17. rész Megtanítalak én köszönni!

A lépcsőn haladva 1000+1 érzés kavargott bennem, és mindet egy személy alakította ki. Harry. Szeretem, de utálom. Hiányzik, de szeretném, hogy távol legyen tőlem. Akarom. Kívánom, de nem szabadna. Szeretném elfelejteni az elmúlt hetet, Őt, a fájdalmakat, és mindent, ami ehhez a házhoz kapcsolódik. 

-Szia, Szerelmem! – köszöntött vidáman Louis. Megforgattam a szemem, és figyelembe se vettem, hogy várja az ölelésem. Elkapta a karom, és visszarántott magához – mondtam, hogy szia, Szerelmem! Ha köszönök, köszönj vissza, vagy kapsz egy kis faszt – éles hangja süvített fülembe. Megráztam a fejem, és kibújtam szorításából – köszöntem! Köszönj már vissza a kurva életbe! – ordított rám. A másik 3 is megjelent, de Harry még nem. Árgus szemekkel figyelt minket. Lépni akartam, de szorította karom. Éreztem, hogy a vér is elszállt belőle, olyan erősen szorította – megbasszalak? Arra vágysz? Szeretnéd, hogy ne tudj lábra állni? – Zayn lépni akart, de Liam lefogta. Ismét megforgattam a szemem, de nem szóltam semmit – akkor megyünk! Majd megtanulod, mi a jó modor! 

Rángatni kezdett, de nem mozdultam. Harry megjelenése megdobogtatta szívem. Bíztam benne, hogy segít… Liamre megharagudtam, mert lefogta Zaynt. Zayni-bébi kedves velem, és szerintem Ő igazat mond, amikor azt mondja, szeret. Niall is csak nézett. Kétségbeesetten kapkodta a fejét. Bár lépni akart, nem mert Louis ellen.

Egy erősebb rántás következtében elveztettem az egyensúlyom és seggre estem. Feljajdultam, és visszanyeltem vagy 20 könnycseppet. Louis kihasználta az alkalmat és felkapott a vállára. Kapálóztam, sikítottam, ütöttem, de senki nem segített. Végső reményemben még utoljára Zaynre néztem könnyes szememmel. Az övében is volt valami könny szerűség, de nem tudnám biztosra mondani. Lépett, de Liam erősen fogta. Eltátogott egy sajnálom szerűséget. A lépcső tetejéről még visszanéztem, és láttam, ahogy Harry belever a falba. Louis szobájába érve hallottam, ahogy szitkozódik, de nem értettem, pontosan kit szidalmaz.

Lou lerakott az ágyra, durván és hanyagul. A barna komódhoz lépett, és kikapott belőle pár holmit. Nagy nehezen összekötötte kezeimet, s bár ficánkoltam, semmi sem segített. Louis párszor beleütött a gyomromba, ami hatására sokszor felsikoltottam. Erősen markolta a csípőm, és igen sokszor belemart a combomba is. Olyan erős ütéseket mért rám, mint apa. A szeméből eltűnt a kedvesség, és csak a gonoszt láttam.

Mivel sokat sikítottam, a számra ragasztószalag került. Ezzel is megküzdött, de ahogy hasamat kezdet ütlegelni, lenyugodtam, és zokogva elviseltem tetteit. Lekapta magáról a ruháit, és rólam is a pizsit. Minden figyelmeztetés, és előjáték nélkül belém vezette farkát, és iszonyat erős tempóban kezdett mozogni. Miközben lökött belecsípett fenekembe, combomba, csípőmbe, vagy esetlegesen durván a mellembe. Könnyeim patakokként folytak végig arcomon. Louis elélvezett, de én nem.

Második körnek egy igen széles és hosszú valamit nyomott fel, és ki-be kezdte mozgatni. Sikítottam, de nem lehetett hallani. Mozogtam és ficánkoltam, mert szörnyen fájt, amit művelt. Lefogta csípőmet egyik kezével, és ujjait belém mélyesztette, olyan szinten, hogy már szinte érintette a medencecsontomat.

Kivette a szerkezetet és hanyagul eldobta. Elengedte a csípőm. Tudtam, hogy amiket most velem tett, iszonyatosan befognak lilulni. Ismét Ő tért vissza. 3 ujját felnyomtam. Felvisítottam szalagon keresztül. A könnyeim ismét folyni kezdtek arcomon. Erősen pumpált, s közben a fenekemet is csapkodta. Egész idő alatt azt dörmögte, hogy „megtanítalak köszönni”.

Kikapta ujjait, és farkát vezette belém. Hatszor lökött rajtam, de nem jutottam el az orgazmusig. Kikötötte a karom és leszedte a ragasztót. Kezembe adta a ruhákat és szó szerint kirakott a szobából. Nem tudtam felállni, ezért csak odébb kúsztam. A földön ültem, de még az ülés is fájt. Kezembe temettem arcom és csak zokogtam. 2 két gyengéden felemelt karjaiba és elindult velem az emeletre. Nem akartam kinyitni szemeimet. Féltem, hogy megint bántani akarnak.

 Az a lány, aki nemrég még szédítette Harryt és Niallt másodpercek alatt átváltozott egy sikítozó, félő gyermekké. Erre még nem voltam készen. Eddig a fiúk kedvesen bántak velem, és mindig elérték, hogy nevüket sikítsam. Egy ember volt, akinek ez még nem sikerült, csak a fájdalmat okozta. Louis. Sajgott a kezem, a fenekem, a combom és minden egyes porcikám. Tudtam, hogy nem fogok tudni lábra állni, és biztos vagyok benne, hogy szereztem jó pár zúzódás.

Aki karjaiban tartott Harry volt. Éreztem illatát. A bódító parfüm megmámorosító illata. Miután rájöttem, hogy Ő az, arcomat trikójába temettem. Leakart rakni az ágyra, de szorítottam magamhoz, és nem engedtem, hogy elengedjen. Visszaemelt ölébe és leült velem a kanapéra.

Pucéran feküdtem az ölében, és sírtam, de Ő nem mászott rám, és tett magáévá. Most más volt, teljesen más. Kedvesen felemelte fejem, és végigsimította arcom. Lágy puszikkal hintette be minden egyes szegletét, ami még jobban sírásra késztetett. Elemelte kezem hasamról, így mind a ketten megláttuk sebeimet. Keservesebben kezdtem sírni a lila, illetve zöld foltok láttán.

Harry rám adta a ruháimat, majd az ágyhoz vitt, és betakart. Nem akartam, hogy elmenjen és magamra hagyjon. Szorítottam a kezét, Ő pedig csak egy puszit nyomott rá. Lement, és helyébe Niall érkezett.

Próbáltam odébb menni az ágyon, de nem tudtam, olyan szinten fájt mindenem. Nialler kedvesen végigsimította arcom, és leült a másik oldalra. Lerakta a vacsorámat az éjjeliszekrényre. Mennyei illat vett körül. Kebab. Mint a klipben. Közelebb adta a tányért, így megláttam az óriási vacsorámat, mely körül sült krumpli volt. Felállt, és kiment a hálórészlegből. Megijedtem, mert egyedül hagyott, és megint a sírás szélén álltam. Halkan magam elé néztem és a nevét suttogtam. 

-Itt vagyok, csak hoztam egy alátétet, hogy ne az ágyat edd le – visszaült mellém és kedvesen mosolygott – bántott? – kérdezte, félve a választól. Az alátétre raktam a tányér, és kitakaróztam. felhúztam egy kicsit a trikómat, így tökéletesen látszódtak a sebek – Jézus! – jajdult fel, s az Ő szemében is könnyek kezdtek gyülekezni – Szerelmem! Sajnálom! Megengeded, hogy… - bólintottam. Félretette a vacsorámat és apró puszikkal kezdte behinteni sebeimet. Lágy ajaki érzetétől is fájt mindenem, mintha több tonnás gépeket helyeztek volna rám. Könnyeim már szememet szúrták – sajnálom… segíteni akartam… de nem fogok mentegetőzni. Egy idióta vagyok, hogy nem léptem közbe, csak Liam… és ááá… Sajnálom! – meghúztam szőke tincseit. Rám nézett és közelebb hajolt hozzám. Nem nehezedett rám, mert tudta, hogy nem bírtam volna elviselni a súlyt. Megpusziltam arcát, mire egy mosoly jelent meg rajta. 

-Nem haragszom. Én vagyok a hibás. Köszönnöm kellet volna… de… Niall! Nem akarom, hogy irányítsatok! 17 éves vagyok. Fél éve a magam urának kell lennem. Nem szeretem ezt. Eltelt fél év és újra ott tartok, mint akkor. Megvagyok verve és sírok az ágyamban. Most annyi a különbség, hogy nem apám volt, és itt van velem valaki, aki szeret engem… - szólaltam fel halkan, végig a szemébe nézve. Niall nagyot sóhajtott, majd betakargatott. Visszahelyezte elém a kaját, és enni kezdtünk – ha kérsz, adok a kebabból is… - ajánlottam fel egy halvány mosolyt erőltetve arcomra.

-Köszönöm! – tört le egy kis darabot – találtál valami jó ajándéklehetőséget magadnak? – szemei csillogtak, és úgy tűnt, érdekli válaszom, ezért elmeséltem a fényképezőt – buta vagy, hogy nem mondtad ott. Szerintem, illene hozzád a fotózás… - nyomott egy puszit a homlokomra, mire felnevettem.

-Te most komolyan belém törölted a kajás szádat? – kérdeztem nevetve. Elkerekedett a szeme. Letörölte homlokom, majd ajkait – köszönöm… - mosolyogtam tovább.

-Én is olyan akarok lenni, mint te – nézett a szemembe. Megráztam a fejem, mert nem értettem, miről beszél – szörnyű életed volt, mégis mosolyogsz minden. Vidáman emlékezel vissza a legtöbb esetben, és olyan nagy csodálattal beszélsz a papádról. Ma, iszonyatosan rossz dolgot művelt veled Louis, mégis nevetsz… olyan erős vagy… én is ilyen akarok lenni! – apró kezeim közé vettem arcát és megcsókoltam. Éreztem, hogy erre vágyok. Niall ledöbbent, majd édesen belemosolygott a csókba. 

Megkajáltunk, szép lassan. Niall menni akart. Félve pillantottam rá, mert nem akartam egyedül maradni. Úgy éreztem, ha egyedül hagyna, Louis feljönne és ismét megerőszakolna. Elővette a mobilját és dobott valakinek egy sms-t, majd visszabújt hozzám. Hátamat kezdte simogatni, és lágy puszikat nyomott homlokomra. A háló helység ajtajában Harry jelent meg ismét, egy hatalmas sebbel az arcán. Szemeim könnyel teltek meg ismét.

Ott állt, tök lazán. Trikóján díszelgett a sminkem nagy része. Melegítője lazán lógott. Haja hanyagul összefogva pihent. Szemei smaragdzölden néztek rám. Egy hibája volt. Az óriási seb a szájánál. Csurgott belőle a vér. Könnyed mozdulattal letörölte, majd megindult az ágy felé. Niall felállt, és nyomott egy puszit a homlokomra. A két fiú pacsiztak, s már Niall el is tűnt. Harry levette a melegítőjét és a trikóját. Remegni kezdtem. Nem akartam, hogy megerőszakoljon. 

-Ne! Kérlek ne! Nem akarom… - sírtam el magam. A takarót magamra rángattam, hogy teljesen eltakarjon.

-Nem akarlak bántani… itt szeretnék aludni, ha megengeded… vagy elmenjek? – kérdezte a takaró túlsó oldaláról. Könnyes fejem kidugtam a takaró alól, és két, igen édes szempárba ütközött.

-Bebújsz mellém? – mosolyodtam el halványan. Arcán egy kisfiús mosoly jelent meg, így tökéletesen látszódtak gödröcskéi. Lefeküdt mellém, és gyengéden mellkasára emelt. Úgy bánt velem, mint egy törékeny kis porcelánbabával. Jól esett a törődése. 

Hatalmas kezével hátamat kezdte simogatni. Párszor körberajzoltam tetkóit, amikor is jött a szikra. A hatalmas ötlet. 

-Harry! – felemeltem tekintetem, és tisztán belenéztem az övébe – szeretnék egy tetkót! – jelentettem ki vidáman. Arcán megint megjelent egy mosoly. Hatalmas, cuppanós puszit nyomott a homlokomra.

-Kapsz tetkót, akármennyit csak akarsz. Milyet szeretnél? – kérdezte kuncogva.

-Még nem tudom… mondjuk, egy dalszöveget… az tökre tetszik – mutattam a boltív fölötti mondatra. Imádtam azt a sort. „Nobody loves you baby don’t way i do” – Senki se szeret úgy baby, mint én.

-Fireproof? Hallottad már a dalt? – szemei felragyogtam. Megráztam a szemem, mire Ő elkezdett énekelni. Hangja tökéletesen volt. Elkerekedett gyermeki tekintettel néztem a zöld szempárba. egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Végig nekem énekel. A dal végén feljebb kúsztam és szerelmesen megcsókoltam. 

A lepkéim felébredtek, miközben énekelt és össze-vissza csapkodtak. Azt hiszem, beleszerettem Harrybe. De! Erről Ő soha nem tudhat… Ő az elrablóm… Nem szabadna szeretnem, de szeretem…Vagyis... nem szerethetem...