37. rész Ez aztánk sok(k)

8-9 éves lehettem. Anya szülinapja volt. Kint bicikliztem és játszottam. A házból hangos társalgás szűrődött ki. Kevin vitatkozott apával. Ő már 18-19 éves volt. 10 évvel öregebb, mint én. Vele laktam egy szobában. Minden este olvasott nekem, betakargatott, elkísért suliba, és hazahozott a motorján. Imádtam Őt. Ő volt a bátyám.

Azon a napon, valamikor júniusba szörnyen összeveszett az alkoholista apánkkal, aki már akkor is sokszor megvert, de Kevin kiállt mindig az igazáért. Most is így tett. Apa felpofozta. Éreztem, hogy én leszek a következő, akit bántani fog. Kevin fogta a cuccait és összepakolt. Adott egy búcsú puszit, felszállt a motorra és eltűnt a naplemente vonalában.

Eltelt majdnem 10 év, és alig gondoltam rá. Sokat sírtam utána. Szerettem. De a sok verés, félelem, és szökés teljesen elfelejtette velem. Anya is rengeteget küzdött miatta. Megakarta találni, de ahányszor megtette a keresés első lépéseit, Apa csúnyán megverte.

Június 22-én – tisztán emlékszem a napra – Apa úgy agyonverte Anyut, hogy kórházba vitték. Belső vérzései voltak, és gipszet is kapott. Nem tudom, talán 12 lehettem. Amint ezt megtudták a suliban, és pletykák is terjedni kezdtek a gyerekek megutáltak. Mindig véresen, és sebesen mentem suliba, lehet ez is oka volt a gyűlölőim számának.

Kevin teljesen eltűnt. Levágta a családi képekről Őt Apa. A dolgait is eladta, vagy elégette. A lényeg, hogy próbálta belőlünk kiverni a bátyám iránt érzett szeretetet. Sikerült neki, mert mára már szinte el is felejtkeztem róla, hogy nekem egy 27 éves, csodálatos bátyám van.

Csak néztem rá. Annyit változott. Kigyúrt, magas és még mindig ugyan olyan jóképű. Igen, büszke is vagyok erre, hogy a suliban az összes lány Kevinért volt meghalva. Megértem Őket. Ritka jó pasi volt. 

-Kevin… - suttogtam a hangokat. Engem nézett. Én Őt. – Kevin! – felerősödött a hangom. Nem tudtam mit mondjak.

-Azealia! Istenem! – felpattant a székéről. Én is felálltam. Az izomkolosszus felém rohant. A magasba emelet és megpörgetett. Beszívtam mélyen az illatát. Ugyan az a parfüm, mint gyerekkoromban. És ismét könnyek hada hagyta el szemem. – Azealia de megnőttél! El se hiszem! – végigmért. Szeme csillogott a könnyektől, de túl menő volt hozzá, hogy sírjon. Megszűnt körülöttünk minden.

-Kevin… én sajnálom… - nem tudom miért kértem bocsánatot. De úgy éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem azért, mert nem hallgattam rá. Mindig azt mondta, sose bízzak idegenekbe. Öltözzek fel teljesen. Ne legyek feltűnő. És én pont az ellenkezőjét tettem, és elraboltak.

-Nem! Zel, ez az én hibám. Nagyon önfejű voltam, nem kellett volna otthagynom… - az ujjam a szájára tettem. Nem szabd, hogy a szobában lévők megtudják ki is vagyok igazából. Karon ragadtam Kevint és kimentünk.

-Kevin, valamit elkell mondanom, de előtte segíts megkeresni Harryt. Harry Stylest. – bólintott. Arcvonásai Anyura emlékeztettek. Gyengéd, és szelíd. Mégis benne volt Apa tüze, és ereje. 

A hosszú folyosón végighaladva emlékek száza ugrott be elém. A parfümének illata beterítette orrom. Olyan kedvesen nézett rám, mint gyermekkoromba. Lehet, haragudnom kéne rá, mert elhagyott, de nem tudok. Már csak Ő van nekem. És nem is kell több. Ő számomra bőven elég. Csak had mondhassak el neki mindent. De tényleg mindent.

Niall hangos röhögése adta az irányt, merre mennyünk. Az egyik szobában üldögéltek a koreográfussal. Ledöbbentek egyrészt, hogy ide jöttem, másrészt, hogy vajon miért fogom az egyik munkásuk kezét. Harry kijött és azonnal felvilágosítottam. Kevin bement a srácokhoz. Az én zöldszeműm pedig teljesen elkerekedett szemekkel hallgatott végig.

-Jó. Elmondhatod a babát. De hazudnod kell arról, hogy kerülsz hozzánk. Jó?! – elmosolyodtam és a nyakába borultam. Átölelte a derekam. Ilyenkor rohadtul szeretem.

Kevinnel távoztuk, és Harry backstage szobájába vonultunk el. Annyi mindent akartam mondani, csak nem tudtam hol kezdjem, ezért inkább beleugrottam a mély vízbe. Közöltem vele, hogy teres vagyok. Szemei először elkerekedtek, lesápadt, majd szorosan megölelt és gratulált. 

-Óóó Zel, ez fantasztikus. Ki az apa? És hogy kerülsz a One Directionhöz?

-Az egyik este nagyon részeg voltam, és lefeküdtem velük. Igazából, Niallt már tök régóta ismerem. Ő mutatott be a többieknek. Elszöktem otthonról, és hozzájuk menekültem. Nagyon kivoltam, és inni kezdtem. Valahogy az ágyukba kötöttem ki… De ezt ne mond el senkinek, mert elég ciki. A babáról meg tényleg egy szót se!

-Zel, Zel! Láttam én, amit láttam, és hallottam, amit hallottam. – kacsintott. Vajon ez mit jelent? – De rendben… egyet azért te is ígérj meg! Amint megszülöd a gyereket felhívsz. Jó? – bólintottam és megöleltem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kezeli majd a helyzetet.

-A másik. Lou és mindenki más úgy tudja, 20 éves vagyok. A családom Monacóban él… Nem akartam az orrukra kötni, milyen faszfej apám van, és hogy elszöktem…

-Természetes. De én a bátyád vagyok, bárkinek bármit mondasz is. – magához húzott. Csak csöndben ültünk. Mint régen. – Nem akartalak otthagyni, de még túl kicsi voltál. Sokszor gondoltam rá, hogy visszamegyek, de nem tudtam volna eléd, és Anya elé állni… Sajnálom. Ezt elkúrtam. – szomorú mosolyra húzódott a szája. – De tudtam, hogy ügyes leszel. Büszke vagyok rád. El se tudod képzelni, mennyire… - megpuszilta a homlokom. Sose éreztem magam még ennyire szeretve.

-Kevin, te mit csinálsz amúgy itt? – nevetett és megrázta a fejét.

-A fiúk egyik biztonsági őre vagyok. Gondolom, ismered Millát. – bólintottam, de nem állt össze a kép. – Na, Milla a feleségem. – Az állam a földet súrolta. Ez aztán sok(k). 

Visszasétáltunk a többiekhez. Mindenki vagy ezer kérdést tett fel, mire válaszolni tudtunk. Mill a nyakamba ugrott. Sógornők lettünk. Lou ámultan vizslatott minket. Egyébként nem hasonlítunk. Ő barna, kék szemmel. Én szőke, barna szemmel. Ő menő, laza és kigyúrt. Én nyomi, okoskodó, duci. Tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak. 

***

Lux az ölemben aludt, és én se álltam távol attól, hogy Liam vállára dőlve beszunnyadjak. Már hajnal 2 volt. Zötyögtünk a kisbuszban. Harry fáradt mosollyal nézte, ahogy Luxy haját simogatom. Lou, Louis és Niall egymásnak dőlve aludt. Zayn a telefonjával babrált és igen sűrűn nézett rám. De legalább megörökítette a szép pillanatot.

A szálloda elé érve Harry karjaiba kapta Luxyt. A kicsi meg se érezte, hogy milyen gondoskodó kezekbe került. A lépcsőnél Tom várt ránk, Lou férje. Feleségével feltántorogtak, követve a lányukat cipelő Harryt. Engem Liam támogatott. A maradék 2 fiút pedig Zayn próbálta felébreszteni, többé-kevésbé sikeresen.

A szobába belépve már csak arra vártam, hogy aludhassak. Végigdőltem a hatalmas matracon és szemeim lecsukódtak. Végre aludhatok. 

***

Hogy mit utálok a terhességben? A hányást. Hajnal 6, és a világ legfullosabb hoteljának, legnagyobb lakosztályának fürdőszobájában a wc fölé görnyedve hányok. Harry kómásan tartotta a homlokom. Égett a szemem és legszívesebben sírtam volna. Szörnyen éreztem magam. És utálok előtte hányni. Megsemmisülök a szégyentől.

Megmosakodtam, Ő pedig visszafeküdt aludni. A szégyenérzet nem hagyott engem is tovább pihenni. Felvettem egy cicanadrágot és Harry ingét. A kanapéra feküdtem és a tv-t kezdtem el bambulni. A műsorok mindenhol értelmetlenek voltak. Ahogy lapozgattam, egy ismerős hangot hallottam meg a tv-ből szólni. Majd’ leesett az állam.

Az Anyukám. Az én drága, édes, törékeny, Anyukám. Vöröses-szőke haja megfakult, szeme ragyogása elveszett. Arcán egy ránc se volt, csak hegek. Kezén óriási varrásnyom. Mosolygott. Ő mindig mosolygott. Szolid krémszínű ruhában ült egy vörös kanapén. Mrs. Azealia Forn. Viharsebesen hangosítottam fel a tv-t és hallgattam Anyu lágyan csengő, megtört hangját. 

„-1987-ben ismerkedtem meg a volt férjemmel. Akkoriban még nem volt alkoholista. Szeretett engem. Még 87-ben elvett feleségül, mert terhes lettem. 88-ban megszületett a fiunk, Kevin. Ekkor kezdődtek el a problémák. Kevin 5 éves lehetett, amikor először brutálisan megvert Josh. 2 hónapra édesanyámhoz költöztem a fiammal. – Anya a kezét nézte. Nem viselte az égszínkék jegygyűrűjét.

-Miért nem vált el már akkor a férjétől? – a műsorvezető nő kártyákkal a kezében faggatta a megtört Anyukámat.

-Szerettem. És bocsánatot kért. Megígérte, hogy nem lesz többet ilyen. Hittem neki, mert szerettem. De ahogy teltek az évek egyre nehezebb lett a helyzet. Terhes lettem a 2. gyermekünkkel. Azealia 1998-ban született meg. Kevin 10. szülinapját követően. Ekkor már eldurvultak a dolgok. Josh minden este részeg volt, és megvert. A gyerekek a Mamánál laktak. Azealia első 2 évét nélkülem töltötte.

-Ekkor is szerette még Josht? – Anya arcán keserű mosoly jelent meg.

-Ha a gyerekekkel volt kedves, és szeretetteljes volt. Megmelengette a szívem. Úgy éreztem, hogy nem Ő a rossz, hanem én. Aztán, rádöbbentem, hogy tényleg én követtem el nagy bűnt. A fiam, Kevin 18 éves korában elszökött otthonról. Idén pedig a lányom hagyta el a családot.

-Josh hogyan reagált a gyerekek elszökésére?

-Amikor Kevin elszökött már Azealiát is megverte, illetve engem is. Elégetett minden emléket, ami Kevinhez kapcsolódott. Amikor Azealia, akkor kórházba juttatott. Nem lehettem a 2 kisfiammal. Az ikrekkel. Őket a nővérem, Elisa neveli.

-Mikor döntötte el, hogy elválik a férjétől? – elváltak? Mi van?

-Azealia hiánya szörnyen megviselt. A lányom volt a világ legerősebb embere. Tűrte az Apja veréseit, kiállt értem. Nagyon szerettem és most is szeretem Őt. Az eltűnése utáni héten döntöttem el, hogy elhagyom Josht. A gyerekekkel a nővéremhez költöztem, és az óta semmit nem bántam meg.

-Mit üzen a hasonló életet élő nőknek?

-A sorstársaimnak szeretném üzenni, hogy ha nem szabad beletörődni a bántalmazásba. Egy ember se érdemli meg, hogy brutálisan bántalmazzák olyan pitiáner dolgokért, melyek szót se érdemelnek! A legfontosabb, hogy mindig higgyünk magunkban! Mielőbb próbáljuk meg a különélést, vagy a válást, nehogy súlyosabb bajunk essék. – nagy levegőt vett, és folytatta. El is felejtettem, milyen szép édesanyám van. – Szeretnék, egy rövid üzenetet hagyni, a gyermekeimnek. Zel, Kev, drágaságaim, hiányoztok! – és véget ért a műsor.”

A lelkem mardosott. Levegőre volt szükségem. A könnyek még soha nem árasztották el ilyen gyorsan az arcom. Már minden fájt, és másképp láttam a dolgokat. De nem tehetek semmit. Anya meggyötört és tönkrement, de szeret. Csak elvesztett. Ő volt, aki biztatott minket, és nem gátolt volna meg soha a szökésben. Tudta, hogy megfogom tenni…

Felálltam a kanapéról és az ablakhoz futottam. Kitártam az erkélyajtót és zokogva omlottam össze a földre. Már minden fájt. De legjobban, hogy mindig és mindenkinek hazudnom kell. Szegény Kevin… Szegény Lou… Szegény Milla… Szegény Anya…

De erősnek kell lennem. A kisbabámért. Érte. Kezemet a hasamra tettem, s az éget kezdtem kémlelni. A könnyfátyol teljesen betakarta előttem a tiszta kék eget. Megtörölgettem a szemeimet és felálltam. Sikerült. Erősnek érzem magam.

Mély lélegzeteket vettem és visszamentem a kanapémra. Próbáltam nem Anyura gondolni. És egyre inkább csak a kicsi járt a fejembe. Nem élhet Ő ugyan úgy, mint én. Neki szép jövőt fogok teremteni.

A tv-ből Taylor Swift szólt. Blank Space. Ah, imádom ezt a számot. Imádom Taylor Swiftet. Felpattantam a kanapéról és táncra perdültem. Már rég hallottam ezt a számot. És mintha csak egy klipben lettem volna, eljátszottam a saját forgatókönyvem. Dobáltam a hajam, fetrengtem, kamu sírtam és minden egyéb, csajos táncrituálé. 

-Mond, hogy nem Swiftre nyomod ilyen lelkesen… - rekedtes hangja megmosolyogtatott.

-Ahj, Niall… Taylor Swift a kedvenc énekesnőm! Megvolt otthon 3 albuma… csak az 1989-et nem tudtam megvenni… pedig huuu… - csípőre tettem a kezem és követtem a szőke manót a konyhába. – Mi bajod Taylorral?

-Harry volt barátnőivel sosincs bajom, de ha az illető jó pár számban, illetve újságban szidja a legjobb barátom, arra könnyen megharagszom… De mindegy, ha te szereted… Akkor jó. Mit kérsz reggelire?

-Fuu, müzlit, palacsintát, meg egy kis nutellát vagy rántottát… Nem tudom… Te mit eszel? – igen. Terhességi hülyeségek. 

Niall nevetve pakolt meg 2 tálcát mindenféle kajával. Kiültünk az erkélyre és az enyhe napsütésben kezdtünk el reggelizni. Simogatott a nap. Lágy szellő fújta a hajam. Kellemes idő volt. Londonhoz képest tökéletes. Halkan reggeliztünk. Én a tájat csodáltam, Ő pedig engem. Kék szeme úgy csillogott, mint a legszebb gyémánt. Mellette királynőnek érezheti magát az ember lánya.

Úgy érzem, Niall nem a szexre hajt, hanem a bizalmamra. Sokat kérdezett a terhességről, pedig még én magam sem tudom, milyen. Beszélgettünk Kevinről. Jó volt kibeszélni magamból a dolgokat. Már rég nem tudtam ilyen őszintén társalogni a gondjaimról senkivel. Ez hiányzott. A lelkem máris könnyebb lett, ahogy megszabadultam az engem irritáló gondoktól. Niall csendben hallgatott végig. Sokszor nevetett fel, vagy elcsöndesedett és figyelmesen pislogott. Éreztem, hogy több vagyok ilyenkor egy olcsó kurvánál.

Az ajtó hangosan csapódott mögöttünk. Egyszerre kaptuk oda a fejünket. Lux csörtetett be 3 barbi babával a kezébe. Integettem neki. Vihogva futott felénk. Remélem, nem ébresztett fel senkit. Niall nyakába ugrott, szó szerint. A barbikat rögtön el is felejtette. Ugrándozott Niall ölében. Mindent egyszerre kezdett el mesélni. A mondatai egybefolytak, és alig lehetett belőle kivenni valami értelmeset, de nagyjából értettem. Nialler viszont bambulva pislantott párat és bólogatott. Neki még reggel volt ehhez. 

-Lemegyünk fürödni Luxy? – leguggoltam melléjük. A kislány szeme felcsillant és már futott is át a szembe lévő lakosztályrészbe. Ezt igennek vettem. – Jössz Niall? – a szöszim elmosolyodott. Átkarolta a derekam, úgy mentünk vissza a lakrészbe. 

Harry még nyugodtan aludt. Mellkasa fel és leemelkedett. Ajkai csókolni valóak voltak. Egész nap tudnám nézni. De most erre nem volt időm. Felkaptam a fürdőruhám és a törülközőm. Nyomtam egy puszit az arcára, és már távoztam is. Nem kellett se smink, se frizura. Ha Niall elviselt reggeli közben, akkor fürdéskor se fogja zavarni.

A nappaliban már ott állt szemüvegben, bezselézett hajjal, és csípőjén lógó fürdőgatyában. Hát majdnem eldobtam az agyam. A V-vonala megvillant. Tökéletes volt. Mosoly, nevető szemek. Ő az én cukikám.

Kézen fogva mentünk végig a folyosón. Lou és Lux a strandrészleg recepciójánál várt ránk. A szöszi baba integetett. Imádni való kislány. Lou megpuszilta Nialler arcát, engem pedig szorosan megölelt. Ránk bízta Luxyt délig. Ő a wellnessbe ment. Hívott magával, de nem akartam kínos csendeket és ismét hazudni, ezért biztosabbnak éreztem a Nialler partyt.

Niall az ölében tartotta a babyt. A legelső medencébe túl hideg volt a víz, a másikba nagyon meleg, a harmadik mély volt, a negyedik pont tökéletes. Odarángattam magunknak egy napozóágyat. Lepakoltam Luxy törülközőjét és kis táskáját, illetve a mi cuccainkat is.

Bemásztam a kellemesen meleg, csípőig érő vízbe és megmártóztam. Niall bedobta a vízbe Luxyt. Kacarászva bukkant fel a víz felszínén. Nialler bombát ugrott. Az egész vízfelszín hullámzott körülöttünk. Luxt a hátára kapta és úgy merült le vele. Mosolyogva figyeltem Őket. Játékosak és aranyosak voltak. Megtudtam volna zabálni.

Egy pillanatra megfordult velem a világ. Szédülni kezdtem. Nem éreztem jól magam.  A víz maga alá gyűrt. Nem tudtam feljönni. Elfogyott a levegőm. Csak kapálóztam. Minden elakart sötétülni. Két kéz ragadott meg. A levegőre érve hangosan köhögni kezdtem. Rengeteg vizet nyeltem. 

-Istenem, Azz! Minden rendben? – Niall erősen fogott. Védelmező karjai közt elvesztem.

-Igen, csak nagyon megszédültem. De jól vagyok… - kivitt a partra. Az egyik napozóágyra fektetett. Hálásan pislogtam rá. – Köszönöm… - lágy puszit nyomtam arcára. De nem mozdult el mellőlem. – Niall, mehetsz nyugodtan. Nagylány vagyok, valamilyen szinten tudok magamra vigyázni…

-Ha annyira tudnál magadra vigyázni, nem velünk lennél… - nevetve hozott magának egy ágyat. Az igazat megvallva, jól mondta az ír manó! Nem igazán tudok magamra vigyázni. 

Te jó ég… Mi lesz velem 9 hónap múlva? 

Sziasztok! 

Nem gondoltam volna, hogy ekkora  problémát fog okozni bárkinek is a blog. Ez az életem története, és én döntöm el, hogy mit akarok csinálni! Nem szeretnék vitába keveredni, megértem, ha valakinek nem tetszik, amit írok. De! Ha már az elején nem tetszik, kérlek menj az x-re és hagyjuk egymást nyugalomban élni. 

A másik fontos dolog. Ha valaki a Cukorfalatokat bántja, azt megkeresem, és elmondom neki a nem túl barátságos véleményem! Én se bántottam szerintem a bloggal senkit, és Cukorfalatok se bántottak senkit. Fő a béke, és nyugalom! 

A harmadik dolog, hogy szerdán érkezik az új rész. A blogot majd most akarom átalakítani, szóval lesz egy-két változtatás. Remélem tetszeni fog a mai is! Vigyázzatok magatokra! És köszönöm a támogatást! (Szerdán megyek fodrászhoz, majd hozok képeket az új hajamról) 

I love all Cukorfalat! <3