39. rész Csak annyit mondott, hogy hoppá

Ott álltam megrökönyödve. Vágyakoztam motorra szállni. Ó, milyen régóta. És most itt van rá az esély, de nem akarok menni. Valamilyen szinten bizalmatlan vagyok, ami érthető. Ő rabolt el, és képes megverni is. De másfelől szeret, vagy valami olyasmi. De terhes vagyok. Mi van, ha felborulunk és vége… Nem akarom elveszíteni a kicsikémet.

Nyújtotta a kezét. Előttem állt a választás. De Ő még gondolkodási időt se hagyott. Hátul ültem. A fejemre rakta a sisakot és rám adta a zakóját. Az átlag lányok biztos örülnének ennek, de én nem vagyok átlaglány. Paráztam. Izzadt a tenyerem és alig kaptam levegőt. Kirázott a hideg, ahogy elindultunk. Igyekeztem megszüntetni a legkisebb rést is köztünk. Úgy öleltem, ahogy csak tudtam. Nevetett. Éreztem, ahogy mozog a mellkasa.

Minél gyorsabban süvítettünk, annál felszabadultabb lettem. Kicsit feljebb emeltem a fejem a hátáról. A légellenállással próbáltam szembeszállni, több-kevesebb sikerrel. Körülöttünk minden elmosódott. Az épületeket nem láttam, csak a fényeket foltokban. Minden összemosódott, de így volt tökéletes. Bármennyire is tiltakozott az agyam a Harryhez való közeledéshez, a szívem vágyott rá, hogy még és még közelebb bújhassak hozzá. Ezek a pillanatok számomra tökéletesek…

Megálltunk. Nem tudom mennyit mentünk, hány óra, és hogy hol vagyunk. Csak ott álltam és a ruhámat igazgattam, miközben Ő leszedte magáról a sisakját. Lazán lépkedett mellém. Összekulcsolta az ujjainkat és egy domb felé kezdett velem menni. Virágillat szállt a levegőben. Friss volt és kellemes. Lágy szellő játszadozott a kósza tincseimmel. A hideg folyamatosan rázott. Sokkos állapotban voltam a motorozástól. Harry megállt és visszaadta rám a zakóját. Kezével átölelte a derekam és úgy andalogtunk tovább.

-Mi bajod Taylor Swifttel? – nem bírtam magamban tartani a kérdésem. Meg amúgy is, ha én nem titkolózhatok a magánproblémáimmal, akkor Ő se! Ez így fair.

-Veled csaltam meg… - keserű mosoly jelent meg az arcán. Ledöbbentem. Velem. Egy gyönyörű, tehetséges nőt megcsalt, egy hülye, csúnya gyerekkel… - Ő nem tudja, hogy te vagy az a lány, ahogy a másik barátnőm sem tud rólad. – szóval szégyell. Én vagyok a szürke kisegér, akit titkolni kell… az szép. Sírni tudtam volna ettől. – Héj, minden rendben? – felemelte az állam.

-Szégyellsz? – nevetni kezdett. Összeráncoltam a szemöldököm. Ebben mi a faszom van vicces?

-Kis butuskám, nagyon szeretlek, ugye tudod! – megcsókolt. Az agyam felrobbant, a gyomromban pedig lepkék ezre kezdett őrült táncot járni. Megpuszilta a homlokom. – Nincs rajtad mit szégyellnem, sőt. Büszkélkedhetnék veled, hisz te vagy a legszebb lány a világon Luxy után. Csak makacs vagy, és engedékeny, meg persze meggondolatlan, de ettől még az én tulajdonomban állsz… - jól is esett, amit mondott, meg fel is idegesített. Én nem állok senki tulajdonában! Főleg nem az övében! Megint elérte, hogy minden porcikámat düh járja át…

A motorhoz sétáltunk vissza. Felültem és durcásan ciccegtem. Legszívesebben tökön rúgtam volna a birtokló bunkóját, de nem akartam, hogy még több indoka legyen bántani. Remélem, hogy az előzőeket is elfelejtette. A motor gyorsan visszarepített minket Mana nénihez. Az öreg nénitől lágy búcsút vettünk. Mellette Harry igazi kisgyermek volt.

-Anya keresztanyja. Ő nevelte fel, és rám is sokat vigyázott. Ott élt nem messze tőlünk a lányával. Karen Ausztráliába költözött. Mana néni idejött még 2008-ban. Amikor a srácok is beléptek az életünkbe, Ő is visszatért. Segített leküzdeni a hírnevet. Mellettünk van, volt és lesz. Nagyon szeretem. Mindent megbeszélhetek vele, mert nem ítélkezik felettem… még rólad is mesélhetek neki, nyíltan és őszintén…

-Tehát, Ő tudja, hogy elraboltatok? – már kezdtem benne reménykedni, hogy van esélyem szökésre. De nekem miért is jönne össze valami?

-Nem! Butuskám, hát azt senki nem tudhatja… - megpuszilta az orrom. Undorodom tőle.

A bálterembe belépve valamennyi szempár ránk tapadt. A páros, mely nem illett össze (szerintem). Hisz, Ő menő, híres, laza, csábos, világsztár. Én pedig egyszerű csúnya, lúzer. Valahogy nem akar nekem összeállni a mi történetünk. Olyan különböző, mégis egyforma. Ez a tudatlanság nagyon idegesít.

Az asztalunkhoz érve Harry udvariasan kihúzta nekem a széket. Szememet forgatva foglaltam helyet Niall és Harry közt. Zayn ült velem szembe. Mellette ült Liam és egy igen csinos szöszi lány. Soha nem láttam még olyan kék szemeket, mit akkor. Fagyos volt és jeges. Haja punkos, szinte már fehér. Orrában piercing, akárcsak fülében. Szeme füstösre volt festve. Igazán igéző volt a végkép.

-Szia Azealia! Perrie vagyok. – barátságosan nyújtotta a kezét. Mosolyogva fogtam vele kezet. Nagyon barátságos volt. – De most már megyek is vissza a csajokhoz… majd beszélünk! – nyomott egy puszit Zayn arcára és távozott. A szemöldököm az égbe szaladt. Mindenki velem csalja meg a barátnőjét?

Miután Perrie távozott közülünk idegesen pillantottam körbe a fiúk közt. Mindenki ártatlanul nézett vissza rám, mintha mit sem sejtenének. Hát persze, Ők ma született bárányok. 

-Kinek van barátnője? Ki csalt meg velem bárkit is? – nekik szegeztem a kérdéseimet halkan, és diszkréten. Nem volt szükségem újságcímlapra, ezért szinte suttogva dühöngtem.

-Nem járok Pezzel, csak egy nagyon jó barátnőm. Senkinek nincs barátnője, és senki nem csal meg senkit. – Zayn a kezemet simogatva próbált győzködni, de nekem ez még ködös volt. Velük szemben minden ködös.

Hogy lehet az, hogy ők már mindent, de tényleg mindent tudnak rólam, én meg semmit? Ismernek, de én őket egyáltalán nem. Na, jó, már pár dolgot megfigyeltem, megjegyeztem, és megtanultam, de életük könyvének még csak a fele áll előttem nyitva, és a másik felét is kikell bogoznom… Hjaj… Miért nehezítik meg ennyire a dolgom?

Az asztalok megteltek étellel. Sürgő-forgó pincérek hadával telt meg a díszterem. Hozzánk 20-22 év körüli vörös lány érkezett. Olyan volt, mint az egyik Disney hercegnő, Merida. Haja szerteágazva volt összekötve a tarkójánál. A göndör fürtök ugrándoztak vállán. Kékeszöld szeme világított porcelán fehér bőrén. Miniszoknyát és inget viselt, plusz a személyzetis kötény. Zavart volt, és meglepett. Kedvesen mosolyogtam rá, miközben a fiúk hanyagul kérték az italaikat.

A pezsgő, és társaik azonnal megérkeztek. Én whiskyes pohárba kértem teát. Kipakolták az előételt és kezdetét vette a vacsora. Minden asztal elcsöndesedett, és csak az evőeszközök folyamatos csörömpölését lehetett hallani. Nem volt étvágyam. Kellemetlenül éreztem magam. A sztárocskák asztaltól asztalig futkostak, szelfiket csináltak. Én meg csak egy egyszerű lány voltam, akinek semmi köze semmihez.

Önsajnálatnak tűnik, de nem éreztem magam jól. Persze, sokszor szeretem, hogy nem vagyok átlagos, de ilyenkor nem jó átlag alattinak lenni. Szebbnél szebb híres nők futottak el az asztalunk mellett. Mindenki odaköszönt a srácoknak, engem meg észre se vettek. Satnyának, csúnyának, szerencsétlennek éreztem magam. Lehet, mert igazából az is vagyok.

-Leülhetek melléd? – a poharamból felemeltem a fejem és majdnem szívrohamot kaptam. Sikítani tudtam volna örömömben, mert a példaképem mellém akart ülni. Áááááá!

-Persze, Taylor! Foglalj csak helyet… - nyugodt voltam és összeszedett. Hihetetlenül profi.

-Szóval, te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem tudom, hogy te ki vagy… Vicces, mindig ez van… - keserű mosoly jelent meg arcán. Olyan szomorúnak tűnt.

-Azelia vagyok… Azelia Kaiyle. – felkapta a fejét és elmosolyodott. A kezét nyújtotta. Félve megráztam, majd mindketten nevetésben törtünk ki. Ez olyan csajos dolog volt, amit nem lehet megmagyarázni.

-Most, hogy tudom a neved Azelia Kaiyle, megmerem kérdezni, hogy mi bajod? – elkerekedett a szemem. Na ne már, hogy még a számomra vadidegen Taylor Swift is leolvasta az arcomról, hogy valami nincs rendbe! Nem lehetek ilyen béna, de tényleg.

-Semmi, csak… - vettem egy mély lélegzetet. Nem tudom miért, de úgy éreztem, neki mondhatom, mi nyomja a lelkem. Lehet, mert lány, és megért. Lehet, hogy azért, mert ritkán van jó társaságom. De lehet, hogy csak azért, mert tényleg súlyos volt már a lelkivilágom. -, úgy érzem, nem illek ide. Nézz végig rajtam, Taylor! Semmi csillogás, pompa, szépség. Egyszerű, ócska, gagyi és csúnya… - Taylor úgy nézett rám, mintha még nem látott volna embert. Végigmért és csak bólintott.

-Nos, Azelia Kaiyle, te 100%, hogy bolond vagy. – fapofával válaszolt. A poharához nyúlt, és lehúzta a benne lévő, viszkire hasonlító löttyöt. – Szerintem meg tök szép vagy… Gondolj bele, van pénzem, hírnevem, csillogásom, pompám, és szép is vagyok, de a férfiak semmi mást nem akarnak tőlem, csak szexet. Jó ez?

-Nem… de ha ettől jobb, én nagyon szeretlek! – elmosolyodott és szorosan megölelt. Parfümének az illata betöltötte az orrom. A haja kemény volt a sok hajlakktól. Olyan vékony volt, mint a pálcika. – Fuu, de hihetetlenül vékony vagy… - halkan susogtam a fülébe.  

-Dehogy, dagadt vagyok… - visszadőlt a székére. Hátradobta rövid, szőke haját. Minden porcikájában szép volt. A szeme ragyogott a sok piától, mégis ésszerűen viselkedett. – Mindegy is, jössz táncolni? – a mellettem ülő Harryre néztem.

Azt utálom benne a legjobban, hogy nem tudom eldönteni sokszor, hogy mit akar. Kimért volt, fegyelmezett, és cseppet sem ittas, a másik néggyel ellentétben. Beletúrt hajába és csak várt. Mélyen az ajkamba haraptam, és megkérdeztem, elenged e. Ez azért bevallom, ciki. 17 éves lány vagyok, és engedélyt kell kérnem rá, hogy elmehetek e táncolni. Ez olyan nem fair.

Harry hezitált a döntés meghozásába. Taylor kérkedve figyelte, méregette a mellettem ülő fiút. Kicsit féltékeny voltam, mert nem tetszett, hogy ennyire megbámulja. Néha, ez az érzelmi kavargás rendesen megőrjít. Féltékenykedek, mint egy elkúrt barátnő. De rábólintott. A nyakába ugorva köszöntem meg az engedélyadást. Milyen kedves gesztus.

A táncparkett tele volt sztárokkal és sztárpárokkal, amint elegánsabbnál elegánsabb ruhákban parádéznak. Mindenhol kattant a vaku. Taylor is bepózolt velem. És akkor csapott pofán a felismerés. Nem szerepelhettem volna egy képen se, hisz az feltűnő… büntetés… szex… Rémülten kaptam a fotós után, de azt cseppet sem hatotta meg az indoklásom, miszerint én itt privát emberként vagyok, nem médiasztárként.

Taylor pár pia után a fotósunk után eredt. Megigazította a ruháját és incselkedni kezdett a férfival. A csávóka azt se tudta hol van. Rabul ejtette a rókaszemű szépség. Ámulva figyeltem miként törölteti a képet. Bevette a női bájait, és nyert. Ez igen! Én erre szerintem sose lettem volna képes…

Sikerült végigmulatnom az estét. Harry minden egyes mozdulatomat figyelte, és szinte vetkőztetett tekintetével, de próbáltam nem erre gondolni. Olyan jó volt szabadnak lennem. Egy kicsit most élhettem az áloméletem, miszerint Taylor Swifttel bulizok. Egy kortyot se ittam, vele ellentétben. Ő már nagyon részeg volt. Nem bírt kimenni a limuzinjához.

Nevetve figyeltem, ahogy visszatántorog az asztalunkhoz, ahol egyedül csak Harold üldögélt. Nem értettem, mit mondhat a szőke lány Harrynek, csak arra lettem figyelmes, hogy már az ölében is ül, és vadul csókolóznak. Isteni pofon csapódott arcomon. A féltékenység betöltötte minden porcikám. A düh ide-oda táncolt bennem, és legszívesebben azonnal letéptem volna a fejét a szőkének. Összeakartam esni, és sírni. Imbolygott a lábam, de valaki tartott, és erősen ölelt magához.

-Most szépen, lassan kisétálunk innen! – Liam duruzsolt a fülembe, legnagyobb meglepetésemre. Ő nem volt részeg, sőt. Még lehet, hogy józanabb volt nálam, aki egy kortyos se nyelt a mérgező alkoholból.

A friss levegőre kiérve újjáéledt a testem. Mint a mentőmellénybe, úgy kapaszkodtam Liambe. Nem akartam már sírni, csak a párnák közé akartam vetődni, és aludni. Bár a kellemes széltől kicsit feltámadt bennem a „most keltem fel” érzés, de a féltékenység legyőzte azt. Elöntötte a testemet a forróság. Az összes embert megtudtam volna ölni, aki csak az utamba állt…

-Mit rontok el, Liam? – könnyes szememet rá emeltem. Szerettem volna megcsókolni, csak nem mertem. Ez ciki.

-Te semmit… Te nem vagy rossz, csak én. Nézz magadra, mélyen, legbelül. Nem szólsz semmit, pedig tudod, hogy megakarlak baszni. Olyan ártatlan vagy! – kezével végigsimított az arcomon. Beleszédültem az érintésébe. – Annyira sajnálom, hogy ezt végig kell élned, de ahhoz túlságosan szeretlek, hogy elengedjem a kezed! – hosszú ujjával az ajkaimat ingerelte. Lehunytam a szemem, csakhogy ne lássa rajtam, mit is akarok igazából.

A tudatalattim egyre perverzebb és perverzebb képeket röpített felém. Lehet, hogy a düh vezényelt Liamre, de akartam Őt. Ilyen is ritkán van. Mellette más… Nem tudom eldönteni, hogy Ő tényleg szeret, vagy csak mondja. Olyan fura. Olyan könnyen átver. Kell.

-Ha annyira akarod, miért nem teszed? – meglepődött. Én is. Nem akartam kimondani, csak megtörtént.

-Arra vágysz, hogy a kezemet végigvezessem a gyönyörű testeden? Hogy beléd vezessem magam? Hogy megcsókoljalak? – az arcunk túl közel volt. Túlságosan közel. – Látod, megint nem te vagy a rossz, hanem én.

Már majdnem összeforrtunk. Az egyik keze a derekamat ölelte, míg másikkal gyengéden fogta az arcomat. Elöntött a pír. Tekintetét az enyémbe fúrta. Olyan lekebelező volt. Nem tudtam volna elképzelni ennél különlegesebb pillanatot. Lehet, hogy átlagpároknál ez mindennapi, de nekem nem átlagos a „kapcsolatom”. Ez kapcsolat?

És csak közeledett. Óráknak tűnt, míg majdnem megcsókolt. Minden egyes milliméter távolságot kilométernek éreztem. Annyira akartam, hogy az már hihetetlen. De nem. Nálam miért teljesülne bármilyen kívánság is?

-Mi a faszom folyik idekint srácok? – Louis karolt be közén hót részegen. Egybefejelt Liammal. Leey a szemét forgatta. Keserű mosollyal az arcán nézett rám. Szerencsétlen vagyok, nem is akármilyen szinten. – Ahj Cica, én úgy szeretleeek! – megpuszilta az arcom. Majdnem én is ittas állapotba kerültem a szájszagától. A tömény alkohol. Fuu, de utálom ezt az illatot! Apám is mindig ilyen szagú volt. Még a hideg is kirázott.

Niall is lassan kiért. Ő inkább spicces volt, mint teljesen részeg. Zayn csöndesen ácsorgott mellettünk, bár néha meg-megringott. Álmatag voltam. Liam izmos karjai közt próbáltam felmelegedni. Rázott a hideg és már a fejem is fájt. De Harry sehol. Biztos jót kúrnak Taylorral a wc-ben.

-Héj, minden rendben? – Leey simogatta a hátam. Megmosolyogtatott a figyelmessége. Bólintottam, ő pedig megpuszilta a hajam. – Itt hagyjuk Hazzt, vagy valaki megkeresi, mert már kurvára álmos vagyok!

-Én… azst se tutom má, hogy kik is vatyok ikazából… - Louis bólogatva nézett maga elé. Szörnyen bevolt baszva. Nevetve figyeltem minden egyes apró mozzanatát. A kedvencem az volt, hogy ráeszmélt a kezére.

-Istenem, majd bemegyek én! – Niall felállt a padról, ahol Zaynnel üldögélt és idegesen a hajába túrva ment vissza az épületbe.

Leültem a padra és folytattam Louis figyelését. Liam kedvesen nézett rám. Lou a kezét Leey vállára tette és valamit hablatyolni kezdett neki. Mind a hárman értelmetlenül meredtünk Tomlinsonra. Ő meg csak nevetett. Elszörnyedve néztem, mennyire nem bírja a piát. És ahogy egyre jobban teltek a percek, Lou színe megváltozott. Már csak annyit mondott, hogy „hoppá”, és a bokorba hányt. Liam csak rázta a fejét. Valami olyasmit mondott, hogy „bármi van, neki kell a hányós szeretteinek a fejét fognia”. Elpirultam. De terhes vagyok. Ez van.

Niall és Harry vihogva jöttek ki az épületből. Megfeszültem. Öntelt volt és bunkó. Amilyen mindig is. Felálltunk Zaynnel. Éreztem, hogy figyel, de ahhoz túl dühös voltam, hogy ránézzek. Nem akartam rá is haragudni, ezért hanyagoltam a felé való tekintgetést. Inkább Haroldot próbáltam megölni a nézésemmel. De nem sikerült. Vigyorogva ölelt magához. Undorodva próbáltam ellökni magam tőle, de Ő mélyen belemarkolt a fenekembe. És csatt! Felpofoztam.

Mindenki minket bámult. És nem csak a másik 4, hanem a körülöttünk mozgolódó emberek is. Harry mocskos mosollyal az arcán megrázta a fejét és a kocsi felé kezdett rángatni. Ujjait belemélyesztette a csípőmbe. A könnyek szúrták a szemem. Ez nyomot fog hagyni. Biztos vagyok benne.

Harry belökött a kocsiba, mint egy kutyát. Vagy egy mocskos ribancot. A térdemről lejött a plezúr. A vér végigfolyt a lábamon, egyenesen a cipőmig. A többiek szótlanul szálltak be utánam. Zayn segített felkecmeregni a padlóról. Egy zsepit kapott elő a kabátja zsebéből, mellyel finoman törölte le a vért a lábamról. Hálásan pislogtam rá.

Harold mászott be utoljára. Amint elhelyezkedett elkapta a kezem és maga mellé rántott. Megijedtem a hirtelen történő helycserémtől. Erőset ütöttem izmos karjába. Ő belecsípett a combomba. Felszisszentem, és hagytam, hogy egy könnycsepp végig folyjék az arcomon.

-Hagyd abba, Harry! Ne itt, és nem most! Majd a hotelban elintézed, amit akarsz! – Liam fenyegetően meredt a vele szemben ülő fiúra. Harry szúrósan nézett rá. Egymással néztek farkasszemet. Megrémisztett a haragjuk. - Légyszíves... 

Sziasztok! 

Bocsánat, hogy szombaton nem volt új rész, de nem voltam itthon. Remélem tetszeni fog a 39! Szerdán érkezik a 40! 

I love all Cukorfalat