2. évad 4. rész Ismerős érzés

Hogy mi történt velem az elmúlt 20 órában? Röviden, a fiú akit szerettem, átbaszott. De kezdjük a legelején. Április 23. csütörtök. Több, mint egy hónapja éltünk boldogságban és békességben, önfeledt vidámságban. A piacra igyekeztem, egyedül.

A nap csodásan sütött, bár, eddig még szinte minden nap meleg volt, ezen a napon inkább hűvös volt. A hideg szellő a csontomig hatolt. Magamra dobtam a pulóverem, és úgy járkáltam a sorok közt. A légínycsiklandóbb gyümölcsökkel a táskámban indultam vissza a már ismert úton a házhoz.

Lekaptam magamról a pulóverem, és a sarokba hajítva ordibáltam Zayn nevét. Nem kaptam választ. Gondoltam, játszik velem. Levettem a felsőm, és kibújtam a farmeremből. Fehérneműben lépkedtem fel a lépcsőn. A szobánkba belépve csak a nagy ürességet találtam magammal szembe. A falról azonban eltűnt a babák képe. Ijedten fordultam körbe, és kiabáltam Zayn nevét. Hátrálni kezdtem, de egy mellkasba ütköztem. Megnyugvás járta át minden porcikámat.

-Hál’ Isten! Zayn, a frászt hoztad rám! – mosolyogva fordultam meg, de azonnal el is hagyott a jókedv. Könnyekkel telt meg a szemem. – Nem! Nem! Nem! Menj innen! – ordítottam a smaragdszeműre. Már rég nem láttam, de nem is akartam. – Nee! Zayn! – teli torokból ordítottam, azonban elfogyott a lábam alól a talaj. Egy újabb mellkas csapódott a bőrömnek. Egy zsepit tett az arcom elé. Pont, mint AZON a napon…

*

Leizzadva, zilálva, ültem fel az ágyban. Ismerős érzés kapott el. Ugyan abban a szobában ébredtem, mint néhány hónapja. Ugyan azaz illat töltötte be az orrom, és ugyan az a fekete ágynemű volt felhúzva. Könnyfátyol takarta el a szemem. Körbepillantottam a szobában, és a kanapén ülve megpillantottam a Démont.

-Hiányoztál, Azz! Már nem bírtam nélküled! – felállt és felém közelített. Nem jött hang a torkomon. – Most azt hiszed, én vagyok a rossz, ugye? – nem volt semmi düh, élc, vagy esetleg bántás a hangjában. Finoman bólintottam. – Hát, akkor elmesélek neked mindent, mielőtt tévhitekbe menekülnél… leülhetek? – bólintottam, már valamennyivel határozottabban, mint előtte. – Na, édesem, téged átvertek! – nem értettem, miről van szó. Ki vert volna át engem? – Te egy szerződés kerete voltál. Zayn kilépett a bandából. Ő már egyedül kezd karrierbe. Te voltál neki hozzá a feltétel. Ha elhiteti veled, hogy fontos vagy neki, akkor kiléphet. Sikerült neki, így nyugodt szívvel távozhatott. – köpni nyelni nem tudtam. Dühös, és csalódott voltam.

-Miért higgyek neked? – elfojtott hangon néztem szemébe. Mélyen, a lelkem legmélyén (nagyon a mélyén, de tényleg…) éreztem, hogy igaza van, de ezt magamnak se akartam bevallani. 

-Hogy miért higgy nekem szerelmem? Mert én nem vertelek át… - önelégült mosoly ült ki az arcára. A kezem ösztönösen csattant arcán. Összeszűkítette szemeit, és felállt mellőlem. – Ne hidd el, de ez a való igazság, neki csak a szabadságot jelentetted… - megállt az ajtó előtt, és visszanézett rám. – Fél óra és vacsora! – kacsintott, majd távozott a szobájából.

Összekucorodtam az ágyon és a térdemre hajtott fejjel gondolkodtam mind azon, amit imént a Démon közölt velem. Nem akartam elhinni. Az nem lehet, hogy neki én csak egy játék voltam, a szabadságának a kulcsa. Olyan igazinak tűnt. Már kezdtem beleszeretni… sőt, már szerettem. Magam előtt láttam édes mosolyát. A vakító fehér fogait. A méz barna szempárját. Az oldalt letarolt haját, mely a feje tetején copfba volt összefogva. Izmos karjait, melyek tetoválásokkal voltak körülölelve. Édes parfümjének mámorító illatát, mely mindig a dohány szagával keveredett. A gyomrom görcsbe ugrott, valahányszor csak megfogta a kezem, átölelt, vagy lágy csókot hintett ajkaimra. Elveszett voltam, de ő megtalált… és most kiderül, hogy inkább játszani voltam csak jó…

A könnyeimnek utat engedtem. Már nem volt miért szégyellnem őket. Nem látott senki. Egyedül voltam abban a szobában, amiben 5 hónapja elvette a szabadságom Harry. Az nem fájt annyira, mint ez az érzés. Igazából, megmagyarázhatatlan, mi kavarog bennem. Egyszerre vagyok csalódott, dühös, és szomorú. Mintha a mellkasomban ott tátongna egy hatalmas lyuk, amelyet csak a szeretet tudna visszaforrasztani. Amíg vele voltam, ez a lyuk eltűnt, de most ismét jelen van. Visszhangzanak a fejemben a mondatok.

,,Jó éjszakát Napsugár! Szeretlek!”

Kimásztam a meleg takaró alól. Kezembe vettem egy kék törölközőt és elvonultam a fürdőszobába. Megengedtem a kádban a vizet és telenyomtam habfürdővel. A zenelejátszón beállítottam a kedvenc erőt adó dalaimat és elmerültem a habok közt. Fejemet a hideg kerámiára hajtottam. Megnyugtató volt ülni és ázni. De nem sokáig élvezhettem a magányt. Hideg kéz érintette meg az enyémet.

-Én is megfürdök veled! – Harry levette magáról a boxerét és bemászott mellém. Kényelmetlen volt, és ezt ő is tudta.

Felkapott az ölébe, és alám gyürkőzött. A meleg víz ellenére is a hideg rázott ki. Harry kezeivel átölelte törékeny testem. A pocakomra helyezte hatalmas mancsait. Ahogy körkörös mozdulatokat tett meg rajta, megnyugvás töltött el. Nem tudtam gondolkodni, csak élveztem a kényeztetését.

-Láttam a képet. 2. – halkan beszélt. Így talán még rekedtesebb volt a hangja. – Engedélyeddel, a nappaliba van kirakva a nagy falra. – bólintottam. – Nyugodtan megszólalhatsz, nem foglak bántani. – éreztem, hogy mosolyog. A hangjából tökéletesen kiszűrődött.

-Harry, ki találta ezt ki?

-A menedzsment. Mi nem akartuk, de Zayn erősködött. Mindennél jobban elakarta hagyni már a bandát. Hát, ez volt az ára… a te szerelmed… - elhalkult. Az utolsó szavakat már szinte csak suttogta. Szomorúság töltött el. Zayn annyira külön utakon akart már járni, hogy képes volt érte engem is porrá törni.

-Ezeket miért közlöd velem? – átfordultam, így mellkasom az övén pihent. A szívem őrült tempóban vert, ahogy mellkasaink egybeforrtak. Keze a derekamon pihent. Szeme csillogásától alig találtam meg az épkézláb gondolataimat.

-Mert nem akarom, hogy úgy tekints rám, mint aki ártott neked… - elfojtott volt a hangja, mintha neki is fájna valami.

Visszafordultam, és próbáltam magamban tartani a sírást. A világ legnagyobb összeesküvése az életem. Hisz, ki az az idióta, aki megbízik az ördögben, kezet nyújt egy démon felé, az angyalt a fő gonosznak gondolja, és hátat fordít a szeretetnek? Csak én lehetek ilyen elcseszett.

A víz kihűlt. A bőrömön megjelentek a libabőr első, apró jelei. Ideje volt kimászni. Harry – miután végigmérte meztelen testem, amit próbáltam rejtegetni, természetesen sikertelenül – követte a példám, és elhagyta a langyos vizet. A tükörből rám mosolygott, és én is küldtem felé egy halovány visszajelzést a gesztusára.

A szobámba vettem az irányt, és ahogy beléptem a szemem könnyekkel telítődött meg. Egy újabb perc, amikor elvesztem az egyensúlyt. Szükségem volt rá. Az óvó karjaira. A védelmező tetteire. A rekedtes hangjára, miközben nyugtatni próbál. Szükségem volt rá… mert neki is rám… 

Sziasztok! 

Úr Isten! Ma vagy 100000000x kaptam fangörcsöt! Láttátok a DMD klipjét? Hát Uram kímélj meg egy szívrohamtól! Fantasztikus! 

Nah, de itt az új rész! Ezért izgultam a legjobban 2 napig, hogy vajon mit fogtok hozzászólni. Várom  a véleményeket kommentbe! 

All the love <3 

Drag Me Down