45. rész Csak mi ketten

A tükör előtt álldogáltam és az új hajamat igazgattam. A Taylor külső max. a hajamban érvényesült, mivel  ruhatáram és a sminkízlésem is eltért az övétől, ezért teljesen feladtam a külső javítást. Seregtem-forogtam a koktélruhámban, miközben várakoztam a srácokra.  A Loved You Frist bömbölt a zenelejátszómból. Dúdolgattam a refrént és még ráigazítottam a sminkemre.

-Tökéletesen nézel ki! – Harry állt mögém, szívrohamot okozva nekem. – Tessék. – a hajamba egy virágot rakott, melynek színei passzoltak a ruhámban lévő mintához.

A lila-pink feltűnő ruhadarabhoz a virág a hajamban már csak hab volt a tortán. Igazi trópusi hercegnőhöz hasonlított a külsőm. Harry pedig akár csak egy herceg. Az inge nem takarta le a pillangót se, olyannyira kivolt gombolva. A szívem hevesen zakatolt, ha már rá néztem.

A szobából kilépve ledöbbenve néztem végig a másik 4 fiún. A tv előtt ültek és valami pornóra hasonlító filmet bambultak csillogó szemekkel. Harry felkapta a zakóját és kinyitotta a lakosztály ajtaját. Lesokkolódtam. Csak kettesbe megyünk vacsorázni? Igen. Minden bizonnyal csak mi ketten leszünk ott. Úr Isten! Kettesbe fogunk vacsizni!!

Érett, fiatal lányhoz híven próbáltam magam mély lélegzetvétellel nyugtatni. Őszintén, belegondolva, nem tudom miért lettem olyan izgatott. Az eszembe kéne vésnem végre, hogy szörnyen utálom Őt. Azonban az agyamban motoszkáló kis hang azt suttogta, hogy szeressem, mert Ő is minden bizonnyal pozitívan érez irántam. Ahj, miért ilyen bonyolult? Vele minden bonyolult.

A szállodában végig összekulcsolt ujjakkal mászkáltunk. Nem is vettem észre, mikor történt ez. Annyira belevoltam merülve a gondolataimba, hogy elfejeltettem ellenállni. Mosolyogva megráztam a fejem, és a kezeinket néztem. Az én apró kezecském, és az övé, ami hatalmas és erős. Minden álmom, hogy majd a gyerekünk kezét is így fogja.

-Mit nézel? Baj, hogy fogom a kezed? – a hangja nem a megszokott bunkó stílusú volt, hanem reménykedő és kedves.

-A kezedet nézem, és azon agyaltam, milyen lesz majd, amikor a kicsi fogja ugyan így. – meglepődött volt. Biztos nem akarta elhinni, hogy ilyeneken gondolkozom. Pedig ha tudná…

A kocsi ajtaját kinyitotta előttem. Elkerekedett szemekkel ültem be. Jaj, de lovagias lett hirtelen valaki. Amint becsukta az ajtót és beindította a járművet a zenecsatornák közt kezdtem kapcsolgatni. De sehol semmi. Nyálas, romantikus, sírós számok bömböltek, és nekem most inkább örömtánc hangulatom volt. 

-Légy szíves válassz ki valami szart, és hallgassuk azt. Nem szeretem, ha kapcsolgatnak a csatornák közt. – egymásra néztünk. A kisgyerek szólalt fel bennem, és odább kapcsoltam, ő pedig beletaposott a gázba. A testem az ülésbe süllyedt. Hevesen vert a szívem.

-Hülye! Hagyd abba, kérlek! Harry! – komolyan féltettem a gyerekem. Hisz, ha most karamboloztunk volna, és valami baja esett volna, tuti megöltem volna Őt.

-Bocs… - lassítani kezdett, nekem pedig a lélegzésem normalizálódott. – Tudod, mennyire megőrjítesz?! – nevetve megráztam a fejem és már ő is mosolygott.

Az út többi része csendben telt. A motor és a halk zene kavargása töltötte be a teret. Úgy éreztem sokszor magam, mint egy leszidott gyerek, és egy feleség keveréke. Legszívesebben sírva nevettem volna és grillezett csirkemellet ettem volna Niall társaságában. De most komolynak kellett lenni. Mármint, fogalmam nincs, hogyan is kéne viselkednem.

A kocsi egyszer csak leállt és az ajtó kinyitódott mellettem. Harry villámsebességgel nyitotta ki, vagy csak én bambultam el. A lényeg, hogy megint úriemberként viselkedett. Az ujjaink összefonódva maradtak, úgy sétáltunk a kis étterem felé.

A ,,kicsi” jelző a szó szoros értelmében értetődött. Az épület egy viskóra emlékeztetett. Semmi kivilágítás, vagy reklámfelület. Lakatlannak tűnt. De ahogy közelebb értünk már hallani lehetett a halk zene moraját. Megnyugvás töltött el, hogy Harry nem egy üres házba akar megerőszakolni, hanem ténylegesen egy étterembe hozott.

Kinyitotta előttem a viskó ajtaját és betessékelt. Hangosan köszönt, én pedig halkan elhebegtem egy ,,Jó estét” félét. Egy fiatal, magas lány sétált ki a gyöngyfüggöny mögül. A combja kb. olyan hosszúságú volt, mint az én felsőtestem. A haja rózsaszín volt, a szemei mélykékek. Falatnyi rövidnadrágot viselt egy még rövidebb pólóval. Tornacipő és néhány tetkó. Figyelemfelkeltő volt a külseje, és a mély hangja is.

-Harry! – beleugrott a barátom nyakába. Na, jó! Hogy gondolhatok ilyet? Harry nem a barátom! Istenem, de hülye vagyok! – Mi újság? És te ki vagy? – csak ekkor vettek észre az orrában lévő bikapiercinget. Belülről sikítottam.

-Amanda, Ő itt Azealia. Azealia, Ő itt Amanda, az unokatesóm. Azz pedig a barátnőm. – büszkén nézett le rám Harry, és már Amanda is kedvesebben méregetett.

-Ahj, Hazz, szerintem Azealia magától is betudott volna mutatkozni… Ne akard már még szegény barátnődet is irányítani! – a csaj iránt érzett ellenszenvességem szimpátiává alakult. Talán nem mindenki olyan, amilyennek kinéz. – Szóval, mit esztek? – bedobott egy rágót és hevesen rágcsálni kezdte.

-Töltött húst kérek krumplival, hagymakarikával, meg krumpli salátával. Inni egy kis vörösbort, vagy valami krémes italt. Desszertnek meg mondjuk egy kis erdei gyümölcsös, vagy csokis sütit, esetleg 3 gombóc fagyit… vagy gyümölcsöt. – mosolyogva fordultam körbe a ledöbbent unokatesók közt.

-Mivel a csajom mindent felfal, én csak egy adag grillcsirkét kérek. Meg, mondjuk vodka narancsot, és a 14-es szoba kulcsát. – meglepve néztem rá. Arról nem volt szó, hogy itt alszunk. Mi ez?

-Jó, szólok anyának, hogy csináljuk. Majd jövök vissza. Üljetek le!

Leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz. Harry kihúzta és betolta a székem. Mosolyogva néztem rá. Bár, elég gyanús volt, próbáltam nem a rosszra gondolni, hanem pozitívan. Amanda kihozta az italokat. A pohárért nyúltam és lenyomtam a boromat. Valami erősebb kellett volna, de nem panaszkodom, hisz már ez is elég nagy ajándék, hogy elhozott ide.

-Minek köszönhetem ezt a mai igazán kedves vacsorameghívást? – a pohár szélével játszadoztam, miközben a göndört néztem. Megrántotta a vállát, és beletúrt dús fürtjeibe.

-Ügyesen viselkedtél az elmúlt napokban, és úgy éreztem, megérdemelsz egy kis kikapcsolódást. – olyan szépen nézett rám, és minden olyan tökéletes volt. Egy kicsit elhittem, hogy szeret.

Beállt köztünk a csend. Én benne gyönyörködtem. Le se tudtam volna venni barna szemeimet az igéző külsejéről. Megint lehet, hogy megbolondultam, de nem akart érdekelni más, mint ő. A kesze-kusza haját összekötötte egy kontyba. Hosszú ujjaival az ajkát tapogatta. Imádtam nézni, ahogy így gondolkozik. Elmélyült és férfias. Ez a két szó jellemezte Őt az elmúlt percekben.

Rám emelte ragyogó zöld szemét. Én pedig azon nyomban lesütöttem a saját, barna szemem. Az arcomat azonnal elöntötte a vörösség. Idióta! Idióta! Legalább ne ennyire feltűnően bámultam volna Őt! Ahj, hogy lehetek ennyire gáz?

Hosszú ujja az államra tapadtak. Megemelte a fejem, így mélyen a szemembe tudott nézni. Valami most más volt. A szemei nem érzelemmentességet sugalltak, hanem benne volt valami extra is, de ezt nem tudtam megfejteni. Próbáltam, de nem találtam választ a kérdésemre.

-Nem zavar, ha nézel. Én is szoktalak. – elmosolyodtam. Miért ilyen kedves ma? – Na mesélj egy kicsit! – elég értetlenül nézhettem rá, mert összeráncolta a szemöldökeit, majd elnevette magát.

-Héj! Nem ér kiröhögni! – kapcsolódtam be én is. – Mit meséljek? Mindent tudsz rólam… - megrántottam a vállam, és óvatosan az arcát kezdtem el fürkészni.

-Hogy érzed magad itt? Milyen a terhesség? Ilyenekre gondoltam… nem nagyon szótál hozzám a napokban, ezért úgy éreztem, valahova el kéne csak úgy mennünk kettesben. – láttam rajta, hogy megvan zavarodva. Csak nem én hoztam őt zavarba. Büszkeség öntött el. Zavarba hoztam Harryt.

-Imádok itt lenni! A tenger, az illatok, a színek, a pezsgés! Egyszerűen fantasztikus volt… - tényleg figyelt rám, ezért folytattam. – Furcsa lesz visszamenni a zord Londonba, de már várom, hogy újra a saját ágyamban aludhassak. Csak kicsit félek. – az utolsó mondatot ne akartam kimondani. A fejemre csaptam és kezembe temettem az arcom.

-Mitől félsz? – él volt a hangjában. Tudta. Tudtam. De egyikünk se merte kimondani. Tőle félek… ez nyilvánvaló.

-Valaha lehetek még átlagos lány, vagy mostantól örökké veletek leszek? – csalódott mosoly jelent meg tökéletes arcán.

-A gyerek miatt szeretném, hogy maradj, de egyelőre a miénk vagy. De mostantól kérlek, mellőzzük az elrablásod témáját. Szeretném, hogy úgy érezd, hogy egy teljesen normális lány vagy. Ezért vagyunk ma este itt, hogy megtapasztald, milyen egy randi. Hogy legyen életed. – elkerekedett a szemem. Ezt értem teszi, és az átlagos életemért. Belém fagyott a szó.

Annyira más. Nincsenek itt a többiek, és mintha kicserélték volna. Nem tett erotikus megjegyzéseket a külsőmre. Nem bántott. Kedveskedett, figyelmes volt, társalgott velem. És mind ezt azért, mert szeretné, hogy jól érezzem magam. Nem tudom, meddig leszek még velük, de ha mindig ilyen lenne, akkor örökké képes lennék velük maradni. Lehet, hogy ez a kijelentésem nemsokára megváltozik, de most tök értetődő.

Az asztalunk megtelt étellel. Mohón falni kezdtem. Most nem én ültem elkerekedett szemekkel, hanem a velem szemben ülő zöld szemű. Szerintem nem akart hinni a szemének, hogy így habzsolok. Kacagva néztem rá. De éhen haltam. Nem vagyok valami nagy evő, sőt! De ez a terhesség dolog teljesen felkavar.

Mindent elfogyasztottunk. Megfogta a kezem és a szoba felé kísért. Lépteink visszhangzottak folyosón. A szobaajtó kulcsát elfordította a zárban és kitárult előttem az ajtó. Egy igazán komfortos, apró kis szobát rejtett az ajtó. Egy ágy, komód, éjjeliszekrények, lámpák és tv. Összesen ennyi, de ez erre az egy éjszakára megfelelt.

-Ha akarod, ma nem kell velem szexelned. – leült az ágyra, én pedig mosolyogva az ölébe csücsültem. Meglepődött a tettemen.

Arcommal közelítettem az övéhez. Tartoztam neki. Nem is kevés dologgal. És ha már átlagos élet, akkor megérdemel egy csókot.

Szóval megcsókoltam. Nyelvemmel bejutásért könyörögtem, melyet meg is kaptam. Belemosolyogtam a csókunkba, ahogy keményedő erekcióját megéreztem a combomon. És a csókból ne csak egy laza kis szösszenet, hanem egy kemény csata lett. Végigdöntöttem az ágyon, és úgy csókoltam tovább. Kezemmel az ingének gombjaival kínlódtam, de nagyon nem akaródzott a kigombolása, ezért egyszerűen leszakította magáról a ruhadarabot.

Könnyű szerrel fordította helyzetünkön, így maga alá gyűrt. Nedves csókokkal hintette be nyakam. Kibújtatott a ruhámból. Mivel nem volt rajtam melltartó, már csak a bugyi volt rajtam, mint ruhadarab. Azt pedig hasonló mozdulattal, mint az inget, letépte.

Csókjai egy csíkot hagytak a testemen. Minden izmom remegett az édes tette következtében. Felkúszott hozzám és vadul megcsókolt. Most rajtam volt a sor. A hátára fordítottam és lovagló ülésben ráültem csípőjére. Kigomboltam a csőfarmerjének a gombját és csigalassúsággal toltam le róla a bokszerével együtt. Férfiassága felcsapott a hasáig. Megijedtem, bár már elég sokszor láttam.

A kezembe vettem és finoman megnyaltam. Az arca teljesen megváltozott. Darabokra készült hullani az egész fiú a tetteim miatt. Hát elkezdtem őt keményen szopni. Éreztem, sőt tudtam, mikor következett volna be, hogy elmegy, ezért pont előtte befejeztem. Csalódottan nézett rám. Én pedig csak mosolyogtam.

-Ezt most visszakapod! – felrántott a csuklómnál fogva és megcsókolt. Ismét Ő került felülre. Hagytam, hogy had irányítson.

Kis köröket írt le a belsőcombomon. 2 ujját felnyomta, és pumpálni kezdett. Óvatosan, majd egyre gyorsított. Nem fájt, sőt, tökéletes volt. A gyönyör ott ugrált előttem, de Ő befejezte. Felkönyököltem az ágyon és lebiggyesztett ajkakkal méregettem. Mosolygott, mint egy kisfiú. Felültem és a hátára döntve csókoltam.

Ráültem merevedésre és lassan mozogni kezdtem rajta. A szobát beöltötték a sóhajok, és nyögések. Mellkasára feküdtem, és hagytam, hogy Ő diktáljon. A tempónk egyre gyorsabb lett. A gyönyör is közeledett. Hangosan nyögtük egymás nevét, miközben elmentünk.

Szuszogva pihentem a mellkasán feküdve. Úgy járt fel és alá a mellkasa mint a gyorsvonat. Mosolyogva felnézem rá. Ő is engem nézett. Kifésült egy kósza tincset az arcomból és lágyan megcsókolt. Magamhoz öleltem, és hagytam, hogy betakarjon. Bárcsak minden este így aludnánk el. Én a mellkasára dőlve, a szívverését hallgatva, teljesen szétzuhanva. 

Sziasztok!

Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Várom a véleményeket kommentbe! 

All the Love