41. rész Rebelle

A napfény keltett fel. Simogatta az arcom és a mellkasom. Mosolyogva nyitottam ki a szemem, de azonnal el is keseredtem. Mellettem az ágy üres volt. Nem láthattam Harryt, miközben alszik. Ahj, kár. Igaz, haragudnom kéne rá, de egész éjszaka rajta gondolkodtam, és csak az járt a fejembe, milyen cuki is tud lenni. Szóval nagyon kétes érzéseim voltak vele kapcsolatban megint.

Kimásztam az ágyból és magamra kaptam a tegnap este folyamán viselt inget. A szobánk erkélyére mentem ki, csak egy kicsit szemlélődni. A nap már igen magason volt, de még nem délnél. A szállodával szemben eső parkban gyerekek rohangáltak a kutyáikkal, tini lányok kávézgattak és fagyiztak. Ahogy nézegettem őket, én is megkívántam a fagyit.

A lágy szellő játszadozni kezdett a hajammal. Szőke tincseim vad táncba perdültek. Mosolyogva gondoltam a külsőmre. Mint egy boszorkány, minimum.

-Áh, hát ébren vagy! – a hátam mögül ismerős női hang szólt. Először megijedtem, hisz ki lehet az, akinek kulcsa van a lakosztályhoz? Másodsorban zavarba jöttem, mert még bugyi se volt rajtam, de legalább az ing takart a combomig. – Majd ha kigyönyörködted magad, gyere reggelizni Szívem!

Lassan megfordultam és Lou mosolygós arcába ütköztem. Haja kusza göndör tincsekben omlott vállára, és narancssárga rúzsa teljesen megbabonázta a farmer-póló szettét. Bejöttem és becsuktam az ablakot. Lou a kezembe adott egy rövidnadrágot és egy rövid felsőt. Megmosakodtam és felöltöztem. Magamra kaptam még a kedvenc kardigánom és már késznek is nyilvánítottam magam. Semmi smink, és csak natúr konty.

Egymásba karolva távoztunk a lakosztályunkból. A liftben zene szólt, illetve a ma esti interjú reklámja. Lou sokszor fürkészte az arcomat reakciót keresve, de nem mertem semmit se szólni. Mit mondhattam volna?

A hotel földszintjén sorakozott az egész stáb. Az őröktől egészen az 5 fiúig mindenki csak rám várt. Elpirulva lépkedtem Lou mellett. A zavaromat Luxy oldotta fel. Már messziről sikította a nevemet Harry karjai közt. Tökéletesen mutatott Lux Harry kezében. Mintha csak oda lett volna kitalálva. Hatalmas vigyorral az arcomon vettem ki a kezéből a szöszi hercegnőt, miközben köszöntöttem a srácokat. Kevin megpuszilta a fejem, és csak akkor vettem észre, Ő is milyen magas. Csak én vagyok ilyen pici?

A kisbuszokhoz meneteltünk vagy 20an. Mi 6an és Lux középen helyezkedtünk el, bekerítve, hogy senki se tudjon minket megtámadni. Az 5 ördög azonban leállt fotózkodni és dedikálni. Mark és Preston idegesen méregették a fiúkat. Megértem Őket, én is szívesebben ültem volna akkor a kocsiban.

A cuki rajongók alig akartak minket elengedni. De most komolyan, olyan édesek voltak. Hozzám is odajöttek képet készíteni, pedig azt se tudják, ki vagyok. Beszélgettek velem, és áradoztak a srácokról. Szebbnél szebbek voltak a lányok. Elgondolkodtam. Miért én? Hisz, Ők tökéletesek, én meg…

Lux ficánkolt a kezemben, miközben a lányok Őt észre se vették. Mosolyogva próbáltam megnyugtatni, de nem igazán akart rám hallgatni. A kocsikhoz érve megnyugodva másztam be vele az ablak mellé. Harryék vigyorogva és integetve másztak be hozzánk.

A rádiót bömböltetve utaztunk. Luxy táncikált az ölemben Harryvel együtt. Tiszta cukik voltak. Majdnem elolvadtam, de csak majdnem.

-Hally, este ugye én isz felmegyek veletyek a sinpadra? – kék szemei ragyogtak miközben a keresztapjához intézte kívánságait. Harry kérdő szemekkel fordult körbe, de senki nem  mert válaszolni. Én meg főleg nem tudtam, mit is mondjak, de Harold tekintete rajtam állapodott meg. – Azzy te tyudod?

-Persze, Hercegnőm! Felmehetsz keresztapádékkal a színpadra! – nyomtam egy puszit az orcájára, és Ő azonnal még keményebben kezdett táncikálni az ölemben. Megtudtam volna zabálni, olyan tündérin örült.

A fiúk hálásan néztek rám. Ezt csak egy mosollyal nyugtáztam, hisz időm se volt velük foglalkozni a ficánkoló kislánytól. Az étteremhez megérkezve örömmel nyújtottam át a szöszimet a másik szöszimnek. Niall gügyögve hahotázott Luxxal, de ő se bírt vele.

Az étteremben senki sem volt, csak a megterített asztalok és a készséges pincérek, akik ránk vártak. Mi a középső asztalhoz ültünk le. Lux a mellettünk lévőnél foglalt helyet, ahol a sminkesek, fodrászok, stylistok ültek. Az őrök mögöttünk, illetve előttünk is reggeliztek. Mindenki duruzsolt az asztalánál.

-Hogy aludtál Napsugaram? – Zayn egy pohár narancslét emelt ajkaihoz és szörcsögni kezdett vele. A másik 4 is rám nézett. Kicsit elvörösödtem. Túl sok volt az égető pillantás.

-Remekül… de nem sokat tudtam aludni… - Louis Harry vállába boxolt, és nevetve pacsiztak. Ha-ha. – Ti, kipihentétek magatokat? – Louis közelebb hajolt, és így tettünk mi is. Tudtam, hogy valami számomra kelletlen dolgot fog mondani.

-Hát, a kemény baszásod után nehéz volt elaludni anélkül, hogy ne vertük volna magunknak ki. De nyugi, ma este te teszed ezt meg nekünk… – Kacsintott. Lesápadtam, majd elvörösödtem. Erre mit lehet reagálni.

-Ne pirulj, szerelmem! – Harry a fülembe suttogva markolászta a combom. Ez még zavarba ejtőbb momentum volt. Ahj, de béna vagyok.

A srácok ezek után a sajátos nyelvükön beszélték meg az este élményeit. Hátradőlve üldögéltem, és vártam a pincérünket. A fiatal lány gyorsan felvette a rendeléseinket és már el is tűnt a konyhán.  A kardigánommal kezdtem játszadozni. A krémszínű, lyukacsos darab érdekesebbnek bizonyult a hülye, perverz vágyaik hallgatásánál. Nem zavartatták magukat, az biztos.

A pincérünk sietősen pakolta le az üdítőinket, és kajáinkat. Niallnek még csak a fele készült el a rendelésének. Szegény csajszi azt hitte, hogy az mind a hatunknak lesz. Hát, ezt benézte szegényke. A szemét forgatva dobálta elénk a tányérokat. A rágóját csámcsogva ment vissza ismét a székhelyére. Az eperturmixomat szürcsölgettem. Nem voltam éhes, és egyáltalán nem kívántam a gofrim.

Mindig is megvolt ez az étkezési zavarom. Kezelhetetlen vagyok, de próbálkozom megjavulni. Harry idegesen nézett rám, miközben én csak piszkáltam a finomságot. Niall bezzeg befalta az összes rendelését. Még Lux is jobban evett, mint én. És bárki bárhogy kért, nem tudtam lenyelni a torkomon a falatot.

A következő megállóhelyünk egy fotózásra vezetett. Mindenki rohangált. Repültek a pólók, hajlakkok, nadrágok, korrektorok. Egy sarokban üldögéltem, és néztem, ahogy átlagos Zaynből szupersztár Zaynt faragnak. Elképesztő, mire képesek a stábtagok. Még rám is jutott idő, így kaptam egy nagyon natúr sminket és egy fonást a hajamba.

A fotózásból semmit se láttam. Luxra vigyáztam. Úgy döntöttek a fiúk, hogy kapok egy kis szabadságot. Steve, Ian, Loyd és Clow társaságában elmehettünk a vásártérre. Természetesen, Kevin, a saját bátyám nem jöhetett velem.

A tengerparton sétálgattunk. Az idő ott hűvösebb volt, mint a városrészen. Luxnak volt pulóvere, és hosszú nadrágba volt, viszont én a lyukas kardigánomban és a combközépig érő rövidnadrágomban majdnem kettéfagytam. Clow irányításával bementünk egy ruhaboltba. Lux azonnal talált számomra megfelelő ruhákat. Komolyan mondom, a kislány jobban ismerte a stílusom, mint én magam.

-Harry azt mondta, hogy bármit választhatsz magadnak. – Clow a kezembe adta a bakkártyát, és pedig fülig érő vigyorral az arcomon vettem ki a kezei közül. – Légy szíves, gyere egy kicsit. Steve, kérlek, figyeljetek Luxra! – megszeppenve követtem az előttem haladó colos férfit. – Harry arra kért, hogy vásárolj neki egy meglepetés ruhát, amiben táncolni tudsz neki, a tegnapi viták végleges elfelejtésének érdekében. – pár másodpercig tátva maradt a szám. Clow csukta be, nevetve.

-Milyen ruhát? És mi a picsámat táncoljak neki? – tétlenül és igazán sértetten néztem rá, pedig nem Clow volt a hibás.

-Hát… - elvörösödött és a tarkóját kezdte vakargatni. – Olyan… khm, táncos lányosat… ugye, érted? Ne kelljen ennél kellemetlenebb helyzetbe kerülnünk egymással szemben… - a düh teljesen felemésztett. Lehunytam a szemem és próbáltam normálisan válaszolni.

-Nem veled van gond Clow – beletúrtam a hajamba. -, hanem a főnököddel…

Sarkon fordultam és visszamentem a többiekhez. Lux felém tartott egy fekete farmert és egy sötétkék pulcsit. Nyomtam egy puszit az arcára és bevonultam a próbafülkébe. Clow végig ott állt az ajtóm mellett, így minden esélyemet elvette a szökés megkísérlésétől. A tükör előtt nézegettem magam a fehérneműben. Mi van bennem különleges?

A combjaim hatalmasak, de nincs J.Lo fenekem. A melleim is normálméretűek. A hasam nem is lapos, és nem is dundi. Átlagos. Rajtam minden átlagos. Csúnya vagyok. Mindig is az voltam, és az is leszek… Mit szerethetnek bennem? Ma azok a lányok, akik a hotelnél várakoztak, felülmúlták az életemben eddig valaha látott összes csodaszép lányt. És engem választott ez az 5 barom… De hisz…

-Jó a ruha Zeli? – Kevin is így hív. Clow is. Ez olyan cuki. – Megmutatod, vagy nagyon utálsz?

-Na, milyen? – léptem ki a függöny mögül. Mosolyogva tárta ki a karját én pedig szorosan megöleltem. – Téged Clow nem tudnálak utálni, hisz már kb. babakorom óta ismerlek.

Igen. Clow Kevin legjobb barátja volt már gyerekkora óta. Mindig nálunk volt, ha megtehette. Sokat vigyáztak rám. Clow tanított meg cipőt kötni. És most, hogy neki is hazudnom kellett, és belerángattam ebbe az egész helyzetbe, szörnyen rosszul esik. De ahogy megölelt, megint kicsi lánynak éreztem magam. Amikor szőke loknis hajam ide oda ugrált az arcom körül, ő kisimította onnan. Felkapott a földről és megpörgetett. Játszott velem. És most velem hazudik, csakhogy ne kerüljek a gödör aljára. Igazi tesó.

A ruhákat kifizettük, és egy mosdóban szépen át is öltöztem. A következő célunk a fehérnemű boltba vezetett. Velem maradt Clow és Loyd, míg Ian és Steve Luxyt vitték el sütizni. A melltartó szaküzletben a fiúk csak levágódtak a kanapéra és hagyták, hogy életre keljen bennem a nő. Ami természetesen nem valósult meg.

Ott álltam a bolt közepén, mint egy sete-suta őz gidácska, és vártam, hogy valaki segítsen nekem szexi, táncos lány jelmezt találni. Egy nagyon alacsony, melles asszony jött segíteni nekem. Megszeppenve hebegtem el mit is akarok, milyen alakomra. Azonnal tudta, miről van szó, és már adogatta is a kezembe az érdekesebbnél érdekesebb fehérneműket.

Nem vacakoltam a fülkémben. Amelyik a legjobban tetszett, azt vettem csak fel és azt is vásároltattam meg. A szatyorral a kezemben követtem Loydot. Kellemetlenül éreztem magam. Még egyedül is cikinek érzek fehérneműboltba járni, nemhogy 2 csávóval.  Mélyeket sóhajtoztam, az önmegnyugtatásom érdekében. A nap csigalassúsággal telt a fehér neműk megvásárlását követően. Luxy közelében próbáltam mosolyogni, és tettetni, hogy minden rendben. Pedig semmi se volt okés. Zakatolt a szívem, ahogy egyre csak közeledett este. Ma van szilveszter, holnap új éve. Én pedig pánikolok. Szörnyű.

A fiúk már javában készülődtek a ma esti különkiadásos interjújukra, illetve az azt követő bulira. Én meg mint valami kis szerencsétlen, a kanapén összekucorodva rebegtettem a szempilláimat. A tv kb. 600x mondta be a mai interjút. Folyamatosan a szemem forgattam, ahogy megjelent a képernyőn a szőke műsorvezető lány.

-Szerelmem, te mikor óhajtasz elkezdeni öltözködni? – Harry betakarta előttem a tv-t. Idegesen pillantottam rá.

-Én nem megyek ma sehova. – a vállamat megrántva feleltem.

-De cica, jössz! Indulj készülődni, vagy seggbe kúrlak! – bosszúsan álltam fel a kanapéról. Ő rácsapott a fenekemre, ezzel teljesen felbosszantva.

-Ez volt az utolsó csepp a pohárban te faszfej!  Szexi, táncos lányos fehérnemű… a rohadt szád, az a fehérnemű! Elegem van! – kiviharzottam a nappaliból és magamra zártam a szobaajtót.

A falnak dőlve csúsztam le a padlóig. És csak ott ültem. Most senki nem verte az ajtót. Inkább csak a susogásuk hallatszott be, mint az ordibálás. Kivettem a bőröndömből a mai estére tartogatott ruhámat és lassan felvettem. A ruha tökéletesen passzolt. Ezt kapta Zaynietől karácsonyra.

A sifon anyag érzékeny bőrömet egyáltalán nem bántotta. Forogtam benne a tükör előtt. Hercegnő és rockos is egyben. Felkaptam egy hasonló színű magas sarkút és az ékszereimet. Elégedett mosoly húzódott az arcomra. Már csak a frizurám maradt.

Kiengedtem szőke hajam és a felét feltűztem. Most már tényleg teljesen késznek nyilvánítottam magam. Kiléptem az ajtón. Az 5 fiú hátrább ugrott. Ott hallgatóztak az ajtómnál. Megráztam a fejem és visszamentem a kanapémra. A fiúk sokkos állapotba lehettek, mert még percekig semmi mozgás nem történt. Felvettem a tv-n a hangerőt és hallgattam Billy Idol Rebel Yell számát. És ekkor, mint villámcsapás, kitaláltam, hogy fogják hívni a születendő gyermekem.

-Rebelle! Ez lesz a neved! – elégedetten pattantam fel a kanapéról és táncikálni kezdtem, mintha tök egyedül lennék a házba. A hasamhoz kaptam. Rebelle. Franciául azt jelenti, hogy lázadó. Rebelle Styles, Rebelle Payne, Rebelle Horan, Rebelle Malik, Rebelle Tomlinson.

-Gyönyörű vagy! – Zayn szavai mögülem csengtek. Vidáman fordultam meg és öleltem magamhoz. – Rebelle? – bólintottam Ő pedig csak megpuszilta az arcom. –Tetszik, édes kis név…

-Ha jól fordítom, akkor az franciául azt jelenti, hogy lázadó. Igazam van? – Harry a kanapé hátának támaszkodva nézett minket. Elpirultam. Zayn még mindig magához ölelt. Kellemetlen, keserű íz töltötte meg a szám, ahogy a csalódott és egyben birtokló tekintet fürkészett.

Kibújtam a szerető ölelésből és a kezembe vettem a táskám. Az ajtóhoz álltam, és amolyan „induljunk már végre” fejet vágva kopogtattam a cipőm sarkát. A fiúk vették az adást és elindultunk. Harry maga mellé ragadott és akaratosan összekulcsolta az ujjainkat. Még mindig a név sokkja alatt álltam, így nem érdekelt semmi. Ma bulizni fogok…

Sziasztok!

Hétfő=új rész :) Már csak 9. rész és vége az első évadnak. Eskü, a második, már nem ilyen nyomi lesz. Sajnálom, ha nem jó a mai, de igyekeztem...

Küldöm a szeretetet <3