2. évad 18. rész Dani&Ellie

*Ha még jobban beleakarod magad élni, akkor javaslom, hallgasd olvasás közbe a One Direction új albumáról a Made In The A.M.-ről az If I Could Fly című dalt!* 

Ordítottam torkom szakadtból. Tisztában voltam vele, hogy a fájdalom hamarosan elmúlik és vége lesz ennek az egésznek, de abban a percben, ez nem érdekelt. A mellettem ülő fiú kezét szorítottam. Próbáltam megnyugodni, de iszonyatosan fájt az alsó felem.

A zöld íriszbe bámultam és valahogy teljesnek éreztem magam. Mintha a szívem egy hiányzó része végre előkerült volna, és minden gondom, bánatom elszállt. Puha, hosszú nagyujjával simogatta a kézfejem. Fájdalmas sikolyt eresztettem ki. Arca eltorzult és szeméből sütött, hogy sajnál.

-Itt leszek veled – súgta halkan fülem mögé. Egy lágy csókot hintett ajkaimra. El se akartam hinni. Szebb volt mint egy álom…

*

18 óra vajjúdás után 2, hatalmas rendelkező kisbabával a kezemben feküdtem a kórházi ágyamon. Egyik oldalamon Niall és Liam, míg a másikon Harry és Louis állt és hasonló, kikerekedett szemekkel méregették a babákat, akárcsak ők minket.

Könnyes szemekkel néztem a lányokra. 9 hónap alatt mi minden történt velem… Az a sok rossz… és most micsoda gyönyörű élőlények szuszognak kezeim közt! Szívem megtelt boldogsággal. Ha nem lettem volna olyan fáradt, biztosan megöleltem volna minden embert a nagy Világban, de most bekellett érnem a gyermekeimmel.

-Mr. Tomlinson! – lépett be az ajtón az orvos egy fehér kartonnal a kezében. Elmosolyodott ahogy ránk nézett. – Örömmel tudatom Önnel, Miss Kaye kezében pihennek a gyermekei! – ahogy befejezte a mondatot hevesen verő szívvel pillantottam a kék szemű fiúra, ahogy mindenki, aki a szobában tartózkodott. 

Louis sokkos állapotba került. Szemében könnyeket véltem felfedezni, míg a többiekbe csalódottságot. Most nem tudtam mással foglalkozni, mint azzal, hogy az egyik gyermekemet a kezébe adjam. A kócos meg se hallotta, hogy beszélek hozzá.

Vonakodva vette kezébe Daniellet, és mintha csak extázisba esett volna. Mosolyogva gügyörészett az alig egy órás babának, aki karjai közt szép lassan elaludt. Megmelengette a szívem a látvány. Danielle apró ujjait Lou ujjai köré csavarta és úgy aludt. Louis felnézett a gyerekről és áradt arcáról az öröm.

A másik 3 fiú elhagyta az aprócska szobát, így kettesben hagytak minket Louissal. Elszorult a torkom, ahogy a csalódott Harryt láttam. Bevallom, titkon én is abban reménykedtem, hogy Ő az apa. De nem minden kívánságunk válhat valóra. De én már annak is örülök, hogy a szülés alatt végig mellettem volt… ahogy megígérte.

-Louis… - kezdtem bele, kicsit feljebb emelve Elliet a kezemben, aki ikertestvéréhez hasonlóan már aludt.  

-Harry az apjuk… - közölte mosolyogva. – Tudod, Azealia, én ezt már a terhességed elején tudtam, hogy így lesz. Te már az elejétől fogva Harryt szeretted, én pedig csak baszni… khm, vagyis dugni akartam veled… és elég sokszor gonosz voltam veled, amit nem érdemeltél volna meg, de hát ismersz! – elnevette magát, és belőlem is kikúszott egy kisseb kuncogás. Ismertem, mint a rossz pénzt. – Szeretném, hogy Harry legyen a törvényes apjuk, ne én. Természetesen mindennél boldogabb vagyok, hogy 2 ilyen gyönyörű, csodálatos, édes és tökéletes kislánnyal áldottál meg… de én nem szeretlek úgy, mint a göndör. Én nem érdemellek meg, és nem is akarlak, mert van kint egy srác, egy Holmes Chapelből származó zöld szemű kis pöcs… azaz farok, aki mindennél és mindenkinél jobban szeret…

-Szeretlek Tomlinson! – közöltem vele sírva.

-Mindig is tudtam. – húzta félmosolyra ajkait. – Én is szeretlek, bármennyire is idegesítesz Anya! – megmosolyogtatott becenév. Anya. – De most ideje, hogy bejöjjön hozzád Apa is!

Lerakta a kis Danit és pár percen belül felváltotta őt a göndöröm. Kikapta a kezemből az érdeklődő tekintetű Elliet, és forogni kezdett vele a szobában. A szívem hevesen vert az izgalomtól, az aggodalomtól és a boldogságtól, Érdekes, megmagyarázhatatlan vegyület volt. Érzelmek száza járt ma végig. De ahogy a boldogan játszadozó fiút, és kezében a bágyadtan vigyorgó alig 2 órás kislányt néztem, értelmet nyert számomra az élet.

Végre végig tudtam mérni a hiányzó felemet. Ingje fekete alapon fehér pöttyökkel volt díszítve. Aligha 2 gombot begombolt. Lábára tökéletesen feszült a fekete farmer, illetve a jó öreg arany bokacsizmája. Haja össze volt már kötve. Mindig is jobban szerette így hordani, de kiengedve volt az igazi. Arcáról minden negatív érzelem eltűnt. Vakítóan fehér mosolya megmelengette szívem. Zöld szemét a távolból is kilehetett volna szúrni, olyan gyönyörűen csillogott. Gödröcskéjét látva majdnem megfulladtam. Tökéletes.

Karjai védelmezően fonódtak a kicsi köré. Szinte elveszett benne Elisabeth, olyan aprócska volt. Kivirulva tette vissza ölembe a nagy szemű kislányt. Kivette az ágyból a csendesen szuszogó Danit és leült mellém. Kezemben tartottam az életem legszebb ajándékát. És milyen aprócska volt. Könnyek jelentek meg szemem sarkában, ahogy a kicsi elmosolyodott majd ásított.

Apró ajkai olyan formájúak voltak, mint Louisé, de a szeme csillogását tőlem örökölte. Alig van a Földön 2 órája, mégis több boldogságot okozott, mint bármi, eddigi 17 életévem alatt.

Az ajtó kitárult és a fiúk csörtettek vissza. Niall kivételével már mindenki újra körülöttem üldögélt. Ő még szendvicset evett. Félve nyújtottam át Liamnek Elliet, de a kicsi igazi társasági ember volt, és szívesen bújt el a mackóm ölében. Liam csak mosolygott. Szabad kezével a hajában turkált, mint mindig, amikor zavarban van.

Danielle hozzám került, így végre megcsodálhattam őt is. 9 hónapig vártam erre a napra, és elérkezett. Még mindig hihetetlennek tartottam. Louis közelebb lépett hozzánk, és jobb kezével magához húzott. Alfelem iszonyatosan fájt, akárcsak azon az éjszakán, amikor megfogantak a gyermekeink.

Felpillantottam Louisra, majd vissza Danira, és végül Elliere. A fiúk követve a példámat alaposan végignéztek rajtam, Louison és az ikreken. Elpirultam, ahogy Harry vággyal teli tekintetével találkoztam.

-Ő az apjára hasonlít! – paskoltam meg Danielle hátát, miközben ő végig Harryt bámulta. Különösen vonzódott hozzá, mégse adtam a kezébe. Érdekes volt.

-Ő az anyjára! – emelte feljebb a kezében alvó Elliet Niall. – De látok benne egy kis ír vonalat is… - halkan felnevettünk, ahogy Niall folyamatosan magához hasonlította az ikreket. Imádni való volt.

A gyerekek már az ágyukban pihentek, amikor egy nővérke tipegett be a szobába, és megparancsolta, hogy az apán és az anyán kívül mindenki hagyja el a helységet. Szememet forgatva figyeltem az idős, fehér köpenyt viselő nénit. Vörös rúzsa a szája fölött és alatt is villogott. Beletúrt 10 cm-es műkörmével száll-szerka hajába és távozott.

Liam, Louis és Niall egy-egy puszi után követték a nénit és hazamentek. Elszorult torkokkal néztem a göndörre, aki az ajtó felé igyekezett. Minden egyes lépését követően olyan érzetem volt, mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot. Utána akartam menni, elmondani mit érzek… de megállt.

-Hiányoztál… - nyeltem le a szó végét.

-El se hiszed, hogy mennyire… - fejezte be helyettem.

-Maradsz estére? – tettem fel a szívemet jelen pillanatban legjobban nyomó kérdést. Harry zavarodott tekintettel nézett vissza rám.

-Te mit szeretnél? Egy szörnyet? Vagy azt szeretnéd, hogy a gyerekeid apja maradjon itt, aki megadhat neked mindent? – csapkodott halkan. Egy könny szökött a szemembe.

-Többet nem akarlak elveszíteni! Harry nem érted?! Engem semmilyen vérteszt nem érdekel… engem csak te érdekelsz! Szükségem van rád! – sírtam el magam. Bármennyire erős akartam lenni, nem bírtam el azzal a tudattal, hogy talán elhagy. Újra.

Kezeimmel átöleltem a térdeimet és úgy sírtam halkan. Az ajtó becsukódott. Keserves zokogásba törtem ki. Egy kéz fonódott körém. Kipirult arccal, a könnyeimtől fátyolos tekintettel néztem Harryre. Félénk mosolyra húzta ajkait. Szemében megbánást láttam.

-Nem akarom elveszíteni azt, ami a legfontosabb nekem… - ölelt át. Kezem nyaka köré kulcsoltam és a szememből szüntelenül folyó folyadékkal árasztottam el ingének vállát. – Soha…

Ajkait enyémre tapasztotta. Belemosolyogtam csókunkba. Olyan igazi volt. Még életembe nem élveztem ennyire. De légszomjunk csillapításának érdekében elkellett válnunk egymás beszélőkéjétől. A homlokomnak támasztotta homlokát, úgy nézett szemembe. Elragadó volt még így is.

Izzadtság cseppek gyöngyöződtek homlokán, és nagyot nyelt, hogy kontrollálni tudja magát. Szemei már majdnem teljesen feketék voltak. Ujjaival arcélemet simogatta. Arcára gödröcskés mosoly ült ki, miután megpusziltam szája sarkát. Hívogató volt, mint mindig.

-Lezuhanyzunk és alszunk?!

-Kérdezed, vagy mondod? – megforgattam szemem.

-Mondom, szívem! – erőltettem magamra mosolyt. Kiröhögött.

Ledobtam a testemet fedő vékony pólót és anyaszült meztelenül ültem az ágyon. Az alsó részem még mindig fájt. Harry felkapott ölébe, és így vitt el a szoba sarkában található tisztálkodó sarokba. Lemosta testem minden pontját, alaposan, aprólékosan. Láttam, nem nagyon bírt magával.

Kezembe vettem a szivacsot és megszabadítottam felsőtestét a felesleges kosztól. Imádtam végigszántani ujjaimmal tetoválásain. Olyan szépek voltak, és élethűek. Mindig borzongást váltottak ki belőlem. Körberajzoltam kezemmel a pillangót és a madarakat. Lejjebb már nem mertem haladni.

Belebújtam egy kényelmes bugyiba, és a Harry állttal adott pólóba és vártam, hogy ő is megérkezzen mellém. Hatalmas kezeit testem köré csavarta. Közel húzott magához. Fejemet mellkasára hajtottam és szép lassan álomra tértem, boldogan, mosolyogva.

Alig pár méterre tőlem aludtak a lányaim. Alattam pedig életem szerelme pihent. Simogatta hátam, ezzel teljesen megnyugtatva. Minden gondom, bajom elszállt. Kimondhatatlanul boldog voltam, mert Ő mellettem van… és ez nekem mindennél többet jelent. 

Drágáim! 

Hát, igen... ez is megvan, akárcsak a gyerekek! (Jó, gyér poén lett... nem baj)

Már csak 2 rész és vége. OMG! De! Ez nem ok a pánikra, mivel bejelnthetem most már ünnepélyesen, folytatni fogom az írást, méghozzá itt! Úgy gondolom, erről még korai lenne beszélni, és ennek egy külön posztot szánok, és majd abban bővebben írok/mesélek nektek. 

MADE IN THE A.M.! OMG VILÁG LEGJOBB ALBUMA ORDÍTOK!

Megszülettek a gyerekek. Kíváncsi vagyok, hogy tetszett nektek ez a rész, mivel nekem ez egy igazán fontos rész lett, és remélem szeretni fogjátok annyira, mint amekkora szeretettel írtam! Várom a véleményeket! 

All the love <3