38. rész Ki az a Bessie?

Az ágyon ülve olvastam a délelőtt folyamán vásárolt kismama újságot, amit Seventeen-nek álcáztunk. Természetesen, a 17t is megvettük, hogy ne bukjunk le a terhességemmel. A nap már lemenőben volt. És a város egyre hangosabb lett.

Egész nap a stúdióban voltunk. A srácok próbáltak, én meg néztem és nevettem. Nyugalom volt. Azt kivéve, hogy Niall árgus szemekkel követte minden mozzanatom. Elég rosszul voltam. Szédültem, fájt a fejem és sokszor is volt hányingerem. Akárhogy akartam megnyugtatni a kis manómat, sehogy sem akart nekem hinni. Követett, fogta a kezem, és mindenhol szerzett nekem ülőhelyet. Lovagias.

Az 5 ördögöm már öltözködik. Ma egy jótékonysági vacsorára megyünk. Kimerülten dőltem végig az ágyon. Semmi kedvem nem volt megint napszemüvegben és sapkában végigvonulni egy folyosón. Nem illettem bele a képbe. Nem az a celeb lány alkat vagyok. Jobb szeretek a háttérben megbújni. De ez kit érdekel? Rögtön a mély vízbe dobtak és már első nap idegileg kikészítettek. 

-Emeld fel a csinos kis popsid, és öltöztesd a mennyei tested valami szűk ruhába. Most! – Harry a gombjait gombolgatta az ingjén. Teljesen higgadt hangon szólt hozzám, mintha ez lenne a legtermészetesebb… Szűk ruha… 

Fintorogva a bőröndhöz mentem és a ruháimat kezdtem kidobálni. Csalódottan fújtattam a levegőt. Hol vagy szűk ruha? Egyértelmű, hogy nem hoztam magammal kurva jelmezt, hanem a szolid, rám jellemző, natúr ruhákat. Mit illik ilyenkor felvenni? Szoknya, nadrág, ruha, top? Beleőrülök!

Niall kíséretében (természetesen még a szembe lévő szobába se mehetek át gardedám nélkül) Millához mentem. Ő stylist és egyben a sógornőm, szóval reménykedtem a segítségében. És talált, süllyedt! Mill tök cuki módon válogatott a ruhatáram között. Arcokat vágott, nevetgélt. Én pedig olvastam a baba-mama magazint. 

-Ez… Ez tökéletes lesz! Sipirc, öltözni! – bevágtam az újságot a párna alá. Nyomtam egy puszit újdonsült sógornőm arcára, és már be is bújtam a fürdőbe. 

A hatalmas fürdőt pára borította. Nem láttam, olyan szürke volt minden. Két kéz fonódott a derekam köré. Megugrottam, de nem ijedtem meg. Hisz, már elraboltak, nem lehet nagy bajom. Édes csókokkal kezdte el behinteni nyakam. Nem akartam semmit se csinálni az illetővel. Lépni kezdtem előre, ő pedig követett. 

-Fürödhetek? – ideges lettem. Mindig osztogatják a feladatokat, de nem adnak teret annak elvégzésére. Fuu, de feltudnak ezzel húzni!

-Lemoslak… - Zayn lágy, mézes hangja dörmögött a fülembe. Elvörösödtem. Te jó ég, hát inkább meg se kellett volna szólalnom. 

Forró keze megragadta a pólómat. Finoman, lassan vette le rólam a ruhadarabot. Érintésétől szemeim lecsukódtak. A melltartómat könnyű szerrel csatolta ki, s dobta félre. Nem ért melleimhez, tovább haladt. Letérdelt és kigombolta a rövidnadrágom gombját. Alig kaptam levegőt, de ennek nem a pára volt az oka. A nadrág csigalassúsággal hagyta el a testem. Beleőrültem, hogy milyen gyengéd. A bugyit viszont rajtam hagyta. Pislogva próbáltam valamit is kivenni gőz fedte arcából, de semmi. Kifejezéstelen volt, mint mindig.

Most Ő következett. Kibújt a pólójából és a nadrágjából. A kigyúrt, kivarrt testéből mindent láttam. A fulladozás legszélére sodort minden mozdulatával. Végigsimította kezét egész alakomon. Eltakarhattam volna magam, de nem ment. Nem jutott el az agyamig a tudat. 

-Olyan puha a bőröd… édes, mint te… - megvillantak vakítóan fehér fogai. 

A keze a csípőmnél járt. Lehúzta a bugyim. Végig az arcomat figyelte. Remélem, nem látta, hogy szarrá vörösödöm, mert már így is ciki, mi történik. Hátra fordult és elindította a zuhanyzót. Megkönnyebbült sóhaj hagyott el. Bemásztam és hagytam, hogy az első cseppek végigfussanak a testemen. Keze körbejárt. Minden pillanatát élveztem. A hab csiklandozott. Kellemes érzés volt. Vele lenni is tökéletes volt. De egyszer minden véget ér…

-Azelia, ha 10 másodpercen belül nem jössz ki, keményen megbaszlak! – Harry idegesen ordítozott az ajtó túloldaláról. Zayn szeme csillogott a vágytól, ahogy az enyém is.

-Menny, nem akarom, hogy bántson… - és a szívem erősen kalapált. Ahj, Zayn… hogy válthatsz ki belőlem ilyen érzelmeket? 

Nyomtam egy puszit borostás arcára. Körbetekertem magamon a törülközőt és kiléptem az ajtón. Már a nap eltűnt a horizonton. A lámpa gyenge fénye világította be a szobát. Harry vörös fejjel ült a kanapén. Szikrázott a szeme. Ez csak egyet jelenthetett. Megijedtem. Zakatolt a szívem. Ez nekem túl sok volt. Zayn. Harry. Vágy.

Felállt a fehér szófáról. Körbejárt. Megszagolta a hajam. Játszott a tincseimmel. Simogatta érzékeny bőröm. Kezemmel erősen szorítottam magamhoz a törülközőm. Féltem. Sírva tudtam volna fakadni, de nem akartam gyengének tűnni. 

-Amint hazaértünk megkapod a büntetésed, de szeretném, hogy a vacsorán tökéletesen nézz ki. Húzzál át Louhoz! Most! – parancsoló hangneme megrémisztett. Összerezzentem. 

Magamra kaptam a Nike pulóverét és egy bugyit. A lakrészről kilépve Niall összeráncolt szemöldökökkel vizslatott. Zavarodott voltam. Minden megrémisztett. Szegény csak ajtót akart nekem nyitni, erre én barom elugrottam, és hülyén kezdtem levegőt venni. Azt hittem, megüt. De Niall… Szerencsétlen, szánalmas szar vagyok!

Lou mosolyogva üdvözölt. A pulcsi szélét markolásztam. Leültem a székembe és hagytam, hogy átalakítson. Luxy baba mellettem újságolta anyukájának, milyen fantasztikus napunk is volt. Rögtön visszatért a jókedvem. Lux áhítattal mesélte el, hogy Niall kimentett a vízből, hogy beugrott vele a vízbe és én vízi táncot jártam, amire meg is tanítottam Őket. Kacagva fürkésztem a szöszit.

Alig 20 perc alatt varázsolt át Lou mosott szarból hercegnővé. A sminkem ragyogott. A hajam oldalra volt befonva, és néhány tincs göndörön kandikált ki a halszálka fonatból. Szoros ölelésben részesítettem mindkettőjüket. Visszaballagtunk az elkészült ötöshöz. Belebújtam a ruhámba és már kész is voltam.

Az ajtóban vártam a srácokra. Liam egyszer csak megállt előttem és a zsebében kezdett kutakodni. Egy gyönyörű, vörös rubintos nyakláncot kapott elő. Elállt a szavam. Gyengéd mozdulatokkal helyezte el nyakamban a hangsúlyos ékszert. Tényleg hercegnősre sikeredett a megjelenésem. A fekete, csipkés ujjú mini ruhámhoz tökéletesen passzolt az ékszer.

Harry birtoklóan ragadta meg a kezem. Durván kulcsolta össze azokat. Utálom ezt. Végig rángatott maga után és mintha csak a rongybabája lennék, belökött a kisbuszba. Pufogva igazítottam meg a ruhám. Becsatoltam az övem és az ablak felé fordulva dühöngtem. Harry kezét a combomra tette. Lelöktem, de ő belecsípett a fenekembe. Ilyen bánásmódot érdemel az esetleges gyerekének az anyja?

Az autóút abból telt, hogy én hisztiztem, Harry ezt élvezte, Niall éhezett, Zayn próbálta menteni a menthetőt, Liam telefonozott, Louis pedig dúdolt. Igazi party társaság. Izgalommal töltött el az érzés, hogy egy jótékonysági estre megyünk. Még soha nem voltam ilyen eseményen, és ez kicsit feszélyezett. De mostanában mi az, ami nem feszélyez? Néha, még a levegővétellel is így vagyok…

A kocsiból kiszállva vakuk ezre villant fel előttem. De a napszemüveg ettől valamilyen szinten megóvott. A srácokat elkapták és interjúra kísérték. Én Kevinre lettem bízva. Mivel már mindenki tudomást szerzett az én drága bátyusomról, Ő kísérgetett.

Barokk stílusú épületbe érkeztünk. Az asztalok megterítve sorakoztak fel. Kivolt írva mindenki neve. Volt Little Mix asztal, Taylor Swift és barátai számára fenntartott illetve tömérdek mennyiségű sztárnévvel ellátott. A miénk a terem szélén volt, közel az ajtóhoz. Leraktam a táskám és leültem. Kevin helyet foglalt velem szemben és csak nézett rám.

Itt volt a lehetőség. Kitálalhattam volna neki. Ő segíthetett volna elszökni, és anyuhoz kerülni. Mert Anyuval akarok lenni. Ma ráébresztett, mennyire nagy szükségem van rá. Ő kell nekem. Egy Anya, aki fogja a kezem és segít. 

-Kevin… segítened kell elszöknöm… - összeráncolta a szemöldökét. Lehet, hogy ez így nyers volt, de sebaj. – Kevin, ne legyél már ilyen bamba! Elraboltak ezek az idióták! Kevin, segítened kell! Kérlek…

-Biztos vagy te benne? – Harry fagyos hangja csendült fel mögülem. Kevin úgy nézett ránk, mintha nem angolul mondtuk volna neki. A gyomrom remegett. Bántani fog. – Édesem, mi az, Kennel is gyakorolni akarsz a forgatásra? Mondtam már, mi segítünk. – megpuszilta a homlokom, de már kezével erősen markolta az oldalam. – Ken, Mark hívott. Menny csak, már vigyázok a kis csibére. – A bátyám lassan felállt és mosolyogva elment. Neeeee! Sikítottam belülről, de annyira ledermedtem, hogy már a torkomon se jött ki hang.

Harry szépen, lassan foglalt helyet mellettem. A terem kezdett megtelni sztárokkal, és azok kísérőivel, biztonságijaival. Minden másodpercben azt éreztem, hogy most megüt. De nem. Megigazította a félig begombolt ingjét. A haját túrta. És csak bámult. Vetkőztetett, jobban mondva. 

-Mivel büntesselek meg? Netán egy durva szex, vagy zárjalak be? Mit csináljak, hogy megértsd végre, az enyém vagy?! – az övé. Hát persze, ki másé? Óóó, de beolvastam volna neki. A rohadék. Na nehogy már kisajátítson! Idióta fasz! De valahogy a hangok nem jöttek ki a torkomon. Ahhoz gyenge voltam. – Ha visszaértünk a hotelbe, segítek neked sikítani! – megszorította a combom és visszadőlt. Sírni tudtam volna. 

De nem érdekel! El kell innen szöknöm! Valahol, a világ másik felében vár rám az Anyukám és a 2 öcsém. Messze az alkoholista apámtól, és messze az 5 baromtól. Nem érdekel milyen áron, de elmegyek és nem jövök vissza! Soha!

A szembe lévő asztalnál hangos nevetésben tört ki egy szőke lány. Minket nézett. Ujjal mutogatva vihogott. Jobban megnézve a lányt túl ismerős volt, mint… Mint Taylor Swift! Uram Isten! Velem szemben ül a példaképem, a hősöm, a kedvenc énekesnőm és előadóművészem! Te jó ééég! 

-Harry! – meglöktem a mellettem nyugodtan ülő fiút. – Az ott Taylor Swift?

-Ne már! – felnyögött. Még dühösebbnek nézett ki, mint előtte. Csak nem rosszat szóltam? – Az Ő. Faszomat már! – rácsapott az asztalra. Megugrottam. Bántani akar… - A jó büdös kurva égbe! Azz, gyere! 

Csak pár másodperc volt, de én észre se vettem. Már az épület bejárati ajtajánál jártunk. Ezer és egy fotós kapott le minket, de Harry céltudatosan tört ki köztük és haladt előre. Megrémisztett. Keze szorítása elállította a vérkeringésem. A kellemes szellő belekapott tincseimbe. A Démon még gyorsabban szedte a lábát, mint előtte.

Lekanyarodott egy kis mellékutcán. Kihalt utakon sétálgattunk. Már nem loholt. Beértem és megállítottam. Zavarodott volt. Tekintete mindent elmondott. Mint egy elhagyott kisfiú. Ott csillogott bene valami ismeretlen, és mégis dühös volt. De vágyakozott. Rémisztő vegyület volt. 

-Minden rendben? – különös, de most nem Ő faggat engem.

-Olyan drága vagy… - megsimította az arcom. Nem tudom elképzelni a fejem, de biztos lúzernek látott. – Szép, tökéletes, és nem akarsz az enyém lenni. Miért nem akar senki se az enyém lenni? Azz, miért utálnak?

-Harry… én, nem utállak! – megragadtam az arcát, és olyat tettem, amire nem tudom, hogy büszke legyek, vagy szégyenletes, de megcsókoltam. Sose csókoltam volna meg alaphelyzetben, de most összezavart és ez a sebzett külső erre késztetett. Őrültség? Pát persze…

Megöleltem. Mélyen beszívtam az illatát. Olyan igazi volt. Az ilyen pillanatok megváltoztatják a nézeteimet. De nem lehetek fogyatékos. Ez most csak egy állapot. Ha visszamegyünk, akkor újra állat lesz, és a hotelben bántani akar majd. Előre tudom, hogy 2-3 perc, és megint rühellni fogom. Ez a mi „szerelmi” kapcsolatunk ördögi köre.

Összekulcsolta ujjainkat és tovább haladt az utcán. A bál helyszíne pont ellenkező irányba volt. Bárhogy kérdeztem, nem mondta el mit akar. A legrosszabbra gondoltam. Lehet, hogy elad, vagy megver, vagy bánt. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Csak a baj lebegett a szemem előtt.

Az utca végén egy motoros bolt állt. Haloványan világított a neoncső, mely a nevét reklámozta. A piros már inkább volt babarózsaszín, a kék pedig fehér. Ütött kopott ajtó, és bereteszelt ablak. Kopogott kettőt és benyitott. A szemem elkerekedett és nem jutottam szóhoz.

Fiatal lányok táncoltak mindenféle fiúval. Bömbölt a zene. Pincérlányok járkáltak a tömegben. Ez tuti nem motoros kölcsönző. Harry átvezetett az emberek között, miközben sokaknak köszönt. A pultnál egy szőke lány ült. Meglátva minket csak mosolygott és hátrafelé biccentett. Harry megpuszilta és hátravitt.

Öreg néni ült a kanapén. Az ő „részébe” nem szűrődött be a zene hangja. Kötögetett. Haja rövid, és vakító fehér. Arcán örömteli mosoly ült ki. Nehezen állt fel a helyéről. Harry szorosan ölelte magához. Olyan törékenynek tűnt a néni az óriás Harold mellett. Megnevettetett a látvány. 

-Mana néni, Ő az a lány, Azealia! – átölelte fél karjával a derekam és közelebb lökött a nénihez. Magához rántva mért végig. Igazi nagyi filling.

-Életem, hát ez a kislány nem igazán tűnik nekem terhesnek. Olyan sovány. Meg olyan szép… hát hol szedtek össze ilyen gyönyörű teremtéseket? Üljetek le szívem! Lia, ugye? – félénken bólintottam. – Hjaj, ha tudnád mennyit mesélt nekem ez a kópé rólad. Már alig vártam, hogy betérjetek.

-Tudom Mana néni, de még nem volt időnk. Tegnap jöttünk. Niallék is jönni akartak, csak mi pont erre jártunk, ezért gondoltam, bemutatom. Másrészt, kéne Bessie. – kezünk még mindig összevolt kulcsolva. Megszeppenve leselkedtem a szobában. 

Az apró helység telis-tele volt képekkel. Mana néni és a fiúk. Még ezer éves, 2010-es fotók, illetve Harry, amikor kicsi volt. Tehát Mana néni valamilyen rokona, aki sokat volt vele gyerekkorába. De miért él egy diszkó hátsó részében? És ki az a Bessie? Fuu, de magas ez nekem.

Mana néni hátrament. A képeket kezdtem el nézni. Minden volt, amit csak el lehet képzelni. A játszótértől egészen a koncertig, Mana néni mindenhol ott volt a srácokkal. Egy kulccsal a kezében tért vissza. Odadobta Harrynek. Távoztunk.

A hátsóbejáraton mentünk ki. Harry megállt egy fekete motornál és ráült. Úgy néztem rá, mint aki szellemet lát. Ugye nem ő Bessie? 

Sziasztok! 

Fuu, képzeljétek, ma voltam fodrásznál... ééééés pink lett a hajam! Wá, egyszerűen imádom! Ha van kedvetek nézzetek be instára, és kövessetek be! Mindenkit visszakövetek! (poppyfairy28)

Remélem tetszeni fog a mai rész! Nézzük a WMYB-t naponta 1000x youtuben! Szombaton új! Vigyázzatok magatokra! <3 

I love all Cukorfalat