40. rész Erre gondolok

A gyomrom összeszűkült. A mellkasomban olyan érzésem volt, mintha egy kést állítottak volna. A lélegzetem egyre szaporább lett. Harry elszorította a kezemben a vérkeringést, miközben rángatott a folyosón. Igazából tök rövid volt az utunk, számomra mégis ezerszer hosszabbnak tűnt. Mint az út vissza Londonba.

-Aú, ez fáj te bunkó! – rángatózni kezdtem. Nem tűröm ezt a kíméletlen bánásmódot ez után a remek nap után. – Engedj el te csöves! – minden álmom lett volna felpofozni, de valaki hátulról lefogott. Na, őt is megtudtam volna ölni egy apró tekintettel.

A szobánkba beérve Harry az ágyra lökött. De nyomorult! Miután megtaláltam az egyensúlyom, felpattantam a párnatengerből és a fürdő felé futottam. Harold nem is tudott volna mit reagálni, olyan gyorsan történt minden. Elfordítottam a kulcsot és már magam is voltam. Ő csak verte, ütötte a fa ajtót. Csoda, hogy nem törte be, olyan erővel csapódott neki.

A könnyek patakban folytak végig az arcomon, ezzel eltávolítva a tökéletes sminkem. Összegömbölyödtem a puha szőnyegen és a térdemre hajtottam a fejem. Ordított, olyan szinten, hogy szerintem még a túlsó parton is hallották. Szidott, elhordott mindennek. De igaza volt. Egy mocskos kurva vagyok, nem is más.

Felálltam. Nem tűrtem a szidalmazást. Kellett valami, ami ellensúlyozza a fájdalmam. A szekrényhez léptem és kidobáltam belőle mindent, amíg a kezembe nem akadt, amit kerestem. A hideg penge ott pihent apró kezeim közt. Erős mosolyt eresztettem a fémre.

Végighúztam a kezemen. A vörös vér végigfolyt a kezemen, rá a ruhámra. A fekete ruhán meg se látszódott. Ez még nem volt elég. A fejemben visszhangzott Harry szidalmazása, és a rossz emlékek. Egy újabb karcolás. Újabb adag vér. A fájdalom elviselhető volt, hozzászoktam. A csaphoz mentem, és lemostam a kezem. A seb nem mély volt, hisz nem meghalni akartam, hanem csak simán fájdalmat okozni. Olyat, amit minden nap kapok.

A vér szagától rosszul lettem. A gyomrom kavargott. Gyönge patakban még folyt a vérem, de nem kerítettem neki nagy feneket. Majd bekötözöm. A wc fölé hajoltam, és kiadtam magamból a mai vacsorámat, ebédemet és reggelimet.

Megmostam az arcom és a szekrényben talált kötszerrel bekötöztem a csuklóm. Már Harry nem verte az ajtót. Lenyugodott. Én is. Kinyitottam, szépen és lassan. Kikukucskáltam, de Ő nem volt kint. Megkönnyebbült sóhaj hagyott el. Az ágyhoz mentem, és elővettem a pizsamám. Visszaosontam a fürdőbe és megnyitottam a csapot. A víz csobogni kezdett a zuhanyrózsából.

Kellemes meleg kezdte átjárni a testem. A víz simogatta a bőröm. Az ajtó kicsapódott. Elfelejtettem bezárni, én barom! Felsikítottam. De csak Liam volt. Befogta a szám. Megijedtem. Azonnal hátrálni kezdtem, ahogy beállt mellém a kádba. Úgy éreztem, bántani akar. Elfogyott mögöttem az út. Ő csak nézett.

-Nem… nem akarok semmit! – megfogta a kezem és közelebb húzott magához. A kezemet kezdte nézni. – Ahj, Azzy, szerelmem! Olyan ártatlan vagy…

-Liam! Bántani akarsz! Mindenki csak bántani akar! Arra nem gondoltatok, hogy néha nekem is jól kéne magamat éreznem, hogy nekem is jó legyen a szex, hogy ne kelljen minden nap sírnom? – elkerekedett a szeme. A mellem helyett már a szememet nézte.

-Ilyesmire gondolsz? – közelebb rántott és gyengéden megcsókolt. Kezével a hátamat simogatta, ölelt magához. Megszűnt köztünk a távolság.

Kezemet a hajába vezettem. Egyik kezével a combomat fogta. Lejjebb guggolt, én pedig az ölébe ugrottam. A falhoz nyomott. Végigcsókolta a nyakam, a mellem és a hasam. A szemem mélyen lehunytam. Borostája csiklandozott. Felnevettem.

-Igen… erre gondolok… - nyögtem halkan, szinte alig hallhatóan. Mosolyogva pillantott rám. – De… mindenem fáj, ezt nem… - biztató csókot lehelt ajkaimra. Kimászott, én pedig követtem. Törölközőbe tekert és kiosont velem a fürdőből. Bezárta a szobaajtónkat.

A kulcs kattant az ajtóban. Liftezni kezdett a gyomrom ismét. Ezt nem akartam. Az ágyra ültem. A kezemet összefontam a mellem alatt, észre se véve, hogy ettől egy kicsit megemelkedtek. A lábamon lévő sebet kezdtem szuggerálni. Éreztem, hogy Liam egyre közelebb és közelebb kerül. Az illata betelítette az orrom, miközben fölém mászott.

-Azz, megengeded, hogy? – barna szemében ragyogott a vágy. Az ajkamba haraptam. Erre mit lehet felelni?

-Leey, én félek! Nem akarom, hogy fájjon. Utálom azt az érzést, és nem… nem akarom megint! – keze közé vette az arcom.

-Szerelmem, én sose tudnálak bántani! Bebizonyítsam? – félve bólintottam. Bízom benne. – Jó kislány! – magabiztos mosoly suhant át angyali arcán.

A törülközőből szépen, óvatosan hámozott ki. Kezével végigsimított a testemen. A fülembe suttogott. Mosolygásra intettek a kedves szavak. ,,Olyan tökéletes vagy” A lágy hangja jobban csengett a fejemben, mint bármi más. Ajkaival végigcsókolta a felvagdosott csuklóm. Kicsit eltorzult az arcom, de utána tényleg nem fájt. A gyógyító puszi mindenre jó.

Végigdőltem az ágyon. Fölém tornyosult. Még a gyér fényben is láttam a kockáit. Kidolgozott felsőtestét az enyémnek nyomva csókolt. Egyre lejjebb és lejjebb haladt. A középsőm előtt megállt és várt. Az ajkaimat harapdálva ismét biccentettem. Puha nyelvével végignyalta a csiklóm. A lepedőt megmarkolva szuszogtam. Ő folytatta. Láttam, hogy többet akar, de nem tett mást.

Felnyomta 2 ujját, majd 3-mat. A fájdalom elenyésző. Csak a bizsergés maradt. Halkan nyöszörögtem, jelezve, hogy többre vágyom. Liam biztatásnak vette, folyamatos hangadásom. Bepozicionálta magát és lassan belém vezette méretes péniszét. Még lélegzetet is elfelejtettem venni, annyira koncentráltam. De nem éreztem semmit, csak azt a különös zizegést a gyomrom aljában. Leey kezeit a fejem mellé tette. Eleinte ütemesen lökött rajtam, majd egyre gyorsabban. Zilálásunk, és nyögéseink telítették be a szobát.

Leey egyre közelebb volt a G-pontomhoz. Hangosabb és hangosabb élvezet kifejező hangok hagyták el a szám. Ajkával a nyakamra tapadva az orgazmus szélére lökött. Már majdnem elélveztem, de ő megkért, hogy „várjam meg”. Én próbáltam eleget tenni a kérésének, de igen nehéz feladatnak bizonyult. Mélyen beharaptam az ajkaim. Feljebb nyomtam a fejem és megpusziltam a nyakát. Ennek következtében egy férfias nyögés hagyta el, és majd’ egyszerre élveztünk el.

Lemászott rólam és elterült az ágyon. Közel húzott magához és úgy feküdtünk pár percig, míg lélegzetvételünk vissza nem változott az emberi beszéd kategóriájába. Meztelen hátamat simogatta. Én a kezemet kockás hasán pihentettem. Szinte percenkét nyomott puszit a homlokomra. Olyan gyengéd volt, mint Niall.

-Ugye, nem fájt? – feljebb emeltem a fejem a kérdésre. Igyekeztem mélyen a szemébe nézni.

-Nem… ez fantasztikus volt! – és nem hazudtam. Leey tényleg valami szuper dolgot hajtott végre.

-Szeretlek, remélem, tudod! – bólintottam, és még közelebb bújtam hozzá.

Átdobta magunkon a puha takarót. Valahogy fáradtabb lettem, mint előtte. Szemeim lecsukódtak. Az utolsó emlékem, hogy Liam, még utoljára megpuszilja a csuklóm.

Felriadtam az álmomból. Nem emlékszem, mi volt az. Valami rossz, az biztos. Felültem és körbenéztem. Kint alig volt fény, tehát 3 óra körül lehetett. Az ágy mellettem üres volt. A csukott ajtó alatt átszűrődő fényből arra következtettem, hogy valaki kint van. Felálltam és kivettem Harry bőröndjéből az egyik ingjét. Undorodom tőle, de azért a ruháit imádom.

A nappali első pillantásra üresnek látszódott. Ám, a kanapé foglalt volt. Harry viszkis pohárral a kezében üldögélt és az ablakon kifelé bámult. Elszorult a torkom. Ha eddig nem bántott, majd most lecsap. De nem vagyok nyuszika! Megmutatom neki, ki itt a királynő! Leültem vele szembe. Fejét felém fordította, majd vissza az ablakra.

-Mond el, hol rontottam el! – összeráncoltam a homlokom. Hozzám beszél? Költői kérdés, vagy mi? – Azz, miért utálsz? – szóval, tényleg hozzám beszél.

-Annyiszor mondtam már, nem vagyok a tulajdonod! – a kezemet fürkészve suttogtam. – Nem lehetne, hogy néha érző emberként nézel rám, és nem egy kurvaként? Nagy kérés ez?

-És az nagy kérés, hogy szépen beszélj velem? Hogy engem is úgy szeress, mint Zaynt, vagy Liamet? Hogy tisztelj? Vagy esetleg csak ne utálj? – ránéztem a szava hallatán. Én utálom? Pont ellenkezőleg!

-Úgy érzed, hogy utállak? – bólintott, pedig költői kérdésnek szántam. – Megvagy te húzatva! Én utállak, miközben te dugsz meg annyira, hogy járni se tudok?! Harry, a szemem láttára csókolóztál Taylorral, és egy szót se szóltam! Hagytam, hogy ellökj, lehorzsold a térdem és még csak nem is hisztiztem, annyira, amennyire kellett volna! Kettőnk közül te vagy az aki utál engem! Nézd meg, mit teszel velem!

Zöld szemivel végigmért. A kezemen pár másodpercig maradt a tekintete. Az ajkaimat rágcsáltam. Felállt és közelebb jött hozzám. Pontosan mellettem foglalt helyet. Kezébe vette az én gyönge, pici kacsómat és a sebeket kezdte vizsgálni.

-Ne csináld ezt! – aggódva nézett rám. – Ahhoz túl fontos vagy, hogy elveszítselek! – és végigcsókolgatta a sebeket. Ilyenkor olyan ártatlan és kedves, ezt szeretem. – Ugye megérted, hogy nem mindig tudom magam kontrollálni?! Melletted elveszítem az eszem. Nézz csak végig magadon! Olyan tökéletes vagy, olyan szép… én pedig nem tudok tőled józanul gondolkodni! – az arcunk túl közel került.

Így hogy tudnám utálni? Eléri megint, hogy belé essek… De nem szerethetem! Hisz, most is mit csinált velem? Aztán elvárja, hogy cuki, kedves, önmegadó picsa legyek. Csak ez a kedves oldala, ami a bunkó felszín alatt van, sokkal jobban szeret, mint bárki más. Lehet, hogy nem hazudik, de nem merek benne bízni. És már nem is tudok tovább sértett lenni. A világ legszebb zöld szeme ragyog rám, esedezve és kedvesen. Ellenállhatatlan, de meg kell tanulnom ezt kezelni.

-Nagyon haragszol? – csillogott a szeme. Mit lehetne erre mondani? Szívem szerint azt mondanám, hogy nem… De bevallom, az eszem azt diktálja, hogy IGEN!

-Harry, ezt nem lehet megbocsájtani. Ez nem olyan dolog, ami sitt-sutty elmúlik… - ismét a kezemet markolásztam. Zavarba voltam. Elvörösödtem, mint egy kis rák.

-De legalább próbáld meg! – kezei közé vette a fejem. Kifésült egy kósza tincs hajat az arcomból, és megpuszilta az arcom. Nem volt olyan bátor, hogy csókolni merjen. Enyhén bólintottam. Hipnózisba tud ejteni az a gyönyörű írisze. Azok a fürtök, szemek… - Miért nem alszol? – hátradőlt a kanapén. A hangszíne megint az a parancsolgató lett. Megforgattam a szemem.

-Mert nem tudok… És te? Neked nem az ágyamba a helyed? – huncut mosoly jelent meg az arcán. Még egyszer átgondolva, tök hülyeséget mondtam. Milyen ágyamban? Ááááá

-De, az ÁGYADBAN a helyem! Jössz? – felállt és kezét nyújtotta felém. Mosolyogva pattantam fel és löktem élre a kezét-

Szorosan mellette lépkedtem a szobához. Próbálta megfogni a kezem, de esélyt se adtam neki. A szobában a nyitott ablakon lévő függönyt a szél hevesen repítette. Kellemes, friss levegő illat töltötte be az orrom, Harry ruhái és Liam tusfürdőjének vegyítésével. Az ing lecsúszott rólam. Végig a vállamon.

Ott álltam meztelenül. Végigmért tetőtől talpig. Elpirultam a nézésétől. Huncut, szerelmes pillantásokat lövellt felém. Kezével végigsimította a kezem. Mély lélegzetet vettem, s szemeim lecsukódtak.

-Olyan finom a bőröd! – egyre szaporább lett a szívverésem. Hogy képes erre? Megfeszültek az izmaim.

-Aludjunk, álmos vagyok… - meg se mertem mozdulni. Csak halkan motyogtam.

-A tested akar, és én is akarlak téged! – mélyen haraptam az ajkam. Próbáltam kontrolálni a vágyaimat.

-Nem, én… Én aludni akarok! Aludni szeretnék! Kérlek! – már könyörögtem. A puszta érintése is erre késztet.

Ellépett mellőlem. Felszabadultan vette levegőt. Szépen lassan másztam be az ágyba. Betakartam meztelen testem és csak néztem Őt. Az övet lassan csatolta le, és húzta ki a nadrágból. Mindent óvatosan vett le magáról. Vágig engem nézett. Le se vette volna rólam a szemét. Miután Ő is meztelenre vetkőzött befeküdt mellém. Oldalra fordultam. Közel bújt hozzám. Éreztem merevedő erekcióját. Nem is mertem elaludni.

-Harry, neked lehet, hogy a földön kéne aludnod… - ültem egy kicsit feljebb az ágyikómban, hogy tekintélyt parancsolóbb lehessek.

-Szeretlek szerelmem! Jó éjszakát, álmodj szépeket! – ölelt magához, mint egy mentőmellényt. Próbáltam magamról lelökni lapát szerű kezeit. – Ne ficánkolj, mert felizgatsz! – még egy utolsót mozdultam, érintve férfiasságát. Elégedett mosollyal az arcomon néztem magam elé. - Tudom, hogy szeretsz… - megpuszilta a tarkóm. Az éjjeli sötétben másodpercek alatt pirultam el, mint egy rózsácska.

-Amikor alszol, max.

-Nem csak ilyenkor szeretsz butuska, te engem minden pillanatban szeretsz… Sőt, percről percre jobban és jobb. – Dehogy szeretem… vagy elfelejtette, mit tett alig 4 órája?  

-Aha, főleg akkor, amikor idebetegeskedsz…  

-Ne idegesíts fel! Inkább most már alukálj cicababa… - még egy utolsó puszit nyomott a vállamra és befejezte a velem való párbeszédét.

Az álom ki is szállt a szememből. Harry felidegesített. Miért hiszi azt, hogy tud engem irányítani? Miért hiszi azt, hogy beleláthat a fejembe? Fuu, ezt már nem bírom! 

Sziasztok! 

Hogy telik a szünet? Ki lesz szombaton Siófokon, vagy környékén? Mi megyünk strandfocit nézni, mivel kereszt anyum fotós, és tök szívesen találkoznék pár Cukorfalattal! Mivel szombaton ugye nem vagyok itthon, ezért pénteken lesz új rész. Remélem tetszeni fog a mai! 

I love all Cukorfalat