44. rész Tavaly ilyenkor

Kipattantam az ágyból, és rohantam a wc-re. A fejem lüktetett. Ahogy a budi fölött hánytam, azon kezdtem el agyalni, hol vagyok, mik ezek a ruhák, és mi történt az előző este. Megválaszolatlan kérdéseimre az élesen nyilalló fejfájás válaszolt. Túl sokat ittam.

Kihánytam magamból mindent, de még mindig hányingerem volt. A nap ezerrel sütött. Behúztam a függönyt, és visszadőltem az ágyba. Minden kis nesz óriási hangzavarnak tűnt. Már csak forgolódtam. Hasogattak a testrészeim, és mardosott a tudat, hogy tegnap elszállt velem a ló.

Nem sok mindenre emlékszem. Niall elviharzott és kész. Utána már se kép, se hang. De jobb is. Ki tudja, miket követhettem el. És ha mind az öttel egyszerre? Jézusom! Azonnal lángolni kezdett az arcom, de túl másnapos voltam, hogy ez ellen bármit is intézkedjek.

Az ajtómon halk kopogtak. Megemeltem a fejem, de azonnal nyilallni kezdett. Hang nem is jött volna ki a torkomon. Ha valaki beakar jönni, és megakar nézni, akkor bejön. Bár, nem hinném, hogy van olyan ember, aki egy ilyen csodaszép napon látni akarja a világ legnagyobb szarkupacát -> engem.

-Ébren vagy Édesem?! – Niall csak épphogy dugta be a fejét. Alig hallhatóan szólt hozzám, de még így is zúgott a ricsajtól a fejem. – Nagyon rosszul vagy? – pislogtam, jelezve, hogy szörnyen. – Hoztam gyógyszert, meg reggelit és egy kis vizet.

Lepakolta a kaját és befeküdt mellém. Lángoló testemet azonnal lehűtötte, a még fagyos bőre. Úszni volt. A fájdalomcsillapítóért és a vízért nyúltam. Gyorsan lehajtottam, és Niallre néztem. Az arca ugyan olyan kedves, és ártatlan volt, mint bármikor. A segítőkész mosolya és a kék szeme sírásra késztettek. Kellemetlen helyzetbe hoztam ezt a szegény srácot tegnap. Milyen ember az ilyen?

Pár könnycsepp versenyfutásnak indult az arcomon. Azonnal megváltozott az ír manó színe. Felült és ölébe rántott. Szorosan magamhoz öleltem és zokogtam. A hangomtól könyörtelenül fájt a fejem, de nem érdekelt. Rossz vagyok. Penge kéne…

-Sss, nincs baj szerelem! Ne sírj, kérlek! – a hátamat simogatta készségesen.

-Niall… egy mocskos kurva vagyok… azt se tudom, mit csináltam tegnap, olyan részeg voltam… - elmosolyodott. Nem értem, mi volt ebben olyan vicces.

-Tudod hányszor kellett már másnaposan anyukámékkal ebédelnem? – megráztam a fejem. – Hát, elég sokszor… nem csináltál semmi gázosat. Kidőltél Liam és Harry előtt. Louis majdnem kielégített. Zaynt teljesen felizgattad, ahogy engem is. Minden tökéletesen ment, nyugi! – lecsókolta rólam a könnycseppeket. – Gyere, fürödj le.

Felsegített és megengedte nekem a vizet. A wc-re ült és figyelte, ahogy megmosakszom. Lehet, érezte, hogy felakarom vagdosni az ereimet. Mivel mellettem volt, maradt a fürdés, fejmosás. Elég sokáig, a víz kihűléséig pancsoltam. A kádból kiszállva majdnem szívrohamot kaptam, olyan szörnyen néztem ki a tükörből nézve. 

Lemostam a sminkem és felöltöztem. Hát, nem lettem egy Vogue modell, de azért mégse volt olyan szörnyű. A nappaliban a srácok a tv-t üvöltették. Azonnal sarkon fordultam, és a saját váramba zárkóztam. Még korán van ahhoz, hogy körülöttem bármi is bömböljön…

**

Ólomsúlyúnak éreztem a takarót, és a végtagjaimat. Meg se tudtam mozdulni. Mintha valaki lefogott volna és visszarántott volna az ágyra. A fejem még kicsit hasított, de már a tűrhető kategóriában. Próbáltam átfordulni az oldalamra, de egy kéz a helyemen tartott.

-Megfulladok! Héj! – ficánkolni kezdtem. A kéz egyszer csak eltűnt és feltudtam ülni, hogy légszomjamat csillapíthassam. Forogni kezdtem az ágyban, de nem feküdt mellettem senki.

És akkor fejbe csapott a felismerés. A fiúk miatt nem csak terhes, de még bolond is lettem. A hajamból egy poharat meglehetett volna engedni vízzel, annyira leizzadtam. Komolyan olyan érzetem volt, mintha Liam az összes izmát rám nyomta volna. Fojtogatott még az emlék is. A hideg futkosott a hátamon és teljesen kiszáradtam.

A fürdőbe mentem és megmostam az arcom hideg vízzel. A hajam teljesen a fejemre volt tapadva. Úgy néztem ki, mintha most futottam volna le a Maratont. Leültem és csak bámultam ki a fejemből. Annyi minden fog megváltozni. Tavaly ilyenkor vettem a fejembe, hogy elszökök otthonról.

Ültem a szobámba a zenelejátszómmal az ölemben. Anya és Apa hangosan veszekedtek. Jack sírt. Felálltam és a karjaimba vettem a zokogó kisöcsémet. Ahogy ringatni kezdtem a könnyek eltűntek szeméből, és helyére mosoly kerekedett. A kis ártatlan babym. Imádtam őt is, és Lacet is. Lace aludt, mint a bunda. Jack elaludt a kezemben. A kiságyhoz vittem és befektettem. Elmerengve néztem a szuszogó öcsikémet.

Az ajtó kicsapódott és a csapozott, részeg Apám vérvörös szemekkel nézett rám. Lefagytam, és elfelejtettem, hogy ilyenkor vagy elfutok, vagy agyon ver. Megragadta a hajam és a földre lökött. Belém rúgott, erősen és kegyetlenül. Szerintem megrepedt a bordám. Felrántott és arcba csapott.

-Te mocskos kis büdös kurva! Panaszkodtál anyádnak, te ribanc?! Utolsó nyomorék! – csapott, ütött, karmolt.

Már-már nem voltam eszméletemnél egy-egy ütés közben. A földre dobott és kiment a szobából. A szívem alig ütött. Éreztem, hogy itt a vég. Menni akartam, de nem tudtam. Valami visszarántott ide. Az öcséim sírtak. Próbáltam felállni, ellenállni a fájdalomnak. Visszaestem, de újra próbálkoztam.

Miután sikerült odadöcögnöm a bömbölő öcséimhez, a vér végig folyt az arcomon. Csitítani akartam Őket, de én is elsírtam magam, ahogy ők. Nem hangosan, csak halkan. A hátamat a falnak támasztva csúsztam le a földre. Mindenem fájt. Szörnyen éreztem magam, de ezt érdemeltem.

Itt volt az ideje annak, hogy elmenjek. Letöröltem a könnyeimet és felálltam a földről. A fürdőbe mentem és megmosakodtam. Hatalmas sebek és vérfoltok éktelenkedtek a testemen. Az arcomon még látszódtak Apa kéznyomai. Keserű ízt éreztem a számban. Szörnyen néztem ki. De ez így nem mehet tovább. 16 éves vagyok. Nyáron 17 leszek… befejeztem!

-Életem! Mi történt? - Liam előttem guggolva megzavarodva kapkodta rajtam a tekintetét.

-Liam! Segíts! – a nyakába borultam. Nem sírtam. Nem tudtam. A torkomban dobogott a szívem.

Minden érintést, hangot, csattanást és emléket úgy éltem meg, mintha csak percekkel ezelőtt történt volna. Rázott a hideg. Egy gombóc keletkezett a torkomban. Elengedtem a macim, és hányni kezdtem. Epéset, nem terheset. Mintha csak a bántalmazások itt mutatkoznának meg újra. Szó szoros értelmében égett a bőröm a pofonoktól, a rúgások zúzó hatását, és az összes elviselhetetlen fájdalmat.

-Ígérd meg! Liam! Ígérd meg! – kétségbeesetten néztem a fiúra. Fogalma se volt, mi történik. De figyelt. Éber volt, és próbálta leplezni az összes kérdését és sajnálatát.

-Megígérem, bármi is legyen az! – végigsimított arcomon. Gyógyírként hatott az érintése a pofonok nyomán. – Mi történt? Ki bántott? – Felült a kád szélére és a kezemet a kezébe véve pillogott rám.

-Elgondolkodtam. Ennyi. De most már minden rendben. – biztató mosolyt eresztettem meg felé. Nem hitt nekem. Éreztem. Izmai feszültek. A pillantása nem a kedves, hanem a ,,megbántottad a lányom” nézés volt. Bárhogy mű mosolyogtam, ő csak fürkészett.

-Aki téged bánt, azt kicsinálom! Azzy, ha nem mondod el, nem segíthetek. Harry? Niall? Louis? Zayn? Esetleg én? – megcsókoltam, és lerántottam a földre.

Bevallom, nem jutott jobb ötlet az eszembe. Legalább elhallgattattam, és lelazítottam. Szorítottam magamhoz. Öleltem. Igyekeztem a távolságot megszüntetni kettőnk között. Bár lehet, már nem is fért volna be közénk még egy hajszál se.

-Oh, bocsi! – valaki ki, majd becsukta az ajtót. Felültem Liamről és megigazítottam a ruházatom. Ideje volt elfutni.

Becsukva magam mögött a fürdőajtót zokogva estem a földre. Az ölembe hajtott fejjel sírdogáltam. Elfordítottam az ajtókulcsokat és az erkélyre mentem. Nem voltam formában. Azonban a friss levegő jót tett. Elindítottam a zenelejátszómról Taylortól a Bad Blood-ot és folytattam a bambulást.

A zene felébresztett. Erőt adott, vagy hát nem is tudom. Késztetést éreztem arra, hogy felöltözzek, megcsináljam a hajam és a sminkem. Egy magas sarkú is jó lenne. Le kellene Taylorosra vágatni a hajam, és akkor Harry engem is megbaszna egy díjátadó után. Nem is rossz ötlet.

A bőröndből kikaptam a szükséges eszközöket. Felvettem a tetszetős ruhákat és a magas sarkút. Megelégedve csörtettem ki a lakásból. Hallottam, ahogy utánam szólnak, de most előttem volt a nagy cél, és ilyenkor megállíthatatlan vagyok.

-Mi a fasz? – Louise szerintem szívrohamot kapott, ahogy meglátott. Kb. mint egy elmegyógyintézetből megszököttel volt egyenlő a külsőm. – Azz, mi újság?

-Vágjuk le a hajam! – hatalmas mosollyal az arcomon ültem bele a fodrászszékbe és kezdtem ecsetelni az ötleteimet. Louise csücsörítve méregetett. Éreztem, hogy most minden klappol. – Szevassz, babym! – Harry verejtékes homlokkal lökte be maga előtt az ajtót. Lou tartotta az arcát puszira, de a fiú túl ideges volt ehhez.

-Azt mondtam, nem mehetsz sehova, ha nem megy veled valaki! – felrántott a székből. Nagyon fekete volt a szeme. Bejárta értem az egész szállodát. Egyem meg, de cukika.

-Én hívtam át! Ne hisztizz! Hagyj minket békén, és menj, eddzél egy kicsit babyke! – Louise kitessékelte. Nem ellenkezett Harry. Meglepődtem. Nagyon.

Louise szó nélkül folytatta a hajamon a munkálatokat. Én teljesen össze voltam zavarodva. Talán tud rólam olyat is, amit nem mondtam el? Be lenne avatva? Ezer meg egy kérdés bolyongott a fejembe, de nem akartam semmit se mondani, mert lehet, hogy semmit se tud, és lebuktatnám a fiúkat.

Lux aludt. A tükörből figyeltem édes kis arcát, amint az igazak álmát alussza. Tom ölelte magához, miközben könyvet lapozgatott. Egyszer csak felállt, adott nekünk puszit, és távozott. De a pici lány még mindig aludt. Louis felsóhajtott, és levágott egy nagyobb darab tincset.

-Nem mondom el Annenek, hogy terhes vagy. Bízhatsz bennem! – elkerekedtek a szemeim. – Nem tudom, hogy kavarodtál ekkora slamasztikába, de segítek neked. Rendben?! – bólintottam, de nem feleltem.

Másfél órán át szépültem. Idő közben Luxy felébredt. Tom visszatért Kevin társaságában, és Harry is átjött leellenőrizni. De a végeredmény fantasztikus lett. Jobb, mint vártam. A kósza fürtjeim kiegyenesedtek a hajvasalónak köszönhetően. Már csak a vállam felett suhogtak. Mosolyogva nézegettem magam. Ideje volt már ennek.

-De szép vagy! – Lux ragyogó szemekkel nézett fel rám. A karjaimba kaptam és megpörgettem. Nála szebb nincs, az biztos.

A lakrészünkbe visszatérve a fiúk először észre se vették, hogy új a hajam. Élvezni akartam még, hogy új a hajam, de valaki megzavart ebben. Harry nyugodtan feküdt az ágyon. Engem fürkészett. Pakolnom kellett, azonban frusztrált, hogy néz. Zöld szemével követett. Le se mertem hajolni, vagy guggolni, mert akkor felizgult volna és annak durva szex lett volna a vége.

-Jól áll. Bár, a hosszút is szerettem, de így még nőiesebb vagy. – egy tincset tett a fülem mögé. Hogy került ide? Az előbb még nyugodtan feküdt, most meg romantikázik. Megőrjít. – Segítek…

És szépen, csöndben pakolásztunk. Sokszor ért össze a kezünk, de nem lett belőle se vad csókcsata, se semmi. Pedig de vágytam rá. Azokra a duzzadt, cseresznyeszín ajkakra. Ahj, amikor nem akarok tőle semmit, akkor kellek neki. De amikor nekem van rá ÚGY szükségem, nem lép. A sóhajaimba meg beleszart.

-Ma egy tengerparti étterembe megyünk vacsorázni. Szeretném, ha ruhában jönnél, nem ilyen seggperemes nadrágban. – halkan dörmögött az orra alatt, de én tökéletesen értettem minden szavát. Bólintottam.

-Louise mennyit tud? – nagyon nyomta a lelkem a kérdés, és ha már nem akar velem semmit, akkor beszéljünk komoly dolgokról. Lehuppantunk a földre és hosszas csönd után belekezdett.

-Louise magától jött rá arra, hogy terhes vagy. De arról, hogy miért és hogyan kerültél hozzánk halványlila gőze sincs, és nem is lesz…

-Mert keményen megbaszol. – már ismertem ezt a mondatot. Utálja, ha a szavába vágok, de élvezem a bosszantását.

-Igen, keményen megbaszlak. A másik dolog, ami elég fontos. Anyának nem szólhatsz, amíg minimum 5 hónapos terhes nem leszel. – bólintottam. – Jól van. Ügyes vagy. Most pedig mesélj nekem egy kicsit te. Ki bántott?

-Harry, ezt napi szinten eljátsszuk. Nincs kedvem ehhez… És ahhoz se, hogy egyik pillanatba eljátszd a hősszerelmest, másikba meg a szex vadállatot. Elég nekem azzal foglalkozni, hogy a baba jól legyen, nem kell az érzelmi plusz teher.

Felpattant a földről és a földre dobott egy nagyobb köteg ruhát. Ritka, hogyha sikerül megbeszélnünk a vitáinkat. Most nem sikerült. Olyannyira ideges volt, hogy inkább nem is szólaltam meg. Izmai feszültek voltak. Orrlyuka ki volt tágulva. A szeme feketébb volt, mint az éjszaka. A kezén az erek lüktettek. Ámultam a szépségén, és egyben rettegtek a bántalmazástól.

-Menj a picsába! – becsapta az ajtót. Megremegtem ültő helyzetembe és a leesett ruhákért másztam.

A magam gondolataival pakolászgattam. Nem tudtam csak rá gondolni. Egyik pillanatba még érdeklődik irántam, másikba leszid. Aztán egyszer csak bekattan és szeret, majd hirtelen keményen megakar baszni. Utána elmond egy szép szerelmes szöveget, de rájön, hogy jobb, ha bánt. Össze van zavarodva… és én is. 

Sziasztok! 

Itt a 44. rész :) Ez a rész múltbéli visszatekintése nagyon fontos nekem... remélem nem bántátok, hogy volt benne egy kis visszatekintés. Remélem tetszett! Vigyázzatok magatokra!

All the love