2. évad 1. rész Bánt

Már több mint 4 hónapja a fiúk rabja vagyok. Március közepe van. Azt hiszem, 18. Fáradt voltam és kimerült. Az egész turné abból állt számomra, hogy repülőről repülőre szálltam, néha kielégítettem valakit, és vártam. Vártam a csodára.

Az erkélyemen ácsorogtam. Hajnali 3. Nem tudtam aludni. Harry még szuszogott. Egy ideig kínlódtam az újra elalvással, de nem jött álom a szememre. Felvettem a ruháimat a földről és a szobámba vonultam. Magamra aggattam egy cicanadrágot és egy szürke pulóvert.

-Mi jót csinálsz Napsugár? – meg se fordultam. Tudtam, hogy Zayn az. – Nem baj, ha itt szívom el az esti cigim?

-Nem baj… gyere csak. Általában ide járok a szexpartnereimmel lelkizni. – elnevette magát. Szabad kezével átölelt, míg a másikba a cigit tartotta. – Miért nem alszol?

-Meg kell ígérned valamit! – bólintottam. – Pakold össze a cuccaidat! Mindent! – nem értettem miért, de megtettem amit kért.

**

-Gyere! Most mennünk kell! – Zayn idegesen, megtébolyult tekintettel rontott rám. Ja, hogy még nem említettem, egy külön kis szobám volt, amin se ablak, se semmi, csak egy ajtó, ami kártyával nyílik. Nekem nem volt kártyám… - Napsugár! Igyekezz már!

Felpattantam és mosolyogva a barna szemű fiúhoz mentem. Lágy mosolyt küldött felém. Megragadta a karom, és kivezetett egy hosszú folyosón. A szívem hevesen kalapált. Kérlek! Csak ne akarj bántani!

A folyosó végén Kevin várt ránk. Adott két puszit az arcomra, és lekezelt Zaynnel. Belöktek egy fekete, sötétített ablakú kocsiba. Nem hiszem el! Megint elrabolnak?! Nevetségesen gáz vagyok.

Zayn bepattant mellém. Zilált. Ujjai folyamatosan jártak, ahogy a lába is. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam az ujjainkat. Rám nézett, és a tekintete kitisztul. Közelebb húzódott hozzám, és megcsókolt. Oh, ahogy csókol! Már nem is tudom mióta erre vártam. A tegnap esti erkélyes beszélgetésünk óta szinten nem is volt alkalmam beszélgetni vele. Harry ma egész nap nagyon feszült volt… Nagyon elbánt ma velem, pedig semmi rosszat nem is csináltam. Lehet, pont ez volt a baj.

-Életem! Ne sírj! Minden rendben lesz! – Zayn hosszú ujjával letörölt az arcomról egy könnycseppet.

-Zayn, hova viszel? – ráemeltem tekintetem.

-Egy időre elszökünk… nem hagyhatom, hogy neked, vagy a babának bármi baja legyen! – elakadt a lélegzetem. Elszökünk? Ő és én? Ez… ez hihetetlen!

A kocsi megállt egy repülőtérnél. Összeszorult a gyomrom. Zayn kisegített az autóból, és hátrament a csomagokért. 3 bőrönddel indultunk el. A reptéren az ismerős arcok köszöntöttek minket. Eleanor vezetett minket a megfelelő géphez. Zayn pénzt adott neki, és egy hosszú ölelés után elbúcsúzott tőle.

Leültünk az üléseinkre. A gép 15 perc múlva indul. A torkom összeszorult. Most én váltam idegsokkossá. Zayn látta rajtam, hogy gáz van. Átölelt. Vállára hajtottam a fejem. Megszólalt a hangosbemondó.

-A március 18, szerdán, 9 órakor induló Yelziyel Onion nemzetközi járata köszönti Önöket! Úti cél, Görögország.Szíveskedjenek becsatolni öveiket! A felszállás hamarosan megkezdődik! – megszorítottam Zayn kezét. Elindultunk… 

Sziasztok!

Bocsánatkéréssel tartozom nektek! Szörnyen sajnálom az elmúlt két hetet... egyszerűen szétestem. Kicsit megviseltek az események, és alig volt mellettem bárki is, és megfordult a fejembe, hogy befejezem a blogot. Hogy miért? Mert úgy érzem nem jó... nem tudom az a színvonalat hozni, amit szeretnék. Persze, sose tudnék olyat összehozni amire büszke lennék... de akkor is. És egyik nap ahogy barátnőmmel beszélgettem, akkora erőt adott, hogy megírtam a második évad felét. Remélem enyhíteni tudok a haragotokon azzal, hogy holnap is érkezik rész. A menetrend a szokásos lesz, hétfő, szerda és szombat. Remélem tetszeni fog a második évad, és várom a véleményeket! 

All the love <3