ficánkolni. Ha ezt kibírom, akkor mindent.

A jéggel köröket írt le a belsőcombomon is. Igazából kellemes volt, csak hideg. Sokszor felmászott hozzám, és a fülembe súgott. Ezzel megnyugtatott. Megint kiváltotta belőlem, hogy igazi nőnek érezzem magam.

A fagyott játékszert egyre beljebb és beljebb tolta. Már majdnem megérintette a nőiességem. A lábamban az izmok megfeszültek. Összeakartam zárni őket. De akkor keményen megbaszott volna. Azt nem szeretném. A kezemmel a selyem anyagot markolásztam. A lélegzetem ismét zilálásba váltott. A jég csiklandozta a csiklóm. Nem tudtam elélvezni. A gyönyör kapuja már nyitva állt, de nem tudtam rajta belépni. 

-Kérleek! – nyögtem fel kéjelegve. Nem bírtam ki. Kellett nekem a gyönyör. 

Nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy mosolygott. A jég eltűnt. A szememről levette a fekete anyagot. A félhomályban nem láttam, csak a testének körvonalát. Valamit keresgélt. Nem láttam mit, de remélem nem valami brutálisát. Hisz, jól viselkedtem.

Kiment. Megremegett a gyomrom. Csak ne… Add uram! Kérlek!

Ééés! A sors megint ellenem volt. Az ajtón már nem egyedül jött be Harry. A másik négy szorosan a nyomában lépkedett. Hjaj édes jó Istenem! Miért? Miért büntetsz megint? Csak annyit mondtam neki, hogy hagyjon békén! Ezt én nem akarom! Nem fogom hagyni magam!

Rugdalózni kezdtem. Minden porcikám remegett. A gyomrom borsószem nagyságúra zsugorodott össze. Alig kaptam levegőt. Tudtam, mi következik most. Sikítozni kezdtem. Louis befogta a szám. Még erősebben kezdtem el mozgatni a lábaimat. De nem jártam sikerrel. Zayn és Liam megragadta vékony bokáimat és ugyan olyan szalagokkal kikötötték, mint Harry a kezem. Niall szeme másként csillogott. Talán a sajnálat. Ő hasalt rám.

Levette a felsőjét és gyorsan meg is szabadult a nadrágjától. Lou levette kezét a számról. Alig néhány milliméter választott el Nialltől, mégse csókolt meg. Levezette kezét a középsőmhöz és 3 ujját keményen felnyomta. Könnyekkel telt meg a szemem. Zayn és Louis a nyakamra tapadt. Szívogatták, akárcsak a piócák. Harry lágyan megcsókolt, majd farkát erősen a számba nyomta. Köpni, nyelni nem tudtam. Liam kioldotta egyik kezem, s verni kezdte vele büszkeségét.

Nem bírtam magammal. Niall váltott a pozíción. Látta rajtam, hogy baj van. Mert baj volt. Zokogva szoptam Harryt. Túl nagy volt nekem a farka. És Zouis se könnyített a dolgomon. Néha nagyon erősen harapdáltak minden fele. Liam volt Niallel a legnormálisabb.

Mindenki lemászott rólam. Kivéve Niallt. Kikötötte a másik kezemet is. Azonnal simogatni kezdtem. Biztos csúnya nyoma lesz a selyemnek. Kiszabadította a lábaimat is. Végigpuszilgatta az összes sebemet. Szétterpesztette a lábam és behatolt. Felnyögtem az érzéstől. Teljesen kitöltött. Hátradőlt, így én lettem fölül. Nem tudtam mit csináljak. Csak ott ültem, tök szerencsétlenül. Mindenki minket nézett. Ez szörnyen zavarba hozott. 

-Segítek Bébi! – állt mögém Harry. – Lovagolj egy kicsit. Rúgózz fel és le. – elkezdte rángatni a csípőmet. – Ügyes! 

Nagyjából belejöttem. Azonban kezdtem fáradni. Niall gyorsított a tempón. Extázisba kerültem. Mellkasára buktam s éreztem, ahogy a verejték végigfolyik hátamon. Niall leállt egy pillanatra. Valaki hátulról is belém hatolt. Felvisítottam. Egyszerre kezdtek el mozogni. Én pedig teljesen elvesztem a gyönyörben. Szorítottam a takarót. Karmoltam Niallt és úgy nyögtem, ahogy csak a számon kifért. 

-Úr Isten! De izgató vagy Azz! – jött oldalról Louis hangja. – Niall, Harry! Most én jövök! 

A két fiú még lökött egy párat, s ők már el is élveztek. De én még nem. Csak megint otthagytak a gyönyör kapujában. Louis az ágy szélére térdelt. Közel rántott magához és szétnyitotta combjaimat. Nyelvével kezdte ingerelni csiklómat. Kezemet hajába vezettem. Olyan felemelő érzés volt, amit csinált. De ez nem volt elég. Egyre közelebb és közelebb rángattam, nem tudtam elmenni. 

-Kérleek! Louis! – nyögdécseltem ki az ajkaim között. 

Ő teljesítette kívánságomat. Belém vezette magát és irdatlan tempóban kezdett bennem ki-bejárni. Nem kellett sok neki se és nekem se. Azonnal elélveztem, s ennek hangot is adtam. Elégedetten csókolt meg, és mászott le rólam. 

-Zayn, Liam! Tiétek a pálya! Mutassátok meg neki! – fáradt voltam. A szemeim leakartak ragadni, pedig nemrég keltem fel.

-Nem, most nem! –kezdett el tiltakozni legnagyobb meglepetésemre Liam. – Majd a szállodába. Én egyedül szeretném eljuttatni a gyönyör világába. Gondolom, te is?! – Zayn szigorúan bólintott.

-Elmehetek? – nyöszörögtem, mint egy kiscica. Harry azért brutális volt. Lehet, hogy semmi erőszakosat nem tett, de fájt. Nagyon megmarkolászott.

-Fürödj meg, és mosd meg a hajad. Sminkelj és öltözz át. Hamarosan, kb. 3 óra múlva leszállunk. Van 1 órád elkészülni. Ha nem leszel kész, megbaszlak! – a kezembe dobott Harry egy törülközőt és máris összerombolta az önérzetem. 

Utálom, hogy durva. Kielégítettem a mocskos vágyait. Nem ficánkoltam. Tűrtem a jeget, Ő mégis úgy bánik velem, mint egy kurvával. Mert kurva vagyok.

A forró víz alatt mégis megnyugvásra leltem. Égetett, és egyben felfrissített. A vízcseppek végiggurultak oldalamon, mellkasomon. A férfi illatú tusfürdő krémesen habzott el apró tenyeremben. Nem akartam kiszállni, de már idegesen verte az ajtót Harry, jelezve, hogy alig maradt 20 percem. Ha fürdök, mindig elrepül az idő.

Gyorsan másztam ki a meleg párából. A hajam percek alatt megszárítottam és magas copfba fogtam össze. Néztem magam a tükörben. Akárcsak az előbb. Köntösömet eltűrtem a hasamtól. Még nem látszik semmi, pedig ott van a babám. Milyen kicsi. És milyen nagy lesz. De nem érzem ettől jónak magam. Kell valami… valami, amivel jó, mélyen megsérthetem magam. Például, egy penge.

Elővettem a célszerszámot, és vékonyan végighúztam a már varasodó sebem alatt. Ettől mindig teljesebbnek érzem magam. Lehet, hogy ez valami komoly betegség – mint az evészavarom -, de nem érdekel.

A nappalin áthaladva tekintetem találkozott Harryével. Ideges volt. Szinte elégetett smaragdzöld szemével. Kuncogtam a látványától. De se baj, már megszoktam. Ahogy azt is, hogy rohanásból áll az életem. Most is csak felkaptam a reggeli ruháimat és feldobtam egy enyhe sminket. Kész. 

-Elégedett vagy? – ültem le a mellette lévő fotelba. Gonosz mosolyra húzódott a szája. Rosszat sejtettem.

-Elégedett lennék, ha nem plusz 8 perc – az órájára pillantott halál nyugodt arccal – és 42 másodperce le nem telt volna a megadott 1 kerek órád. Ezzel megtagadtad a kérésem! A hotelban ezért büntetés jár! – felállt és távozott. 

A gyomrom összeszorult. 17 éves létemre most eltudtam volna magamat sírni, mint egy 7 éves. Hogy-hogy kifutottam az időből? Azt hittem, még bőven maradt is egy kevés. De nem! Miért is ne úsztam volna meg egy újabb kemény büntetést? Mi lesz velem…

***

A poggyászunkat felrakodták. Ijedten álltam a hosszú folyosón Niall és Louis társaságában. Harry és Zayn már kint voltak. Liam a gépen. Alig kaptam levegőt. Niall megszorította a kezem. Kedvesen mosolygott rám. Én próbáltam viszonozni a gesztust, de egyszerűen nem tudtam volna rendes, szép mosolyt csalni az arcomra.

Elindultunk. Vettem jó pár mély lélegzetet, mielőtt kiléptünk volna a vakuk és sikítozó lányok tömegébe. Ééés bumm! Az ajtón túl több száz velem egy idős – vagy fiatalabb – tini visítozott. A fényképezőgépek kattogtak. A vérszomjas újságírók kérdésekkel kezdték bombázni a srácokat. Louis a fülembe súgta egy röpke pillanatban, hogy mosolyogjak. Megpróbáltam kedves arcot vágni, és sikerült. Ők integettek, fogózkodtak. Édesen bántak a rajongókkal. 

-Csinálsz velem egy képet? – szemüveges, barna lány lépett elém, könnyekkel a szemében. Körbenéztem, nem e az egyik idiótának szól, de csak én voltam ott.

-Természetesen! – megöleltem a szende kislányt és máris készítettük a remek képet.

-Én, hallottam rólad, és nem hiszek a pletykáknak. Tök szép vagy, és tuti, nem a pénzre hajtasz. Sok sikert! – távozni készült. Jól esetek a kedves szavai, ezért dupla ölelésben részesítettem. 

Itt volt a lehetőségem. Senki nem volt körülöttem. A 2 tyúkeszű a rajongókkal flörtölt, más pedig nem akadályozhatott. Megindultam. Bár fogalmam sem volt hova megyek, egyszerűen csak loholtam előre. Menekülnöm kellett innen, amilyen messzire csak tudtam.

Valaki tapsolni kezdett mögöttem. Megállt bennem a vér. Hátrafordultam. Harry önelégült képpel az arcán vizslatott. Hát ezt már nem hiszem el! Megint elkapott. Ez már komolyan szar. 

-Hova futsz cicabogár? – szemöldökét megemelte. Mintha egy kisgyerek lennék, aki eltörte a virágos cserepet.

-Mindjárt elhányom magam! Segíts már te… - hazudni! Ez a legjobb megoldás. És nem hazudtam, rosszul voltam, csak nem kellett hánynom. 

Az arca hirtelen váltott vörösből fehérbe. Megragadta vékony csuklóm és végigvonszolt maga után a folyosón. Belökött egy ajtón. Női WC. Az egyik fölé hajoltam, és megvártam, míg kimegy. Az ajtó csapódása hatalmas sóhajt váltott ki belőlem. Ezt megúsztam. Ügyes.

Sziasztok! 

Aaa köszönöm a biztatásotokat! Fantasztikusak vagytok! És remélem minden oké volt Becának a dísznövény szakmai vizsgáján! Szurkoltam! Várom a kommenteket! 

I love all Cukorfalat!