23-24. rész Már a családom része vagy

Megzavarodtam. Minden átlagos lány mielőtt találkozik, a barátja anyukájával szépen kiöltözik, magára nyom egy kiló parfümöt, sminkel, fodrászhoz megy, meg minden hülyeség. Nos, ebből is látszik, hogy én nem vagyok átlagos lány, és bár az 5 ördög közül egyik se a barátom, azért mégis azt terveztem, hogy szép leszek, amikor találkozok a családjukkal. Ez se jött össze, hát nem meglepő?

Ott álltam Harryvel a fürdőben. Tétlenül nézett rám. Ilyen helyzetben mit lehet csinálni? Mosolyogva néztem rá, és megráztam a fejem. Ő is elmosolyodott. Nem tudom, ezen miért lehet nevetni, vagy vigyorogni, de jól esett. Megsimította a kezem és megpuszilta az arcom. Érintésétől azonnal jött a szikra. 

-Harry! Add ide az inged, meg a boxered! – néztem rá csillogó szemekkel. Felvonta az egyik szemöldökét, ezért közelebb hajoltam hozzá (ki tudja, lehet, hogy kilehet hallani még a sima beszélgetést is…). – felveszem az inged és a boxered. Te pedig magadra rángatod a gatyád. Bájcsevegünk, kimész ruháért, és felmegyünk hozzám átöltözni… vagyis felöltözni. Amúúúúgy… Harold? – távolodtam el egy kicsit. Nevetett. A füléhez hajoltam olyan közel, ahogy csak tudtam. – Szerinted hallották, ahogy nyögdécselek?

-Szerintem azt még Manchesterben is. – nevette el magát. Megütöttem a kezét, és felvettem a földről a ruhákat. A kezébe nyomtam a farmert, és odébb mentem.

Már ledobtam magamról mindent, amikor 2 kéz átölelte a derekam és a nyakamat kezdte el puszilgatni az illető. Sóhajtottam egyet és félrelöktem Harryt. Idegesen néztem rá. A gatyában volt, rajtam pedig semmi se volt. Fújtattam egyet, és felvettem a cuccokat. Az inget begomboltam, csak az utolsó 2 felső kapcsot hagytam szabadon. Szoros copfba fogtam össze a hajam, és megigazítottam a lehullott sminkem darabjait. Bólintottam és ki is tárult előttem a fürdőszoba ajtó.

Ott ültek az ágyon/kanapén. A kislány Harryhez futott, mire a Démon felkapta és megpörgette. Nyomott jó pár puszit a kicsi arcára, majd belekezdett a bemutatásomba. A lány, aki megölelt, a nővére volt. Gemma. A másik hölgy a szőke kislány anyukája volt, Lou. A kicsi neve pedig Lux volt. Harry keresztlánya. Lou is megölelgetett, ami kicsit váratlanul ért, de hát biztos ez a szokás. A férfi Harry nevelőapja volt. Kedves kis fazon. És végül maradt Anne. Harry édesanyja. Azonnal meginterjúvolt. 

-Azelia Kaiyle vagyok. 20 éves leszek április 28-án… Öhm, a szüleim Monacóban élnek, én ide jöttem, mert régóta ismerem Niallt. Volt egy közös ismerősünk. A csajszi spanyol cserediák volt, Ő mutatott be minket egymásnak, aztán Niall Harrynek és végül a többieknek… - meséltem el röviden az új életem. Harry színe visszatért. Anne mosolyogva ölelt meg, majd mindenki kiment. 

Kislisszoltunk a szobából, majd felrohantam. Felkaptam a délelőtt folyamán kiválasztott szettet, s mire Harold megérkezett, már szinte kész is voltam. A hajamat kifésültem, és a felét feltűztem. A sminkemmel nem sokat kínlódtam, mert szerettem volna természetes hatást kelteni. A zöld szemű mosolyogva várt rám a lépcső mellett állva. Figyelmeztetett, hogy ma este senkinek se vagyok a barátnője, a kamu sztorit egyeztetnem kell Niallel, illetve ha egy szót is szólok a babáról, vagy arról, hogy kerülök ide, akkor kb. olyasmi lesz a karácsonyi ajándékom, mint a múltkori Louis eset. Szép. 

-Hajjíííí – megfordultam a tengelyem körül és majdnem elolvadtam. Niall izmos karjai között a világ legszebb kis sráca nyúlt Harry után. 

Harry átvette a szöszi babát, és azonnal bemutatott minket egymásnak. Theo. Niall keresztfia. A kis srác azonnal elkezdte a tv-t nyomkodni, miközben én Niallel egyeztettem a „történetem”. Démon igen figyelmesen bánt Theoval. Öröm volt ránézni. Ahogy erős karjaiban tartotta, a hasamhoz kaptam és mosolyogva Niall vállára hajtottam a fejem. 

-Ideje lemenni! – karolta át a derekam. – Levigyelek a hátamon? – mosolyodott el.

-A családod lent van… nem akarom, hogy bolondnak nézzenek. – léptem el mellőle. Megragadta a karom, és egy könnyed mozdulattal már a vállára is dobott. Harry is így tett a kicsi Theoval. A pici csak vihogott, miközben én sikítoztam, mint egy őrült. 

A földszintre leérve 20-30 kérdő szempár tapadt rám azonnal, amitől rák színűre pirultam. Az anyukák, tesók úgy méregettek, mint a hentesnél a csirkemellet. Zavartan a hajamba túrtam, és bejelentettem, hogy Azz vagyok. Niall kuncogva átkarolta a vállam, és elmesélte azt a történetet, amit nemrég adtam a tudtára. Mosolyogva bólogattam, és próbáltam valamit leolvasni az arcokról. 

-Akkor üdvözöllek a családban! – ölelt át egy Annere igen hasonlító barnás-feketés hajú hölgy. – Zayn anyukája vagyok, Patricia. Ők itt a lányaim, Doniya, Safaa és Waliyha. – a három lány sorban megölelt, majd egy úr is szoros ölelésben részesített.

-Látom, az ízlésetek egyre jobban javul fiúk. – biccentett a fiúk felé Yaser. Zavartan nevettem, és visszaléptem Niall mellé.

-Én Maura vagyok, Niall édesanyja. Ő itt a menyem Denise, a fiam Greg, és a volt férjem Bobby – mutatta be gyorsan a Horan családot Maura. – Az unokámmal, ha jól látom, már megismerkedtél – vette át Harrytől Theot.

-Johanna vagyok édesem, Louis anyukája – ölelt magához a barna hajú, igen fiatalos anyuka. Egyik kezében egy pici fiúcska pihent. Nem hinném, hogy az unokája lenne, mivel a mellette sorakozó lányok igen csak fiatalok voltak, még gyerekek. – Ők itt a lányaim. Lottie, Georgia, Félicité, Daisy, Phoebe, Doris és a kisfiam, Ernest.

-Geoff Payne. – nyújtotta felém erős kezét egy magas úr. Esetlenül kezet fogtam vele, mire magához rántott és karjaiba zárt. Mikor elengedett 2 másik lány is magához szorított, és egy hölgy is. Payne család. – Karen, Ruth és Nicola. 

Miután megismerkedtem az egész Direction családdal boldogan invitáltam be mindenkit az ebédlőbe. Családokba rendeződve ültek az asztalhoz. Mosolyogva pillantottam körbe, és azonnal ki is mentem a konyhába. Zayn követett. Abszolút Ő a fő segítségem.

A kezébe nyomtam egy óriás tál levest, hogy vigye ki. Nevetve megrázta a fejét, és már ment is. Kiszedtem még 4 gyönyörű fehér kerámia edénybe az előételt, és a mogyorót is elrendezgettem. Mivel tulajdonképpen pincérnőként is szolgáltam a Cukiban, nem volt nehéz kivinnem a 2 óriás tálat. Mindenki ámulva nézett rám, de senki nem jött segíteni. Lepakoltam és el is tűntem. Újra.

A főétellel bajlódtam, amikor két kéz fonódott a derekam köré. Az erős parfüm illat és a kéztartás azonnal elárulta, hogy Harold uraság áll mögöttem. Egyik kezével a hasamat kezdte simogatni, ami megmosolyogtatott. Egy pillanatra megnyugodtam. A tudat, hogy velem van, igazán felpezsdített. Megfordultam és gyönyörű zöld szemébe nézve megkértem, hogy hozza be a levesestálakat. Kicsit elképedve nézett rám, mintha csak ufó lennék, de kiment.

A konyhapultra pakoltam a kivihető ételeket és egy nagyot fújtatva leültem a kis asztalkához. Kinéztem a hatalmas ablakon és elmerengtem. Ilyen karácsonyom se volt még. 

-Édesem, nem jössz ki közénk enni? – fejemet az ajtó felé kaptam. Anne állt a boltív alatt. Fekete ruhája tökéletesen állt alakján. Irigylésre méltó sminkje, és haja ragyogóvá tette fiatalos külsejét. Bólintottam és felálltam. – Te főztél? – kérdezte az ebédlő felé haladva. Félénken bólintottam. – Nagyon tehetséges kis szakács vagy. Ha jól hallottam a beszélgetéseket, és Harry elcsípett mondatait, akkor nagyon szerethetnek téged. Értelmezéseim szerint tetszel a fiamnak. Nekem is szimpatikus vagy. – mosolygott rám, engem pedig elöntött a pír. – Neked se közömbös, ugye?

-Nem tudom. – álltam meg és beletúrtam hajamba. – Az a helyzet, hogy tartózkodó vagyok a fiúkkal szemben. Persze, nagyon örülnék, ha lenne egy barátom, csak félek az egésztől. De ez az 5 srác tök kedves, és aranyos… csak félek. – panaszoltam el magam. Anne ugyan úgy nézett rám, ahogy Harry szokott, amikor hülyeségeket beszélek. Na, most már tudom, honnan a nézés. 

Az ebédlőbe belépve mindenki mosolyogva invitált magához, én mégis a Styles és Horan család közé ültem le. Gemma kicsit furán nézett rám, amit eleinte nem értettem. Harry hozzám hajolt, és mosolyogva megkérdezte, „miért eszel ilyen sokat, és ilyen gyorsan?”. Elkerekedett szemekkel leraktam a kanalat és égő arccal felálltam és kivittem az edényeket. Hát, ez a terhességgel jár… és még éhes is voltam.

A konyhában pakolásztam. Gemma jött segíteni nekem, mondván, „jó, ha összeismerkedünk”. Aha, persze. Ilyen indokkal még soha, senki nem jött nekem segíteni. Szerintem kíváncsi volt valamire, csak sehogy nem tudtam rájönni, mi az. 

-Bocsáss meg, de most egy pillanatra elkel mennem… - megindultam, mintha csak puskából lőttek volna. Rám tört a hányinger. 

Ezt utálom a legjobban. Az elmúlt néhány napban rengeteget hánytam, és már rendesen fáj a torkom. A fürdőbe berontva odébb dobtam a hajam és már végem is volt. Fáztam, fájt a fejem és csak hánytam. Még csak a terhesség elején vagyok, de már most unom. 

-Minden rendben? – jött a hang az ajtón túlról. Éles, és kíváncsi volt egyszerre. Gemma nem adta fel könnyen. Nem tudtam válaszolni, csak hánytam. A kilincs lenyomódott és a szőke lány már bent is volt. – Istenem! Segítek! – ugrott mellém, s hajam máris odébb volt rakva. A Styles gyerekek specialitása a rosszullétem megsegítése. Szuper jó. 

Miután már úgy éreztem, végleg jól vagyok felálltam. A fejem még mindig hasogatott, de már nem fáztam. Megmostam a fogam és megigazítottam a sminkem és a hajam. Nem mertem Gemmára nézni, féltem a véleményéről, vagy attól, amit mondani akar. Zavartan forogtam körbe. Kicsit elfáradtam az egész napi nyüzsgéstől és ettől az egész rosszulléttől. 

-Mitől lettél beteg? – kérdezte kedvesen. Megsimította a karom és olyan szeretetet árasztott felém, mintha csak tesók lennénk, pedig alig néhány órája „ismerjük” egymást.

-Nem tudom… sokat ettem, és ez az egész napos nyüzsgés biztos kikészített. – hazudtam, mint mostanság mindig. Lassan nevezhetnék egy versenyen, lehet, meg is nyerném.

-Ha rosszul vagy, csak szólj. Okés? – bólintottam halványan. Kezét egybekarolta az enyémmel és kiindultunk a fürdőből. 

Harry meglepett arccal nézett ránk, ahogy kiléptünk. Elmagyaráztam neki, hogy kicsit rosszul lettem, és Gemma segített. Harold arca minden mondatom után más és más karaktert vett fel. Hol megenyhül, aztán dühös lett, de végül hatalmas ölelésbe zárt minket.

Lent újra sürögni-forogni kezdtem. Az asztal megtelt a főfogásokkal. Az illatorgia fantasztikus volt. Végigpillantva a lakomázó társaságon mosolyogva foglaltam helyet Harry mellé. Egyik kezével a drága közelebb húzott magához, és elégedetten pillantott rám. Nem mertem megforgatni a szemem, ezért csak egy műmosollyal ajándékoztam meg.

A tányéromra szedettem Harolddal sült csirkemellet, salátát, és krumplit. Az Ő tányérján oldalas, töltött hús, krumpli és tartármártás díszelgett. Niallre pillantottam, aki a bal oldalamon foglalt helyet. Nevetve löktem oldalba, mire egy megvető pillantással csak annyit mondott, hogy „majd még szedek, csak nem fért a tányérra”. Aha, hát tényleg nem fért: töltött hús(ok), oldalas, sült csirkecomb, rizs, krumpli, áfonyás pulyka, tepsis krumpli, mézes öntet, tartármártás, brüller. A brüller a specialitásom. Egy kis pulykamell és csirkemell mézes öntetben megsütve, aszalt gyümölcs ágyon, egy kis áfonyalekvárral és chili krémmel megkenve. Édesapám kedvence.

Bő fél óra múlva úgy véltem, mindenki jól lakott. Leszedtem Zayn és Niall segítségével a terítékeket és kipakoltattam velük a sütis tálakat és evőeszközöket. Niall nem hazudtolta meg magát, mivel még a konyhában is evett, amikor már csak a maradékot pakolásztam. Mosolyogva vettem el a tányérjáról egy szelet töltött húst.

Zayn ügyesen megcsinált mindent, miközben mi eszegettünk. felvont szemöldökkel mért minket végig, és pufogva kiviharzott. Niall összenéztünk és hangos nevetésben törünk ki.

Kivittük a tortákat és sütiket. Még jó, hogy főztem, mert szinte mindenki csak desszertet hozott. El is morogtam Harrynek, de Ő csak mosolyogva figyelt. Elismerően dőltem hátra a székemen és kezdtem el enni az orosz-krém tortámat. Aztán, az agyamba nyilallt a legfontosabb dolog, amit a hűtőben felejtettem. 

-Öhm… - kezdtem el dadogni. – Zaynt, Liam, Harry, Niall… és Lottie… öhm, kijönnétek velem aaa konyhába? – a hangom olyan szinten vékony volt, hogy féltem, nehogy betörjön az üveg. 

Az említett 5 felállt és szép csendesen kimentünk. Kérdőn pillantottak rá, mire elmagyaráztam nekik, hogy sütöttem egy hatalmas répa alakú répatortát Louisnak, születésnapja alkalmából. Lottie megenyhülve nézett rám, és magához ölelve ezerszer (vagy többször) megköszönte a gesztusom. A fiúk csak biccentettek. Lehet, hogy haragszom arra az idiótára, de ma van a szülinapja, és megérdemli ezt a kis ajándékot.

A tortába szúrtuk a robbanós konfettis gyertyát, és azt, amelyik soha nem alszik el. Harry felkapta a már égő gyertyás tortát és énekelve beléptünk a konyhába. Halál csönd fogadott minket, majd Lux és Theo is belekezdett az éneklésbe. Louisra néztem, aki könnyezve mért végig minket. A dal felére már az egész ház neki énekelt. Meghatottan nyújtottam át neki a tortát. Le se tojta, hogy ég a gyertya, áthajolt fölötte, és megölelt. A szeretet érzetem a magasba repült. Louis könnyei engem is sírásra késztettek.

Elfolyt sminkel váltam el a 23 éves fiútól. Megtörölgettem szemeimet és hagytam, hogy a család többi tagja, és mindenki más is feltudja köszönteni. Leültem a székemre és csak néztem az 5 családot, akörül a szerencsétlen körül. Megráztam a fejem és inkább vettem egy mandulás sütit. Ketté vettem, és lenyaltam a tetejéről a krémet. Először azt ettem meg, mert nem annyira szeretem. Valaki tekintetét éreztem meg magamon. Oldalra pillantottam és Luxxal néztem szembe. 

-Mi újság? – mosolyogtam rá. Édes kis arcán megjelentek a gödröcskék és irizáló írisze felragyogott.

-Játszol velem? Unatkoooozooook és Louiiis seeee jööön, meert ünnepeeel!! – nyafogott, ajkait lebiggyesztve. Természetesen megsajnáltam. Felkaptam az ölembe és kivittem az üres nappaliba. 

Ámulva nézett körbe az agyondekorált helységben. A tv-hez rohant és rutinos mozdulatokkal kapcsolgatta. Fejcsóválva ültem le mellé. Az egyik zenecsatornán hagyta az adást, nem meglepő miért. Épp a fiúkat adták. Egyszerű interjú volt, mégis többnek tűnt. Harry beszélt épp Liam társaságában a lányokról. Lux olyan tisztelettel, csillogó szemekkel bámulta a tv-ben beszélő keresztapját, hogy ott, helyben meglehetett volna zabálni.

Az interjút követően elindult egy dal. Ismerős volt a szövegezése. Lux felpattant és bekapcsolta az erősítőt. Noszogatva felálltam és táncolni kezdtem vele a Steal My Girl-re. Állítólag ez a kedvenc száma, ezért is egyeztem csak bele ebbe.

Ölemben tartva forogtam vele jobbra-balra. Visongott, énekelt és kacagott. A nanana részt sikeresen megtanultam, szóval azt tudtam már én is énekelni hozzá, illetve a refrént, ami a szobám falán is fellelhető. Lux kezét kezdte nyújtani. Megfordultam és Harryvel találtam magam szembe. Mögötte valamennyi vendég sorakozott. Nem tudom mióta nézhettek minket, és mit gondoltak, de bennem azonnal a rossz érzések kezdtek keringeni. Tutira utálnak.

Luxt átvette Harry és már mindannyian énekeltük a refrént. Morajlott a házban a dal. Az erősítőből hangosan dübörgött. Éreztem, hogy átjár a ritmus. Niall hátulról ölelt át. Kezét a hasamon pihentette. Jobbra-balra lépkedve táncoltunk. A pillanat varázsa…

-Niall bácsi!! – rángatta meg a kezét Theo akaratosan. – Emelj fel engem iiiis!! - Niall vágott egy bizonyos „ezt nem hiszem el” fejet, és felkapta a pöttömöt. Mosolyogva megsimítottam a karját, és Zaynhez lépkedtem.

-Nem is mondtad, hogy ilyen jól áll a szakadt farmer… - löktem meg a vállammal az övét. Fél mosollyal az arcán megpuszilt.

Hogy csinálja? Mogyoróméretűre zsugorodott a gyomrom, már a mosolyától. Attól a lélegzetelállító mosolytól. Szeme kedvesen nevetett rám. Hangja csiklandozta a fülem.... Mi történeki velem? Remélem, csak a terhesség miatt kavarognak bennem ennyire a kétes érzések…

* 24. rész *

 

A nappaliban a fa körül ülni, és megajándékozni a szeretteinek szuper tud lenni. Kint hideg van. A fák susognak az erős széltől. Hó nem esik, mert itt, Angliában nem jár a hó manó. A kisgyermekek izgatottan várják a reggelt, hogy kibonthassák az ajándékokat, ám ilyenkor, szentestén a nagyszülőktől már megkapják az ajándékot (vagy más hozzátartozóktól). Lux és Theo izgatottan rohangált a díszes fenyő körül.

Kívülállónak éreztem magam. Az én családom nincs itt. Igazából, családom sincs. Mármint, vannak szüleim, valahol, messze tőlem… de Őket már nem tekintem annak. A gyermekek itt van a szívem alatt. Csakis Ő van már számomra.

Arra lettem figyelmes, hogy a könnyeim már megint szúrják a szemeimet. Nőies mozdulattal megtöröltem Őket és kimentem a zsúfolt szobából. Mindenki nevetgélt, traccsolt. Megvolt a saját helyük. Egyedül éreztem magam. Minek is maradjak olyan helyen, ahol a bánat se kíváncsi rám?

Felballagtam a hosszú-hosszú lépcsőn. Ledőltem a kanapémra. Bekapcsoltam a tv-t, de mivel semmi műsor nem fogott meg, lekapcsoltam. Szörnyen utálom az agymosást. Hátradőltem. A plafont szuggeráltam. Az utolsó karácsonyom jutott eszembe. A szüleimtől gitárt kaptam. Akkor megfogadtam, hogy egyszer majd híres gitárművész leszek. Nem gondoltam volna akkor, hogy elrabolnak, és az egyik fogva tartóm is nagy gitárhős lesz. Igazából, soha a büdös életbe nem gondoltam, hogy ekkora szarba kerülök azért, mert elszöktem hazulról. De haza nem fogok menni… pedig, már gondoltam rá. De! Most terhes vagyok. Tuti, Apa agyon verne, mert elszöktem, mert terhes vagyok, és mert csak megteheti. Nem! Nem fogok haza menni!

Ismét megtöröltem szemeimet, és már arcomat is. Felültem és megráztam a fejem. Felpattantam a helyemről és a szekrényhez mentem. Kiválasztottam 8 ruhadarabot, ami meleg és kényelmes. Beleraktam a darabokat az egyik táskámba. Behúztam a cipzárt és a túltömött szütyőt belöktem az ágy alá. Kifújtam a levegőmet és felálltam. 

-Fent vagy Napsugaram? – lelöktem az ágytakarót. Megigazítottam a ruhát és kimentem a hálóból.

-Nem, Zayn… elszöktem! – megforgattam a szemem és mellé lépkedtem. – Na, nem tetszik a humorom? – megrázta a fejét és idegesen méregetett. – Jaj, ne vedd már komolyan… még nem terveltem ki, hogy fogok elindulni. – az álla megfeszült. – Jó! Akkor most haragudj…

-Állj le! Szeretlek! Nem fogsz te elmenni… Már a családom része vagy! - magához rántott és karjaiba zárva olyan forrón és szenvedélyesen csókolt, mint még soha. Utálom, hogy megakar szerezni magának. Nem vagyok az övé...

-Miért jöttél fel? – váltam el tőle zilálva.

-Hiányzol. Mindenki hiányol. És nem akarom egyedül végignézni Niall szerencsétlenkedését, amikor odaadja az ajándékát a családjának… - nyomott egy puszit a homlokomra és kézen fogva elkezdett levonszolni. 

A nappaliba belépve mindenki rám kapta a tekintetét, és záporozni kezdtek a „hol voltál?”, „minden rendben?”, kérdések. Körbepillantottam és csak zavartan mosolyogtam. A tenyerem izzadni kezdett a kérdő pillantásoktól, amiket addig nem értettem, amíg le nem pillantottam a kezemig. Ujjaim olyan tökéletesen voltak egybekulcsolva Zaynnével. Elvörösödött arccal pillantottam fel, de a barna szemű fiú kezét nem engedtem el.

A fogaim közt sziszegtem egy kis segítségkérést, de valahogy, senki nem akarta meghallani. Magam után húztam Zayn és zavartan leültem. Fél mosollyal az arcán ült le mellém. Közel hajolt hozzám, és mézédesen a fülembe súgta, „nem akarod elengedni a kezem?”. A mosolya szerintem simán megsemmisített volna. Elengedtem a kezét és felálltam mellőle. A győztesek nyerő vigyorával mért végig. Sértődötten odébb mentem és a kanapé másik végébe telepedtem le. 

-Akkor! Kezdeném a… aaaaaaaaa hát, az ajándékozást! – állt fel Niall. Olyan esetlenül lépkedett a fához, mint egy kis gida. Megsajnáltam, de nem tudtam, mit csináljak, ezért inkább maradtam a helyemen. – Anya! Boldog karácsonyt! – nyújtotta át az első ajándékot. 

Mindenki megajándékozott mindenkit. Repültek a dobozok, szakadtak a csomagolópapírok. Hangos kacajok, könnyezések és visongások követték egymást. Az utolsó 3 ajándék következett. Nem izgultam, meg semmi, mert úgy gondoltam, én nem kapok ajándékot. 

-Édesem! Ezt tőlünk, Mami Directionoktől kapod. Remélem tetszeni fog, és sokat viseled majd. – nyújtotta át az egyik kék csomagolású, közepes kis dobozt.

-Nem fogadhatom el! Kérem! – azonnal ellenkezni kezdtem.

-Dehogyis nem Életem! – szólalt fel Patricia. – Ma, nagyon kitettél magadért Kicsim! Ez az egész nap olyan fantasztikus volt, és az ételek is mennyeiek voltak. Igazán ügyes háziasszony vagy, és ez a legkevesebb, amit venni tudtunk neked… Fogadd csak el Kis szívem! – megölelt. Akárcsak Zayn. Megtöröltem szemeim, hogy ne tűnjek gyengének és elvettem a szép kis dobozkát. 

A szívem 20-30x gyorsabban kezdett verni. Mindenki engem nézett. Eleinte aprózva bontogattam a papírt. Harry tekintetébe botlottam. Tipikus „na mi lesz már?” nézéssel méregetett. Elmosolyodtam és szaporán leszaggattam a maradék csomagolást is. Felnyitottam a kis dobozt és könnyfátyol takarta szemmel emeltem ki a dobozkából az ajándékom.

A gyér világításban is tökéletesen megtörtek a fények a gyöngydarabokon, így az gyönyörűen sziporkázott. A karkötő, amire mindig is vágytam. Letisztult arany láncon jó pár díszecske lógott. Párizs nevezetességei, piros busz, eper, és megannyi csillogó ékkövecske. A körülöttem álló 5 anyukára pillantottam és a nyakukba borulva hálásan megköszöntöm. A világ legszebb ajándéka. Mindig is ilyen darabot szerettem volna, csak soha nem futotta rá az eddigi fizetségemből.

Liam felrakta a kezemre az ékszert. Vékony csuklómon remekül ékeskedett. Az este további részében, ha rápillantottam, mindig mosolyt csalt az arcomra.

Az ajándékozás után mindenki szép lassan elkezdett hazaindulni. A vendégek sorba hagyták el a házat. Miután Maurának sikerült kicsábítani szőke kis unokáját az utolsó látogatónk is távozott. Kifújtam a levegőmet, majd a tükör elé léptem. A hajam már gubancos volt. A sminkem egy része a szemem alatt pihent, ám az nem csak az elmosódott vakolattól volt olyan fekete, hanem a fáradtságtól is. A ruhám viszont perfektül állt. Végigsimítottam a kezem a hasamon és fél mosollyal elindultam az emeletre.

Harry fürdőjébe mentem először. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a köntösében kiiszkoltam és már a lépcsőn futottam végig. A szobámba érve nyugodtan, és lassan kezdtem el készülődni az alváshoz. Lemostam a sminkem maradványait. Kifésültem és kontyba fogtam a hajam, és felkapta a Minnie egeres pizsamámat. A tökéletesen beágyazott ágyamhoz lépkedtem és fáradtan belevetettem magam a díszpárnák tengerébe.

A szobában alapból is meleg volt, de ahogy betakaróztam, máris átjárt a hő. Kényelmesen elhelyezkedtem és szemeim azonnal lehunytam. Az álom hamar magával ragadott. Még fél füllel hallottam, hogy valaki jön a szobámba, de úgy éreztem, ha most elalszok, akkor lehet, megkímél a testi használattól. Nyugodtan. Szuszogva. Álmodtam.