21. rész Hazudj, ahogy csak tudsz

Szemeim azonnal kipattantak a leghalkabb motoszkálásra is. A komódomról esett le a rúzs, úgy, hogy senki sem volt a szobában. Kirázott a hideg. Az órára pillantottam, melyről az 5 ördög nézett vissza rám, mosolyogva, mint a kisgyerekek. Még csak fél 8 volt. Hányingerem lett. Nem akartam mindenkit felriasztani ezzel a problémámmal, ezért magam indultam el a lépcső felé. A testem minden porcikája iszonyatosan fájt, de már valamilyen szinten tudtam menni.

A sötét folyosón Harry ajtajának kilincsét ragadtam meg, és berontva a szunyókáló fiúhoz a fürdőbe siettem. A tükörben csak egy másodperctöredékére láttam magam, de már az is elég volt, hogy felfedezzem Hulk szerű bőrszínem. Hánytam. Mocorgást hallottam a szomszéd helységből, ahol elvileg a Démon pihent. Este elalvás előtt jutott eszembe, hogy kell neki is egy becenév. A Démon illik hozzá.

Idegességet véltem felfedezni hangjában, ahogy közeledett, de amint megpillantott, már mögöttem is volt, s hajamat csavarta fel, illetve fogta a homlokom. Nem a legtökéletesebb kezdése a reggelnek, az biztos. Már a fejem is fájt, mire mindent kiadtam magamból. Harry felsegített. Megmostam a fogam, és kitessékeltem, amíg lezuhanyoztam.

A meleg víz átjárta testem. Bizsergető érzés volt állni a zuhany alatt. A forró cseppek táncot jártak bőrömön, és hajamon, merthogy azt is megmostam. Szőke tincseim vizesen omlottak vállamra, ahogy kiléptem a gőzölgő függöny mögül. Harry ott állt, totál lazán, a szekrénykének támaszkodva. Azonnal takargatni akartam magam, de Ő megelőzött, és egy törülközőt tett vállamra. Hálásan pillantottam rá, majd kikerülve Őt a tükörhöz léptem, és sebeimet kezdtem el nézegetni. 

-Szerintem az orvos kifogja szúrni ezeket – néztem tükrön keresztül a mögöttem álló zöld szemű fiúra. Megfordultam a tengelyem körül, így szembe kerültem vele. – És gondolom, a tiédhez is lesz egy-két szava. – megsimítottam a varas sebet ajkainál. Cseresznye színű szája bódítóan nézett ki még azzal a csúnya heggel is. Erősnek kell maradnom!

-Nyugi! Ismerjük a dokit, nem lesz semmi gáz. Ezen ne aggodalmaskodj. – megsimította a hasam és lágy puszikkal kezdte behinteni a lila foltjaimat. Mosolyogva néztem a gondoskodó fiúra. Jól eső érzést váltott ki belőlem. Miért csinálja ezt? Elkábít...

Az idilli pillanatunkat Niall nevetése zavarta meg. Telefonjával a kezében csörtetett be a fürdőbe, és vihogva felén tartotta a készüléket. Egy mém szerűség volt, amin Niall keze éppen égett. A szöveg a képhez csak annyi volt, hogy „maybe you are fireproof… maybe not” – „talán tűzálló vagy… talán nem”. Harry is nevetni kezdett. Megráztam a fejem és kiléptem kettőjük közül. Felvettem a földről a ruháimat és beledobtam Harry szennyes tartójába. 

-Hány órára hívtad a családod? – váltott témát Niall. Háttal álltam nekik, és gondoltam, hogy nem tőlem kérdezi, mert 1. tudja, hogy elszöktem otthonról. 2. elraboltak, és hozzájuk tartozom. 3. a helységben volt még Harold és ma este van Szenteste.

-Szokásosan, akár csak az elmúlt években, most is este 6-ra jön mindenek a családja…

-Jön a családotok? – fordultam meg idegesen, felfogva az előző párbeszédet. Harry kifújta a levegőt, utálja, ha a szavába vágok.  Upszika.

-Igen. Nagycsaládi karácsonyozás. Jönnek a tesóink, szüleink, keresztgyerekeink… ilyesmi. – felelte Niall, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Mondjuk igaz. Szenteste lesz ma, egyértelmű, hogy jön a családjuk.

-Akkor ma nagy főzés lesz. – mosolyodtam el boldogan.

-Az Anyukák mindig hoznak sütit, mi pedig csak főételt rendelünk és kész – vonta meg a vállát Harry és már ki is viharzottak a fürdőből. Megráztam a fejem és még mindig mosolyogva vonultam utánuk. 

Niall ledőlt a megvetett ágyra és bekapcsolta a tv-t. Sietősen távoztam, és visszamentem a saját szobámba. A hajamat becsavartam egy száraz törülközőbe, és magamra kaptam az 1Ds fürdőköpenyemet. A szekrényem előtt állva válogattam a ruháim között, mit is kapjak magamra az orvoshoz való látogatás alkalmából. A karácsonyi szettemet hamar sikerült kiválasztanom, mivel nem tudtam, mennyire lesz elegáns az ünneplés, egy visszafogott, mégis tökéletesen ünnepi ruha mellett döntöttem. (Fekete cicanadrág, fehér trikó, mely a combom közepéig ér, hozzá egy fekete blézer és arany kiegészítők.)

Az orvosos összeállítással fél órán át kínlódtam. Semmi se tetszett, vagy állt volna úgy, ahogy én szerettem volna. Végül kiegyeztem magammal a farmer-póló-pulcsi verziónál. A világoskék farmeromhoz a sötétkék Vans cipőmet gondoltam. A pólóm mivel csak egy egyszerű fehér DREAMS feliratú darab volt, a pulcsira vittem a hangsúlyt. Bő fazonú, sötétkék darab, mely elejét világoskék színben rikító 28-as szám díszítette. A 28 a szerencseszámom. 28-án születtem, 28-án van a névnapom, 28 éves volt Anya, amikor szült. Imádom a 28-as számot.

A sminkem is igazán visszafogott volt, mivel estére gondoltam a hangsúlyosat. Szempillaspirál és szemöldökpor, meg némi korrektor és az elgurult rúzs. A hajam idő közben majdnem megszáradt. Göndör tincseim össze-vissza állva omlottak vállaimra. A fésű nálam szinte semmit nem használ, de mivel még valamilyen szinten vizes volt a hajam, párszor átmentem az egészen az eszközzel. Rendezetlen tincseim végre beálltak, és normálisan néztek ki. A frufrumat felgumiztam, így a hajam felső része felkötve, míg az alsó lelógva maradt. Vettem egy utolsó pillantást magamra és mosolyogva lementem a konyhába.

Bár fájt még egy kicsit a sétálgatás, jól esett menni. A konyhában még sötét volt, ebből arra következtettem, hogy nincs bent senki. Beléptem és felkapcsoltam a villanyt, mire az asztalnál bóbiskoló Louis idegesen felébredt. Egy kisebb sikoly hagyta el mind a kettőnket, de ahogy feleszméltem, és rájöttem, nem egy betörő, vagy ilyesmi, megnyugodtam. Köszöntem neki a lehető leghalkabban, de mégis érhetően, nehogy megint bántani akarjon. 

-Minden rendben? Jól érzed magad? – állt fel az asztaltól, és mellém lépett. A fa asztal mintázata arcába nyomódott. Kukasapkája ferdén állt a fején és még szemei alig voltak nyitva, úgy kérdezett. Elkacagtam magam és megigazítottam a sapkáját.

-Minden a legnagyobb rendben… jól vagyok! – mosolyogtam kedvesen. Az Ő arcán is egy mosoly jelent meg. Közelebb lépett. Hátrálni kezdtem, mert megijedtem Tőle.

-Nem akartalak bántani. A múltkor se akartalak. Hogy őszinte legyek, az elmúlt 2 éjszakát itt töltöttem és ittam. Nem mondom, hogy minden az én bűnöm, de legnagyobb részt én csináltam a kárt benned. Nem akarom, hogy utálj. Fontos vagy nekem, csak néha nem tudom magam irányítani. Érted? – lépett még egyet felém. Kicsit ijedten bólintottam. Megfogta a kezem, és nyomott rá egy puszit, majd felült a konyhapultra. 

Elkezdtem a reggelit készíteni, miközben Louis minden mozdultamat árgus szemekkel követte. Jól indul a reggel. Ő alkoholizál, Zayn az előbb ment ki cigizni, Harry és Niall fönt vihognak, Liam pedig reggeli kocogásra ment. Fantasztikus! 

***

A kocsiban üldögélve egyre ingerültebb lettem. Hányingerem volt, fájt a fejem, ideges és feszélyezett voltam. Nem akartam orvoshoz menni. Utálom az orvosokat, de persze nem mindegyiket. Szerintem 2 típusú doki van. Az egyik a kedves, barátságos, aki arra törekszik, hogy ha halálos beteg is vagy, egy enyhe mosoly legyen az arcodon. A másik típusa az orvosnak, aki még egy sima kis megfázást is úgy vázol fel előtted, mintha halálra lennél ítélve. Az én orvsom a második kategóriába tartozott gyerekkoromban. 

-Héj baba! Ne izgulj! Minden biztosan okés, és lehet, hogy nem is vagy terhes, csak beteg vagy… - fogta meg apró kezemet Zayn. Halvány mosoly jelent meg arcán, ami megnyugtatott. 

A kórházi váróterembe Harry jött be velem. Az újságos mellett elhaladva felnézett a napszemüvege alól, és igen ideges lett. A napilap címoldala a csókunk volt a ház előtti parkban. A főcím se a legkedvezőbbnek bizonyult: „A One Direction szívtiprója megcsalja Kiara Adams színésznőt. Harry ismét szőkére vadászik, de ki a rejtélyes szerető?”

Közelebb léptem hozzá, és kezemet az övére tettem. Barna szemeimet az övébe fúrtam és megpuszilta arcát, hogy egy kicsit megenyhüljön. Gödröcskés mosolyt villantva indultunk a dokihoz. Nem voltak előttünk, így bátran bekopogtunk.

Az asszisztens nyitott ajtót. Magas, barna hajú, 40 év körüli nő. Mosolyogva pillantott ránk, de szerintem kicsit meglepődött rajtam. Harry levette a napszemüvegét, és én is megváltam a sapkámtól. A Doki azonnal felismertem a mellettem álló bongyit és kézfogás közben rögtön a bandát kezdte dicsérni. Bemutatkozott. Dr. Madison nőgyógyász. Még a hideg is kirázott. 

-Harry Styles. – fogott kezet a dokimmal. - Ő itt a menyasszonyom, Azelia Styles. – elkerekedett szemmel néztem rá. Micsoda? Ki vagyok én? Álljon meg a menet!

-Nem is tudtam, hogy már jegyben járnak a kis hölggyel. Kedves, hány éves? – kérdezte a Doki.

-20 éves leszek tavasszal. – feleltem mosolyogva. – 1995. március 28. – diktáltam a hölgynek. A következő kérdésnél azonban elakadtunk. A születési helyemre volt kíváncsi, hogy elkérje a további adatokat. Idegesen pillantottam Haroldra.

-Monaco. Franciaország. – vonta meg a vállát lazán. A fülemhez hajolt, és suttogni kezdett, a rekedtes, búgós hangján. A hideg futkosott tőle a hátamon. Olyan könnyen elveszi az eszem...  – A legfontosabb, mosolyogj, bármit is mondok, vagy kérdeznek. Ha valamit nem akarsz eredetibe elmondani, hazudj! Hazudj, ahogy csak tudsz! – bólintottam, és megpusziltam, mert elég furán méregetett minket Dr. M.

-Nos, mi a panasza kedves? – pillantott rám a szemüvegéből Madison úr.

-Hát, szeretnénk megtudni, terhes vagyok-e. 

Vizeletmintát kellett adnom, meg egy csomó cuccal megnéztek, és bár iszonyatosan izgultam, Harold urasága végig mellettem volt. Fogta a kezem, társalgott, és csak ott volt. Bő fél órába teltek a vizsgálatok. Kicsit feszülten ültem a széken. Harry leguggolt hozzám, és mélyen a szemembe nézett. Nem mondott semmit, csak megfogta a kezem, és nyomott rá egy puszit. Ez bőven elég volt. 

-Mr. és Mrs., örömmel tudatom önökkel, hogy a kisasszony terhes!