47. rész Minden a régi

-Igyekezz már! Nem fogjuk mindenhova hurcolászni a csinos kis segged! – Louis a szó szoros értelmében kilökött a kisbuszból.

Zayn felsegített. Liam hozta a csomagjaimat. Louis ordibált velem. Niall elment. Harry telefonált. Uuu, micsoda hercegnői élet jutott nekem.

A hatalmas ház előtt állva még egy utolsót szívtam a hajnali levegőből. Szabadság illat. Nem sokat fogom ezt az elkövetkező napokban érezni. Elfáradva indultam meg a már ismert ajtó felé. A lélegzésem egyre szaporább lett, ahogy közeledtünk.

És minden a régi volt. A bútorok, az eldobált ruhadarabok. Minden. Itt semmi sem változott. Viszont, én rengeteget. A tükörből egy kicsit nyugodtabb lány nézett vissza rám, mint aki elment.

Liam felhozta a csomagjaimat a szobámba, majd gyorsan távozott. Lassan kipakoltam és átöltöztem. Nem volt ínyemre Harry melegítője és inge. Maradtam a saját ruhatáramnál. Belebújtam egy lenge pólóba, és egy tapadós nadrágba. A hajamat copfba fogtam és lemostam a feleslegesnek bizonyuló sminkem.

Elterültem a hatalmas ágyamon és a naplómba kezdtem írogatni. Még hajnali 6 sem volt, én már tettre kész voltam. A repülőn rengeteget aludtam, és pihentem. Most semmi kedvem nem volt ehhez. Ahogy a lépcsőmhöz andalogtam, hallottam, hogy lent pihennek a srácok, mivel semmi életre utaló hang nem szűrődött fel. Gondolom, ők nem pakolnak ki, és nem csinálnak rendet a szobájukba.

-Héj, mi újság? – egyszer csak (a semmiből) megjelent Zayn a lépcső aljában. Majdnem leszáguldottam, annyira megijedtem tőle. – Van kedved kimenni az óriáskerékhez? – totál lazán, a korlátnak nekidőlve pislogott rám. Én pedig csetledezve, botladozva elhebegtem egy ,,igen” szerű szót. – Oké. Öltözz fel melegen, és mehetünk is!

Eleget téve a kérésének belebújtam az egyik meleg pulóverembe, és fekete farmeromba. A lábamat hosszú csizmába bújtattam, és magamra öltöttem a kabátomat is. Úgy néztem ki, mint egy hó csatába induló tini lány. Érthetetlenül bambultam magamra. Ez mi a szar?

Tovább túrtam a szekrényem, még egy gyönyörű szoknya nem akadt a kezembe. Ezt nem is én vettem. Mármint, nem emlékszem, hogy próbáltam volna ilyen ruhát, amikor elvittek vásárolni. Minden esetre is, felvettem. Kellemes, pamut anyagból készült. Egyszerű, burgundi vörös volt, és egy kicsi barna átmenete. Tökéletesen illeszkedett a testem vonalához Egy vastag harisnyát és csíkos pulcsit választottam hozzá. Sokkal jobban nézett ki. Jobban is, mint gondoltam.

Leszaladtam a lépcsőn és indulásra készen vártam Zaynt. Kb. 5 percbe telt, mire leesett, hogy ő már rég kint cigizik. Így hát kiléptem az ajtón és mellkasának ütközve hátrazúgtam a küszöbben. Semmit sem fogtam fel az esésemből. Csak annyit, hogy a földön ültem, és fájt a fenekem. De lehet, hogy a seggem nem csak ettől sajgott.

-Ha egyszer sikerülne nem összetörnöd magad, elvennélek feleségül… - mosolyogva megragadott, és felrántott a földről. Meg se erőltette magát. – Mi lesz, majd ha nagy pocakkal kell közlekedned? – kacagva megráztam a fejem és megigazítottam a szoknyám.

Miután Zayn meggyőződött róla, hogy rétegesen vagyok felöltözve elindultunk. Összekulcsolt ujjakkal léptünk ki a házból. Ahogy kifújtam a levegőt füstként párolgott el előttem. Imádok ezzel játszani. Olyan, mint amikor a cigit fújjuk ki. De rég cigiztem… jó hogy leraktam.

-Zayn, te miért nem rakod le a cigit?

-Amikor ideges vagyok, és még a szex se gyógyír, vagy leiszom magam, vagy a tüdőmet károsítom. Szerintem hatásosabb a cigi, de ez egyénkérdés.

-Most miért voltál ideges? – elkerekedett szemekkel néztem rá. Egyre gyorsabban szedte a lábát, és alig tudtam követni, de érdekelt mit beszél.

-Nem tetszenek dolgok, amik veled és velem történnek. Túl sok a szabály, kevés a megengedett dolog, feszültség, anyám, terhes vagy, és még sorolhatnám. – ledöbbentem. Mik történnek velünk? Egy kicsit elhallgattam, és az anyukájáról kérdeztem. – Nem mindenki szereti, hogy dohányzom, és kivagyok varrva. Ritka a normális lány, mint te. Anya szeretné, ha valami normális kapcsolatom lenne, nem csak szex. Ő már unokákat tervez, meg esküvőt nekem…

-Pedig ha tudná, hogy már úton van az unokája… - a vállára dőltem és mosolyogva a hasamra néztem. Kezét odavezette és finoman megsimította. – Egyébként én se vagyok valami normális. Nézz csak végig rajtam…

-Tudod mit látok? Egy gyönyörű barna szemet, tökéletes mosolyt, szép testet és egy imádni való lányt egy személyben. Az lehet, hogy béna vagy, és nem valami gyors reakcióidejű, de attól még nagyon szeretlek! – maga felé fordított és az egy szuszra elmondott mondatát követően szenvedélyesen megcsókolt.

Szorosan magamhoz öleltem, és mélyen beszívtam az illatát. Ahogy ölelkezve álltunk a messziben egy alakot láttam meg. Mintha Louis figyelt volna minket. A szívem furán kezdett el verni. Lehet, hogy van annyira beteg Louis is, hogy kilesi az életünket.

Ahogy sétáltunk elég sűrűn néztem hátra, mert bennem volt az a bizonyos félelemérzet. Komolyan úgy véltem, hogy valaki követ minket. Amikor azonban hátra néztem, nem volt ott senki. Egyszer azonban megpillantottam a karamell szőke tincseket, és azonnal Zaynre ugrottam. A nem várt mozdulatom következtében a barna fiú elvesztette az egyensúlyát és ma már kb. 100x is sikerült a földön landolnom, de most Zayn is velem tartott.

-Mi a faszomat csinálsz Azz? – szitkozódva segített fel a földről, miközben megigazgatta a menő gatyáját, amit szinte csak a töke tartott.

-Követ minket valaki. – bújtam hozzá közel. – 100%, hogy Louis is itt van valahol.

-Te bolond vagy! Senki sincs itt… - körbefordult és tovább indult. De nem követtem. Ott álltam, és azt a helyet figyeltem, ahol előbb Louis felbukkant. – Azz, hidd el, nincs itt senki! Mennyünk tovább, oké?!

Zayn próbálta elterelni a gondolataimat, és a babáról beszéltetett, de sehogy sem sikerült neki. Mindig ott volt bennem az érzet, hogy követnek. Mire az óriáskerékhez értünk totál bennem volt a para, és már felszállni se akartam. Zaynie a vállára vett, és úgy vitt fel rá.

Bárhogy kapálóztam, ugráltam, és ficánkoltam, nem engedett a szorításból. Beültetett egy fülkébe és rám zárta az ajtót, majd percek múlva ő is megérkezett. A gépezeten még rajtunk kívül 4-5 pár, vagyis igazából csoport utazott. Nagyon figyeltek minket, de nem jöttek oda, szóval Zayn kicsit megnyugodott.

Ahogy kitapasztaltam, Zayn tartózkodóbb, és kevésbé megnyílósabb, mint mondjuk Harry. Olyan rejtélyes. És pont ettől lesz ő olyan dögös. Semmit se tudok róla, viszont ő mindent tud rólam. Közel jött hozzám, majd könnyen az ölébe ültetett. Hogy ennek mi értelme volt, azt nem tudom, de sokkal kényelmesebb volt, mint a hideg fa. Kezemmel átkulcsoltam a nyakát, és fejemet a vállára hajtva bámultam ki, miközben egyre följebb haladtunk.

-Az én esetemben te tűzálló vagy. – jó, bevallom, zavart a csend. És ha engem zavar a csend, akkor tuti, hogy beszélni kezdek.

-Mire célzol? – elkezdtem dúdolni a Fireproof c. számukat, amit a repülőn hallgattam. Miközben Zaynt figyeltem ez a szám jutott eszembe. – Nem vagyok tűzálló, csak nem vagyok beszédes. De veled beszélgetek a legtöbbet, szóval nincs miért panaszkodnod. – rám kacsintott, és a combomra kezdett el köröket rajzolgatni.

Mire a gépezet a tetejére ért, háromszor lettem éhes. Komolyan ez a terhesség nagyon megőrjít. Hol éhen halok, hol kihányom a belem, vagy esetenként mind kettő. De a táj teljesen magával ragadott. El is felejtettem pár percre, hogy az előbb még éhen akartam dögleni. Hevesen kapkodtam a fejem, miközben a messze elnyúló épületeket figyeltem.

Ahogy kiléptünk a kis fülkéből mély lélegzetet vettem, és hálát adtam az égnek, hogy nem haltunk meg. A jókedvemet megosztottam Zaynnel is, de az hamar elszállt. Az egyik bódé mellett ott sorakoztak, mint a díszpintyek. Harry idegesebb volt, mint gondoltam. Louis arcán elégedettség ült, Liam pedig tök átlagosan viselkedett.

-Zayn, ugye tudták, hogy veled jöttem ki? – a barna fiú megrázta a fejét. Ez volt a tetőpontja a napomnak, pedig még csak alig lehetett 8-9 óra.

-Mit képzeltél magadról te ribanc? – Louis köpte felém a szavakat. A könnyek szúrni kezdték a szemem a ,,ribanc” szó hallatán. – Azt hitted, majd csak elszöktök, és utána minden oké? Megtaláltam a táskád az összecsomagolt ruhákkal… gondolom Zayn nem akarta cipelni, ezért maradt az ágyad alatt. – egyszerre nézett rám a másik 3.

-Azok a nyaralásra voltak összerakva… nem terveztem én semmit! – fordultam körbe, de senki se nézett rám kedvesen. – Higgyétek el, ha elakartam volna szökni, már rég megtettem volna! – köpni-nyelni nem tudtam. Ez az utolsó csöves Louis! Utálom! Utálom!

-Mennyetek a kocsihoz, mindjárt megyünk mi is! – Harry elküldte a fiúkat a picsába. Megragadta a karom, és e gondnok házába rángatott be. – Mi történt, hol voltál, mit csináltál, mi az a táska?

-Semmi se történt. Zaynt kihozott ide, és mentünk egy kört az óriáskeréken. A táskában pedig csak néhány ruha van, amit vinni akartam L.A.-be. – lehet, hogy hazudtam, de nem mondhatom azt, hogy tényleg a szökésem része. Meg amúgy is, Harrynek mindegy mit tud.

-Hiszek neked, de ha átbaszod az agyam, kurvára megbaszlak!

Harry a hátára rakva vitt a kocsihoz, mivel késésben voltak. Így elrepült az idő, miközben Zaynnel andalogtam? De jó! A kocsiban Harry ugyanazokat mondta el, amit én. Louist pedig lebaszta, mivel feleslegesen mártott be. A győztes mosoly most az én arcomra ült ki.

A háznál állt meg a nagy autó. Louis és én szálltunk csak ki belőle. Kétségbeesetten néztem a többiekre. Senki nem felet a kérdéseimre. Louis belemarkolt a fenekembe, és ordibálva bezavart a házba. Mi lesz ma itt, te jó Isten?