13. rész Nem bántalak

A téli kert medencéjének padkáján ülve a régi dolgok emléke kihúzta a gyufát. Utat engedtem a könnyeimnek, és már nem voltam erős. Zokogtam és ismét 12 évesnek éreztem magam. Eltelt 5 év, de ez soha nem fog változni. 

-Istenem! Ne haragudj! Nem akartalak bántani ezzel! – ölelt magához Liam. Megráztam a fejem, és mélyen a vállába nyomtam. Simogatta a hátam. 

Nem sokat, csak pár percet sírtam, mire sikerült összeszednem magam. Felálltam és mosolyogva néztem Liamre. Kicsit megenyhült rémült arca, ahogy mosolyogni látott. Körbejártuk a kis kertecskét és visszamentünk a kocsiba. Nem szóltunk semmit. Nem tudtam volna beszélni. Nem is akartam.

Majdnem egy óra alatt visszaértünk a házba. Fáradtan sétáltam be a már ismert ajtón. A tv bömbölt a nappaliból, ezért a bakancsomat lerúgva oda indultam. Liam elkapta a karom és visszarántott. Egy kicsit megijedtem és rögtön védeni akartam magam, hogy ne üssön meg. 

-Nyugi… nincs baj. Csak. Azt akartam… hogy, szóval, ha akarsz, lelkizek veled…

-Köszönöm… de nem kell! – nyomtam az arcára egy hatalmas puszit, és bementem a nappaliba – Sziasztok! – huppantam le Zayn mellé, a kanapéra.

-Szia, Baba! – nyomott egy hatalmas puszit az arcomra. Normális helyzetben mosolyogtam volna, de most csak a szememet forgatva bambultam. 

Mindenki köszöntött egy-egy puszival. Harry a másik oldalamra vágódott és a combomat kezdte e simogatni. Nem szóltam semmit, csak ellöktem a kezét és kimentem a helységből. Felsétáltam a 3 emeleten át. Bementem a sötét kis szobámba, és elterültem az ágyon.

Mélyeket lélegezve próbáltam mindent átgondolni. Valami az agyamban arra vezényelt, hogy mennyek a komódhoz, vegyem ki a kis naplót, és írjak. Beleírtam mindent, ami bántott, fájt, jó volt, és emlékezetes. Megkönnyebbülve dőltem ismét hanyatt az ágyon, kicsit jobb hangulatban. 

-Örülök, hogy használod – jött a hang a kanapétól. Megráztam a fejem és a naplót gyorsan betúrtam a párnák alá. 

Kibandukoltam a nappalimba és leültem Harry mellé. Nem tudtam, mióta ülhetett ott, és mennyit láthatott. Annyira elmerültem az írásba, hogy szerintem azt se vettem volna észre, hogy kigyullad a ház. Harry egyik kezével közelebb húzott magához, kényszerítve, hogy a mellkasára hajtsam a fejem. Pufogva, nagy nehezen sikerült lehajtanom a fejem. Birizgálta a hajam, és a hátam simogatta. Néha mosolyogtam, néha majd’ elsírtam magam. 

-Miért én? – törtem meg a csendet.

-Mi? – fordult felém. Felültem a fehér bútoron és szembe fordultam vele. A lábaimat felraktam törökülésbe és ismét megkérdeztem, hogy miért én – mert szeretlek. Ennyi.

-Nem vagyok vékony, se szép. Dagadt ribanc vagyok, aki úgy néz ki, mintha a kukából húzták volna ki…

-Hazudsz magadnak. Gyönyörű vagy. Szeretlek. Törődj bele… - legyintett. Nyomott egy puszit a homlokomra és ismét magához húzott.

-Miért szeretsz? Taylort is szeretted? – birizgálni kezdtem a keresztet a nyakában. Igyekeztem nem a perfect pillangótetkót figyelni.

-Téged jobban szeretlek, mint Taylort. Nyugodj meg, és hanyagoljuk ezt a témát.

-Tulajdonképpen, miért jöttél fel? – ültem fel ismét.

-Miért sírtál? – ráncolta össze a szemöldökét.

-Mert jól esett… fogva tartasz, és nem is sírhatok? – kérdeztem igen magas hangon. 

Harry felállt és dühöngve lement. Én is csapkodtam egy kicsit. Hisztisek vagyunk? Kicsit sem… A kanapén ülve a tv nézésén gondolkoztam, de nem akartam roncsolni az IQ-m, ezért maradtam a könyveknél. A Gyönyörű Sorscsapást kaptam le a szinte üres polcomról. Belekezdtem, és lapok csak suhantak. 

-Én is szeretem ezt a könyvet – ült le mellém Liam. Lábaimat az ölébe rakta és úgy kémlelt – mivel derítselek jókedvre? Énekeljek neked? – összecsuktam a könyvet és a dohányzóasztalra tettem. Leeyoo minden mozdulatomat árgus szemekkel követte.

-Engedj el!

-Nem! Hozzánk tartozol. A részünk vagy. Te vagy a hiányzó vesém. Te vagy a Szerelmem, úgy hogy maradsz. – nyugodt hangon mondta. A szám keserű ízzel telt meg. Kicsit szökhetnékem volt, csak még a terv nem állt elő. 

Magamban még pufogtam egy pár sort. Szidtam mindent és mindenkit, de legjobban magamat. Életem egyik legjobb és egyben legrosszabb ötlete volt London. Stoppoltam, spóroltam, buszoztam, fáztam és éheztem, csakhogy megváltoztassam az életem, erre jönnek Ők, és mindent tönkretesznek. Nem vagyok rossz! Miért büntet a sors? 

-Kérlek! Értsd meg! Csak neked akarunk jót! Gondolj bele, ha nem hozunk el, akkor megtalálnak a szüleid, lecsuk az adóhatóság, vagy bármi más tragédia…

-Mert az nem tragédia, hogy elraboltatok? – pattantam fel a helyemről, mintha csak puskából lőttek volna.

-Nem. Nem raboltunk el. Jól érzed magad velünk, valld csak be! Szeretsz minket! Ma is, olyan jól érezted magad, és este is örültél, hogy itt alszunk! Ne hazudj magadnak!

-Liam! Ebből elég! Nem tudom ezt elviselni! Érzéseim vannak, amiket leszartok! Mit kezdjek magammal? Ha tehetném, már kiugrottam volna az ablakomon… meghalnék, de szerintem senki le se szarná… haszontalan vagyok, és ti is csak kihasználtok! Nekem ez… - megragadta a derekam és megcsókolt. Jó módja az elhallgattatásnak. Egy pillanatra majdnem megfordult velem a világ, de nem hagyhattam a csábításnak – látod? Most se velem törődsz, csak a hülye, perverz vágyaiddal! 

Ismét egybeforrasztotta ajkainkat, de most más volt. Erős, akaratos, és mégis gyengéd. Kilökte a lábam, és karjaiba emelt. Megráztam a fejem, Ő pedig kuncogott egyet, de mielőtt szólhattam volna, újracsókolt. Az ágyamhoz vitt. Úgy tett az álomgyáramba, hogy egy percre sem vált el ajkaimtól.

Lekapta felsőjét, és az enyémtől is megszabadított. Ekkor tudatosult bennem, hogy most Ő is bántani akar. Nem akartam megint fájdalmakat, és nem állt szándékomban sírni sem, ezért ellöktem magamtól. Elkaptam a takaróm szélét, és magam köré tekertem, védelmező alkalmatosság gyanánt. A barna szemű fiú zilálva beletúrt hajába és összevont szemöldökkel nézett rám. Rettegtem legbelül, de igyekeztem ezt nem kimutatni. 

-Ne bánts! Kérlek! Ne! – néztem mélyen a szemébe. Elmosolyodott és közel hajolt hozzám. Homlokát az enyémnek támasztotta, és tekintetét az enyémbe fúrta.

-Nem bántalak! Soha nem foglak! – mintha egy kis magabiztosság szállt volna meg. Halvány mosoly kúszott arcomra. Megcsókolt, és leszedte rólam a gubómat – Ne-em bántalak! – suttogta a fülembe. 

A testemet elektromosság járta át érintésétől. Tudtam, hogy ez rossz, nagyon rossz, de lebénult a tudatom, és hagytam a kísértésnek. Liam végigcsókolta egész testem puha ajkaival. Melltartómtól egy laza mozdulattal megszabadított. Kicsit elpirultam, de biztatás jeléül ismét megcsókolt. Markolászott, és csókolgatott. A kellemetlen érzés azonnal eltűnt, ahogy rám nézett és elmosolyodott.

Lekapta magáról a nadrágot. Elkaptam a fejem a férfiasságáról, és az ablak felé bambultam. Semmit nem láttam, már kezdett sötétedni. Leey megfogta gyengéden az állam, és maga felé húzta fejem. Nyomott egy hatalmas puszit a homlokomra. Lefelé vette az irányt. Combomat végigpuszilgatta, ami szuper érzés volt, és kicsit csitrisen felnevettem. Felnézett rám, és büszkén elmosolyodott. 

-Megengeded hogy? – kérdezte kipirult arccal, felmutatva 2 ujját. Elvörösödtem, mint egy kis homár. Akartam is, meg nem is, de valahogy az első verzió jobban tetszett. Halványan bólintottam. Arcom már teljesen más árnyalatban pompázott.

Liam nyomott egy utolsó puszit a combomra. Bólintott egyet, és felnyomta ujjait. Felszisszentem, mert az előző esti fájdalom visszaakart térni. Leeyoo ártatlan szemekkel figyelt. Lehunytam szemem, és vártam, hogy folytassa. Lassan elkezdett pumpálni, miközben végig a hasamat puszilgatta. Olyan erővel hunytam le a szemem, hogy már láttam a kis csillagokat.

-Nem bántalak! – morogta, számomra ismeretlen hangszínen. 

 Forró nyelvét csiklómhoz érintette. A hideg futott végig a hátamon. A barna szemű belemarkolt a fenekembe. Kinyitottam a szemem és lenéztem rá. Kacsintott egyet. Mosolyra húztam számat, és csak élveztem, amit csinált.

Melegséget éreztem az alhasamban. Nagyokat sóhajtottam. Liam feljött hozzám, és megcsókolt. Boci szemekkel nézett rám. Alsó részére pillantottam, és arcom ismét színt váltott. Először hulla fehérre sápadtam, majd rózsa vörössé pirultam. Kezemmel végigsimítottam hatalmas büszkeségét, mely óriási sóhajtást váltott ki belőle. Elmosolyodtam, mert büszkeséggel töltött el, hogy én váltottam ki belőle. Mikor már harmadjára simítottam végig halál lassan, megragadta a fejem és számba nyomta lüktető farkát.

Eleinte diktálta a tempót, de hamar belejöttem én is. Hatalmasakat sóhajtozott. Szeme végig csukva volt. Mielőtt elment volna, felkapott magához és megcsókolt. Elvesztem a csókba és hátraestem, úgy, hogy rántottam magammal. 

-Ne-ne-nem! Ne-nem bán-ta-talak! – nyögte férfiasan.

-Neem bánta-asz! – csókoltam meg. Hupsz! Nem szabadott volna. Liam azonnal visszacsókolt és magához ölelt. 

Belém vezette magát. Egyszerre mordultunk fel. Nem is éreztem a fájdalmat, sőt, szinte csak a gyönyört. Leey lassan indított, majd egyre gyorsabb tempót diktált. A nyögéseink és sóhajaink bezengték a szobát. Nem törődtünk semmivel, csak egymással. Végig a szemembe nézett. Megcsókolt, vagy nyomott egy puszit a homlokomra.

Éreztem, hogy a pillangóim megölik egymást, annyira szerelmesek. Az alhasamban ismét éreztem a melegséget. Liam egyre jobban érintette a G pontomat. Lábaimat csípője köré fontam. Már majdnem elmentem. Láttam a csillagokat, és a gyönyört. 

-Kiáltsd a nevem! – suttogta Liam zakatolva. 

Az élvezet a tető fokára hágott, amikor belemarkolt a fenekembe, és megcsókolt. Elvisítottam magam, mintha senki se lenne itthon, és teli torokból kiáltottam Liam nevét. Egy férfias nyögés hagyta el ajkait. Kivezette magát belőlem, és ledőlt mellém. 

-Mondtam… hogy, hogy nem bántalak… - suttogta a fülembe. Felé fordultam és verejtékes homlokának támasztottam az enyémet. Mosolyogva néztem a szemébe. Kifésült remegő kézzel egy tincset az arcomból, és megcsókolt.

Betakart a könnyű takaróval. Nem tudtam volna elaludni. Éhes voltam, és mocskos. De! Nagyon boldog. Leeyoo egyszerűen fantasztikus. De nem szabad Őt szeretnem… 

-Megfürdünk? – kérdeztem a hajamba túrva. Liam sóhajtott egy nagyot. Az ágy melletti órára pillantott.

-Még csak 19 óra. Mennyünk! – kimászott az ágyból. Fáradtan pillantottam rá, letörölhetetlen vigyorral. Megragadta a karom és felrántott az ágyból. Kicsit megszédültem, amit tetézett forró csókja. 

Kikaptam a fürdőköpenyt a szekrényemből és odadobtam neki. Én csak magamra kaptam az Ő felsőjét. Liam illata volt. Wááá

Leindultunk a lépcsőn egymás kezét fogva. Senkivel se találkoztunk. Nem is akartam. Liam fürdőjébe mentünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, sok csók kíséretében. A fürdőből kilépve a komódjához lépett és kivett belőle 2 boxert és 1 pizsit. 

-Alsó, vagy felső? – nyújtotta felém komoly arccal. Lesápadtam. Hogy kérdezhet ilyet? – vicceltem! Na, Azz ne vedd komolyan… tiéd a felső – kezembe nyomta a boxert és a zöld pulcsit. Gyorsan felkaptam és elterültem az ágyon – csak nem álmos vagy fél 8-kor? – kacagott fel az előttem álló fiú.

-Kicsit. Ma eléggé kifárasztottál. De éhes vagyok… Mi lesz a vacsi? – simogattam meg korgó gyomrom. 

 

Leeyoo felemelt, pont annyira, hogy ugyan olyan magas legyek, mint Ő. Felkacagtam, és kezemet a nyaka köré csavartam. Hosszan megcsókolt. A gyomromban lévő kis pillangók felébredtek, és olyan erővel kalapáltak, mintha valaki üldözné Őket. Liam a fülembe suttogta, hogy „előételnek” és ismét megcsókolt. Nevetve fektetett le az ágyra, egy pillanatra se szakítva meg csókunkat. Nyakamat kezdte puszilgatni. Laza mozdulattal elhajította a pólót. 

-Majd később... vagy soha... – felébredt bennem az ellenálló. Nem szabadott hagynom, hogy azt higgye, minden pillanatban megkaphat.

-Később! – kacsintott rám. Nevetve felkaptam a pólóm. Az ajtóhoz lépett Liam. Ujjaimat rákulcsoltam az övére, úgy léptünk ki a szobából.

Leballagtunk a hosszú lépcsőn. Kicsit fájt odalent, de nem annyira, hogy ne tudjak lépni. Lassan haladtunk. Liam figyelt rám, ami meg kell mondjam, nagyon jól esett. A nappaliba vettük az irányt. A másik 4 ott ült és tv-t nézett, illetve telefonozott. Liam leült a krémszínű kanapéra. Kicsit elbambultam. Leey megragadta a karom, és az ölébe rántott. A szememet forgatva hajtottam a fejem a vállára.

Harold uraság igen szúrós tekintettel méregetett. Nem sütöttem le a szemem, végig az övébe nézetem. Nem tudom, miért nézett rám úgy, mintha meg kéne ölnie. Megrázta a fejét, és folytatta az IQ-ja roncsolását. Niall mindeközben megrendelte a vacsoránkat egy közeli pizzériából. Én természetesen salátát kértem, mert rohadtul dagadt vagyok, és nincs kedvem még hízni. A fiúk kicsit furcsán néztek rám, de sebaj.

Pár percig még tűrtem az agyroncsoló műsort, de miután megjelent valami játék reklám felpattantam Liam öléből és kimentem a szobából. Átmentem a konyhába epret mosni. Szerintem a fiúk feleszméltek, és idegesen járkálni kezdtek a házban. Eszem ágában sem volt szólni nekik, hogy a konyhában ülök a pulton. Jó volt hallani, ahogy egymást okolva, káromkodva járnak fel-alá a nagy házban. Még a bejárati ajtót is kinyitották, bár nem tudom, mi fogalmazódott meg a fejükben, merthogy egész nap zárva van az a rohadt ajtó. Mondjuk, lehet azt gondolták, át teleportáltam magam, vagy folyékonnyá váltam, és kifolytam a réseken. Ki tudja? 

-Na jó! Nem bírom tovább! Mi van, ha baja esett? Szegénykém, lehet, hogy eltévedt, és most sír valahol… Valamit csinálnunk kell! – hisztizett Zayn(?). Nem vagyok biztos benne csak 60%-ban.

-Ha megtalálom, úgy megbüntetem, hogy egy hétig nem fog tudni lábra állni. Mit gondol a kis ribanc, csak úgy megszökik? Úgy megbaszom, de úgy! – szitkozott Harry. Nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy semmi rosszat nem tettem, csak kijöttem gyümölcsöt mosni.

-Hazz! Ne bántsd! Nem azt beszéltük meg, hogy nem bántjuk? Árva kicsi Azz annyi rossz dolgon ment keresztül, és mi is úgy kezeljük, mint egy kutyát… nem kell erőszakosnak lenni vele! – szállt bele a beszélgetésbe Liam. Olyan jól esett, hogy kiállt mellettem. Szinte még senki nem állt ki mellettem.

-Ez a baj veled Liam! Hagyod, hogy megvesztegessen! Hallottam, az előbb jót basztatok, remélem élvezte, mert amit kap tőlem, az nem lesz a leggyengédebb! – folytatta Harold. Persze, örülök, hogy hallotta, milyen jól is éreztem magam Liammel. Nem is értem, miért hisztizik folyton…

-Azt akarom, hogy szép emlékei legyenek rólunk, de te egy állat vagy! Fogd már fel, nem kell Őt bántani ahhoz, hogy megtegye, amit akarsz, csak néhány szép szó, és megnyugszik. Csak az a baj, hogy te egy állat vagy, és ezt nem érted meg! Elmondtad már Kiarának, hogy megcsalod? Vagy arra vársz, hogy szegény lány magától jöjjön rá? – a szemem könnyekkel telt meg. Harry megcsalta a barátnőjét velem. És én majdnem beleszerettem? Hogy lehetek ilyen hülye? Most azonnal meg akarok halni! Nem érdekel semmi, és senki… megcsalta, velem! 

A mai nap olyan tökéletes lett volna! Liam kedves volt velem és éreztem, hogy szeret. És most? Már minden elromlott. Nem kívántam mást, csak a halálomat. Az ereim vagdosása túl hosszú folyamat lett volna, ezért megfogtam a kést és a hasamhoz tettem. Mielőtt magamba szúrtam volna, még egyszer lehunytam a szemem, átgondolni mindent. Láttam Anyát, ahogy felemel és megölel. Apu kedves éne is előttem volt, ahogy átadja az ajándékomat, majd pár évvel később, ahogy megver. Éreztem a fiúk bántásait a bőrömön és a testemen. Nem volt mit tennem. Szar vagyok, voltam és leszek. Meg se érdemlem ezt az egész életet. Liam lehet, hogy más volt… de erre se vennék már mérget.

Forró könnyeim végigfolytak arcomon. A kést hátrébb toltam, hogy lendülettel lökjem magamba. Valaki elkapta, mielőtt tényleg magamba állítom. A szememet csukva tartottam, és összerogytam a földre. Nem akartam látni, melyik idióta mentett meg, és azt se akartam, hogy sírni lásson. Hallottam ahogy a kés leesik a földre. 

-Gyertek ide! – Niall rémült hangját véltem felfedezni magam mellett. Szóval, Ő mentett meg. Kár. Pufogások közepette megérkeztek. A szemem még mindig nem mertem kinyitni. Féltem. Mindentől és mindenkitől – majdnem magába szúrta a kést! – hangja elcsuklott. Harapdáltam az ajkam. Szemem olyannyira szorítottam, hogy már kis csillagokat láttam. 

Valaki felkapott a földről. A szemem automatikusan kinyitottam. Harry eszeveszett tekintetével kellett szembesülnöm. Felpofozott. Óriási tenyere hatalmasat csattant apró arcomon. Olyan erővel ütött, hogy még fejem is elfordult. Erős akartam maradni, de a forró könnyeim nem akartak támogatni, és patakban folytak le arcomon. A szemem sarkából láttam, hogy ismét emeli a kezét. Deja vu érzésem támadt, és mintha csak fél évvel ezelőtt lennénk, amikor Apa megver. Nem szóltam ellene semmit. De a reflexem jobban működött, mint az ellenálló énem. Harry kezét elkaptam a magasban. A mozdulatom nem csak engem lepett meg, hanem mind az 5 fiút.

Harry levezette másik kezét a derekamra és közel húzott magához. Hátradobtam a hajam és mélyen a szemébe néztem, és próbáltam mutatni, hogy erős vagyok. Még mindig fogtam a másik kezét. A szabad jobbommal levettem az Ő balját a derekamról, és a pulthoz löktem. Félmosolyra húzta száját, úgy méregetett. 

-Te engem többet ne merészelj megütni! Tedd a kezed a saját derekadra, és rólam szállj le! Megértetted, vagy megismételjem? – az erős nő énem felébredt, és bebizonyította számomra, hogy a rózsaszín köd alatt is tökéletesen látok. Egy pillanatra sem bántam meg, amit tettem. Harry ellökte magát a pulttól, rántva magával. Elengedtem a kezét, és hagytam, hogy elmenjen.

-Megfog büntetni – állt mellém Zayn. Megvontam a vállam és én is kiviharzottam a konyhából. 

Minden kavargott a fejemben, de a legjobban a büszkeség érzete. Soha, senkivel nem szálltam szembe, főleg azokkal nem, akik bántottak. A félelem teljesen elszállt belőlem. Most már nem fogom magam hagyni. Nem játszhatnak velem kedvükre, mert ÉN is erős vagyok.

Megálltam a nagy bejárati ajtó előtt. Szuggeráltam, hogy kinyíljon, de nem akart kinyílni. Valaki megállt mögöttem. Tekintetét a hátamba égette, és szerintem már látta a belső szerveimet. Elmosolyodtam. Valaki nagyon örülne neki, hogy rosszat tegyek. 

-Ezeket vedd fel! Elmegyünk sétálni. Csak te és én! – szólalt meg a mögöttem álló Harry. Valamiért gondoltam, hogy pont ő áll mögöttem. Rekedtes hangja élezett volt. Megvontam a vállam és megfordultam. 

A kezembe nyomta a kabátot és a cipőt. Lassan, minél jobban kelletve magamat felhúztam a cipőt és a kabátot is. Láttam rajta, hogy megmerevedik, ahogy előrehajolgatok, vagy kinyomom a mellkasom. Még nem ismeri ezt az énem, és én se nagyon, de egyben biztos vagyok. Erős játékos leszek, és nem hagyom, hogy Ő nyerjen!