Kicsit összezavarodtam. Az elmúlt
nap arra tanított meg, hogy az 5 fiúnak 2 arca van. Az első a rosszabbik eset,
amikor is perverz, gonosz, akarnok állatok. Ezt az oldalukat kifejezetten
utálom. A másik oldal a kedves, gondoskodó, és szeretetteli. Csak reménykedni
merek abban, hogy az utóbbi arcát viseli most Harry.
Kezeit derekam körül fonta össze.
Testeink közé még egy hajszál se férne be, olyannyira közel húzott magához. A
mai mosdós ügy teljesen más volt, mint tegnap. Második alkalommal érzelmet is
kezdtem táplálni iránta, ami az én életemben szigorúan tilos, főleg velük
szemben.
Ha belenézek, a nagy zöld
szemébe, megfordul velem a világ, és mintha egy másik univerzumba repítene.
Göndör fürtjei ide-oda állnak, és legszívesebben beletúrnék hajkoronájába.
Karjai közt egyszerre érzem magam biztonságban, szeretve, de valamiféle
szorongást és rossz érzést is kelt bennem. A szívverésem már a puszta
külsejétől a magasba repül, ámbár ha hozzám ér bármilyen módon a felhők fölött
érzem magam.
De ez rossz, nagyon rossz. Nem
szabadna hagynom magam befolyásolni a külsejének. Ő egy gonosz, idióta, paraszt
állat. Egy angyali testbe zárt ördög. Olyan ördög, aki összezavar, megtéveszt,
és máris beleszeretsz. DE NEM SZABAD BELÉ SZERETNI! SOHA!
-Min gondolkoztál el ennyire? – puszilta
meg az arcom. Kicsit ellöktem magamtól – Lemerem fogadni, hogy rémképeket
gyártasz rólam… Pedig, csak neked akarok jót.
-Aha. Persze. Azzal miért teszel
nekem jót, hogy elrabolsz, megerőszakolsz és játszol velem? Nem vagyok holmi
játszótéri libikóka, hogy egyik pillanatról a másikba csak kihasználj! Vannak
gondolataim, érzéseim, amiket Te, nagy Harold leszarsz, és figyelembe se
veszel! Azt hiszed, hogy majd a marionett bábuddá válok, de erősebb vagyok
ennél. Bennem van tartás és erő. Takarodj kifelé a szobámból, és húzz a
picsába! Elegem van a faszságaidból! Elegem van ebből az életből! Elegem van!
Harry pár másodpercig fapofával
meredt rám. Közelebb lépett és megcsókolt. Heves volt, vad és férfias. Nem
kicsit rázott ettől ki a hideg. De! Még az eszem egyik fele működött. Ellöktem
magamtól és odébb mentem. Újabb kirohanásom következett volna, csakhogy valaki
a lépcsőnél tapsolni kezdett. Harryvel egyszerre kaptuk oda a fejünket.
Niall szürke melegítőben és fehér
trikóban tapsikolt vidáman. Összeráncoltam a szemöldököm „mi a szar?” stílusban,
mert ezt a jelenetet már tényleg nem tudtam hova tenni. Ott állt, olyan lazán,
és menőn, mint ha csak várná, hogy lefotózzák. A gúny kicsit sütött róla, de
még pont elfogadhatóan.
-Narry? – szólalt meg mögülem
Harry igen kanos hangon. Nem értettem, mi az a Narry… és őszintén nem is
akartam megtudni.
-Naná! Megérte feljönnöm! –
nevette el magát az ír fiú. És akkor leesett. Összeraktam a puzzle-t. A Narry
az Harry és Niall nevének keresztezése. Biztos, hogy nem kereszt-rejtvényezni
fogunk…
Harry elkapta a kezem,
kizökkentve a gondolatmenetemből. Durván megcsókolt, miközben Niall
összebilincsezte a kezem. Nem akartam elhinni, hogy a fiú, akinek nemrég
kibőgtem magam, most ezt teszi velem.
Az ágyhoz rángattak. Kikapcsolta
a kék szemű a bilincset, és végül az ágyhoz kötött. Kicsit feszített a kezem,
de nem fájt. Eleinte. Az ír lekapta rólam a pólót, és a sarokba hajította. A
mellemet kezdte masszírozni, miközben Styles a hasamat-, nyakamat-, számat
csókolgatta. Az érintésektől kirázott a hideg és vonaglottam, ahogy a zöld
szemű egyre lejjebb halad.
Niall befejezte a mellem
ingerlését és helyet cserélt Harryvel. A combomat finoman puszilgatta. Egyre
közelebb ért a középpontomhoz. A lélegzésem elnehezedett, és már-már
fulladoztam. Kívántam, és egyben el is löktem volna. Harry megcsókolta a
nyakam, és egy óriási sóhaj szökött ki belőlem.
-Látom, akarsz valamit. Vagy
befejezzük a faszságokat? – kérdezte iszonyatosan szép mosollyal Stlyes.
-Fejezd be! Most! – sikítottam
élesen. Harry intett Niallnak, hogy fejezze be, amit épp csinálni akart.
Érdeklődve figyeltem Őket.
-Akkor, ezt se akarod? – Niall
felnyomta 2 ujját. Nyöszörögtem, ahogy mozgatni kezdte benne, és majdnem fel is
adtam a harcot, de végül sikerült megráznom a fejem. – Szerintem erre se
vágysz… - hajolt közel és megnyalta a csiklóm. A hideg futkosott rajtam. Már
szólni se volt erőm, és a mozgás is nehezen ment. Kívántam, de nagyon.
Niall folytatta 3 ujjal, a
lélegzésem pedig egyre hülyébb lett. Harry egy pillanatra megzavarta az egész
kis élvezetemet és valamit felnyomott a fenekembe. Felvisítottam, mert
iszonyatosan fájt. Vonaglottam, mint egy hernyó. Styles belém vezette
büszkeségét és lassan ki-be mozgott.
-Hazz! Vedd ki! Nem csinált
rosszat! – szólt rá Niall. Felcsillant a szemem és hálásan pillantottam rá. A
zöld szemű hallgatott az idősebb fiúra (ma megtudtam, hogy Harry a
legfiatalabb… különös) és megtette, amit kért. Kicsit fellélegeztem – Jöhetek
én is? Te menny előre! – utasított tovább. A második részét nem értettem a
mondandójának, mert valahogy számomra nem volt tiszta az a fogalom, hogy menny
előre.
Harolddal helyet cserélt. Ő
folytatta a ki-be mozgást, csak Ő jobb volt. Gyengéden lökött, nem erőszakosan.
Eleinte még közel hajolt hozzám, és meg-megpuszilt, aztán jött Styles. Farkát a
számba dugta, olyan mélyre, hogy majdnem elhánytam magam. A tempót Ő diktálta,
de a pozíció nem volt jó.
A kezemet elengedte, és
négykézlábra parancsolt. Fintorogva teljesítettem kérését. Megragadta a bal
kezem, és visszakötötte az ágyhoz. Idegesen dobtam hátra a hajam, és fújtattam.
Niall közelhajolt hozzám, és belesúgta a fülembe, hogy „így még jobb lesz, hidd
el!”.
Ismét helyet cseréltek. Niall
kedvesen pillantott rám, majd számba erőltette farkát. Ő nem diktált tempót,
hagyta, hogy kínlódjak egyedül, végül segített magán, és kezelésbe vette a
sebességet. Szerintem figyelt, rám. Nem lökte olyan belülre magát, és
hányingerem sem volt.
Idő közben Harry csapkodta a
fenekem, és olyan erővel lökött rajtam, hogy rendesen éreztem, ahogy
szétszakadok. Semmi gyengédség nem volt benne. Bár, kezdtem magam jól érezni,
és már nem is fájt, amikor meglökött, így elterültem.
Felsikítottam, mert a kezem
kifordult. Niall azonnal ugrott, és kikötözte. Nyomott egy puszit a fájós
kezemre, majd a homlokomra. Elém állt, és belém vezette magát. Lassan és
gyengéden lökött. Élveztem. Harry egy kendőt kötött a szememre, majd
megcsókolt. Tudom, hogy Ő volt. Éreztem az illatát.
Már majdnem elmentem, de Niall
otthagyott. Valami síkosat éreztem odalent, és egy hirtelen rezgést. Vonaglani
kezdtem és sikítani. Kellemetlenül éreztem magam. A fájdalmak cikáztak bennem.
A kezem szörnyen sajgott, és a farom is zsibbadt.
-Elég! Hagyjátok abba! –
visítottam, de a rezgés nem csillapodott, sőt erősebb lett.
Valaki durván megragadta a
derekam és magára ültetett. Erősen lökött. A könnyemnek utat engedtem. Már
fáradt voltam, és mindenem fájt. Néhány lassú lökés után Harry egy férfias
nyögés után lelökött magáról és a földön landoltam.
Lekaptam magamról a kendőt. Harry
az ágyon feküdt. Niall már a szobámban sem volt. A kezem iszonyatosan zsibbadt
és mindenem fájt. A meleg padlón ültem és könnyeztem. Harry felhúzott a földről
a mellkasára. Magához ölelt és betakart. Kezeit a derekamon hagyta.
Aludt, én pedig sírtam. Itt volt
az ideje, hogy megszökjek. Nem bírom tovább. Ez az egy nap több fájdalmat
okozott, mint örömöt. Rakás szarnak érzem magam, és senkit se érdekel, mi lesz
velem.
Kibújtam az ölelésből. Magamra
csavartam a lepedőt és leindultam a lépcsőn. Nem baj, hogy ne volt rajtam ruha,
így is meglehet szökni. Max. megfagyok. Igyekeztem halkan menni a hosszú
folyosón, de az egyik ajtó kinyílt. Egy kekszet majszoló árnyék megragadta a
karom és berántott a szobába.
Niall megölelt. Erősnek akartam
tűnni, de nem sikerült. Halkan sírtam. Gyermekkori emlék.
-Idióta vagy! Utállak! Hagyj
békén! Te se vagy más, mint Ő! Eltörtétek a kezem! Fáj mindenem! Alig tudok
menni! Eressz el! – ordítottam rá. Befogta a szám és ismét megölelt.
-Sajnálom! Menni akartam neked
segíteni, de ott volt már Ő is. Nem akartalak bántani. Leküldött. Hidd el,
neked akartam jót… - olyan ártatlanul pillantott rám, hogy azt hittem,
megzabálom – szeretlek! Soha nem akarnálak bántani..
-Már megtetted… Itt aludhatok? –
megsimította a karom, és elnevette magát. Nyomott egy puszit az arcomra és
beterelt a fürdőbe.
A forró víz enyhített
fájdalmamon. Kicsit megkönnyebbülve másztam ki a zuhanykabinból. Azt hittem,
hogy egyedül vagyok, ezért énekelgettem. A szekrényke tetején azonban ott ült
Niall. Mosolyogva pillantott rám, én pedig teljesen elvörösödtem. Egyrészt,
mert pucéron lát, és csúnya vagyok. Másrészt, hallott énekelni.
Felpattant és fölém
terebélyesedett. Gyengéden megfogta sajgó derekamat és megcsókolt. Megfordult
velem a világ. Niall kedves volt és gyengéd. Hagytam, hogy bevezessen az egér
fogójába. Kirángattuk egymást a fürdőből és az ágyra dőltünk.
-Folytathatom? – kérdezte angyali
vigyorral az arcán. Neki nem tudtam nemet mondani, bármennyire is akartam. Az Ő
rossz oldala még akkor is édes, amikor nem kéne annak lennie.
-Nem… - nyögtem ki. Igazából, nem
ezt akartam mondani. Igen. Igen. Igen. De NEM! Van bennem még erő! Nem szabad
bedőlnöm neki! Neki sem, és senkinek.
Befejezte. Ledőlt mellém és
szorosan magához húzott. A hajamat piszkálgatta. Csendben feküdtem és hallgattam
az esőcseppek monoton kopogását. Niall megpuszilta a nyakam és közel hajolva
hozzám a fülembe súgta az a szót, amit mindennél jobban imádok:
Szeretlek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése