29. rész Az idő megáll

Megzavarodva ültem le a tetkószalonba az egyik székre. Zayn megszorította a kezem, látva az arckifejezésem. Bevallom, izgultam Harry miatt. Tudom, hogy lassan már 50 tetoválása van, de akkor is… rémisztő volt. Bár, az, hogy a születési dátumomat varratja a jobb kezére annyira megmelengette a szívem, mintha csak leönteném magamat egy adag forró teával. (ez aztán a hasonlat. Tapsot nekem)

Nyugtalanul mozgolódtam a székemen. Mellesleg, milyen szalon már ez? Minden tele van papírokkal, kottákkal. Mintha egy zeneszerző, vagy híres énekes rejtekhelye lenne. Áh, ki tudja? Lehet, ide jönnek a fiúk megnyugodni. 

-Oda mehetsz hozzá, ha akarsz. – hajolt hozzám Zayn. Elmosolyodtam és felálltam. – Héj, de nehogy te is egy tattooval távozz. – kacsintott rám. Teljesen zavarba jöttem, és neki is mentem az egyik csajszikának, aki egy dobozba pakolászott. Dörmögött valamit, de meg se hallottam. 

Harry mellé léptem és nézegetni kezdtem a kezét. Még semmi se történt. Arca teljesen nyugodt volt, de azonnal kivirult, ahogy mellé értem. Átültem a szabad kezéhez és megfogtam. Ujjait összekulcsolta az enyémmel. Megeresztett felém egy halvány mosolyt, a gyomromban válaszul felébredtek a fránya pillangók.

A tetováló fiú leült velem szembe. Zavartan a fülem mögé tűrtem pár babahajat. Szívdöglesztő volt. A haja „most keltem fel” stílusban volt beállítva. Barna szemei ragyogtak a homályos fényben. Az egész bal kezét színesebbnél színesebb tetoválások díszítették. Nem viselt pólót, így tökéletesen ráláttam kidolgozott felsőtestére. Piros rövidnadrágot viselt, annak ellenére, hogy kint mínusz fokok járnak. Egyszerű, fehér tornacipőt viselt a nadrág mellé. A mosolya lehengerlő volt. Megremegett a gyomrom már attól, hogy rám pillantott. 

-Hogy hívják a gyönyörű kísérődet? – kérdezte meg Harryt huncut mosollyal az arcán.

-Azealia. Ő a barátnőm. – nézett rám hatalmas zöld szemeivel. Csillogott az írisze. Megpaskolta a combom és lágy puszit lehelt kezemre.

-Oh, az kár… - felelte szomorkás hangon a tetkós fiú. – Egyébként, Zack vagyok. Zack Matten. – nyújtotta kezét. Félve ráztam csak vele kezet. Harry olyan szinten szúrósan nézett a Zackre, hogy azt hittem, megöli. Nem értem, miért féltékenykedik. Ő paskolta meg a csaj seggét, nekem meg csak bemutatkoztak. – Fuu, de szép barna szemed van… - bókolt Zack Matten.

-Ez… kedves… köszönöm Zack Matten.

-Nem hazudok, meseszép vagy Azealia Styles. – a név hallatán felkaptam rákvörös fejem. Zayn mosolyogva ült a székében. Harry fortyogott. Zack engem nézett. Bolondok házaaa. 

Feszengve üldögéltem tovább. Zack csevegni próbált Harryvel, de a Démon túl ideges volt hozzá. Összesen annyi volt köztük a párbeszéd, hogy milyen tetoválást varrjon a kezére. A többi kérdésre, vagy beszélgetésindításra nem is méltóztatott válaszolni Őméltósága.

A mű készítésének kezdetekor Zayn leült mellém. Harry nyugodtan fogta a kezem, és kicsit mintha megnyugodott volna attól, hogy milyen módon nézek rá. Most tényleg nem úgy vizslattam Őt, mint a gonosz el rablómat, hanem a kínok közt járó hősszerelmesemet. Komolyan, a lelkemig hatolt azzal, hogy magára tetei az idióta születésnapomat.

Zaynie kedvesen végigsimította kezével a hátamat, amitől ellazultam. Lehunytam a szemem és a mellettem ülő vállára hajtottam a fejem. Akkor kapcsolódott be a tetováló gép. Megugrottam a széken és erősebbem fogtam Harold kezét. 

-Héj, ne izgulj. Nem fáj… de az igen, hogy elszorítod a vérkeringésem… - kuncogott fel. Lazítottam a szorításomon, de amint a bőréhez ért a tű erősebbre vettem a kézfogást. – Na, jó. Ha ennyire izgulsz, akkor nem kell fognod a kezem…

-De, én fogni akarom! – öltöttem ki rá a nyelvem, mint egy érett 17 éves, aki nyáron betölti a 18-at. Harry felnevetett, de abba is hagyta, mert Zack élesen rászólt. 

Bő 10 perc alatt elkészült az új remekmű a kezén. Meglehetősen tetszett. Nem volt kirívó, mégis figyelemfelkeltő. Ámultan érintettem meg. Harry felszisszent. Elrántottam a kezem és zavarodottan néztem rá. Mosolyogva magához húzott és diszkréten megcsókolt. Vöröslő fejjel váltam el tőle. A cipőm orrát szuggeráltam, mert az most sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint a kérdő pillantások.

Harry az ajtóhoz ment. Én nyugodtan ültem és néztem, ahogy Zayn vállára felkerül az általa kapott becenevem, és az új életem első dátuma. Boldogan állt fel amint végeztek. Megöleltem. Kicsit talán feltűnőbben, mint kellett volna, de akkor nem érdekelt. Csak elakartam veszni a meleg, szeretettel teli ölelésében. 

-Van egy kis gáz. – szólalt fel Harold idegesen. – Mindenhol fotósok vannak. Hogy a francba juttatjuk ki innen Azzt, feltűnés nélkül? – sandított felém.

-Adjuk rá a sapkádat. Az arcába húzza, és nem fordul oda. – vont vállat holt nyugalommal Zayn. – Volt már ennél gázosabb helyzetünk is, megoldjuk. 

Felvettem a kabátomat, és gondosan felcipzáraztam a nyakamig. A sálamat bőven körbetekertem magam előtt, és szinte teljesen elrejtettem magam a fekete sapkával. Még egy napszemüveget is kaptam. Harry és Zayn nevetve nézett rám. Kézen fogtak két oldalról és már ki is lökték maguk előtt az ajtót. Természetesen kifizették az újdonsült tetoválásaikat, és el is köszöntünk.

Amikor befelé jöttünk, alig 10 másodpercbe telt a bejutás. A kijutásunk, majd’ 10 percbe. Lökdösődtek és taszítottak a szinte velem egyidős lányok, a fotósok és a riporterek. Harry elengedte a kezem és csak biccentett Zaynnek. Felkapott a karjaiba és úgy vitt az autóig. Nem féltem, hogy leejt. Bíztam benne, és abban, hogy nem botlik meg, esik rám, és tör össze.

A fekete Range Rover-hez érve megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat. Zayn berakott hátra, és becsukta az ajtó. Azonnal lenyomtam a bezáró gombot és kényelmesen elhelyezkedtem. A fiúk is lassan bemásztak. Izgultam, nehogy betörjenek az ablakok, olyan szinten verték az emberek.

Harry elfordította a kulcsot és felmordult a kocsi. Leakartam venni magamról a sapkát, de rám parancsoltak, hogy le ne merjem. A tömeg kettévált, utat engedve nekünk. Lassan, integetve mentünk ki közülük. Természetesen én is integettem. 

-Fuu ez… ez király volt! Tök jó, hogy így szeretnek titeket – ültem be középre.

-Igen. Imádni valóak. – nézett rám hátra Zayn.

Leküzdöttem magamról a felesleges ruhát, és ellazulva hátradőltem. Bedugtam a fülesem, és számomra megszűnt a világ. Hát, tényleg nincs irányítás. 

***

A szobámba felérve azonnal az ágyra dőltem. Böngészni kezdtem az albumok között. Up All Night… Take Me Home… Midnight Memories… Four… Azz kedvencei… Megzavarodva megnyitottam az utolsót. Vajon, mit takar, hogy „Azz kedvencei”. Ráklikkeltem és mosolyogva lapozgatni kezdtem a számok közt. Taylor Swift, The Rolling Stones, Oasis, ZHU. A tényleges kedvenc dalaim. Liam megjegyezte, amikor erről papoltam neki a kiruccanásos napunkon. De végül nem ezeket hallgattam, hanem a Midnight Memories c. albumot. Story Of My Life.

A szöveg rabul ejtett. Lehet, hogy egy kicsit melankolikus, sírós dal volt, de pont ezért tetszett. A ritmusa nem a szomorúságot, hanem a küzdést sugallta a hallgatónak. A képek, amiket a fejembe láttam magam előtt, mind hozzájuk kapcsolódott. És az idő megáll… 

I leave my heart open but it stays right here empty for days/ Nyitva hagyom a szívem, de napokig itt marad üresen.

Ez… ez az a mondat, ami kicsavarta szívem. Harry hangja olyan tisztán szólt. A könnyeim utat törtek maguknak. Lehet, hogy ez a dal csak megjátszás, de akkor is… Lehet, hogy tényleg szeret engem? Nyitva hagyja a szívét, és az napokig üres marad. 

-Héj héj! Istenem! Mi a baj! – ugrott mellém Harry és a karjaiba vett. Még jobban sírtam. Mint egy gyerek. Egy apró kisgyerek. – Azz… kérlek, szólalj meg! Ki vagy mi bántott? – kisimította a haja az arcomból. Szeme csillogott. Nem mertem semmit se mondani. Rossznak éreztem magam. – Azealia! Héj, Azz! Légy szíves! Mondj már valamit, így nem bírok segíteni! 

A mellkasába temettem az arcom és úgy zokogtam. A világ legrosszabb emberének éreztem magam. A dalszöveg kivetült az itt eltöltött hetemre. Ők lehet, hogy tényleg szeretnek engem, én meg bunkó picsa voltam! Egy önző dög! Szeretem Őket! Szeretem! A szíve… üresen maradt, mert egy idióta kurva vagyok…

És az ölelésében az idő megállt. Ahogy ott volt mellettem és simogatta a hátam, a karjaiban tartva teljesen megfagyott minden. Csak Ő és én voltunk akkor a világon. De én mindent elszúrtam… 

And I'll be waiting for this time to come around I But baby running after you is like chasing the clouds/ És már vártam, hogy eljöjjön ez az idő,
De baby a futás utánad, olyan mint kergetni a felhőket. 

Felemelt. Karjaiban vitt valahova. Nem akartam még mindig kinyitni a szemem, ezért még erősebben fúrtam arcom fehér pólójába. Leértünk a lépcsőn. Az ajtó becsapódott, és lerakott az ágyra. Az illatot azonnal felismertem. Vattacukor, eper és egy kis férfi parfüm keveréke. Kezemmel ösztönösen eltakartam az arcom és úgy sírtam.

Harry nem ült le mellém. Hangos kattanással elindult egy klasszikus blues szám. Felültem, és résnyire kipillantottam az ujjaimon. Levette a pólóját. Odajött elém, én pedig visszadőltem. Könnyed mozdulattal felkapott. Kezeimet lefeszítette arcomról, és nyaka köré vezette. Lábam leért a földre. Biztosan álltam rajta. Derekamra fonta hosszú kezeit és elkezdett velem táncolni a dalra.

Meglepődve pillantottam fel rá. Mosolygott, olyan kedvesen, mint még soha. Az egyik kezével letörölt egy futó könnycseppet az arcomról. Közelebb léptem hozzá. Helytelennek éreztem, amit teszek. Ő… Ő jobbat érdemel, egy idióta ribancnál. És az idő megáll.