43. rész Részeg idióta

Sose értettem, miért jó komolynak lenni. Mindig is szívesebben futkároztam, nevetgéltem, minthogy gondolkozzak. Mondjuk, lehet, hogy mindent pont ezzel rontottam el. Nem gondolkodtam. Sokszor hozok felelőtlen döntést, de az én életem. Ha elrontom, majd valamivel kijavítom. Bár, vannak hibák, amiket lehet, hogy sose tudok kiradírozni, de úgy vélem, hibák és félrelépések nélkül nem kaphatnánk meg az élet csodáját. A boldogságot.

Azzal, hogy most rohangálok a tengerparton, menekülve Liam puszijai elől, viháncolva és kacarászva,olyan vagyok,  mint egy normális párkapcsolatban élő lány. De felszabadító volt. A homok csiklandozta a lábam. A nap beragyogta a partot. A madarak hangosan társalogtak, ahogy az emberek is, miközben röhögve – majdnem el is taszítva őket az utamból – végigfutottam közöttük.

-Kis lány, fáradj már el! – a semmiből kapta el a kezem Jerom. Már-már szívrohamgyanús voltam, úgy megrémültem tőle.

A fiúk lassan sétáltak utánunk, így kínos csend állt be köztünk. Nem ismerem, ő se engem (elméletileg, bár ki tudja, a fiúk miket említhettek már rólam a személyzetnek). A lábamat tanulmányoztam, illetve a homokot. A magas férfi úgy állt mellettem, mint egy katonatiszt. Szerintem percekig nem vett levegőt, mert a mellkasa meg se mozdult. Elmosolyodtam a zavarától.

Meguntam az egy-helyben való várakozást ezért leültem a homokba. Jerom azon nyomban utánam kapott, mintha csak elestem volna, de közöltem vele kedvesen, hogy csak leülök. Bólintott és mögém állt. A homokba kezdtem rajzolgatni. A körülöttem lévő emberek mit sem ügyelve rám, szó szerint az arcomba csapták a durva szemcséjű homokot.

-Végre beértünk titeket! Azt hittem, kiköpöm a tüdőm… - Liam a térdét fogva állt meg előttem. Úgy lihegett, mint egy kutya a megerőltető gazdi kergetés után. – Leülhetek melléd futóbajnok? – nevetve bólintottam és hagytam, hogy fejét a vállamra hajtsa.

A többiek percekkel később értek be minket. Beszélgetésbe eredtem Liammel és Niallel, de természetesen a Démon sikeresen félbeszakította a szépnek induló, baráti pillanatunkat. Harry önelégült mosollyal az arcán állt fölöttem. Ideges lettem, mert én is utálom, ha félbeszakítanak. De ha ezt én csináltam volna ezt…

-Szerintem menni kéne készülődnöd. – kaján vigyor kúszott mind az 5 arcára. Elvörösödtem. Ilyen nyíltan kell tárgyalni a táncolós szarjukról?! – Louis azt mondta, megcsinálja a hajad és a sminked. Szerintem Coody szívesen visszakísér. Kb. 1 óra és mi is megyünk szépségem! – felsegített a homokból és megpuszilta az arcom.

Letöröltem a csókjának nyomát. Annyira felment bennem a pumpa, hogy letudtam volna csapni. Pufogva szedtem a lábam Coody után. Próbált velem társalogni, de csak otrombán tudtam volna válaszolni, ezért inkább meg sem szólaltam.

A szálloda igazgatója „grincs” mosollyal az arcán üdvözölt minket. Összefontam kezeimet a melleim alatt és a levegőt fújtatva doboltam a lábammal, míg Coody a kulcsért szaladt. Egyedül voltam. Lendületből hátat fordítottam neki, és futásba kezdtem a bejáratig felé.

A düh vezényelt. Talán most sikerül megszöknöm. Leintettem egy taxit és lihegve ültem be a hátsó ülésre. A sofőr meglepődve nézett rám. Kértem, hogy várjon egy kicsit, amíg vissza nem tér a rendes lélegzetvételem. Pár másodperc után már nyugodtan tudtam mondani az instrukciókat.

-Kérem vigyen a kikötőhöz! – bólintott, majd el is indultunk.

A szálloda mellett elhaladva Coody bukkant fel. A kocsi után akart kapni, de nem járt szerencsével. A taxi sofőr értetlenül meredt rám. Én a szám szélét harapdáltam. Most vagy sikerül megszöknöm… vagy nem…

-Álljon meg! – ordítottam el magam. Kipattantam a kocsiból és futni kezdtem. Láttam, hogy Coody követ minket. Nem tudtam fizetni. A taxis káromkodott, de nem érdekelt.

Coody rohant utánam. Kezdtem kifulladni. Egy sikátorhoz értem. Nem volt visszaút. Sarokba szorított. Coody meggyötörten nézett rám. Összegömbölyödve ültem a sarokban és vártam, hogy most mit fog tenni. Nyújtotta a kezét. Nem volt erőszakos. Nem tudtam, mit tegyek.

-Ha elmondod mi folyik itt, hallgatok, mint a sír! – könnyes szemeimet az öreg arcára emeltem. – Jössz? – elfogadtam a kezét, és leporoltam a fenekem. Visszaültünk a taxiba, mellyel ő érkezett.

A liftbe belépve egyszerűen rám tört a pánikroham. Zokogni kezdtem. Coody elkerekedett szemekkel nézett rám. Hablatyolva ordítoztam. Én se értettem, mit beszélek, de jól esett a hangos beszéd. A 4. emeletnél egy néni szállt be hozzánk. Elhallgattam és a liftkabin falának dőlve lehunyt szemmel várakoztam.

Az ajtó kinyílt előttünk, s mintha csak földbe gyökerezett volna a lábam, nem akartam menni. Coody meglepődve méregetett.

-Leliftezünk le újra, aztán vissza föl? – esdekelve néztem rá. Borostás, öreg arcán enyhe mosoly jelent meg.

-Amit csak a hölgy kíván! – benyomta a gombot és már haladtunk is lefelé. – De ezek után tényleg menned kell Louhoz… nem szeretnék vitába keveredni a fiúkkal. Remélem, megérted.

-Persze… csak, kicsit túl sok mindenen gondolkozom, és itt, a liftben valamennyire nem akaródzik az agyalás. – visszamosolyogtam rá, és az arcát kezdtem tanulmányozni.

Vöröses haja lezselézve tapadt fejére. Szemei fáradtságot sugároztak. Ráncos volt. Ha szembe jönne velem az utcán, eskü, megijednék. Külsőre gonosz hatást kelt a nagy feje, és a szakállszerűsége. De ha valaki elkezd vele beszélgetni, rájön, hogy kedves fazon.

A liftkört követően tényleg nem bírtam már sehogy sem kiharcolni az újabb menetet. Berángatott a sminkesünk szobájába és kezdetét vette a készülődés. Lou értette a dolgát. Egy percet sem cicózva elkezdte készíteni a füstös sminkem. Kate a hajamon mesterkedett. A gyomromban egyre nagyobb görcs keletkezett.

Luxy üvöltette a zenét. A Shake it of betöltötte a szobát. Legszívesebben én is felpattantam volna, és táncra perdültem volna a kicsivel, de nem lehetett. Ha már egy kicsit is elmozdultam, a hajamat újra kellett kezdeni. Nem láttam mit csinálnak velem, de nem is akartam tudni.

Az ajtón kopogtattak. Megfagyott bennem a vér. Az ajtó felé kaptam a fejem, de csak Coody volt. Kaját hozott és üdítőt. Lux azonnal megtámadta a mit sem sejtő biztonságist és lovacskázni mentek. Irigyeltem a szöszi lányt.

-Mindjárt kész leszel drágám! – Louis hátrálva vizsgálta a külsőm. – Ja, kell egy kis vörös rúzs…

Szerintem felhasználták a sminkkészlet 90%, mire elkészült a teljes sminkem. Megpördített a gurulós székben és végre megpillanthattam magam. A tükörből mintha nem is én néztem volna vissza, hanem egy gazdag, tehetséges lány. Fekete smink, vörös rúzs, göndör haj… és az a csipkeruha. Fuu de más.

Elvonultam a szobánkba felöltözni. Az ágyon egy fűzős, fekete-vörös fehérnemű volt kiterítve. Ez nem az volt, amit én vettem. Egy kis cetli volt rárakva. A pirosító a nyomába se léphetett annak a pírnek, ami olvasás közbe került az arcomra. 

,,Bugyi nélkül”

2 szó. Megsemmisültem szégyenemben.  A fűzőt kezdtem nézegetni, forgatni a kezemben. A gazdag nő a tükörben hirtelen kurvává változott. A mellemet teljesen felnyomta az a szar. És tökéletesen illett rám. Nem húztam meg teljesen. Felkaptam a magas sarkút, ami mellette volt. Kellemetlenül éreztem magam bugyi nélkül.

A bőröndömhöz tipegtem, hogy kivegyek egyet, de az összes eltűnt. Az általam választott fehérnemű a helyén volt, de annak az alja is nyommá veszett. Azaz aljas köcsög!

-5 perc és jöhetsz! – Harry kéjes hangja hallatszott az ajtómon át.

A lélegzetem szaporább lett. Az anyag szúrni kezdett és már minden bajom volt. Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe. Elszörnyedtem magamtól, sőt undorodni kezdtem a tükörképemtől. Utálom magam azért az egészért. A meggondolatlan tetteimért. De megérdemlem, hogy bűnhődjek…

Kitártam magam előtt az ajtót és visszanyeltem a hányingert. A fiúk a kanapén ültek. Félhomály volt. Halk zene ment. Az asztalon bor és whisky volt kiöntve poharakba. Beálltam eléjük és láttam, ahogy megfeszülnek odalent. Ficánkoltak és úgy mosolyogtak, mint aki nyert a lottón. Én azonban teljesen elvörösödtem.

-Mindeninek 3-3 percet kell táncolnod. Ha kell, szopsz, vagy bármi más nyalánkság… - Harry fészkelődve, kiéhezve vetkőztetett a szemével. – A cél, hogy mindenki elmenjen… azt, hogy kivel fekszel le, a showd végén döntjük el. Rendben? – el se jutottak a szavai az agyamba. Ledermedtem.

-Rázd csak a csípőd! Élvezd! Hagyd, hogy átjárjon a zene! – Zayn biztatóan nézett rám. Azonban az én szemem a nadrágjában lévő hatalmas dudorra tévedt. Kirázott még a hideg is.

A dal elindult. Tipikus rúdtáncos szám. Niall tűnt a legnormálisabbnak, ezért felé vettem az irányt. Amint a szám a pergősebb részhez ért belekezdtem a csípőringatásba. Niall feszülő reakciója valamiféle magabiztosságot kezdett adni. Már nem csak a csípőmet ringattam, hanem körbejártam, hajoltam. Egyszerűen elfelejtettem, mi történik. Lehunytam a szemem és csak tettem, ami jól esett.

A zene véget ért. Kipirulva néztem körbe. A nadrágjaikat már kigombolták, és hokiztak. Igazán büszke voltam magamra, hogy nem ájultam el a látványtól. Lehajtottam egy pohár bort és vártam, hogy valaki mondjon valamit. Niall zavartan felállt és elviharzott mellettem. Nem értettem, mi folyik itt. Utána akartam menni, de valaki elkapta a kezem és visszarántott.

-Most. Feküdj. Le. – Louis zilálva nyögdécselt. Engedelmeskedtem és lefeküdtem a kanéra.

Betérdelt elém. Tudtam, mire készül, csak nem értettem miért. Összecsaptam a lábaimat. Elégedetlenül nézett rám. A játékos bosszússág ott bujkált arcán. De nem tettem semmi rosszat, hogy megkeljen büntetnie. Kétségbeesetten néztem Harryre.(Nem tudom, miért pont rá néztem…) Bólintott, tehát óvatosan széttártam combjaimat.

Louis közel hajolt hozzám és megnyalta a nőiességem. Erősen megmarkoltam a kanapé szélét. Ő pedig egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban nyalt. Társultak ujjai is. A gyönyör közeledett, mint a pontos vonat. Az agyam kiürült és csak az élvezet járt a fejemben. Szuszogtam, nyögtem és minden jelét próbáltam kifejezni a tetszésemnek. De mielőtt elmehettem volna, felállt.

-Sajnos, letelt a 3 perced… - a fejét rázva segített fel a helyemről. Megigazítottam magam és Zayn felé vettem az irányt.

Niall ismét köreinkben volt. Egy másik zene indult el. Zayn átült egy székre, és folytatódott a móka. Enrique Iglesias Bailando c. száma indult el. Hát, biztos nem valami véletlen csoda folytán ez a szám következett. A bor megtette a hatását. Beguggoltam, felálltam, és dörgölőztem Zaynhez. A szeme ragyogott az érintéseimtől. Elektromosság járt át, ahogy összeért a testünk. Csókokkal hintette be a nyakam. De nem hagytam a teljes elcsábulásnak. A háta mögé mentem, és én is szívogatni kezdtem érzékeny bőrét.

Nem voltam büszke arra, amit tettem. Mocskosnak éreztem magam. Beleültem az ölébe és a hajamat dobáltam. Erekciója nyomta a fenekem. De nem volt kellemetlen, ahhoz már spicces voltam. Még egy utolsó csókot nyomtam arcára és felálltam. Zayn lehunyt szemmel lihegett. Homlokán verejtékcseppek futottak versenyt.

Fáradtnak éreztem magam. De még ott volt Harry és Liam. A pulzusom az egekbe szárnyalt. Szinte már csak foltokat láttam. Szédültem és alig kaptam levegőt is. Harold a kezembe nyomott egy pohár bort. Rögtön lenyeltem a pohár tartalmát. S mintha csak kicseréltek volna, újra erőmben voltam.

Felcsavartam a hajam, néhány tincs azonban kiugrott a kontyból. Kiléptem a cipőmből. Nincs olyan pia, ami enyhítené a lábfájdalmam. És láss csodát, a magas bombázóból visszatörpültem saját magammá.

-Héj, kislány! – miközben a másik cipőmet próbáltam levenni, majdnem elestem. Niall kapott utánam, mintha menteni kellene. Amint sikerült felegyenesednem, kirántottam a kezem a szorításából. – Naa, mennyit ivott? Nem fog ez ártani a gyereknek?

-Nyugalom, nem is fog rá emlékezni – úgy beszéltek rólam, mint ha ott se lennék. – Menj, Liam, öltöztesd át!

Kislánynak éreztem magam. Egy gyereket kell átöltöztetni. Ha Harry tényleg felnőtt férfi lenne, nem így bánna velem. És a sok pia azt diktálta, legyek kemény, és mondjam meg a magamét.

-Tee! Göndör… miért nem szeretsz igazán? Komolyan, szerinted olyan vagyok, mint egy kicsi lány, akit gondozni kell, vagy valami? A saját gyerekedet öltöztesd át, ne engem… - sarkon akartam fordulni, de Liam szerencsémre elkapott és magához ölelt, különben orra buktam volna megint. – Jah, és mielőtt kimegy a fejemből… ha tényleg szeretnél, nem így viselkednél velem... – Leey arcán ott bujkált az a meg nem magyarázható mosoly.

A szobáig sikerült elsántikálnom, úgy ahogy. De amint beértünk, és Leeyoo egy pillanatra elengedte a kezem, sikerült a földre zuhannom. Hangos nevetésbe törtem ki a saját ügyetlenségemen. Liam arcáról gondterheltség tükröződött. Felsegített a földről, és segített átöltözni. Végig panaszkodtam neki. A sok alkoholtól beszélhetnékem volt. És Liam szívesen hallgatta a riszálásom.

-Tudod mit, Liam… megfogadtam, hogy utálni foglak titeket… - feltápászkodtam, mert most szónoklat következett. –, de valahogy sikerült belétek habarodnom… ti miért nem szerettek annyira, mint én titeket? – csalódottan néztem magam a tükörbe. Olcsó kurva. Egy részeg idióta. Az lennék?! – Hát, nekem most hajcsiznom kell…

És mintha csak fejbe lőttek volna, ráestem az ágyra, és már el is nyomott az álom. Azok a hülyék… hogy hozzák ki belőlem ennyire az állatot? 

Sziasztok!

Itt a 43. rész! Remélem tetszeni fog! Vigyázzatok magatokra! 

All the love