1 éves különkiadás

Az olvasáshoz ajánlom Christina Perri - A Thousand Years c. számát! 

2017. Május 13. Harry Styles 

Léptek zaja szűrődött be be a résnyire becsukott ajtón. A fejemre terítettem a takarót. Az ágy hirtelen besüppedt mellettem, és a szívem hevesen kezdett el verni. Ki a franc lehet az ezen a napon? Már 3 napja egyedül vagyok a házba… nem lehet, hogy Hope megszegte az ígéretét…

A támadóm lerántotta rólam a takarót, én pedig teljes erőmből orron vágtam. Ujjaim azonnal sajogni kezdtek az ütést követően. Felszisszentem, de nem kerítettem nagyobb feneket a fájdalomnak. Elszörnyedtem, ahogy szembesültem Niallel.

Az ír fiú végigterült az ágyon és a takarót harapva tusázott el egy sikolyt. Bocsánatkérésekbe kezdtem és röhögve segítettem fel. Semmi baja nem volt. Max. belilul.

-Készülődnöd kéne te vadbarom… nagy nap a mai! – egyik kezével az orrát fogta, míg a másikkal vállon veregetett.

-Izgatott vagyok… - jegyeztem meg mellékesen, kifújva egy rég benntartott sóhajt. 

-De ez engem nem érdekel… - rántott vállat cinikusan. – Betörted az orrom! És én azért jöttem, mert jó tanúd vagyok, és gondoltam, hogy nem fogsz felébredni negyed 10 előtt. Ma nem a lelkizés a lényeg! 

-Bazd meg! – pattantam ki az ágyból és rohanva magamra zártam a fürdőajtót.

Esélytelennek tartottam, hogy elfogok készülni a szertartás előtt. Alig 3 perc alatt mostam le a testemet a hideg zuhany alatt. A hajamba háromszor bőségesen beletúrtam, és kontyba kötöttem, hogy álljon is valahogy. Egy száll boxerben rohangáltam a hálóban. Niall teljes harci díszbe vágta magát és röhögve figyelte kapkodásom.

Kezembe nyomta a fekete öltönynadrágot, fehér inget, nyakkendőt és az öltönykabátot. Egyik lábamon ugráltam, míg a másikkal egyensúlyoztam, és azon agyaltam, vajon egyszer képes lennék e egyszerre belebújni a farmerbe és az ingbe külső segítség nélkül. Noss, még egy nadrágot se tudok egyedül felvenni, így lehetetlen, hogy az ing-gatya kombináció összejönne.

Elégedett voltam a tükörképemmel. Elegáns, mégis laza, amilyen igazából is vagyok. Felkaptam a tárcám és a telefonom, és Niallel a nyomomba rohantam le a garázsba. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, melynek hatására majdnem a lélek is elhagyott, annyira megijedtem.

Hope és az ikrek képe jelent meg a képernyőn és düh helyett egy végtelenül boldog mosoly ült ki arcomra. Fülemhez emeltem a készüléket és szabad kezemmel kinyitottam az Audit. Meghallva a mézédes, nőies, mégis kacér hangot fantáziám azonnal beindult, akárcsak az autó, ahogy elfordítottam a kulcsot.

-Mond, hogy 5 percen belül itt leszel, és nem az ágyban fekszel még! – jajdult fel keservesen. Hangjából érezhető volt a félelem és idegesség számomra már jól ismert vegyülete.

-Szívem, ha nem hívtál volna, akkor talán már sikerült volna kiállnom a garázsból… - mormoltam, miközben azon voltam, hogy nehogy bármit is letaroljak kiállás közben. Niall a bőrbe vájta körmét, annyira izgult az ütközés lehetősége miatt.

-Harry… ugye nem felejtetted el, hogy ma van az esküvőnk? – kérdezte cseppnyi kétellyel a hangjában.

-Azealia, minden vágyam, hogy letépjem a testedet fedő fehér ruhát és finoman kihámozzalak a csipkés tangádból és a hozzá tatozó pánt nélküli melltartóból és végre… kemény 1 hét szex mentes élet után bebizonyítsam milyen jó férjed is leszek! – felnyögött a vonal túlsó végén, és én is izgalmi helyzetbe kerültem.

-Most fejezzétek be! – ordította el magát Niall mellettem ülve. – Te meg az utat nézd, és ne Azzról fantáziálj… Azz, te pedig készülődj! – osztotta az instrukciókat.

-Szeretlek! – válaszolt kacéran. Beharaptam a szám, és a fejemet rázva vigyorogtam.

-Szeretlek... Esetleg tudnánk ma valahol találkozni? – ugrattam nevetve, mire kinyomta a telefont.

Száguldva tettem meg az utat a házunktól a templomig. Niall kétszer kapott szívrohamot, és vagy ötször majdnem behányt. Kiugrottam a kocsiból és magam után rángattam Niallt. Alig tudott  lábán állni szerencsétlen. De túlságosan izgatott voltam.

A szívem hevesen vert a torkomban. Torkom kiszáradt, és kapart. Az égre pillantottam. Gyönyörű volt, akárcsak a felém futó lányom, Danielle. Kék szemeit keresztezték ugráló, szőke fürtjei. Porcelán arca angyali volt. Rózsaszín habos ruhácskájában tipegett felém. Karjaim közé zártam és szorosan magamhoz öleltem. Imádtam ezt a tündért.

Hosszú léptekkel szeltük át a kis parkot. Köszöntöttem a rég nem látott rokonokat és bájologtam egy keveset. De valahogy senki se érdekelt. Csak a menyasszonyomat akartam látni…

Az ég rózsaszínben pompázott. A smaragdzöld füvet hasonló színű rózsaszirmok díszítették. Kellemes meleg volt, májushoz illően. A bogarak halkan zúgtak és a madarak is szüntelen csirregtek. Énekük megnyugvással töltött el, viszont egyben idegességet is váltott ki belőlem. A fehér lepellel leterített székeket krémszínű masnik ölelték át. Letisztult volt és modern, akárcsak Azz ízlése. Középen a kis kápolnánál állt már Niall, aki idő közben lecsatlakozott tőlem és Danitől. Mellette Louis röhögött.

-Apci, oda viszel Louis bácsihoz? – elszorult a szívem, ahogy a saját apját bácsinak nevezte, engem pedig ,,Apcinak”. Ilyenkor mindig rossz embernek érzem magam…

-Persze, édesem! – emeltem a magasba és átrohanva székek között lekezeltem rég nem látott fiúval.

Ahogy Dani átölelte képes lettem volna kifutni a világból. Az ő kezébe jobban illet. Arcához emelte a kislányt, hogy jobban szemügyre vehesse. Olyanok voltak, mint két tojás. Kék szemek, bronzos bőr, vékony és rövid végtagok, huncut mosoly. Mélyen haraptam ajkaimat, hogy magamba tartsam a rossz érzéseket. Ezen a napon nem foglalkozhatok ezzel!

Anya elvitte Daniellet és a ceremónia elkezdődött. A tenyerem izzadni kezdett és alig kapta levegőt. A szívem a torkomban dobogott, és úgy érzetem a Nap sugarai kiégetik a retinám, mert csak foltokat láttam. Hátul összekulcsolt ujjaim az ingemet tépdesték. Próbáltam nem rosszul lenni, de amint megláttam a lányaimat és menyasszonyom elállt az összes maradék lélegzetem is.

Dani és Ellie szorgosan szórták a kettőjük által tartott virágos kosárkából a rózsaszirmokat. Dani rózsaszín, Ellie kék ruhában tündökölt. Szemügyre tudtam őket venni. Tűz és víz. 2 évesek, mégis Ellie komoly és erős. Dani bohókás és tökéletes kisgyerek. Hercegnők. Láttam Louison milyen büszke a lányaira, és ez féltékenységet és egyben örömöt váltott ki belőlem. Furcsa keverék, mégis édeskés ízt éreztem a számban... 

Viszont amikor megjelent a színen Azealia az összes rossz érzés, harag, düh, és féltékenység porrá lett... 

Leomló, szőke fürtjei melle alá buktak. Szemei csillogtak a boldogságtól. Felnézett hosszú szempillái alól, és finoman elmosolyodott, amint tekintetünk találkozott. Nyertes mosoly ült ki az arcomra… a világ legszebb nője! Arca akárcsak a porcelán, törékeny és makulátlan. A ruha teteje felsőtestére simult, kiemelve tökéletes idomait. Csípőjétől lefelé bővült a ruha. Nem egyszerű fehér volt, inkább tört fehér. Végig finom csipke réteg díszítette az egészet, még elegánsabbá téve a megjelenését. Gyönyörű volt… egyszerűen gyönyörű.

-Harold Edward Styles! Fogadod e hites feleségedül az itt megjelent Azealia Hope Fornt, erőben, egészségben, betegségben, szeretetben, szegénységben, gazdagságba? – nézett rám a pap erélyesen. Nagyot nyeltem, és megsimítottam hüvelykujjammal Hope finom bőrét.

-Fogadom! – feleltem mosolyogva, mely hatására a lány elpirult.

-Azealia Hope Forn! Fogadod e hites férjedül az itt megjelent Harold Edward Stylest, erőben, egészségben, betegségben, szeretetben, szegénységben, gazdagságba? – Hope beharapta alsó ajkát vigyorogva és a papra nézve eldalolta amire már hónapok óta várok.

-Fogadom!

Meg se várva a csókos részt átöleltem csípőjét és a magasba emelve ajkamat ajkaira nyomtam és hosszas csókba részesítettem. Vad, szemérmetlen csókunkat egy külső krákogás zavarta meg. Óvatosan a földre helyeztem Azzt, és csúnyán néztem a mellettem álló fiúra, amiért megzavarta ezt a tökéletes pillanatot.

-Tartogassátok az erőtöket az estére, fiatalok! - veregetett vállon a tanúm. A násznép nevetni kezdett. 

Közelebb hajoltam Hopehoz és egy újabb csókot loptam tőle. Niall röhögve megölelt és sok boldogságot kívánt… őt követte a sok-sok vendég és az ismeretlen embersereg. Biztató mosolyt küldtem a Hope felé, és fél kezemmel átöleltem derekát… Homlokon csókoltam.

-Szeretlek, Mrs. Styles! – mormoltam fülébe.

-Szeretlek, Mr. Styles! – kuncogott elpirulva.

Imádtam kimondani. Mrs. Styles.

**

A hotelszobába belépve szinte már letéptem a felségemről a testét fedő ruhát. A fehér ruhaköltemény a földre hullott. Azealia szívének zakatolását megéreztem mellkasomon. Apró kezeivel a gombjaimmal bajlódott, de én egy egyszerű mozdulattal kibújtam belőle, és elhajítottam a semmibe.

Ajkaim nyakára vándoroltak, melynek tetszését egy jóleső sóhajjal jelezte. Kezeim melltartójának pántját keresték. Kioldottam a felesleges darab csatjait, és az ingemhez dobtam. Teljes mellkasával hozzám simult és az ágy felé kezdett taszigálni.

Egy óvatlan pillanatomban meginogtam és az ágyra terültem. Már merev férfiasságom ellen nyomta csípőjét ezzel még jobban lázba hozva. Nyakamhoz hajolt és szívni, harapni kezdte a vékony bőrt. Ha lehetséges, még nagyobb izgalmat váltott ki belőlem.

Kezeivel lassan szabadított ki a nadrágomból. Eddig elégeltem meg tetteit, és fordítottam helyzetünkön. Úgy éreztem, mivel igent mondott arra, hogy egész hátralevő életünkben mellettem marad megérdemel egy kis kényeztetést. Végigcsókoltam egész testét. Mellén elidőztem. Gyúrtam, haraptam tökéletes kebleit, melyekre már régóta vártam. Olyan formás volt, még így, egy ikrek megszülése után is.

Megragadtam tangájának vékony, csipke anyagát és lerántottam róla. Tetszett, de már ne volt rá szükség. Sűrű sóhajok hagyták el csókoktól duzzadt ajkát, ahogy egyre közelebb haladtam nőiességéhez. Finoman megfújtam csiklóját, majd felnyomtam 2 ujjam és lassan pumpálni kezdtem. Azz hajamat rángatta és egyre hangosabban jelezte tetteim élvezetét. Mielőtt sikerült volna elélveznie megálltam és visszakúsztam hozzá egy csókért.

-Ez a nászéjszakánk… nehogy már az ujjam okozzon neked örömöt! – tettettem a durcást, mire verejtéktől vizes homlokát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett. Átölelte nyakam és közelebb nyomott magához.

-Akkor mutasd meg, mi lehet az ujjaidnál jobb… - ajkamba harapott, mely egy kaján vigyort váltott ki belőlem.

Óvatosan belé vezettem már régóta merev férfiasságom és fokozatosan gyorsítottam a tempón. Olyan tökéletes pillanat volt. Érzéki és intim. Minden kapcsolat ékköve. Figyeltem, ahogy a lány, akit szeretek darabjaira hullik alattam az élvezettől, ami engem is a csúcsra juttatott. Egyszerre élveztünk el.

Kimerülten dőltem mellé. Hosszú nap volt a mai. Fejét mellkasomra hajtotta, míg én egyik kezemmel derekát öleltem. Egyeletlen légzésünk töltötte be a hatalmas lakosztályt. Szívverése egyesült az enyémmel.  

Felcsigázott. Megbabonázott. Elszédített. Átvert. Kijátszott. Teljessé tett. Annyi mindent váltott ki belőlem ez alatt a 3 év alatt… Amióta a magaménak tudhatom még jobban kívántam, szinte minden egyes pillanatban. Nem tudtam vele betelni. Soha, senki nem volt rám ilyen hatással… kivéve őt… A lányt, akit évekkel ezelőtt elraboltam… 

Drágáim! 

1 év... 1 éve vagytok az életem könyvének egyik fejezetének legszebb sorai! Mivel hálálhatnám ezt meg, még egyenlőre nem tudom, de nagyon nagyon nagyon szépen köszönök NEKTEK mindent! Annyira fontosak vagytok a számomra, és legszívesebben mindenkit megölelnék és elmondanám személyesen is, mennyire szeretlek TITEKET! 

Remélem elviselhető lett ez a jövőbepillantós dolog, és mivel kaptam egy olyan üzenetet, hogy hiány volt az évadban az erotikus részekből, összeszedtem minden erőm és bátorságom... és hát ez lett belőle... ne lőjetek le! 

Nagyon szeretlek titeket és köszönöm, hogy vagytok nekem! 

All the love <3