6. rész Vadállat

Kicsit kótyagos fejjel és enyhe hányingerrel ébredtem 6:13-kor. Általában ilyenkor kelek, mert a munkahelyemre max. 7-re be kell érnem. Most is, mint mindig hullafáradtnak éreztem magam, egyrészt a rémálmom miatt, másrészt a testtartásom miatt. Zayn mellkasáról hajtottam föl a fejem. Békésen aludt még.

Kint elég zord idő volt. Az ablakot csapkodták a faágak, és szinte ki se lehetett látni az óriási esőcseppek ostroma végett. Az idő igazi londoni volt. Amióta itt élek, azóta szinte csak esett. Mondjuk, engem nagyon nem érint az eső, mert nem szoktam kimozdulni a kicsi lakásomból. 

-Nem akarsz visszafeküdni? – Zayn nem nyitotta ki a szemét, úgy szólt hozzám. Kezével a hátamat kezdte simogatni, én pedig elmosolyodtam és visszadőltem. Nyomott egy puszit a fejemre és visszaaludt. 

Valami csoda folytán nekem is sikerült lehunynom a szemem és elbóbiskolni. Az volt a tervem mára, hogy elmegyek. Még nem tudom hogyan, de valahogy meglógok. Aha, szép terv volt. A „kis” elbóbiskolásomból dél körül tértem újra vissza az álmaimból.

Zayn már nem feküdt mellettem, de helyén volt valaki. Piros csőnadrág. Megemeltem a fejem és a kék szempárba ütköztem. Karamellás, lágy barna haja ide-oda állt, és még mellé egy sapit is húzott a fejére. 

-Jó reggelt bazsarózsám! – köszöntött vidáman Louis. Biccentettem és felálltam. A hányingerem kicsit visszatért, és meg is imbolyogtam, de nagyon nem érdekelt. Menni akartam, de elkapta a kezem és az ölébe rántott. – Cica! Ma az enyém vagy, szóval öltözz szexisen.

-Aha! Majd ha piros hó esik. Honnan a faszból szerezzek „szexis” ruhát? Egy csöves bugyim sincs, nem hogy „szexis”!! – hisztiztem és az álom azonnal kiszökött a szememből.

-Mi az, hogy nincs ruhád? – kérdezte hitetlenkedve.

-Úgy, hogy nem vettél? Vagy talán amikor elraboltatok nem gondoltatok arra, hogy valami ruhára szükségem lesz? – kicsit a kelleténél túlzásba vittem a hisztizést. Louis erősen rácsapott a fenekemre én pedig feljajdultam.

-Akkor ma ruhát veszünk! Öltözz fel, mondjuk a saját nadrágodba, és hozok pólót… sőt, tudod mit? Gyere velem! – megragadta a karomat és kihúzott a szobából. Ennyire nem bízik bennem? 

A hosszú, nagy ablakos folyosón végighaladva csodáltam a különböző nagylemezek. A szám majdnem tátva maradt. Hogy lehet, hogy a képen lévő, cuki és aranyos srácok a valóságban ilyenek?

A folyosó végén volt a piros ajtó. Fúú, varázs piros ajtó. Belépve egy óriási gardrób tárult elém. Sajnos otthon nem volt alkalmam ekkora ruhatárra szert tenni, mint amilyen ez volt. A cipők tiszták és fényesek voltak. Lemerem fogadni, van olyan darab, amit eddig még fel sem vettek. Egyébként tök dizájnosan volt berendezve a bordó szoba. A bútorok fehérek voltak. Minden fiúnak volt egy számára használható fehér szekrénye+cipőtartó. Az óriási ablakok helyett, itt csak egy közepes méretű volt. A szoba közepén pedig egy körkanapé volt elhelyezve, természetesen fehér színben, vörös díszpárnákkal. Tuti, van egy személyi lakberendezőjük és ezt a szobát nem is használják, csak néha-néha. 

-Nekem hol lesznek a ruháim? És hol tároljam majd a fehérneműimet? – kicsit elgondolkodtam, mert nem volt 6. szekrény, se fiók se semmi.

-Cica! Nem tervezzük a fehérnemű vásárlását annyira. Max. 4-5 bugyi és egy sportmelltartó. Nincs szükséged fehérneműre, sőt, szerintem ruhára sem… - kacéran elvigyorodott. A szememet forgatva leültem a kanapéra és vártam, hogy Louis elővarázsolja a ruháimat. – Itt is vagyok a nadrágoddal. Melyik pólómat szeretnéd?

-Azt! – mutattam határozottan a Superman-es pólóra. Ha már a bugyim az, akkor a pólóm is legyen ilyen. – Köszönöm… vagy valami olyasmi – vettem át a darabot és vártam, hogy a kék szemű fiú kimenjen. – Mire vársz? Szeretnék egyedül felöltözni…

-A-a! Én öltöztetlek fel! – parancsolt rám kicsit tekintélyt parancsoló hangon.

-Dehogy! Ne merj hozzám érni… különben megütlek! – fenyegetőztem. Az nem volt benne a szabályzatban, hogy verekedhetek-e, vagy, hogy fel kell öltöztetniük.

-Cica… megbasszalak? – nemlegesen megráztam a fejem és tovább érveltem magam mellett. – Ha most nem kussolsz be, akkor betömöm a pofád, de az nem fog jól esni. Felöltöztetlek, te pedig kussolsz! – nem rettentem meg kívülről, belülről már a bennem élő kisgyermek zokogott. Erős maradtam és nem bőgtem el magam, de egy mondat kicsúszott a számon.

-A lónak van pofája, nekem arcom van CICA! – Louis erőltetetten elnevette magát és erőszakosan megragadta a kezem. – Engedj el! Most! – hisztiztem és ütöttem, ahogy csak tudtam. Felkapott a vállára és bevágva magam mögött az ajtót egy másik szobába vitt. Én folyamatosan ütöttem a hátét és kapálóztam, de semmi, mintha észre se venné. 

Az ismeretlen szobába beérve Louis ledobott az ágyra és felém mászva nekiesett ajkaimnak. Még erősebben kezdtem el ellene küzdeni, de egy idő után már fáradtam. Nem csókolgatta a nyakam, mint Harry. Durva volt és akaratos. A pólót szinte tépte. Igaz, hogy nem az enyém, de azért tetszett.

A bugyimhoz érve nagy erőt vettem magamon és ellöktem Őt a mellkasomtól. Kiugrottam az ágyból és az ajtót kitárva elfutottam. Az egyik fehér ajtót erősen megrántottam és bementem. Zayn ott feküdt az ágyban és telefonozott. Kicsit ledöbbent tőlem – és szerintem attól, hogy félmeztelenül, a pólója nélkül, egy száll boxerben – és a zilált fejemtől. 

-Minden rendben Sugim? – kedvesen kérdezte én pedig összegömbölyödtem a földön és majdnem elbőgtem magam. Zayn leállította magát tegnap este, Harry gyengéd volt, erre Louis akaratosan és erősen bánt velem. Kicsit összeroppantam, de nem sírtam, csak féltem. – Na! Hozok egy új pólót és elmondod, ami bánt? – halványan bólintottam és vártam, hogy a barna szemű fiú visszatérjen az új ruhámmal. 

Felkaptam a fekete Slipknot-os pólót és megöleltem Zaynt. Elmosolyodott, de szemében láttam a kíváncsiság lángját. Mielőtt beletudtam volna kezdeni a mondandómba Louis idegesen becsörtetett a szobába, én pedig megszorítottam Zayn vállát. Zayn vette az adást, és maga mögé terelt. 

-Lou, minden ok? – a hangjában semmi gúnyt, vagy bármi mást nem véltem felfedezni. Ez kicsit megnyugtatott.

-Ma az enyém. Erre elmegy, amikor baszni akarok. Most mit csináljak vele? Büntetést érdemel! Engedd el, hogy megbüntessem! – bár nem tudtam, mi a büntetés, de mégis összerezzentem. Nemlegesen ráztam a fejem és még szorosabban szorítottam Zaynt.

-Azért, mert elment, nem érdemel büntetést. Legyél vele gyengéd, és ne bántsd! – még mindig ugyan olyan kellemesen nyugodt volt a hangja. Kicsit odébb lépett és megpuszilta a homlokom, átadva a pokol őrzőjének. 

Louis arcára óriási vigyor ült ki. Megragadta a karomat és kirángatott a szobából. Ideges voltam és csalódott. Zaynt megkedveltem, és azt hittem, hogy talán majd Ő segít rajtam. A nagy szart, Őt se érdeklem, csak szexre kellek neki is.

Kicsit nehezen jutottunk el a pár méterre lévő szobába, mert hisztériáztam és nem mozdultam percekig egyik helyről a másikra. Louis besokallt, miután már 10x lökdösött meg, ezért felkapott és szempillantás alatt a szobájában voltunk. 

-A játékszabályok a következők… - a hangja már nem az igazi volt, mintha fojtogatták volna. – Mivel elszöktél tőlem, büntetést kapsz. Az A) verzió, az ostor, a B) pedig a vibrátor. Te döntöd el…

-Mi az a vibrátor? – Louis elnevette magát tudatlanságomon. De mivel az jobban hangzott, mint az ostor, a B) verzió mellett döntöttem. 

Louis elővett egy lila dobozt az ágya melletti szekrényből és kicsit remegő kézzel összeszerelte a benne lévő szerkezetet. Rémülten néztem, hogy mit csinál és egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Ha jól láttam, az a szerkezet vibrált, meg mit tudom én.

Louis lerántotta rólam a boxert. Azonnal a pólómat kezdtem húzgálni és igazgatni, mert nagyon zavarban voltam. Louis megragadta a karom és lekapta a pólóm. Végigmért és megnyalta a száját, na ebből már sejtettem, hogy rossz lesz.

Fölém kerekedett és hanyagul megcsókolt. Nem viszonoztam, mert úgy véltem, nem érdemli meg. Erősen belemarkolt a derekamba és magára rántott. Pár percig várt, aztán kiadta feladatul, hogy vetkőztessem le. Szép lassan levettem a pólóját. Louis kicsit beidegesedett, ezért saját magát levetkőztetve – szerintem világrekordot felállítva – lekapta magáról az alsó ruházatot is.

Nem szólt semmit, belevájta ujjait a fenekembe én pedig panaszkodni akartam, de farkát a számba tolta. Óriási sóhaj hagyta el a száját, én pedig majdnem elhánytam magam. Nem csak azért, mert nagy volt, hanem azért is, mert pont a hánytatós részig ért. Pfuj.

Louis elkezdte tologatni a fejem én pedig könnyes szemmel, igyekeztem nem ellenkezni. Szorította a hajam és húzta is, de én tűrtem. Tűrtem, hogy hamarabb végezzünk. Már amikor a csúcson volt, kikapta a számból a büszkeségét és felrántott. Kezemmel szorosan kulcsoltam át nyakát, mert nagyon féltem, hogy leesek. Ő csak markolta a fenekem, ami iszonyatosan fájt egyrészt a tegnap miatt, másrészt az Ő tettei is rondítottak a helyzeten.

Minden figyelmeztetés, vagy előjáték nélkül belém vezette magát és erőseket lökött rajtam. Nem akartam feljajdulni, de egy jó párszor sikerült. Iszonyatos fájdalmat éreztem alul. Ez nem olyan volt mint tegnap, ez százszor rosszabb volt. A fájdalom nem múlt.

Louis fekvő helyzetre váltott és nagyokat sóhajtott. A szemem sarkában éreztem a könnycseppeket, mert fekve még jobban fájt. Az ajkamat haraptam, és hatalmába kerített a fémes íz és a „szar vagyok, megérdemlem a fájdalmat” életérzés is.

Louis elélvezett, én pedig fellélegeztem, remélve, hogy vége a mókának. Pát persze hogy nem. Megragadta a vibrátort és bekapcsolta. Összerezzentem és sipákolni kezdtem. Louis rácsapott a fenekemre, a könnyek hada pedig ezerrel zúdult le arcomon. Bő 10-15 percig kínozhatott, amikor is megcsörrent a telefonja. Lekapcsolta a szerkezetet és felém dobva a ruhákat kiment a fürdőjébe.

Zokogva felvettem a Superman-es boxert és pólót. Bár irtózatosan fájt még lépni is, nagy nehezen betanultam, hogy lépkedjek, hogy ne bőgjem el magam. A nadrág felvétele volt talán a legrosszabb. Az anyag égette a bőröm és a könnyeim sem apadtak el időközben.

A hosszas öltözködés után a tükörhöz tipegtem és megnéztem magam. Azonnal felkötöttem a hajam copfba, mert kb. úgy néztem ki, mint az ősember felesége. A smink is hiányzott, de magamban elkönyveltem, hogy majd vetetek Louissal a vásárolgatásunk során.

Kilépett a fürdőszoba ajtón, ami a tükör mellet volt. Elmosolyodott és beállt mögém. Kedvesen átölelte a derekamat, és mintha mi sem történt volna az elmúlt órában, belepuszilt a nyakamba. Kicsit ledöbbenve néztem magunkat a tükörben. Ha kívülálló lennék, még azt hinném, mi így vagyunk egy pár. Hát, jó hogy nem. 

-Indulhatunk Szépség? – a hangja iszonyatkedves volt. Belülről kicsit megkönnyebbültem, tudva, hogy van kedves énje is. Halványan bólintottam. Megfogta a kezem és kiindultunk a szobából. – Fáj? – kérdezte, látva hogy megyek.

-Szerinted? – nyugodt hangon kérdeztem, bár benne volt a cinizmus. – Iszonyat. Alig tudok menni, és úgy érzem, mindjárt szétszakadok! – lebiggyesztettem az ajkaimat és egy könnycseppet töröltem le az arcomról. Louis felkapott menyasszonyi stílusban és úgy vitt le az emeletről. Jéé! Még nem is vezettek körbe! A bunkók!

-Megyünk vásárolni! Harry, Zayn! Indulunk! – aha, szóval azzal a 3 fiúval megyek, aki eddig már lefeküdt velem. Hiper-szuper. 

A kocsiba beülve azonnal feljajdultam. Louis idegesen pillantott rám. Azonnal elhallgattam és elnyeltem a könnyeim. Zayn ült be hátra hozzám. Nagyon fürkészett, de igyekeztem semmit sem elárulni. Harry mielőtt beült volna mellém, kinyitotta az ajtómat. Leguggolt hozzám, és megpuszilta a homlokom. 

-Amit csak szeretnél, ma megvesszük. Vehetünk akár bútort is, csak mosolyogj. Nem tudom mi a baj, de majd remélem, elmondod. – hűű, ez jól esett, de tényleg. Halványan elmosolyodtam, és megvártam, hogy beüljön. 

Ilyen is rég volt, hogy vásárolni megyek. Kár, hogy pont ezzel a 3 szemétládával, de legalább kapok új cuccokat. Hm, megéri? Nem igazán tudom…