15. rász Karácsonyi vásár

Tengerpart. Meleg. Napsütés. Könnyed, fehér ruhámban sétálgattam a homokos vízparton. Az égszín víz lágyan simogatta talpam. Az illatok kavalkádja rohamozott meg. Sós tengerillat keveredett a különböző trópusi virágokéval, melyhez társult a szabadságé is. Igen. Szabadnak éreztem magam. Egyedül sétálgattam és nem volt velem az 5 rémálom. Mosolyogva pillantottam a rikító kék égboltra. Elsötétedett. Összeestem. A forró homok jéggé dermedt. A fehér ruhám elégett, és egy fekete, szenes darab váltotta fel.  Az ég oly sötét volt, mint holló tollazata. Fáztam és féltem. A vállamat férfias kéz ragadta meg. Ráfordított a jégre. Harry fagyos tekintetével mért végig. Egy kést emelt a magasba, pont olyat, mint amilyennel megakartam magam ölni. Megindulta keze. Arcomat eltakarva ugrottam egy nagyot…

-Istenem! – visítottam fel, ahogy felébredtem az álomból. Hál’ égnek, csak álom volt. Körbenéztem magam körül, és megbizonyosodtam róla, hogy minden olyan, mint mielőtt elaludtam volna. Ugyan az a ruha volt rajtam, mint előtte. A szürke melegítő, amit sétálás előtt vettem fel, és a pizsama felső, amit Liam adott. A hajam kesze-kuszán lógott tarkómra és homlokomra. 

Kipattantam az ágyból. A lépcső felé vettem az irányt. Éhes voltam. A gyomrom korgott, így a konyhát céloztam meg. Meglehetősen hosszú volt az utam, mert halkan kellett osonnom a fiúk szintjén. Szerencsémre senkit se ébresztettem fel.

Beléptem a konyhába és majdnem szívrohamot kaptam. Az ajtón kívül olyan volt mintha senki nem lenne idebent, viszont ahogy beléptem a konyhapulton ülve találtam meg Niallt, ahogy telefonozik. Nagyot sóhajtottam, megnyugtatva a szívverésem. Niall mosolyogva nézett fel rám a telefonjából. Egy halvány mosoly az én arcomon is megjelent. Egy dobozt nyújtott felém. Elvettem és a vele szembe lévő pultra másztam fel. A sajtos- sonkás-kukoricás pizzámból 2 szeletet letörtem és a kék szemű fiú felé tartottam. Biccentve elvette. Lerakta a pultra a telefonját és kajálni kezdtünk.

-Jobban vagy? – törte meg a percek óta tartó néma csendet, lágy, ír akcentusával.

-Aham. Niall! Nem tudom, hogy mit mondjak. Igazából, köszönöm, hogy megmentettél… de nem kellett volna…

-Szeretlek! Azt akarom, hogy te is szeress engem, és ahhoz az kell, hogy élj! – kuncogva leugrott a pultról és elém lépett – amúgy is, mindent megtennék azért, hogy élve maradj! 

Elvörösödtem, bár Ő nem látta. Szeretem, ha szeretnek, és ezt eddig Zayn és Niall mellett éreztem igazán. Olyan hatással tud lenni az emberekre a kis ír Manó. Szeretek vele lenni, és ezt el is mondtam neki. Nevetve hallgatott végig, és a mondandóm végén nyomott egy óriási puszit az arcomra.

Felmentem a szobámba és ismét nyugovóra tértem. 

**

Jó párszor felébredtem a rémálmaim miatt, de nagy nehezen sikerült átaludnom az éjszakát. Reggel kótyagos fejjel, és enyhe hányingerrel ébredtem. Nagyon rosszul éreztem magam. Rázott a hideg, szédültem, és éreztem, hogy kijön belőlem a vacsora perceken belül. Az ágy melletti órára pillantottam. Még csak 8 óra volt. Felkaptam a mamuszom és szédülve elindultam Liam szobájába. 

-Hányhatok? – nyitottam be hozzá. A laptopját bújta, és arca teljesen lesápadt, ahogy meglátott.

-Jézus! Gyere! – kipattant az ágyból és segített a fürdőig eljutni. Fél órán át hánytam. Szerintem többet nem eszek éjszaka pizzát, sőt semmit sem. Liam fogta a fejem, és kedvesen simogatta a hátam. Jól esett a közelsége, és hogy mellettem van, még így is. 

Miután már jól éreztem magam, és a szédülésem is elmúlt, megmostam a fogam kb. 100x és vettem egy forró zuhanyt. Liam melegítőjében és pólójában kászálódtam ki a fürdőből. Mosolyogva pillantott rám. Lecsukta a laptop fedelét, és megpaskolta a mellette lévő helyet. Ledőltem a meleg ágyikóra és fejemet mellkasára helyeztem. A hátam simogatását folytatta, pár puszi kíséretében. 

-Mivel rontottad így el a gyomrod?

-Nem tudom. Este megettem az egész pizzámat, és utána aludtam. De többet úgy látszik, este sem fogok enni… - Leey felnevetett és nyomott egy puszit a homlokomra – nagyon rosszul néztem ki? – feltámaszkodtam, hogy lássam az arcát, és Ő is feljebb ült.

-Olyan fehér voltál, mint a trikóm – lebegtette meg az említett darabot - sőt, mondok jobbat… egy liszteszsák féltékeny lett volna a színedre – nevetve beleboxoltam a vállába. Válaszul magára rántott és megcsókolt. Megforgattam a szemem és visszafeküdtem mellkasára.

-Köszönöm… - suttogtam alig halhatóan. Felemeltem a fejem és kérdően nézett rám – tegnap… tudod, ha nem védesz meg… szóval… - ujját az ajkaimra tette, ezzel elcsitítva. Újra csókban forrtunk össze. Gondolatok száza cikázott ismét fejemben. Rossz, hogy érzek valamit Liam iránt, de Ő nem bánt… Ő más… 

Pihentünk még. Majdnem visszaaludtam, amikor is Harry idegesen rontott be a szobába. Nem számított rá, hogy én is bent leszek, így egy kicsit ledöbbent, olyannyira, hogy elfelejtette a mondandóját. Leeyoo elmondta neki, hogy rosszul voltam. Aztán itt maradtam pihenni, mert nem maradhatok egyedül, ha szédülök blablabla… Liam megint úgy beszélt, mint egy apuka. Így értelmet nyert az, amit Zayn mondott. Daddy Direction. 

-Ha rosszul vagy, hozzám gyere! – parancsolt rám a zöld szemű. Megforgattam a szemem és újra végigfeküdtem az ágyon.

-Amikor ide akar jönni, akkor idejön. Ne mond meg neki folyton, hogy mit csináljon! Bocsánatot kértél már tőle a tegnapiért? Azért, hogy miattad majdnem öngyilkos lett, de felpofoztad? – emelte fel a hangját Liam. Melegség öntött el, amiért kiállt mellettem. Harry ideges lett. Nem szólt semmit, csak dünnyögött. Kiviharzott a szobából és becsapta az ajtót. Ismét megköszöntem Liamnek, hogy ilyen édes, és én is távoztam. 

A 3. lépcsőfoknál megragadta a kezem valaki, és lerántott magához. Egy fél sikoly szaladt ki a számon. Azonnal ajkaimra helyezte óriási kezét. Megláttam a gyűrűt, és megéreztem az illatot. Harry. Csak neki van ilyen tetkója, és erős, férfias illata. Ha megérzem ezt az illatot egyfajta pánik és melegség járja át a testem. Olyan, mint egy kis epres kosár, ami le van öntve Hugo Boss parfümmel.

Harry bevonszolt a szobájába. Ismerős érzés fogott el, mint amikor elraboltak. Csak annyi a különbség, hogy most egyedül van, és én sem vagyok elkábítva. A szobába érve már nem szorította a kezem annyira. Leültetett a kanapéra és elengedett. Azonnal sajgó kezemhez nyúltam. Harold hatalmas kezének nyomát véltem rajta felfedezni. Ez biztos, hogy befog lilulni. Leült mellém. Megforgattam a szemem és ránéztem. Kezét combomon pihentette. 

-Kezdhetem? – hangja teljesen normális volt. Szeme ugyan olyan smaragdzöld színben pompázott, mint amikor normális. Bólintottam egyet határozottan, és Ő belekezdett – Ma velem és Niallel leszel. Karácsonyi ajándékot megyünk venni. Már voltál vásárolni, de azért a szabályokat elmondom. Ha szökni próbálsz, elkaplak, és úgy megbaszlak, hogy 2 hónapig lábra se tudsz állni. Mindig úgy mész el az üzletekbe, hogy valamelyikünk melletted lesz. Bármit megveszünk neked, csak szólj, és a tiéd. Érted? – bólintottam, bár nagyon nem tetszett se a szabályzat, se a vásárlás – A másik fontos dolog – vett egy nagy levegőt és beletúrt a hajába – Kiara nem tudott róla, hogy itt voltál nekem Te. Mielőtt átmentem Liamhez felhívtam, és elmondtam neki mindent. Bocsánat a tegnap mondott dolgokért. Nem így gondolok rád, csak ideges voltam. Féltelek, mert szeretlek. Fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy elhagyj. A pofont pedig jogosnak gondolom. És még valami – emelte fel a hangját. Eddig a lábamat pásztáztam, de most ránéztem. Megcsókolt. Nem ellenkeztem, mert nem tudtam. Az agyam lebénult az érintésétől és a kedvességétől, bár legbelül tudtam, hogy ez csak álca, de most nem akartam ezzel foglalkozni – Ha rosszul vagy, szólj! – zilálva felállt és felsegített – mehetünk enni? – bólintottam. Megfogta a kezem és kifelé indultunk – nyugodtan beszélhetsz, szeretem a hangod.

Nevetve pillantottam rá, és ismét bólintottam. Már Ő sem bírta, és jóízűen elnevette magát. Talán, most hallottam először nevetni. Tökéletes volt. Rekedtes hangja megváltozott egy lágy, mézes idillre. Nem is gondoltam volna róla, hogy van egy ilyen arca is. 

A konyhába belépve égett szaggal találtam magam szembe. Harry nyomott egy puszit a homlokomra, és leült Zaynnel szembe. Az égett szag forrását azonnal megtaláltam. Szerintem Zayn baba tojásrántottát akart csinálni, csak annyira elbambult, hogy odaégett. Szuper. Szitkozódva elmostam az égett edényt, és belekezdtem a reggeli készítésébe. Omlett. Megfelel.

Louis csörtetett be. Hátrapillantottam, és felfedeztem fáradt, meggyötört arcát. Olyan volt, mint egy kis vakond. Felfedezett, hogy én is a helységben vagyok, és kék szeme azon nyomban felragyogott. Nyomott egy puszit a homlokomra, és hátulról átölelve segített elkészíteni a reggelit. Szerintem Niall és felébredt a bacon illatára, és hamarosan Ő is csatlakozott hozzánk. Felült a pultra és megállás nélkül beszélt és beszélt és beszélt. Mosolyogva figyeltem hol rá, hol a kajára. Megkérdeztem, hogy nem volt-e beteg, de Ő nem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen? Persze…

Az asztalhoz ülve kajálni kezdtünk. Idő közben már Liam is lent volt, és Ő is jóízűen evett a reggeliből. Mosolyogva hallgattam a civódásukat, és a mai nap menetrendjét, amelyet Harold uraság ismertetett. Röviden csak annyi, hogy a közeli plázába megyünk hármasban megvenni az ajándékokat. Természetesen elmondta a szabályokat és a következményeket is. A szemet forgatva hallgattam, amikor is hirtelen megint rosszul lettem. Felpattantam és elfutottam.

Fogalmam sincs miért, de megint hánytam. A pizzában és az omlettben van pár azonos összetevő, de eddig még egyiktől se voltam soha beteg. Főleg úgy nem lehetek az omlettől beteg, hogy alig ettem belőle 2-3 falatot. Teljesen értelmetlen volt így ez az egész.

Harold szobájában ültem a csempén, és hánytam. Egy kéz megragadta a homlokom, a másik kéz pedig a hátamat simogatta. Az illető számára igazán étvágygerjesztő lehetett, így kajálás után. Miután mindent kiadtam magamból, kótyagos fejjel felálltam és szembetaláltam magam az óriási smaragdzöld szempárral. Megölelt és áthozta a fogkefém Liamtől. Megmosakodtam és fáradtan ültem le a kanapéra. 

-Na jó! Mi a bajod? Ma már másodjára hánysz fél órát… beteg vagy? Elmenjünk orvoshoz? – kérdezte igen aggódva. Jól esett, hogy félt, de orvoshoz nem akartam menni. Mosolyogva megráztam a fejem és felálltam. Picit megszédültem, és majdnem seggre vágódtam, de elkapott – jó, még van egy dobásod, és indulunk a kórházba! Gyere, lekísérlek, vagy már nem akarsz enni?

-Mindjárt éhen halok, mennyünk enni – nyafogtam. Nevetve lebandukoltunk, és visszaültünk, mintha mi sem történt volna.

Mindenki elkezdett nekem magyarázni, hogy milyenféle-, fajta betegséget szedhettem össze, és hogy ezek mennyire veszélyesek. Mosolyogva megráztam a fejem, és tisztáztam a helyzetet, hogy én biztos nem vagyok beteg, csak elrontottam a gyomrom. Bár, már a harmadik adag omlettemet ettem, még mindig éhes voltam. Niall büszkén nézett rám, hogy ilyen sokat eszek. Harry kicsit furán méregetett, szóval valamit komplikált a fejében.

Kajálás után maradtam mosogatni, 2 felügyelővel, nehogy rosszul legyek. Aha, szerintem azért, hogy el ne szökjek. Mindegy. Mosogatás közben párszor megingott a lábam, és közel voltam az leséshez, de kapaszkodtam a pultba. Zayn és Liam igen ferde szemmel méregettek, de nem szóltak semmit. Zayn azonnal jött segíteni, amikor látta, hogy kiesik a kezemből a tányér. Olyannyira megszédültem, hogy elkellet kapnia, de bennem volt az akart, így pár percre ismét jól lettem.

Liam felkísért a szobámba mosogatás után, és berakott az ágyba. Bedőlt mellém Ő is, így kicsit nyugodtabb voltam. Jól esett pihenni, főleg vele. Felvettem a vörös szoknyámat, és a krémszínű trikómat egy fekete blézerrel és fekete topánnal. Leey mosolyogva nézett rám, és bőségesen megdicsért. Kicsit elpirulva kisminkeltem magam és beállítottam göndör hajamat egy fejpánt segítségével. Amikor késznek nyilvánítottam magam Leeyoo kipattant az ágyból és lekísért a földszintre. 

-Indulhatunk? Jól vagy? – jött az aggódó kérdés Harrytől. Mosolyogva bólintottam és belebújtam a barna ballonkabátomba. Bár lehet, hogy hűvös volt hozzá, számomra mindegy volt, merz kocsiba szálláshoz szerintem nem kell termo ruha. 

Harry fekete csőfarmert viselt, rekeszizomig kigombol, furcsa, barnás-zöldes mintájú inggel. A fekete szövetkabátját csak magára dobta, és göndör fürtjeit szabadjára engedte. Niall is hasonló farmert viselt, és egy sima, zöld pólót. Barna kabátjából előkotort egy csokit, és azt majszolgatta. Kiballagtunk a Range Rover-hez és szép lassan beültünk. Niall nem akarta, hogy ilyen állapotban egyedül legyek, így Ő is hátra ült.

Alig 5-10 perc alatt beértünk a plázába. Harry egy nagyon eldugott parkoló részen tette le a fekete kocsit, és azonnal előkotort pár kiegészítő cuccot. Nekem egy macis sapit és napszemüveget adott. Ő egy kendőt kötött a fejére, eltüntetve szeméből a kusza tincseket, és még erre nyomta rá a baseball sapkáját + a fekete napszemüveg is rákerült. Niall is felvett egy sapkát és napszemüveget, így nyugodt szívvel indultunk el a bevásárlóközpontba.

Belépve az ajtón melegség járta át testem. Lekaptam a kabátom, és kezemben vittem tovább. Első megállóhelyünk a parfüméria volt, ahol én néztem ajándékot a fiúknak. Megtaláltam a tökéletes illatot Liam számára, egy Armani darabban, amit természetesen meg is vettünk. Harry minden lépésemet figyelte, ezzel lyukat égetve hátamba. Mosolyogva megfogtam a kezét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Niall is talált valami szuper ajándékot Louis számára, így azzal együtt fizettünk.

A következő állomás az elektronikai szaküzlet volt. Azonnal megakadt a szemem egy fényképezőgépen, valami Canon szerűségen. Mindig is fényképész akartam lenni, de Apa soha nem vett nekem gépet, a nagyszüleimtől soha, de soha nem kértem volna pénzt, és a cukrász melóból se jött össze rá a pénz, így a fényképész karrierem mindig hanyagolva volt. A gép szó szerint hívogatott magához. Odaslisszoltam és végigméregettem. Egyszerű, fekete darab volt, hatalmas lencsével. Szörnyen tetszett. Harry beállt mögém és hátulról átölelt. A hülye sapkájától egy hatalmasat tüsszentettem, a gép pedig zuhanni kezdett. Harry elkapta és nevetve lerakta. 

-Drágám, tetszik? – fúrta nyakamba fejét, lágy puszikkal behintve. Nem feleltem, mert nem mertem. Iszonyat gáz vagyok ilyen téren. Sose merek elmondani senkinek semmit, főleg ha arról van szó, hogy mit szeretnék kapni. Megvontam a vállam és kibújtam az öleléséből. 

Niall X BOX játékot nézegetett, mint egy kisgyerek. Nagy kék szemei még nagyobbra nőttek. A játékok oldalát simogatta, és mindegyiket 20-30x megnézte. Nevetve álltam be mellé. Átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a homlokomra. Elkezdett nekem magyarázni a játékokról, de nem figyeltem rá. Megakadt a tekintetem Harryn.

Egy anyukaszerű hölgyet ölelt meg. A nő gyerekét (?) felemelte és megölelgette. Csináltak egy fotót. A vörös hajú kislány valamilyen játékra mutogatott. Harry leemelte a polcról és a kasszához ment, ölében a kicsivel. Megvette neki a játékot. Nyomott a kicsi fejére egy hatalmas puszit és visszaadta a barna hajú hölgyikének. A nő is a nyakába ugrott, és ha jól láttam könnyezett is. Aláírt egy lapot és a nő a kicsivel tovább ment. A pici vörös még visszafordulva integetett Harrynek. Gödröcskés mosolyával intett vissza.

Könnyek szöktek a szemembe. Lehet, hogy néha szörnyeteg, de van szíve. Olyan jó érzés volt ezt látni. A hölgyinek talán nem volt pénze, és a kicsi akarta a játékot, és Ő megvette neki. Jószívű? Az biztos. Állat? Az a kedvétől függ. Gödröcskés mosollyal tért hozzánk vissza. Látta, hogy könnyezek. Az egyik kósza kis könnycsepp végigfutott arcomon. Hatalmas ujjával letörölte, és nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Szép volt Styles! – a nyakába ugorva suttogtam a fülébe. Megpaskolta a fenekem. A szememet forgatva ereszkedtem vissza a lábujjhegyen állásból (mert olyan magas, hogy lábujjhegyre kell állnom) – na, de ez nem volt szép! – vágtam csípőre a kezem. Nevetve magához húzott és megcsókolt. Az eladó köhécselt. Biztos nem tetszett neki, hogy smárolunk, Niall csak dumál, és majdnem eltörtem a fényképezőgépet. 

Miután Niall leszállt a játékról, megkértem Harry-t, hogy adjon pénzt, így meg tudtam venni Nialler számára is az ajándékot. 3 játékot választottam ki, azok közül, melyeket mutogatott. A 2 fiú a bolt előtt beszélgetett. Niall állt háttal nekem, így nem látta, hogy mit vásárolok. Boldogan léptem ki a boltból a két fiúhoz. 

-Megyünk sütizni? – kérdezte kiskutyaszemekkel Niall. Már majdnem 13 óra volt, tehát ebédidő. Rábólintottunk a dologra, és elindultunk a büfék felé. 

Hosszú sor volt minden gyorsétterem körül. Mi csak sütizni akartunk, ezért számunkra tökéletes volt a natúr cukrászda. Nos, itt nem voltak sokan. Leültünk egy asztalhoz, és megbeszéltük, ki mit eszik. Én természetesen puncsos minyont kértem, mert a világon ezt a sütit szeretem a legjobban. Niall valami nagyon különleges tortát kért, Harry pedig krémes rolót. A zöld szemű felállt és pulthoz sietett. 

-Mit kérsz karácsonyra? – fordult felém mosolyogva Niall.

-Őszintén? Még nem tudom… és te?

-Hát, amit a családom jónak lát. – nevetve bólintottam. Niall is nevetett, a szokásosan és hangosan. Alig bírtam tartani én is, mert ha Ő nevet, azon mindenki nevet. 

Lassan eszegettük a sütiket. Niall tortáját is megkóstoltam, mert szuperül nézett ki. Nem csak a külseje volt fantasztikus, de az íze is tökéletes volt. A lágy eperdarabok és a tejszínes krém piskóta ágyon sok-sok gyümölccsel körítve mennyei íz világot alakított ki. Harry krémes rolója is fantasztikus volt, talán még jobb is, mint amit mi készítettünk a cukiban. Miután kellően elteltünk a sütikkel folytattuk a vásárlást.

Elmentünk a ruhaboltba, a drogériába és a hobbiboltba, de számomra megfelelő ajándékot nem találtunk. Viszont nekem sikerült mindenkinek megvenni a tökéletes ajándékot, ami fura, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen rábukkanok a megfelelő darabokra. A plázából hazafelé tartva már elől ültem, Harry mellett. A meleg kocsiban ülve gondolkoztam. Ma szuper napunk volt, és nem is kellett senkivel se ágyba bújnom… jeeej de jó.

Kipakoltuk a szatyrokat, illetve csomagokat és befelé indultunk. Ahogy az utolsó lépcsőfokon felakartam lépni megcsúsztam és majdnem elestem, de egy kéz szorosan elkapott. Harry menyasszonyi stílusban felkapott, és úgy vitt be a házba, a szatyrokkal együtt. Hálásan pillantottam rá, mint mindig.

-Megjöttünk! – üvöltötte el magát. 

Válasz nem érkezett. Lerakott a nappaliba és megvárta, míg Niall beér. A kék szemű ott maradt vele, a göndör pedig elment megkeresni a többieket. Járkált fel és alá, miközben mi csak nagyokat pislogva néztünk utána.

-Elmentek Ők is vásárolni, pont fél órája. Zayn azt írja, majd jönnek, és hoznak vacsorát… - kirázott a hideg. Ez csak egy dolgot jelent… hármasban vagyunk… neee!

-Nézünk filmet? – állt fel mellettem Niall. Bólintottam reménykedve. Én is felálltam és felmentem átöltözni. Felkaptam a cicanadrágot és a pulcsit, majd lementem.

A két fiú már a tv-t nézte. Leültem a másik kanapéra, ahol senki se ült. Betakaróztam és elfeküdtem. Egy ideig néztem a filmet, de az állom hamar elért, és szemeim elnehezültek. Elaludtam, mint a tej.