49. rész Varázslatos

Idegesen doboltam ujjaimmal az erkélyem fabútorának peremén. A hideg szellő kicsípte orcám, ezzel lágy pírt okozva. A fáradságom elmúlt. Kb. fél órát alhattam, amikor is ismét szörnyű álom rázott fel. Bekapcsoltam az mp3 lejátszóm és leültem a matracra.

-Szép, ugye? – meg se kellett fordulnom, már tudtam kihez tartozik a hang. – Kemény napod volt? – bólintottam. Nem tudott volna sírás nélkül hang kijönni a torkomon. – Ha kérdezek, válaszolsz! – kicsi élt véltem felfedezni rekedtes hangjában. Mély lélegzetet vettem.

-Kemény napom volt, Harry. – leült mellém, akárcsak egy hete.

-Meghallgatlak, tudod jól! – nem feleltem. A lemenő napot csodáltam.

A vörös, narancssárga színekben pompázó égitest már majdnem eltűnt. A hideg körülölelte a teret, mégis a meleg tónusú színek melegséggel telítették meg a szürke időt. Varázslatos volt a fényjáték, ahogy a Horizonttal egy vonalba simult a nap. Az ég szürkült, és egyben kékes színt öltött fel. Elbűvölő volt. A teraszon ülve különleges, kozmikus erő töltött fel. Harry közelsége még jobban tett ezért a lelki felüdülésért. Álomba illő pillanat volt, ahogy a napot felváltotta a hold.

-Varázslatos… - suttogtam, minek következtében a kifújt levegőm elpárolgott.

-Az volt… veled minden perc az! – átölelt, melynek hatására a hideg kirázott. Egy emlékkép ugrott be.

„-Minden rendben? – lépett hozzám közelebb az ír manó. – Olyan bánatosnak tűnsz.

-Ahj, Niall… félek. – vallottam be neki őszintén. – Nem tudom, mi lesz velem, ha anya leszek. Hisz, még magamat se tudok vigyázni… nézd meg! Majdnem megfulladtam a csípőmig érő vízben… - megemelte az állam, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek.

-Megoldjuk. Mindent megoldunk.”

-Gondoltál már rá, mi lett volna, ha nem leszek terhes? – a beállt csendet halk kérdésemmel törtem meg. Éreztem, ahogy Harry szíve vadabbul kapaláp mellkasában.

-Nem… még nem jutott eszembe. De terhes vagy, és ezen nem tudunk változtatni. A hibák olykor súlyosak, olykor kevésbé vészesek. De nem élhetsz nélkülük. Menekülni megpróbálhatsz, de egyszer úgy is megtalálnak… - reszelős hangja betöltötte minden porcikám.

-Ha újrakezdhetnéd velem a kapcsolatod, ismételten elrabolnál? – nagyot nyeltem, míg a választ vártam Egyszerre kavargott bennem minden érzés.

-Igen. Ez egyértelmű, Azz. – nevetett. Az én szemeim pedig hatszorosukra dülledtek. – De héj, gondolj bele, újra szexelhetnél velem egy eszelőst. Nem tetszik az ötlet?

-Harry, ez lehetett volna életünk legromantikusabb, és legmeghittebb pillanata, muszáj volt elrontanod? – próbáltam elfojtani a mosolyom. Kétes érzésem támadt. Egyszerre érzem magam elkeseredve, és feldobódva. Van ilyen?

Még feküdtünk kint pár percig. Egy erősebb fújás azonban arra ösztönzött minket, hogy inkább vonuljunk el a meleg szobába. Vonakodva, de bementem. Azonban mielőtt becsuktam volna az ajtót, még utoljára a csillagokkal meghintett égre pillantottam.

A tinta kék égboltot pár felhő keresztezte. Néhol több, néhol kevesebb csillag tarkította. A hold sárgás fénye bevilágított mindent. A növények fáradtan susogtak a szellő mozgatására. A varázsvilág most éledt fel, ahogy a gyomromban a pillangók.

-Álmodj szépeket, Anya! – suttogtam magam elé, az én csodálatos anyukámra gondolva. Most vele lenne jó lenni. Csak ülni és várni… 

Sziasztok!

Tudod, tudom! Ez most rövid lett, mindössze csak 467 szó. Szombaton jön az évadzáró! Úgy izgulok a reakcióktól... fhú. És szeretném itt is megköszönni a szülinapi jókívánságokat! Imádlak Titeket! Köszönöm a támogatást! 

All the Love <3