12. rész Talán Ő más...

A hideg rázott fel álmomból. A szobámban, az ágyamban nyitottam ki szemem. Kint tombolt a vihar. Az első megválaszolatlan kérdés a fejemben, hogy kerültem a szobámba? A másik pedig, hol van Harry és Niall? Az ébresztőórámra pillantottam, mely 22:20 körül járt. A házban csend volt. A hajamhoz kaptam. Izzadtan lógott arcomba a frufrum, és a hajam 40%-a. A ruhám az volt, amit Niall adott. Tehát felhozott.

Kimásztam az ágyból és csendesen az ablakhoz lépkedtem. Harry nem volt sehol. Se kint, se az alvó részben. Akkor, Ő elment tőlem. Az ablakhoz érve ismét kirázott a hideg. Az üvegen túl az óriási fák ide-oda dőltek, szinte már kiszakadtak a helyükről. Az eső ömlött, mintha csak dézsából öntötték volna. Mélyen elbambultam. Hatalmasat dörrent az ég, és egy óriási villám hasította át a sötétkék eget. Olyan hirtelen történt a nagy puffanás és fény, hogy felsikítottam.

A félelem átjárta egész testemet. Lerogytam a padlóra és zokogni kezdtem. Nem csak az ijedségtől, de az este fájdalmaitól. A földre érkezve megéreztem a faromban lévő fájdalmat, és a csuklóm is sajgott. Lépteket hallottam és a villanyok is felkapcsolódtak. Könnyfátyol takarta el szemem, így csak homályos kis foltokat láttam.

Idegesen rontott be a lakrészembe az 5 fiú. Nem láttam őket, mert a térdemre hajtottam a fejem és úgy sírtam. A hangzavar azonnal elmúlt, ahogy – gondolom – megpillantottak a földön kuporogni. Harry azonnal odasietett hozzám és felkapott a földről. Kedvesen simogatta a hátam. Lerakott az ágyamra és megtörölte a szemem. 

-Minden rendben Hercegnőm? – a fülem mögé tett egy hajtincset. A másik 4 is körék gyűlt és feszült csenddel figyeltek minket.

-Szerinted rendben van? – simította meg a karomat Zayn.

-Nem… de megakarom tudni, hogy mi a problémája. Remélem, nem zavar már ez is… - háborgott a bongyor.

-Valaki… itt maradna velem estére? – nyögtem ki magamból – nem kell az ágyamban aludni. Nem is akarom, csak legyen itt velem…

-Persze! Maradunk mindannyian… csak ne sírj… kérlek! – húzott az ölébe Zayn. Megpuszilta a homlokom és szorosan megölelt. Kicsit elmosolyodtam, bár a húzástól fájt a fenekem. 

Zayn ott maradt velem az ágyban. Harry és Niall felhoztak pár matracot, amit az ágyam köré pakoltak. Louis ragaszkodott ahhoz, hogy bebújjon mellém, mivel ma vele kell lennem (aha, az a 2 óra még sokat számít). Középen helyezkedtem el. Zayn mellkasára hajtottam a fejem és próbáltam visszaaludni. Amikor dörgött megugrottam. A barna szemű fiú kedvesen simogatta végig a hátam. Egy fokkal jobban sikerült elaludnom… 

** reggel 8 óra ** 

Nyúzottan nyitottam ki barna szemem. A takaróval vállamig voltam betakarva, mégis fáztam. Louis arcát pillantottam meg, ahogy nyugodtan csicsikál. Zayn is aludt még, és ahogy körülnéztem 2 matracon még aludtam, az egyik már üres volt. Liam nem volt a helyén. Igyekeztem olyan lassan, amilyen csöndben tudtam, kimászni a 2 fiú közül. Bevallom, iszonyatosan fájt kimászni, és nem csak a farom miatt, hanem a bedagadt csuklóm miatt is.

A szekrényemhez bandukoltam, és kikaptam egy fekete cicanadrágot, bővebb fazonú szürke pulóvert és a mamuszomat. Gyorsan átöltöztem és lementem. Itt volt az ideje a szökésnek. A cipőm és a kabátom lent volt a fogason. Másra nem is volt szükségem. Már az eső sem esett.

Csendesen lementem a lépcsőn. Felvettem a kabátom és a cipőm. Nyitni akartam az ajtót, de zárva volt. Idegesen rángattam, olyan erősen, hogy majdnem kiszakadt a karom. Már majdnem feladtam, amikor a hátam mögül nevetést hallottam. 

-Ezt keresed? – mutatta fel a kulcsot Liam – ma velem leszel. Nem hinném, hogy bármi dolgod is lenne kint, úgy hogy kapd le a kabátod és a cipőd. Most! – utasított tekintélyt parancsoló hangon. A szememet forgatva vettem le magamról a kinti öltözetet és bújtam bele újra a mamuszba.

-Hol mossak fogat?

-Felmegyünk a fürdőmbe. Ott moshatsz… - ujjait az enyémekre kulcsolta. Visszamentünk az emeletre, és bevezényelt a már ismert helységbe. A kezembe nyomott egy bontatlan fogkefét és egy tubus epres fogkrémet. 

Megmostam a fogam és visszamentem hozzá. Az ágyon feküdt és laptopozott. Leültem mellé és néztem, ahogy játszik valami virtuális akármin. A szabad kezével átölelte a vállam. A fejemet a kigyúrt, izmos vállára hajtottam és úgy figyeltem tovább.

Majdnem visszaaludtam, de lecsukta a készülék fedelét és mosolyogva felém fordította a fejét. Egy teljes másodpercre elvesztem barna szemében, de gyorsan kizökkentettem magam a perverz, illetve szerelmes gondolataiból. 

-Mihez lenne ma kedved? – nyomott egy puszit a homlokomra.

-Nem tudom… - vontam meg a vállam.

-Megnézzük a várost?

-Mármint Londont? Nem azt mondtad, hogy nincs semmi keresnivalóm kint? – ráncoltam össze a szemöldököm. Igaz, hogy már lassan fél éve vagyok itt, de még nem is néztem körbe. Liam nevetve bólintott, amit igennek vettem – karácsonyi vásárt is megnézzük, meg mindet?

-Természetesen! Nézhetünk karácsonyi ajándékot is, ha szeretnéd.

-Fantasztikus! Mikor indulunk? – dobódtam fel még jobban. Nemhogy elvisz a házból, még szabad teret is biztosít a szökésre. Hát nem szuper? 

Liammel bementünk a gardróbba. A biztonság kedvéért magával rángatott. Segítettem neki ruhát választani, így még a hasznára is váltam. Fekete farmert és egy zöld pulcsit nyomtam a kezébe. Az én ruhám tökéletes volt, csak egy kis smink kellet volna, de Liam azt mondta, hogy így is „gyönyörű” vagyok. Jó hazugság.

Kocsiba ültünk és elindultunk. Elég messze volt a „kis” házikónk a belvárostól, majd’ 20 percre. A kocsiban beszélgettünk egy kicsit az éjszakáról, és elmondtam neki mi a bajom. Végighallgatott, de nem mondott semmit. A csuklómra csak annyit mondott, hogy ha visszamentünk, akkor betekeri nekem. Szuper.

Az első megállónk egy karácsonyi vásár volt. Én még abban a tévhitben éltem, hogy még talán 1 hónap, vagy 2 hét és karácsony, de Liam teljesen kiábrándított. Már csak 4 NAP és karácsony. Nem akartam hinni a fülemnek, olyan hihetetlen volt. (ugyan mit adok nekik?)

Kellemesen csípős londoni reggel volt a mai. A kabátomban nem fáztam, és az még jobban felmelegített, hogy Liam fogja a kezem. Vidáman lépkedtem mellette, és hallgattam a történeteit a városról. Megpillantottam egy sütemény árust, és azonnal odavitettem magam. Vettünk 2 meggyes piskótát reggeli gyanánt. Pár standdal odébb pedig mennyei kávéhoz is jutottunk.

Óriási szemekkel néztem a bódék hatalmas kínálatát. Minden ragyogott már délelőtt. Körbesétáltunk mindent. Liam felajánlotta, hogy keressünk számomra karácsonyi ajándékot, de semmi nem fogott meg.

A vásárt elhagyva tovább mentünk a folyóparton. Tökéletes kilátás nyílt a Big Benre. A híd tele volt autókkal. A folyó zavartalanul haladt. Mélyet szívtam a levegőbe, megtelítve tüdőmet friss illatokkal. Liam tolerálta eleinte a mániámat, és folytatta a sztorizgatást. Mesélt magáról, a városról, a bandáról, a fiúkról és mindenről, ami csak eszébe jutott, vagy kérdeztem. 

-Már mindent elmondtam. Tudod mikor születtem, mi a kedvenc kajám, tudod Anyukám kedvenc süteményének receptjét… most te jössz! Mesélj magadról! – lökte meg a vállam. Elmosolyodtam és belekezdtem. Kihagytam pár dolgot, ami fájt, és igyekeztem csak a lényeget elmondani – Hűű… megmentettünk!

-Elraboltatok. Az nem ugyan az…

-Nem! Mi megmentettünk téged. Gondolj bele, apukád megtudja hol vagy.. De! Mi itt vagyunk és megmentünk… 

Kínosan elnevettem magam és tovább mentem. Liam visszarántott és forrón megcsókolt. Csókja jobban felmelegített, mint a frissen pörkölt kávéból készült reggeli italom.

A nap felére bejártuk azokat a helyeket, amelyeket kötelező megnézni Londonba. Meséltem Leeyoo-nak (így neveztem el, mert Ő Azzoonak hívott egész nap) Manchester-ről, és az ottani életről. Ő is mesélt nekem sokat a gyerekkoráról, és annyira megsajnáltam. Szegénykémnek se volt könnyű élete… 

-Héj! Várjunk csak… Tudom mit is kaphatnál tőlem karácsonyra! – csillant fel a szemem azonnal.

-Na, mesélj! – ölelte át a vállam.

-Elmegyek veled edzeni… mondjuk, minden szerdán. De az ajándékod nem mondom el mi lesz… az legyen csak meglepetés.

-Komolyan eljárnál velem edzeni? Tetszel nekem Szerelmem – csókolt meg. Belemosolyogtam a csókba. Az agyam még nem jutott el odáig, hogy le kéne állítanom. Csak élveztem a pillanatot. 

Visszasétáltunk a kocsihoz. Azonnal átmelegedtem, és még a kabátomat is ledobtam. Leeyoo mosolyogva figyelte, ahogy kínlódom, de esze ágában sem volt segíteni. Ha-ha. Az órára pillantva tudatosult bennem, hogy már 4 órája járkálunk össze-vissza. Már dél volt. 

-Most merre? – végig az utat szuggeráltam. Nem haladtunk gyorsan, mégis minden olyan sebesen tűnt el mellőlünk.

-Haza – tette a kezét a combomra.

-Az nem erre van… - mondtam komoran. Hát, az én hazám nem tudom, hol van, de biztos nem a házban, ahol kínoznak.

-Tudom… - félreállt a kocsival és leparkolt. Nem sokat mentünk, 5-10 percet talán, de ilyen gyorsan biztos, hogy nem értünk vissza a házba. Kiszálltam a kocsiból és elcsodálkoztam. 

Egy hatalmas télikert állt előttem, teljes díszben. Nap közben talán megemlítettem, hogy Papa temetésekor egy télikertbe bújtam el sírni, de nem hittem volna, hogy Leey elhoz ide. Az, hogy Papa meghalt, mindennél jobban fájt. Ő volt számomra a világ közepe. Mindig mellettem állt. Pátyolgatott és tanított. Ő ott volt nekem, amikor Apa, vagy Anya nem. Hiányzik.

Liam hátulról átölelt. A könnyeim már a szemem sarkában várakoztak. Kicsit a barna szemű meglökdösött, így befelé vettem az irányt. Az kertbe belépve minden emlék előtört. Láttam a 12 éves énem. 

*Visszaemlékezés*

 

Göndör fürtjeim szana-szét álltak. Fekete kis-ruhám saras volt, mert elestem. Apa megakart ütni, és elbuktam. Akkor egy óriási sárfolt keletkezett a szép kis ruhácskán. A kezem tele volt lila foltokkal, hegekkel. A szemem könnyes volt, és az a csöppnyi smink is már a szemem alatt volt. A topánom egyik felén volt masni, a másikról az öcséjim leszedték. A medencéhez rohantam és a padkára ülve zokogni kezdtem. Belecsaptam a vízbe és leültem a földre. Meleg, nyári nap volt, engem mégis a hideg rázott. A fejemben Papa emlékei tárultak elő. Láttam Őt a kandalló mellett ülve olvasgatni, vagy a suli előtt állva, ahogy rám várt. Ráncos kezét kedvesen nyújtotta felém. Mindig megpuszilta a homlokom, és állandóan felemelt. Mellette biztonságban éreztem magam. Ő szeretett engem… és már nincs. Nincs itt, hogy megvédjen, hogy szeressen, hogy felvidítson, hogy megöleljen. Ha lehetne egy kívánságom, Őt kívánnám. Nem kell nekem az örökkévalóság, csak az, hogy itt üljön mellettem, és megöleljen. Most. Még. Utoljára.