Két kezem közt tarthattam. 9 hosszú hónapig vártam ezt a napot, és elérkezett. Ahogy mellém állt, és közel húzott magához, rá, majd a kicsimre pillantottam.

,,Ő az apjára hasonlít"

,,Ő inkább az anyjára"



2015. 12. 30.

Búcsú


Drágaságaim! 

Napokon, sőt, heteken át gondolkodtam azon, mit is írjak búcsúzásként számotokra... Valahogy nem akart megíródni a végső üzenetem számotokra. Túlságosan a szívemhez nőttetek. 

Több, mint 1 év telt el, amióta belekezdtem a Stockholm Syndrome megírásába. Volt, hogy éjszaka fél 3-kor kezdtem bele egy-egy rész kidolgozásába, de az is előfordult, hogy az iskolapadban ülve, földrajzórán hoztam össze a legfrissebb történetet. És bekell hogy valljam, nehéz volt abbahagyni, lezárni életem ezen részét, azaz Titeket. 
Eleinte nem gondoltam volna, hogy egyáltalán akad majd megtekintője a történetnek, de ahogy egyre csak gyűltek a feliratkozók, a mosolyom is nagyobb lett. Sose találtam jónak az írásaimat, és bár szerettem/szeretnék író lenni, nem véltem/vélem magam alkalmasnak erre a szakmára, de Ti megmutattátok, hogy van még remény. 
Voltak és mai napig is vannak napjaim, amikor legszívesebben elbújnék a Világ elől, és magamba fordulva csak zokognék az ágyamban, betakarózva, One Directiont hallgatva. És jöttök Ti, az aranyos, biztató kommentekkel, és üzenetekkel, és eléritek, hogy elhagyjam a depressziós kis világomat, és folytassam az alkotást. 
Számomra az írás, egy megmenekülés. Minden másodpercben pörög az agyam, és újabb és újabb történeteket dolgoz ki. Némelyiket levetem papírra, valamelyiket csak elképzelem, és játszadozom a gondolattal, hogy majd egyszer talán az én éltem is így alakul, mint a képzeletembe... 
Elkell áruljam, sokszor megfordult a fejembe, hogy törlöm a weblapot, a dokumentumot és mindent, ami ehhez a sztorihoz kapcsolódik, és elásom magam... de nem mertem feladni. Gyomorgörccsel, zakatoló szívvel töltöttem fel a részeket minden vasárnap 6 óra tájékában, és reszkető kézzel nyitottam meg az értesítéseket, melyek ezekhez érkeztek. 
Ez alatt az 1 év alatt sokat változtam, mint külsőleg és mint belsőleg. Azealia karaktere tökéletesen alkalmazkodott az enyémhez, ebből kifolyólag sokan már ismernek, még anélkül is, hogy egy szót is váltottunk volna. 
A kedvenc karakterem Louis lett. Tudom, kicsit kitoltam vele, de akkor is a szívemhez nőtt. Próbáltam mindenkinek egyenlő nagyságú szerepet biztosítani, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Niall és Liam kiesik a történetből, és már hanyagolhatóvá váltak. Több részt szerettem volna Harry szemszögéből megírni, de valahogy nem illett soha a képbe, és úgy voltam vele, ha már az egész sztori egy szálon futott, nem kavarok be egy teljesen különböző, új maszlaggal. 
Soha nem döntöttem el, mikor ülök le írni egy keveset. Ez mindig attól függött, aznap mi történt velem. Ha fantasztikus napom volt, akkor mosolyogva, ha fárasztó és elkeserítő napom volt, akkor könnyek között kezdtem neki Azealia és Harry egy újabb kalandjába. 
Mindig próbáltam nem sablonos, érdekes, tartalmas részeket hozni, és ez remélem sikerült, valamilyen szinten... 
Nagy hatással volt rám ez az egész. Megismerkedtem sok-sok fantasztikus emberrel, és úgy érzem tavalyi évhez képes az íráskészségem valamilyen szinten fejlődött is. 

Nem tudtam mit írjak, ezért csak ezt a kis összevisszaságot tudtam Nektek befejezésként hozni. Szeretném még egyszer megköszönni, azt a sok támogatást, lélek pátyolgatást, és ösztönzést, amit adtatok nekem! Egyszerűen csodálatosak vagytok! 
És mielőtt még elfelejteném... Úgy gondoltam, nem hagyom abba az írást... mint már említettem, rengeteg ötletem van, és az agyam egy kész novellás könyv. Kitaláltam egy új, maffiás, bűnözős, izgalmasabbnak ígérkező történetet, amit In The Night With You címmel tervezek nyilvánosságra hozni. 

Köszönöm, hogy vagytok nekem! Elképesztőek vagytok! Boldog Új Évet Angyalkáim! 
All the fucking love <3 


5 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom,hogy vége lett,de ez pont így lett jó! :))
    Ez a történet valami fenomenális volt egyáltalán nem sablonos.
    És örülök,hogy nyitottál egy új blogot,azt is örömmel fogom olvasni!
    U.i.Boldog Újévet! :D

    VálaszTörlés
  2. Tami nagyon szeretünk <3 bámulatos dolgot hoztál létre ezzel a bloggal.
    El sem hiszem hogy vége ennek a történetnek. Ez az első blog amit olvastam es amit most végig is kísértem:) nagyon fáj hogy nem lesz több rész de nagyon köszönöm mert nagyon imádtam. ^^
    Büszke lehetsz a blogodra és a masodik blognál is számíthatsz rám. Sajnos nem,mindíg volt időm kommentelni amit nagyon röstellek de nem nagyon volt időm..a történetben sokszor megsirattál de nem bánom mert utána mindíg jött a cuki érzelmes rész:3
    A kedvenc szereplő(i)m:Niall&Harry *-*
    Nagyon imádlak és Boldog új évet! ♡
    Ja és soha ne ketelkedj magadban mert nagyon jól írsz <33

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszönjük, hogy megírtad:)

    VálaszTörlés
  4. Ez egy hihetetlen jó történet.Ne hagyd abba az írást mert remekül írsz.Nagyon jól át tudod érezni a szereplők érzéseit .Egy-egy jobb fordulatnál nekem is jobb kedvem lett.Egyszer remélem leszek én is ilyen jó író mint te.Köszonöm , hogy olvashattam egy ilyen jó blogot!.

    VálaszTörlés
  5. Szia! Most olvastam el a blogod. Sírtam, néha úgy éreztem magam mint Azz. A végére már egy teljesen más világot élhettünk át mint az elején, az utolsó 1-2 rész (epilógus is) Számomra fura volt. De összességében egy gyönyörű történettel és szép pillanatokkal (na meg rosszakkal) adtál sokunknak egy (neeekem nem hamar múló) emléket. Bár mint Louisgirl kissé szíven ütöttek a dolgok de szerettem. :) ❤

    VálaszTörlés