7. rész Shopping

Ülni egy idegen autóban pocsék érzés. Úgy ülni viszont még rosszabb, hogy a fájdalom a középsőmnél szétfeszít, 3 ördöggel utazok, és nem tudok elmenni. Pompás. Egyébként maga az autó fantasztikus, kívül-belül. A fekete bőrülés kellemesen melegített fel, és bár irtózatosan fájt mindenem, a melegség tökéletesen átjárta a testem. 

-Sugi minden rendben? – kicsit elbambultam, és a szökésemen kezdtem gondolkozni, de Zayn felébresztett. Kár.

-Aham, miért? – megráztam a fejem és komoly arcot vágva fordultam a barna sráchoz. A szeme rettegett és Harry is engem nézett.

-Mert vér csurog a kezeden! – Harry mutogatott a bal kezemre, én pedig odakapva a fejem megpillantottam a sebem. Nem volt vészes. Ezt még apa tette velem, és ahogy gondolkodtam, biztos elkapartam.

-Öhm… kaphatnék egy zsepit? – kérdeztem kicsit hisztérikus hangon, mert a 2 fiú csak bámult rám, és nem segített. 

Zayn adott valami rongyot, így be tudtam tekerni az alkaromon lévő óriási vágást. Szörnyen fájt ahogy az anyag hozzá ért, és még az is, ha csak az ujjaimmal érintettem meg. Zayn egy idegig még figyelt, ezért a könnyeimet visszanyelve ültem továbbra is csenden.

A rádió halkan ment, nem is figyeltem rá. Az utat bambulva gondolkoztam a nagy SZÖKÉSEN. Csupa nagybetűvel. Az első épeszű gondolatom egyértelműen az volt, hogy elfutok előlük az áruházban, de ez túl gyengének bizonyult. A második ötletem viszont tetszetősnek mutatkozott:

Szerintem ezek a barmok azt se tudják hol lakok, így volt hova mennem, szóval emiatt nem aggódtam. Csupán annyit kell tennem, hogy megvárom, míg nem figyelnek és beleveszek a tömegbe. Ez nem csak egyszerű, de nem is kell hozzá semmi mást csinálnom. 

-Megérkeztünk! – állította le a motort Harry. Érdeklődve szálltam ki a fekete kocsiból, mert hogy a boltokat nem ismertem.

-Hol vagyunk? – kérdeztem elgondolkodva, mert tényleg nem tudtam összerakni a helyet. Semmi Londonra emlékeztető környék nem volt körülöttünk. – Ez nem London már ugye? – gyanakodva fordultam Zayn-hez. Megrázta a fejét, én pedig lesápadtam. – Elraboltok és még utána a városon kívülre is visztek? – a hangom olyan magas fekvésben szólt a fiúkhoz, hogy én is meglepődtem rajta. Harry elkapta a karomat és magához rántott. Hosszú ujjait a számra helyezte, ezzel teljesen elcsitítva.

-Kuss, és ne hangoskodj! – éles volt a hangja. Nem féltem, csak egy kicsit. Zayn szúrósan nézett Harryre, ezért elengedett. – Mennyük, és egy rossz szót se halljak, különben este nálam leszel… - kihúztam magam és szúrós pillantást vetve rá megfogtam Zayn kezét. 

A három fiú csodálkozva nézte a tettemet. Büszkén, és felszegett állal indultam el a pláza felé, ami már kívülről is óriási volt. Zayn kedvesen nézett rám, és bátorítóan megszorította a kezem. Halványan elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az arcára. Nos, talán ez volt az a momentum, ami kiütötte Harold uraságot. Megragadta a kezem, és szó szerint elrántott Zayn mellől. 

-Parancsolsz? – kérdeztem hisztérikus hangon. Na, nem azért, tetszett, hogy féltékeny (vagy valami hasonló), de nem kell engem rángatni, mint egy rongybabát.

-Velem. Csak velem. Érted? – a hangja most teljesen más volt. Mint ha nem csak felszínes kedvesség, hanem valami több lett volna benne. A rekedtes, mély hang tényleg műs volt, mint máskor. Az előbb még durván elkussoltatott, most meg ilyen gyengéd? Mi van ezzel az emberrel?

-Harry… ez alatt a fél nap alatt törődtél egyáltalán velem? – nyugodt hangon kérdeztem, igyekezve a legjobban felidegesíteni, hogy magába szálljon. – Ha nem vetted volna észre, vannak érzéseim. Eddig 3-szor bántottál meg… mire vársz? A bunkóságtól szerinted más leszek? 

Elléptem mellőle és egyedül folytattam az utam a plázáig. Természetesen Louis a sarkamban volt, és Zayn is követett, de Harry lemaradt mögöttünk. A plázába belépve eltöltött a melegség. Mennyei illat volt bent. Friss süti, könyv, ruha, parfümök és 1000+1 jobbnál jobb hely. Nem csak kívülről volt óriási a hely, hanem belülről is.

A fiúk felkapták a sapkáikat, szemüvegeiket (?) és úgy indultunk tovább. Nem kérdeztem, hogy minek vették fel ezeket a marhaságokat, mert nem nagyon érdekelt. Louis megragadta a karom, és az ujjainkat egybekulcsolta. Nagyon nem engedelmeskedtem, ezért belecsípett a fenekembe és egy szúrós pillantással ajándékozott meg. A könnyek összefutottak a szemem sarkában, mert az alsó részem minden pontja szörnyen fájt. Próbáltam erős maradni, ezért könnyeimet elnyelve pillantottam Louisra. Gúnyos mosolyra húzta a száját, én pedig majdnem felképeltem. Megráztam a fejem és hátrafordultam a másik 2 fiúhoz. 

-Szóval! Kezdjük a fehérneműboltban. Utána H&M, C&A, Dm, Forever 21, és keresünk még egy bútorboltot is. Rendben? – ismertettem a programot. Zayn és Louis bólintott. Harry rám se nézett. Elkönyveltem magamnak, hogy ez egy igen, ezért elindultam az első boltba. 

A fehérneműboltba kevesen voltak. Rajtunk kívül még 2 lány az anyukájával. Én soha nem voltam még melltartót venni. Mindig Anya adott egyet az övéből, mert egy volt a méretünk. Kicsit keserű ízt éreztem a számban. Jó azoknak, akiknek normális a családja.

A fiúk felvilágosítottak, hogy mindössze 3 bugyit vehetünk, és egy melltartót. Elhúztam a szám, mivel egyáltalán nem tetszett, amit mondtak. A reakciójuk csak annyi volt, ha ezzel is kifogásom van, akkor nem kell vennünk egyet sem, így végül belementem az eredeti felállásba.

Az eladó lány kedves volt, és megkérdezte, hogy tud-e segíteni, de a fiúk elküldték. Vajon miért? Persze, megfordult az agyamban, hogy majd a lánynak elmondom, hogy elraboltak, de szerintem a srácok belelátnak a fejembe.

A bugyikkal könnyen megvoltam. 3 fekete, sima francia bugyi. Ebben semmi ördöngösség nem volt. Mindig is csak ezeket szerettem, és bár a fiúk tangát akartak, azonnal elutasítottam a választásukat. Nem elég, hogy a házi ágyasuk vagyok, még a ruházatomat is azzá akarják tenni.

A melltartó kiválasztása iszonyatosan nehéz volt. Csak néhány dologban voltam biztos: levehető legyen a pántja, testszínű, nem csipkés, merevítő nélküli és előformázott. Ha már kényelemre mentem, rögtön elkerültem a fekete csipkés dolgokat. Iszonyatosan utálom a csipkét, így kétségtelen volt, hogy kihagyom az ilyen darabokat. Végül, majd’ másfél óra alatt meglett a tökéletes darab, olyan amilyet elképzeltem. A fiúk nagyon élvezték a műsort, hogy 3 percenként melltartóban járkálok ki és be, szóval nem mondhatták, hogy szétunták az agyukat. (És ami még fontos, kiderült a melltartó méretem is, amit természetesen Louis súgott meg nekem)

A kasszánál vettem csak észre, hogy Harry nincs velünk. Nem akartam észrevenni, hogy nincs itt, és próbáltam magamban elnyomni a kíváncsiságot, de nem nagyon ment. Kérdően pillantottam hol Louisra, hol Zaynre. Egyik se mondott semmit a kérdésemre. Mondjuk, Louis bizarrul mosolygott, de nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, ezért tovább mentem a H&M felé.

A boltba belépve azonnal a zoknikhoz, harisnyákhoz mentem. Azonnal ki is választottam a legszuperebb darabokat, amik tetszettek. (szuperhősös zoknik ill. Minnie egeres darabok. A harisnyából pedig az egyszerű testszínű) A fiúk még ezt elviselték, de amikor a szoknyákhoz rohantam kicsit lesokkoltak. Nem mondanám magamat se nadrágos, se szoknyás lánynak. Inkább mind a kettő vagyok, és egyik sem. Mindig a hangulatomtól függ, hogy épp melyik kategóriába tartozom. Most a biztonság kedvéért (és persze másrészt azért is, mert ajándékba kapom) igyekeztem úgy válogatni a ruhákat, hogy minden kedvemben megtaláljam a tökéletes szettet.

-Szerinted a lila, vagy a pink? – kérdeztem Louist, aki kicsit unta az agyát.

-Szerintem legyen a pink. Az megy a hajadhoz, meg a bőrödhöz is. – felelte unottan. Nekem az állam kicsit leesett. Egy fiú, aki ért a divathoz. Éljen!

Szóval, a H&M-ben fél órát voltunk. Vettünk jó pár felsőt, szoknyát, és pulcsit. Harry még mindig nem került elő, így egy kicsit ingerült lettem, és nem teljesen tudtam figyelni a fiúkra, akik idő közben magyaráztak nekem valamit a ruháimmal kapcsolatban. Mind egy, nem volt fontos.

A C&A-ban hiper gyorsan végeztünk. Kaptam melegítőket (szürkét, mert a kedven színem), kabátot (ja, igen, itt a tél) sálat, sapkát, kesztyűt, nadrágot, pólókat, pizsamát illetve cipőket. Remek érzés volt vásárolni. Isten tudja, hogy mikor voltam utoljára. Talán, másfél éve, de nem vennék rá mérget. Boldogan fogtam meg a szatyrokat, és hálásan mosolyogtam a két fiúra, akik cipelték a másik ötöt.

-Szerintem már nem kell mennünk a Forever 21-ba. Már csak a sminkcuccok és pár bútor van. – mosolyogtam a fáradt (és szerintem agykárosodást szenvedett) fiúkra.

-Renden. Nem sok sminkelős szart vehetsz, mert nincs rá szükséged. Szempillaspirál, meg egy szájfény és kész. Több dolgot nem engedek! – mondta fáradtan Louis. Megvontam a vállam. Igazából, csak szájfény-szempillaspirál sminket szoktam viselni, nem szeretek extrázgatni.

A drogériában is gyorsak voltunk. A már megszokott szempillaspirált és szájfényt rántottam le a pultról, és kikönyörögtem egy barna szemceruzát is, szóval boldogan léptem a kasszához. Harry lépett be, amikor Louis épp fizetett. A kezében 2 szatyor volt, valami Sexy Animals, vagy valami hasonló. Fogalmam sem volt, mi lehet az, így nagyon nem figyeltem rá, Louis viszont nagyon megörült Harry cuccainak.

A bútorboltig haladva csendben voltam. Harry közelsége egyszerre idegesített, és nyugtatott meg. A szatyroktól majdnem leszakadt a kezem. A hajamat idegesen dobtam hátra. Majdnem megsültem, amikor is Harry kivette a kezemből a három dög nehéz szatyrot. Igyekeztem minél érzelem mentesebb arckifejezést vágni, de valahogy nem jött össze, ezért kinyögtem valami „köszi” félét. 

A bútorboltba belépve megcsapott a mennyei gyertya illat. Amíg én a szebbnél szebb dolgok közt sétálgatva válogattam, a fiúk leültek egy kanapéra. Már kiválasztottam az ágyneműt, a díszpárnákat, a gyertyákat, amikor is eszembe jutott, hogy kellenek-e bútorok. Odasiettem a kiválasztott dolgokkal a kanapén ülő srácokhoz és csípőre tett kézzel mértem Őket végig. Telefonoztak, és szerintem észre se vették, hogy ott állok. Eszembe jutott, hogy akkor most megszökök. Louis mintha csak meghallotta volna a gondolatom, felpattant és végigmért.

-Kész? – kérdezte unott hangon.

-Kellenek bútorok? Egyáltalán, lesz saját szobám?

-Majd otthon megmutatom melyiket kapod meg. Válassz egy ágyat, komódot meg egy kis asztalt. Ennyi cucc elég lesz. – felelte és megfogva a kezem elindultunk a bútorok után. 

Egy szürke komódot, hasonló színű éjjeliszekrényt, fehér ágyat és kicsi, asztalkát választottam. Louis nem szólt semmit, csak mosolyogva figyelt. A házhoz szállítást elintézte, hogy ne is tudjam, igazából hol élek. Szuper.

Leültem a kanapéra a két fiú közé, és Zayn vállára hajtottam a fejem. Kilépett a Twitterről és a vágólapra kezdett írni. Először nem értettem, hogy miért csinálja, de a sorokat olvasva tudatosult bennem, hogy épp nekem írogat.

„Beszélnetek kéne Harryvel”

Kikaptam a kezéből a mobilt és sebesen írni kezdtem. Nagyon nem voltam telefonmester, de azért könnyen kiismertem a telefont.

„Ő bántott meg. Miért nekem kéne beszélnem vele? Majd beszélünk, ha hozzám szól! Egyáltalán hol a szarban volt? Most komolyan, szerinted mi a faszért hisztériázik? Engem raboltatok el!!”

„Héj! Nyugi Cica! Beszélj vele. Itt nem arról van szó, hogy elhoztunk téged, hanem arról, hogy beszélned kéne vele. Most! Gyerünk! Beszélj vele!”

Megforgattam a szemem és szúrósan pillantottam Zaynre. Nem szólt semmit, de már a tekintetével azt üzente, hogy beszéljek a zöldszeművel. Vettem egy mély levegőt, és a másik oldalamra fordultam. Harry a telefonjával ügyködött. Megköszörültem a torkom, figyelmet kérve. Rám nézett de nem szólt semmit. Az arcáról nem tudtam leolvasni, hogy mit gondol, és mivel Zayn meglökött megkérdeztem, hogy mi újság.

-Minden rendben. Veled?

-Köszönöm a cuccokat. Minden okés. – mosolyogtam, hátha megtörik a jég.

-Boldog vagy? – gyengén elmosolyodott, és ahogy bólintottam közel hajolt hozzám és megcsókolt. Először nem értettem, hogy most mit csinál. Ellöktem magamtól. Kicsit furán nézett rám. Hátul kezdtem matatni, de Zayn már nem volt ott.

-Harry… ugye nem gondoltad komolyan? – fakadtam ki. – Azt hiszed azzal, hogy megcsókolsz minden megjavul? Hát nagyon nem! Az elmúlt pár órában nem gondolkoztál el? Figyelj már rám egy kicsit, ne csak a farkad után menny! – felálltam a kanapéról. Már menni akartam, de Harry megragadta a karom és egy könnyed mozdulattal az ölébe rántott.

-Akarlak. MOST! – suttogta a fülembe. Először nem akartam elhinni, amit hallottam, de ahogy ajkait ismét az enyémekre tapasztotta, valahogy mindent a valóságnak éreztem. Ellöktem magamtól, de csak kanosabb lett. Felállt és rángatni kezdett a mosdók felé. 

A fiú WC-be rántott be. Nem volt bent senki, sajnos. Az ajtót bebiztosította, hogy ne tudjanak ránk nyitni. Közel lépett hozzám és a fenekemnél fogva felrántott az ölébe. A mozdulatai kicsit beindítottak, és ha nem Ő lenne az egyik el rablóm (és nem sajogna úgy a fenekem) még talán élveztem volna is a helyzetet.

Harry hevesen falni kezdte ajkaimat, és most először viszonoztam csókját. Valahogy az érintéseitől teljesen elment az eszem, és minden elvem elszállt. Belemosolygott a csókunkba. Lerakott a kézmosóra és a nyakamat csókolgatva megszabadított a pólómtól. Beletúrtam göndör fürtjeibe. 

-Na, mi van? Kellek? – kérdezte kaján vigyorral az arcán. A hangja gúnyos volt, mégis szenvedélyes. Az agyam egy kicsi része még velem volt.

-Nem… nem kellesz… - suttogtam zilálva. 

-Akkor nem kell, hogy kielégítselek? Nem kell, hogy megdugjalak? – a hangja már más volt. A szenvedély és a játék szólt belőle. Megráztam a fejem. – Gondolom, ez se kell… - megmarkolta a mellem és egy óriási sóhaj szökött ki ajkaim közül. Lehunytam a szemem, mert szörnyen ideges voltam magamra, hogy így elárultam a vágyaimat. Igen is szerettem volna, ha kielégít, csak a baj az, hogy ezt nem szabadna akarnom. 

Harry már nem kérdezett. Megpuszilta a szám és a mellemet kényeztette. Az agyam már nem tudott beleszólni a tetteimbe. Az ingén lévő pár gombot kikapcsoltam, és leszenvedtem róla a darabot. Végigsimítottam a pillangón a kezem és teljes extázisba esve megcsókoltam. Még én magam is meglepődtem a tettemen. Borzasztó. Borzasztó vagyok.

Harry nem hezitált. Lelökte a cuccokat a pultról és végigfektetett rajta. Könnyed mozdulatokkal kiszedett a ruháimból, és magáról is leszenvedte a megmaradt darabokat. Megragadta a nyakam és magához rántva ismét megcsókolt. Boxeren keresztül benyúlt és kaján vigyorral az arcán nézett rám. 

-Még hogy nem akarsz velem dugni… - a hangja szörnyen fojtott volt, és alig értettem meg mit mondd.

Lekapta rólam is és magáról is a boxert. Finoman megcsókolt és belém vezette magát. Iszonyatosan fájt. A könnyeim ismét megjelentek szemem sarkában. Harold megtörölte az arcom, amin ár pár könnycsepp végigfutott. A homlokunk összeért, úgy nézett a szemembe.

Lökései egyre gyorsabbak voltak. Minden lökéssel egyre jobban feledésbe ment a fájdalom. A kis mosdót nyögéseink töltötték meg, amiből nem volt kevés. Már majdnem elmentem. A csípője köré fontam a lábam, így még mélyebbre tudott jutni. 3 lökés után azonban elvisítottam magam és Harry is elégedetten ment el a csúcsra. 

-J-j-jóó volt? – kérdezte levegőért kapkodva. A mellkasom fel-le ringott, és alig tudtam kinyögni valamit.

-Tetszett… - feleltem nagyon-nagyon nehézkesen. Harry mosolyogva felültetett és ismételten megcsókolt. Elvesztem a csókban és a gyengédségben. Bárcsak először is ilyen lett volna. 

Felöltöztetett és jó párszor megcsókolt. Annyira más volt. Jó értelemben… Tetszett ez az énje… De nem szabadna érzéseket táplálnom iránta. Mindegy! Utálnom kell! De, mi van ha nem megy az hogy utálom? Ajj, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

A mosdó tükrében vetettem magamra egy pillantást, mielőtt kiléptünk volna. Teljesen más volt az a lány, mint akit utoljára láttam. Aki most nézett rám gyenge volt. Én nem vagyok gyenge. Nem szabad annak lennem!

Zayn visszatért a kanapéra. Mosolyogva pillantott ránk, és szemeit a kelleténél tovább legeltette összekulcsolt ujjainkon. Kicsit zavarba jöttem a pillantásoktól. Leültem a kanapéra és vártam. Zayn nem szólt semmit még mindig. A vállára hajtottam a fejem, mert kicsit elfáradtam. Harry érdeklődve figyelt minket. Zayn nyomott egy puszit a homlokomra, Harry pedig elhúzott mellőlünk. Nem bírtam tovább kérdések nélkül. 

-Zayn! Mi a franc baja van Haroldnak ilyenkor? – fordultam hitetlenül a barna fiúhoz.

-Nem tudom… megkeresem. Gyere! Elviszlek Louishoz… nem maradhatsz egyedül! – megragadta a karom és felrántott a kényelmes kanapéról. Nagyon elegem van ebből, hogy folyton rángat valaki. 

Pufogtam egy sort, de Zayn le se szarta. Louis még mindig a papírokat rendezgette, amikor odaértünk. Azonnal felvidult az arca, ahogy meglátott minket. Mondjuk, én nem láttam magam, de elég szerencsétlen külsőt nyújthattam, mert az eladó mosolygott rajtam. Zayn beállított a pult mellé és szigorú pillantással otthagyott és váltott két szót Louissal. Nem hallottam a beszélgetésből semmit, de biztos rólam is esett szó, mert mielőtt Zayn elment volna, mind a két fiú rám nézett.

Louis elég fura fejet vágott, amikor visszajött hozzám. Szörnyen megszorította a karom. Úgy éreztem, hogy a már vér sincs a kezembe. Kicsit megrángattam a karom, de Louis nem engedett a szorításból, sőt talán még erősebb is volt. 

-Hagyjál már! – sziszegtem alig hallhatóan. Elmosolyodott és kicsit lesajnálóan pillantott rám.

-Este büntetés… - suttogta a fülembe. Nyomott egy puszit az arcomra és elengedte a karom. Azonnal megráztam, mert szörnyen fájt. Letöröltem az arcom és unottan fordultam vissza a pulthoz. – Akkor indulhatunk, vagy még kell valamit aláírnunk?

-Már csak ezt, és mehetnek is a kedves Hölggyel! – fordult hozzám az eladó. Magas, fiatal srác. Nem lehetett tőlem sokkal öregebb. Próbáltam a szememmel elmorzézni, hogy segítsen, de nem nagyon értette, sőt, nem is figyelt. 

Louis aláírta a papírt és megbeszélte a sráccal, hogy ma este hatig minden bútorom megérkezzen. Kimentünk a plázából és a parkolóban egyenesen a kocsihoz mentünk a sok-sok szatyorral. Majd’ leszakadt a karom, de nem akartam segítséget kérni, ezért cipeltem.

Az autó kinyitódott, én pedig bevágtam a csomagtartóba a cuccokat. Beültem a helyemre és vártam. Hamar megérkezett utánunk Zayn és Harry is, így el tudtunk indulni. Egyik fiú se szólt semmit, ezért én sem de erőltettem a beszélgetést.

A gondolataim össze-vissza cikáztak. Előttem lebegett a mosdós eset, és a kedves Harry. Most a tekintete rideg volt és érzelemmentes. Szörnyen utálom az ilyet és tőle is pocsékul esett. A fájdalom nagyobbodott és csak arra vágytam, hogy még jobban fájjon. A sebemről lecsavartam a kötést és nézegetni kezdtem. 

-Héj… Lia minden rendben? – ragadta meg a karomat Zayn.

-Úgy nézek ki, mint ha rendben lennék? – kínosan elnevettem magam és befordultam az ablak felé. Többet már nem is szólt hozzám senki. 

A házhoz érve még rosszabbul éreztem magam. Nem akartam bemenni, de az autó leállt. A fiúk kiszálltak és Louis is kikapott a kocsiból. Még mindig szörnyen fájt mindenem. Majdnem eltaknyoltam, de Harrynek hála sikerült épkézláb a házba bejutnom. Felkapott és bevitt. 

-Niall! Azonnal gyere le és vigyázz Azzra! – pár másodpercen belül már lent is volt a szőke fiú. Átvett Harry karjaiból és kedvesen mosolyogva bevitt egy másik szobába. Lerakott a kanapéra és leült mellém.

-Mindent tudtatok venni?

-Ja… - feleltem unottan. Biccentett és kérdően nézett a sebemre, amit sikeresen kivakartam.

-Hozok neked valami kötszert… 

Eltűnt kb. 10 másodpercre és máris visszatért egy adag kötszerrel. Finoman betekerte a sebet és nyomott rá egy puszit. Nos, Ő tényleg kedvesnek tűnt, nem úgy mint Louis. Finoman elmosolyodtam és tekintetemmel követtem, ahogy leül mellém.

Lassan beszállingózott a másik 4 fiú is hozzánk. Liam vállalta, hogy körbevezet, ezért nagy nehezen feltápászkodtam, bár nagyon fájt. 

-Hagyd! Majd segítek! – ragadta meg a karomat Niall és felemelt menyasszonyi stílusban. Átkulcsoltam a nyakán a karom és vállába fúrtam a fejem. Mélyen beszippantottam illatát és vártam, hogy elinduljunk. Kicsit kiszolgáltatottnak érzem magam. Beszélnem kell valakivel, de nem bízhatok meg senkiben…