2. évad 14. rész Nem ismerem...

A szavak, mint a gyorsvonat, úgy haladtak át az agyamon. A mérhetetlen boldogság, és reménnyel teli szerelem kezdte átjárni testem minden egyes pontját. Ha tehettem volna, minden embert megöleltem volna a Földön, de e helyett hagytam, hogy egy kövér, érzelmektől megtelt könnycsepp végiggördüljön megtört arcomon.

-Képes vagy engem ekkora döntés elé állítani?  – csuklott el hangom. – Nem hagynálak itt... szeretek veled lenni... de mi a biztosíték rá, hogy ez nem csak egy átverés, hogy te is képes lennél az én oldalamon maradni, miközben járod a világot?  - megszorította a kezem. Zöld szemeit az arcomon legeltette. 

-Kételkedsz bennem? - mintha csalódott lett volna. De nem akartam neki hazudni... a szavak meggondolatlanul csúsztak ki ajkaim közül. 

-Nem tudok benned bízni... - megbántam, hogy kimondtam. Beharaptam a számat, de hiába. 

-Ez egyértelmű... de tudnál még így is velem lenni? - lehunytam a szemem, és hagytam, hogy kimondjam amit hallani akart. 

Ajkait enyémre tapasztotta, és szenvedélyesen megcsókolt. Melegséget éreztem a hasamban. Még a gyerekek is örültek. Kezei hátamra tévedtek. Érintésétől a hideg futkosott hátamon. Közelebb bújtam hozzá, és szerető ölelésbe rejtettem kipirult arcom. Nyakhajlatába szuszogtam. Ujjai hajamban turkáltak, és lágy puszikat rejtettek közé. A szívem akár a vekkert, úgy kalapált.

-Akkor?  – tolt el finoman magától Harry. Mosolyogva bólintottam. 

-Maradok… veled maradok! – szemei felcsillantak. Ártatlan, gyermeki vigyor kúszott fáradt arcára. – De! – tettem ujjam ajkára. – Ha még egyszer megsértesz, vagy bántasz… esetleg olyat teszel, ami nekem fájdalmat okoz, szabadon távozhatok.

-Rendben! – kezet fogtunk, és ígértét egy csókkal erősítette meg.

Kéz a kézben sétáltunk be a hotelbe. Azonnal fordultam is volna vissza, amikor a paparazzikkal teli aulát megláttam. Rosszul éreztem magam, és egy hatalmas félelemhullám kezdett táncolni az idegeim húrján. A hasam… Ha a legféltettebb részem ütés éri, azonnal orvoshoz kell mennem, hisz ikreket várok, és a legkisebb koccanást követően is az ügyeletre kell befeküdnöm, és most erre pont semmi szükségem.

Igyekeztem ruháim, és Harry segítségével takargatni magam, és megóvni a pocakom, de esélyem se volt a pletykaéhes újságírók ellen. Megrémülve szorítottam meg Harry kezét. Biztató mosolyt küldött felém. Kitárta előttünk az üvegajtót, melynek hatására az ricsaj megcsapta a fülem. A fejemet lehajtva siettem utána. Bent büdös, állott levegő, és pára volt. Ki tudja mióta várakoztak itt a fotósok. De Hál' Isten Mark és a többiek kezdtek felén iramodni. Lassan a biztonsági emberek körülvettek minket, és nyugodt szívvel kelhettünk át a recepcióra, ahova már nem volt bejutásuk a riportereknek.

Az információs pulthoz elérve egy kiadós sóhajt hallattam. Harry megpuszilta a homlokom, és megölelt. Rögtön elmúlt a bennem gyülemlő feszültség, ahogy karjai átfonódtak körülöttem. Hamarosan azonban elkellett engednie, mivel kb. 20 embert várta választ. Hol voltam?

Bólogatni kezdtem, és megvakartam a homlokom. Hazudnom kellett. Idegeim már felvoltak készülve a hirtelen érkező kérdésekre. Ravasz mosolyra kúszott ajkam. És igazat is mondtam, meg nem is.

-Szeretetteszten… - összekulcsoltam ujjainkat. A stáb elkerekedett szemekkel nézett minket. Lou felzavart minket a többiekhez, így vidáman hagytuk ott a hitét vesztett társaságot. A lift felé vettem az irányt, nyomomban a göndörrel.

Megfogalmazódott az én fejemben is egy kérdés. Mikor mondhatok ezek után igazat? Lesz olyan nap, vagy pillanat az életünkben, amikor elmondhatjuk a teljes igazságot, és bizalmat nyújtunk a többiek felé azzal, hogy elmondjuk nekik a valóságot.

A liftben halk zene szólt. Imádtam fel és leutazni ezzel az szerkezettel. A velünk szemben lévő tükörre tévedt tekintetem. Harry átölelt hátulról, és kezeit a hasam tetején kulcsolta össze. Lehunyta szemeit, és állát a fejem tetejére hajtva szuszogott. Képes lett volna elaludni, olyannyira fáradt volt. Finom mosoly bujkált arcomon, ahogy csodáltam. Éreztem szívverését, ahogy hátam és mellkasa összeért. Egyformán vert az enyémmel… szabálytalanul.

Szívverésünk olyan volt, mint a kapcsolatunk. Szabálytalan. Kesernyés ízt éreztem a számban. Próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést. Bizalomhiány. Vajon meddig marad meg ez a kellemes, boldog állapot? Megráztam a fejem, alig érezhetően. Nem akartam megint azon agyalni, megbánom-e, hogy vele maradok. Tudom, hogy nem fogom megbánni… bízom benne. Vagyis, próbálok bízni. Ez nem lesz olyan egyszerű. De… elkell érnie, és nekem hagynom kell, hogy ujjai köré csavarjon.

A szobánk előtt megállt. Egybe nyílt a többiekével. Mély lélegzetvétel után kitárta előttünk az ajtót, és 3 ideges és egyben szomorú szemmel találtam szembe magam. Megfontoltan tettem meg a az utat az ajtótól a kanapéig. Egy másodpercre se engedtem volna el Harry kezét.

Először Louis fordult felém. Elismerően bólogatott, ahogy ujjaink találkozását vizsgálta. Kék szemei égették bőröm minden négyzetcentiméterét. Vastag, rózsaszín nyelvével végignyalt mimóza ajkain, és gondolkodó pózt felöltve méregetett továbbra is. Kellemetlenül éreztem magam.

-Azon agyalok – kezdett bele mélyenszántó mondandójába -, hogy mivel büntessünk meg. Elszöktél! – csattant fel. Felugrott a kanapéról, és a másikra ült, ahol Liam és Niall foglalt helyet. A mellkasom nehezedni kezdett. Lábujjaim ide-oda mozogtak cipőmben. Izzadni kezdett a tenyerem.

-Nem érdemel büntetést! – emelte meg hangját Harry. – Többet senki nem nyúlhat hozzá. Ő a barátnőm. – mosolyodott el féloldalasan.

Niall arca hófehérré dermedt. Kék szemében szomorúságot véltem fel ragyogni. Rózsaszín ajka megremegett. Felállt a kanapéról, és a szobájába viharzott. Az ajtót erősen vágta be maga után. A falon lévő kép a földre hullott. Megugrottam az üvegtörés hangját követően. A hideg futkosott a hátamon. Összezavarodottan néztem Harryre. Beharapta beszélőkéjét, és az ír fiú után rohant.

A kanapén maradtam érdeklődő tekintetek között. Louis szeméből sütött a vágy, míg Liaméből az éretlenség. Mélységesen szidtam Harryt, mivel egyedül hagyott. Kíváncsi voltam, miről beszélhettek a szomszéd szobában, és afelől is érdeklődés fogott el, min gondolkodhat Liam és Lou.

Felálltam és a pulóverem alá rejtettem a kezem. Hideg volt. Leey azonnal ugrott, és becsukta az ablakot. A kínos, kiélezett csendet suttogásom törte meg. A konyhába mentem és a vízforralót töltöttem meg vízzel. Nem akartam se teát, se kávét inni, de nem jutott jobb ötlet az eszembe, arra, hogy otthagyjam a két fiút.

A hűtőből kiakartam venni egy joghurtot, de megijedtem a nappaliból hallatott puffanástól és a gyümölcsös édesség kihullott kezeim közül. A műanyag doboz nagy hanggal ért el a csempéig. A halvány lila joghurt felcsapott a térdemig, és betelítette a konyhát. Ész vesztve rohantam ki a helységből, hogy megnézzem mi történt a másikban. Liam a földön, Louis a kanapén feküdt.

Velük szemben Zayn foglalt helyet, önelégült mosollyal az arcán. Hátrálni kezdtem és fejemet ráztam, mintha ezzel eltudnám őt onnan hessegetni. A szállodaszoba ajtajához rohantam és rángatni kezdtem a kilincset. Az ajtó zárva volt. Gyönge kezeimmel vertem a faajtót. Zayn lomha léptekkel közeledett felém. Éreztem mellkasát hátamhoz simulni. Törten vettem a levegőt. Elakartam magamtól taszítani a fiút, de esélyem se volt.

-Harry! Niall! – sipítottam, ahogy a torkomon kifért. – Liam ébredj! Louis kérlek! Valaki! – dörömböltem az ajtón.

Zayn semmit se szólt. Megfordított, így szembe kerültünk egymással. Ravasz szemeivel az arcomat fürkészte. Hideg rázott, ahogy a lágy méz barna szemébe meredtem. Elégedettség tükröződött róla. Jobb kezét összekulcsolta az enyémmel, és maga után vonszolt.

-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez egy nem várt fordulat. – nevetett fel. – Tudtam, hogy elhiteti veled, hogy szeret, és te visszajössz hozzá, mint egy jó kutya. – nyalt végig ajkán. Az ajtóba valaki erősen beletaszított. Egyszerre kaptuk oda a fejünk. Sikítani kezdtem. Zayn megcsókolt.

Rég éreztem már ajkait, és bevallom, volt amikor hiányzott, de ez most nem az a pillanat volt. Ellenállni akartam, de erősebb volt nálam. Teljesen belenyomott a kanapéba. Rossz volt. Emlékeim szerint sokkal hamvasabb, édesebb volt a csókja. De ez akaratos, birtoklóvá vált. Eltűnt a szenvedély, helyére a düh költözött. Egy lágyabb pillanatban sikerült úgy megütnöm a mellettem nyugodtan alvó Louist, hogy az felébredt.

Lassan kapcsolt Louis. Erőtlenül pislogott. De amint kitisztult látása a tettek mezejére lépett, és orrba vágta a még mindig rajtam dolgozó fiút. Zilálni kezdtem és gyorsan Liam mellé ugrottam. Louis szédelegve állt fel, és rángatta meg volt barátját. Könnyekkel keresztezett arccal öleltem magamhoz Leeyoot, aki nem sokkal később visszaölelt.

Az ajtó kitört a helyéről. Vérben forgó szemekkel tört át rajta Harry. Kézfejéből csurgott a vér. Haja már összevolt kötve. Fehér pólóján egy vérvörös csík díszelgett. Szívem hevesebben kezdett verni. Már féltem, kiugrik a helyéről. Liam elengedett, és Niall karjai közé bocsájtott. Zokogva borultam a szöszi nyakába és öleltem magamhoz olyan erősen ahogy csak tudtam.

Az ír manó a szobája felé vezetett. Összezavarodva néztem hol Harryre, hol Liamre. Senki nem mondott semmit. Mi elvonultunk egy eldugott szobába. Ebből látszik, hogy egyáltalán nem ismerem a szállodát. Nem ismerem a fiúkat… 

Sziasztok! 

Megérkezett a 14. rész! Lassan a célegyenesbe érkezünk! Már nem sok van hátra a blog befejeztéig... Igyekeztem egy hosszabb részt hozni. Remélem elnyeri a tetszésetek! Hogy telt az első hónap a suliban? Csináltam egy csoportot. Remélem minél többen csatlakoztok! Várok mindenkit szeretettel!  Várom a kommenteket! 

All the love <3