26. rész Tudta, hogy mire van szükségem

A tv bambulása valahogy nem az én világom. Soha ne szerettem a pletykákat hallani, amik valamilyen kis sztárról szólnak. Szegények, biztos kivannak attól, hogy bárhova pillantanak, csak a róluk szóló negatív kritikákat látják. Ám, ahogy most a MTV Hits-en megpillantottam saját magam a tv képernyő előtt életemben először lesápadtam. A távirányítóért nyúltam és felvettem a hangerőt maximumra, hogy a lentiek is jól hallják. 

-A One Direction brit fiúcsapata körül új lány legyeskedik. Az elmúlt napokban több bandataggal is láttak a szőke, ismeretlen fiatal lányt. Először a Linio nevű londoni bevásárlóközpontban kapták le a csapat ír származású tagjával, amint egy ruhaboltban kézen fogva sétálgatnak. Néhány nappal erre a momentumra Liam Payne-el is lencsevégre kapták, amint romantikusan, kézen fogva sétálgattak a londoni karácsonyi vásárban. Még aznap kikerült egy bizonyos kép twitterre, amint Harry Styles – a csapat szívtiprója - és a szőkeség csókban forr össze egy város széli park talaján. Még egyenlőre nem tudjuk, ki lehet a rejtélyes szőke bombázó, de reméljük, arra választ kapunk a közelgő szilveszteri extra interjúnkban. Ne feledjétek, szilveszter este a One Direction ellátogat hozzánk, és másfél órás különkiadásban – élőben – lép fel nálunk. 

Oldalra fordítottam a fejem és kicsit megugrottam. Liam, Niall és Harry a lépcsőmnek támaszkodva figyelte a műsort. Harry felém fordította angyali arcát. A különös fényviszonyok közt úgy nézett ki, mint Edward az Alkonyatból. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt tőle. Szóra nyitotta rózsaszín ajkait, de Niall megelőzte. 

-De király! Már a tv is bemondja, hogy Los Angeles-be töltjük a szilvesztert… frenetikus. – hangja kicsit gúnyos volt. Ebből magamba azt szűrtem le, hogy nem igazán várja az utazást.

-Én is megyek? Vagy megbíztok bennem annyira, hogy itt maradhatok egyedül? – megrebegtettem a szempilláimat. Mélyen, legbelül reménykedtem, de tudtam, hogy a válasz:

-Szó sem lehet róla. Jössz velünk. 29-én indulunk. – indult meg felém Liam. Megijedtem. Nem szándékosan. Észrevette. – Mi a baj? Olyan zaklatottnak tűnsz. – leült mellém. Kezét a combomra akarta tenni, de megugrottam. Úgy éreztem, hogy bántani akar. – Héj! Nyugalom. Csak én vagyok, Azz. – ajkaim megremegtek. Louis képe ugrott be elém. Szörnyű.

-Ajándékcsomagolááás! – ordított fel Zayn. Liam felpattant, én pedig ismét összerezzentem. Mindenki furán méregetett, de nem tudtam mit tenni. Ez van.

Lementünk hát a csodálatos ajándékbontásra. A lépcső közepén eszembe jutott, hogy felkell rohannom az ajándékaimért. Így is tettem. Harry követett. Zavartan pakoltam ki a dobozokat a szekrényem aljából. Csak állt fölöttem. Nem segített. Csak nézett.

-Ááá. Hagyd. Majd megszakadok. – pufogtam.

-Imádom, amikor ilyen ideges vagy, de rohadtul irritál, hogy félsz. Az a baj. Tudod, nem nyílsz meg nekem. Elmondhatnád, mi nyomja a lelked Azz. Most, az előbb, amit Liammel összekínlódtál, hát megkell mondjam, nagyon idegőrlő volt. Nem csinált semmit, te meg folyamatosan rettegtél. Nem bántunk téged! Fogd fel! Megnehezíted a saját életed… - közelebb lépett hozzám. Egy lépést hátráltam. 

Ismertem az arckifejezését. Az álla megfeszült. Az izmai kilátszottak a póló alól, olyannyira beidegesedett. Erei kiduzzadtak halántékán és nyakán. Ha nem lettem volna ott, szerintem simán a falba vert volna egy hatalmasat. Ajkaim megremegtek. Közelebb léptem hozzá, és hatalmas kezét az enyémbe zártam.

Lenézett rám. Az én 168 cm elveszett az ő 183 cm ellen. Csalfa mosoly jelent meg az arcán. Elvörösödtem. A tekintete végigsiklott rajtam. Egy másodpercre teljesen meztelennek éreztem magam. A pillantása rabul ejtett. Közel hajolt hozzám. Derekamat megragadta és megcsókolt. Forró. Tüzes. Féltő. Féltékeny. 

-Ne akarj ennyire birtokolni! – váltam el tőle levegőért esedezve. Homlokának támasztottam az enyémet. Megrázta a fejét. Nyomott egy halovány puszit a hajamra.

-Csak szeretlek te kis buta… - suttogta ajkaimra. Éreztem a játékkedvet. Hátrébb léptem. A falnak simult a hátam. – Na, mi van? Nincs menekvés előlem! – nevetett fel. Grimaszoltam, majd végleg odébb álltam.

-Álmodozz csak bátran – kuncogtam fel. 

Egyenesen a lépcsőhöz mentem. Megragadtam a korlátot és lementem. Hirtelen rendes kamasznak éreztem magam. A sok romantikus tini regény, amiket egykor olvastam hasonló jelenetekből épült fel. Mindig volt egy szerelmes páros. Az egyik fél – általában a lány – játszotta a nehezen kaphatót. Aztán elrohangáltak egymás előtt és csók. Hjaj, milyen szép is lenne…

A nappaliba belépve mindenki azonnal rám szegezte égető tekintetét. Zavartan a hajamat a fülem mögé tűrtem és leültem Niall mellé, törökülésbe a kanapéra. Mindenki elvolt foglalva a másikkal. Senki nem beszélt hozzám, ezért hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Kicsit relaxáltam.

A kényelmetlen pozíció miatt zsibbadni kezdett a nyakam, ezért pózt váltottam és Niall ölébe hajtottam a fejem. Ki se nyitottam a szemem. Éreztem a zavarát. Nem akartam fészkelődni, mivel nem állt szándékomban felizgatni, mégis ficánkoltam egy kicsit. Éreztem a domborulatot a tarkómnál. Megmosolyogtatott, hogy már ez a kis mozgás is ezt hozza ki belőle. Lehajolt hozzám, és nyomott egy puszit a homlokomra.

Lassan Harold is leért. Felültem és inkább a szöszi vállára ejtettem a kobakom. Kék íriszét rám vezette és laza, fél mosollyal az arcán forrón megcsókolt. Először nem értettem, miért csinálja ezt, de nem zavartattam magam. Nyelve táncra invitálta az enyémet. Hirtelen megszűnt körültörtem minden. Nem volt ott a másik 4 fiú, csak Niall és én. A szoba összeszűkült. A gyomrom megremegett. Mért teszi ezt velem? 

-Khm – köhécselt Zayn. Szétrebbentünk és égő vörös arccal azonnal a hajamat kezdtem igazgatni. – Boldog karácsonyt Lou! – nyújtotta át az első ajándékot. Innentől kezdve pedig mindenki elkezdte mindenkinek osztogatni a csomagokat.

-Mindjárt jövök! Fönt maradtak… - pislogtam zavartan, majd kiiszkoltam, mielőtt bárki belém köthetett volna. 

Felkaptam az öt különböző méretű dobozt és már lent is voltam. A fiúk kezében már italos poharak csörögtek és a hangulat is jó volt. Louis rám sandított, ami megijesztett. Sejtette, mire készülök. Ha most berúgnak, akkor eltudnék menni. És mintha csak Louis hallaná a gondolatom, lerakta a poharat és elégedetten hátradőlt.

Én is megkaptam az ajándékomat, és Ők is tőlem. Az első dobozkát Liamtől kaptam. Finoman szedtem le a csomagolópapírt. Mindenki elcsöndesedve figyelt engem. Ahogy megláttam a zenelejátszót egyszerre esett le az állam és ült ki a mosoly az arcomra. Hihetetlen, hogy megjegyezte.

-Utállak – szűrtem ki mosolyogva a fogaim közt. 

-Láttad a hátulját? És a füles megfelel? – megfordítottam a piros IPodot és nem tudtam, sírjak, vagy hangosan röhögjek. 

„Senki se ismer úgy mint én… Senki se szeret úgy mint én”

A nyakába borultam és magamhoz öleltem. Izmos kezével oltalmazóan ölelte át derekam. Nyomtam egy hatalmas puszit borostás arcára. A kis szőrszálak csiklandozták a nyakamat, ahogy macis arcát belefúrta.

-Héj… szétrebbenni! Liam! Engedd el, mert féltékeny leszek! – ugratta Leeyoot Harry. Megforgattam a szemem és grimaszoltam egyet. – Nem ülsz az ölembe Baba? – kérdezte kacér vigyorral az arcán. Angyali mosollyal az arcomon visszaültem Liam és Niall közé… had szenvedjen a köcsögje.

-Boldog Karácsonyt! – nyújtott át felém egy Nando’s zacskót Niall. Mosolyogva megköszöntem és megpusziltam. Ez csak egy gesztus… semmi más… Nem nyitottam ki, mivel magamba elkönyveltem, hogy biztos csirke husi. – Meg se nézed? – kérdezte angyali tekintettel arcán. Hogy csinálja ezt? 

Leszedtem a ragasztószalagot a zacskó hátuljáról, mely oly’ szorosan tartotta egybe az egész kis ,,csomagolást”. Kihúztam a zacskóba rejtett egyszerű ezüst gyűrűt. Elámultam tőle. Egyszerű darab volt. Forgattam az ujjaim között, amikor megpillantottam benne egy szöveget.

„Nem számít, honnan jöttél, a lényeg, hogy mellettem maradj”

A gyűrűsujjamra húztam a kecses kis ékszerem. Niall pillantásából nem tudtam mit leszűrni. Zaklatottnak tűnt, és egyszerre izgatottnak. Az idézet teljesen felkavarta a lelkivilágom. Hogy érti, hogy mellette? Legyek a barátnője, miközben elrabolt és kihasznált a 4 legjobb barátja társaságában? Félmosolyra húzta cseresznye színű ajkait, és magához húzva megölelgetett. A fülébe súgtam, csakhogy tisztázzuk a dolgokat ,,most is melletted vagyok”. Megrázta a fejét és minta csalódott volna. Nem tulajdonítottam ennek nagy felhajtást. 

-Napsugaram! Mesés karácsonyt! – lépett elém Zayn. A gyomrom megremegett, ahogy ujjaink összeértek. Nem értem, hogy tud kiváltani belőlem ilyen érzéseket. Csak nehogy beleszeressek… 

A szív alakú dobozkában egyszerre három dolgot is megpillantottam. Az első dolog, ami a kezem ügyébe akadt, egy lila anyag volt. Kellemes, sifon anyagból készült. Kiemeltem és az állam a földet kezdte súrolni.

Nem csak egy egyszerű lila anyag volt, hanem egy gyönyörű ruha. A derekat egy behúzás emelte ki. Ha jól néztem, térd föléig ér. Mellkivágása szív alakú. Az egyszerű alsó részhez, annál változatosabb felső párosult. A szív kivágást arany szegecsek emelték ki. A ruha teljes egészében hozzám illett. Bohém, rockos, és mégis nőies. Megvolt benne minden, amit egy ruhában kerestem. 

-Honnan tudtad? – fordultam felé elámulva.

-Megérzés… Gondoltam, kell majd egy ruha szilveszterre. – vállat vont és mosolyogva figyelte, ahogy megnézem a másik 2 ajándékot a dobozban. 

Összehajtott papír. Kinyitottam és a könnyek azonnal a szememet kezdték szúrni. Csak egyszerű rajz volt, mégis többet jelentett abban a percben mindennél. Szőke hajú lány állt az erkélyen. Körülötte minden sötét volt. A hasa hatalmas volt – mint a kismamáké. Hátulról ölelte őt át a fiú. A srác kiköpött Zayn más, a lány, pedig mint Én. Az égen tűzijátékok sziporkáztak. Az az este jutott eszembe, amikor megmentett. Kiakartam magam vetni az erkélyről, de Ő elkapott és megmentett. Ugyan így álltunk akkor, bár nem voltak tűzijátékok…

-Hu… - csak ennyit tudtam kibökni. Kavarogtam bennem az érzések. Elszorult a torkom. Ahogy Zayn mellém lépett és megölelt még rosszabbul éreztem magam. Nem szerethetem Őt. Nem szabad… de!

Mindig ott van az életembe az a rohadt de! Elegem van belőle, hogy sosincs az életembe arany középút, csak a DE. De! De! De! Komolyan mondom, sírógörcsöm lett az öleléstől. Nem akartam, hogy elengedjen, és azt se, hogy tovább öleljen. Megakartam szabadulni mindentől, és mindenkitől, főleg az iránta táplált kusza érzésektől. A harmadik dolgot már meg se mertem nézni. Ő adta a kezembe, illetve tette a nyakamba.

A nyakláncát nekem adta. Azt a nyakláncot, amit az elmúlt napokban minden percben láttam rajta. Egy gyűrűszerű dolog volt a végén. Olyan szép és egyszerű volt. Nem akartam elfogadni, de Ő erősködött… esküszöm, a sírba visz. 

-Én nem ilyen csöpögősre vettem a figurát… - kezdte Louis, amint megint a fenekemen ültem. – Hallottam, szemezel vele, ezért gondoltam… bánja a kánya. Boldog karácsonyt Gyönyörű! – nyújtott át egy súlyos dobozt. Majdnem elejtettem, mivel nem gondoltam, hogy ennyire ,,nehéz” ajándékot kapok majd pont tőle. 

Kicsomagoltam a színes papírból és a szemem azonnal felragyogott. Egy fényképezőgép. Az a modell, amit szerettem volna mindig is. Felugrottam – magamat is meglepve –, és Louis nyakába ugrottam. Azt hittem, csak Harry tudja, de nem! Louis Tomlinson is tudta, mire vágytam. Hm, ritka alkalom. Boldogan kivettem a dobozból és azonnal bekapcsoltam. A fát fotóztam le a vadonatúj fényképezőgépemmel. Gyönyörű lett a kép és egyszerűen imádtam. Teljesen belemerültem a kép készítésébe. 

-Héj, még rám tudnál szánni egy kis időt? – hallottam meg magam mögül Harry kacér hangját. Kezét a derekam köré fonta. Megforgattam a szemem és szembe fordultam vele. – Köszönöm! – mondta alázatosan. Kinyújtottam a nyelvem. Csak kuncogott és elengedett. – Szerintem, nyisd ki az ajtót. – összeszűkült szemmel ránéztem.

-Tessék? Nem vagyok a csicskád! Told oda a tudod midet, ha kiakarod nyitni az ajtót. – szóltam rá csípősen.

-Nem tudom, mimre gondolsz… mit toljak oda? Vagy inkább… hova toljam? – kaján vigyor jelent meg arcán. Megráztam a fejem és az ajtóhoz mentem. 

Kitártam a bejárati ajtót. Megcsapott a hideg szél és a felismerés. A világ valaha volt legszebb kék szempárjába ütköztem. Hangosan felvisítottam és a nyakába ugrottam. A világ legszuperebb ajándék, hogy ott állt és átölelt. De hogy került ide?