46. rész Kalapált a szívem

Az energiaszintem nem teljesen telítődött meg, mégis felébredtem. A szemeimet csukva tartottam, nem akartam fénnyel érintkezni. Belefúrtam a fejem a párnába és Harry szívverésére koncentráltam.

-Hogy mondjam el neked? – a tincset tett a fülem mögé. Kíváncsi voltam, mit nem tud elmondani, ezért tovább tettettem az alvást. – Ahj, Azz… bárcsak ne így alakult volna ez az egész! Bárcsak ne a rossz énemet ismerted volna meg először, és úgy szeretnél, ahogy én téged! – gyönge puszit adott a hajamba. A szívem erősebben kezdett zakatolni, mint valaha.

Nem szólt többet. Azt hittem, megérezte ahogy kalapál a szívem. Szuszogást tettettem és átfordultam a másik oldalamra. Legszívesebben mindenkit megöleltem volna a Földön, de miért? Mert szeret? Hülye vagyok? Vagy mi a bajom? Megint elhitetek magammal valamit. Lehet, telefonált. Sőt, biztos, hogy nem nekem mondta. Miért is nekem mondta volna… hisz, én csak a kielégítésére szolgálok. Nem vagyok számára más egy olcsóbb kurvánál.

Álomba idegeltem magam. És az álommanó azonnal hatott. Elaludtam, mint a bunda.

**

-Héj, Azz, ébredj! – a kezemet simogatva, édes hangon ébresztett. Mosollyal az arcomon néztem rá, miközben hatalmasakat ásítottam. – Már 11 óra, és te még mindig alszol… Jó reggelt! – ártatlanul nézett rám. Teljesen el is feledtem, hogy mi történik körülöttem.

-Neked is! Reggelizünk? Mindjárt éhen halok! – a hasamhoz kaptam és feljajdultam. Ölni tudtam volna egy jó omlettért narancslével.

Megrendeltük a reggelit és visszaöltöztünk. A hajam már nem olyan fantasztikusan állt, mint amikor Lou levágta, ezért magas copfba fogtam össze. Harry kiment a kocsihoz és egy teljesen új szettben tért vissza. Persze, ő hozott váltóruhát, én viszont feszengjek a koktélruhában! Haha…

-Jó! Odaadom az ingem, és melegítőm. Majd leszek én farmerba. – vidáman ugráltam az említett darabokért.

A sikeres elkészülésünket követően kéz a kézben indultunk el enni. Meg kell mondanom, fantasztikusan állt rajtam Harry melegítője és ingje is. Nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de egy kicsit szépnek éreztem magam. Megpuszilta az arcom és kihúzta a székem.

Az étel mennyei illata betelítette az orrom. A fenséges falatok, a jó hangulat és a gyönyörű idő még szerelmesebbé tett. Ezt az időszakot mindig úgy hívom, hogy ,,szerelmes idő”. Ilyenkor nem tudom, kibe vagyok szerelmes, de abba a valakibe nagyon az vagyok.

A szállót elhagyva energiával tele ültem be a Range-be. De az utunk nem a szállodához vezetett, hanem a repülőtérhez. Meglepődve néztem Harryre. Azt hittem, hogy vasárnapig maradunk. Még csak péntek volt. Most mi történik?

Megzavarodva kapkodtam a fejem a reptéri forgatagban. És ahogy jobbra fordítottam a fejem megpillantottam Louis önelégült fejét, láttam Zaynt ahogy szaporán szívja a cigarettáját, Niallt és Liamet, akik hamburgert falatoztak.

-Harry! Hova megyünk? – kétségbeesve néztem rá. Nem akartam menni. Imádtam itt lenni. Itt nem volt velem senki se durva.

-Haza. Azz, tudom, hogy vasárnapot mondtam, de a menedzsment hazarendelt minket. Sajnálom… - szomorúan nézett rám. Megsimította a combom, és hamis mosollyal rám mosolygott.

A kocsiból kiszállva majdnem szívrohamot kaptam. Niall elém ugrott és a magasba megpörgetett. Apró puszikkal hintett be, ahol csak ért. Mintha nem velük lennék már 2 hete. Amint lerakott a keblemre öleltem a másik 3 fiút is, nehogy azért kapjak büntetést, mert nem szereztem nekik ezzel örömöt. (Igazából, ez csak egy ok a fejemben…)

-A csomagjainkat feladtam. – ölelte át a derekam Liam, miközben tájékoztatott minket a menetrendről. – A gép 1 óra múlva indul, ami azt jelenti, hogy kb. hajnal 4-5 körül leszünk otthon. Niall gépe onnan indul tovább Írországba. Mi 10-re kell hogy Simonhoz mennyünk. Rendben?! – a fejemet Niallre kaptam. Nem akartam, hogy itt hagyjon 4 kanos idiótával! Ő az egyetlen aki még nem bántott…

A rajongók tömkelege miatt számunkra előbb kezdődött a beszállás. Egy-egy kulcsot kapott mindenki, kivéve én. A torkomban dobogott a szívem. Ugyan ki lesz az a merész, aki először a birtokába akar tudni?

-Velem jössz! – a legnagyobb meglepetésemre Louis ragadott maga mellé. Komolyan meglepődtem. Ő lett volna az utolsó, akire gondolok.

-Nem. Azealia csak és kizárólag az én kabinomban tartózkodhat, és oda senki be nem jöhet! -  Harry birtoklóan végigmért és elhúzott Louistól. Pufogva forgattam a szeme, amikor egy zseniális dolog jutott az eszembe.

-Legyen már eszetek idióták! Niallnél kéne lennem, nem?! Szegény nem lehet velem a héten, vagy nem tudom meddig… legalább egy kicsit  legyen velem! – szúrósan nézett rám Harry. Erősen szorította a kezem.

-Velem te ne merj így beszélni! Attól, hogy most nem otthon vagyunk, még keményen megbaszhatlak, akár itt és most! – álltam a tekintetét. Nem tud mivel megfélemlíteni. Enyhített a szorításból és elgondolkodott. – De igazad van Cica, lehetsz Niallel. – oda lökött, mint egy darab húst. Én pedig örök bénaságomnak köszönhetően ügyesen Niallnek estem.

A térdemről sikeresen lesúroltam a bőrt. Tapsot érdemelnék, ha sikerülne nem összetörni magamat. Niall segített felállni. Olyan kedvesen mosolygott rám, mint senki más a Földön. Összekulcsolta az ujjainkat és bevezetett a szobánkba.

Na jó, nem azt kell elképzelni, hogy egy óriás, luxus hálószobánk van fürdővel, konyhával meg minden szarral. Csak egy egyszerű ágy, tv, és egy kis szekrény. A fürdő is csak egy mosdóból és zuhanyzóból állt. Lehuppantam az ágyra, és a tv-távirányítót kezdtem keresni.

Az ágy egyébként nagyon nagy és kényelmes volt. Lehet, hogy még csak dél volt, de szörnyen elálmosodottam a nagy keresgélésben. A szőke fiúra néztem. Az ajtónál támaszkodva figyelt engem. A póló már lekerült róla, így nyugodtan tudtam a kidolgozott felsőtestében gyönyörködni.

-Niall… nem baj, ha alszom egy kicsit? – féltem a választól. Lehet, hogy szexelni akar, és nem hagy aludni. A gyomrom liftezett, pedig csak egy egyszerű alvásról volt szó.

-Nyugodtan! Én nem Harry vagyok, hogy mindenre korlátot szabjak. Ha nem gond, én is befekszem melléd. – Lekapta magáról a gatyát is, és már mellettem is volt. Mosolyogva öleltem magamhoz. – De ha lehetne egy kérésem, kérlek, vedd le te is ezeket a cuccokat magadról! – eleget téve a kérésének, kibújtam Harry ingéből és melegítőjéből.

Niall narancsos gofri illata betelítette az orrom. Fejét a vállamba fúrta, úgy aludt el. Halkan szuszogott. Ahogy figyeltem angyali arcát elfogott a kísértés, hogy megérintsem azt. Helyette inkább csak egy lágy puszit nyomtam rá, és közel bújva hozzá hagytam, hogy engem is elragadjon az álomvilág.

*

Megrémülve ültem fel az ágyon. A sírhatnék öntött el. Szörnyen rosszat álmodtam, bár nem teljesen emlékszem rá. Niall nem volt mellettem, és ez még jobban frusztrált. Összegömbölyödtem és zokogásban törtem ki. Fogalmam nincs miért, de úgy éreztem, hogy a világ összes problémája az én vállamon csücsül.

-Azz, mi a baj? – egy kéz kezdte simogatni a hátam. A kéz tulajdonosa erős, ír akcentussal rendelkezett. Niall.

-Nem tudom… - fordultam felé, a könnyeimet törölgetve.

-Gyere, zuhanyozzunk le, és elmegyünk enni. 10 óra és otthon vagyunk! – felsegített és kézen fogva a fürdőbe vezetett. – Ha akarod, egyedül is fürödhetsz. Nem akarom, hogy frusztráljalak, vagy bármi. – hogy lehet ilyen cuki ez a manó? Majdnem elolvadtam.

-Niall, szeretnék veled fürödni! – közelebb léptem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. Nem tudtam, milyen reakcióra számítsak, de amikor visszacsókolt, öröm járta át a testem.

Niall megnyitotta a csapot és lekapta az alsógatyáját. Elvörösödve a tarkóját vakargatta. Én is belepirultam a látványba. Percekig csak a középsőjét nézegettem. A fejem teljesen megtelt vérrel. Elfordultam és kikapcsoltam a melltartóm, és kiléptem a bugyimból. A mosoly levakarhatatlan volt a képemről.

Beálltam a csobogó víz alá. Niall már a fejét mosta. Én még szégyenlősen a mellkasom előtt tartott kézzel feszengtem. A szőke a zavaromat próbálta oldani. Közel húzott magához és gyengén az ajkaimra tapasztotta a sajátját. Hamar átadtam magam neki. Már csak arra eszméltem fel, hogy a falnak nyom, és lábaimmal a derekát ölelve nyögök a kényeztetése végett.

Csókokkal lepte be a nyakam, mellkasom. Bizsergető volt, ahogy finom ajkai érzékeny bőrömhöz értek. Beletúrtam vizes hajába, és erősen húztam meg a kósza tincseket. Belemosolygott a csókunkba. Kezét nőiességemhez vezette. Finoman csiklandozott. A gyomromban a pillangók eszeveszettem csapkodtak. A víznek köszönhetően nem fájt, ahogy belém vezette férfiasságát. A lassú tempót felváltotta a gyors. A nyögéseink és zilálásunk beterítette a kis fülkét.

-Niall! – úgy kiáltottam nyögéseim közepette Niall nevét, ahogy csak tudtam. Egyszerre jutottunk el a csúcsra. – Ez… - szóhoz se jutottam.

-Remélem élvezted. – rám kacsintott, és finoman leengedett. Hevesen bólogattam és egy lágy csókot nyomtam ajkára.

Lemosta az egész testem. Alig kaptam levegőt. Az arcomon ott ült az a letörölhetetlen mosoly, melyet csak ők tudnak előidézni. Mint egy fogyatékos. De tényleg. Megint hagyom, hogy átverjen… Mondjuk, Niall nem az a fiú, aki átver. Igazából, talán ő az egyetlen aki mellettem áll és segít nekem anélkül, hogy bármit is kérne érte. Ő és Liam. Vajon milyen lehet egy Niam?

-Niall… - szuszogtam halkan magam elé, miközben a zuhanyrózsán állított. – miért nem jössz velünk haza?

-Mert otthon vannak elintézni valóim. Hidd el, magammal akartalak vinni, csak Harry nem engedte, hogy a felügyelete nélkül bárhova is menny. De nyugi, 1 hét és jövök hozzád… - megpuszilta a homlokom. Csak most vettem észre, milyen magas, hozzám képest. – Kérhetek valamit? – bólintottam. – Ne mond el ezt senkinek! Nem szabad, hogy Harry megtudja, mert nagyon kiborulna. Szeretne téged birtokolni, és ahhoz az kell, hogy minket utálj, őt meg szeresd… de nem akarom, hogy engem utálj.

-Sose tudnálak utálni! – halvány mosoly futott át arcán. 

Sziasztok!

Véleményeket várom kommentbe! Szerintetek mi fog történni a 2. évadban? Szombaton új! Vigyázzatok magatokra és éljétek túl a meleget!

All the love