*Ha még jobban beleakarod magad élni, akkor javaslom, hallgasd olvasás közbe a One Direction új albumáról a Made In The A.M.-ről az If I Could Fly című dalt!*
Ordítottam torkom szakadtból.
Tisztában voltam vele, hogy a fájdalom hamarosan elmúlik és vége lesz ennek az
egésznek, de abban a percben, ez nem érdekelt. A mellettem ülő fiú kezét
szorítottam. Próbáltam megnyugodni, de iszonyatosan fájt az alsó felem.
A zöld íriszbe bámultam és
valahogy teljesnek éreztem magam. Mintha a szívem egy hiányzó része végre
előkerült volna, és minden gondom, bánatom elszállt. Puha, hosszú nagyujjával
simogatta a kézfejem. Fájdalmas sikolyt eresztettem ki. Arca eltorzult és
szeméből sütött, hogy sajnál.
-Itt leszek veled – súgta halkan
fülem mögé. Egy lágy csókot hintett ajkaimra. El se akartam hinni. Szebb volt
mint egy álom…
*
18 óra vajjúdás után 2, hatalmas
rendelkező kisbabával a kezemben feküdtem a kórházi ágyamon. Egyik oldalamon
Niall és Liam, míg a másikon Harry és Louis állt és hasonló, kikerekedett
szemekkel méregették a babákat, akárcsak ők minket.
Könnyes szemekkel néztem a
lányokra. 9 hónap alatt mi minden történt velem… Az a sok rossz… és most
micsoda gyönyörű élőlények szuszognak kezeim közt! Szívem megtelt boldogsággal.
Ha nem lettem volna olyan fáradt, biztosan megöleltem volna minden embert a
nagy Világban, de most bekellett érnem a gyermekeimmel.
-Mr. Tomlinson! – lépett be az
ajtón az orvos egy fehér kartonnal a kezében. Elmosolyodott ahogy ránk nézett.
– Örömmel tudatom Önnel, Miss Kaye kezében pihennek a gyermekei! – ahogy
befejezte a mondatot hevesen verő szívvel pillantottam a kék szemű fiúra, ahogy mindenki, aki a szobában tartózkodott.
Louis sokkos állapotba került.
Szemében könnyeket véltem felfedezni, míg a többiekbe csalódottságot. Most nem
tudtam mással foglalkozni, mint azzal, hogy az egyik gyermekemet a kezébe
adjam. A kócos meg se hallotta, hogy beszélek hozzá.
Vonakodva vette kezébe Daniellet,
és mintha csak extázisba esett volna. Mosolyogva gügyörészett az alig egy órás
babának, aki karjai közt szép lassan elaludt. Megmelengette a szívem a látvány.
Danielle apró ujjait Lou ujjai köré csavarta és úgy aludt. Louis felnézett a
gyerekről és áradt arcáról az öröm.
A másik 3 fiú elhagyta az
aprócska szobát, így kettesben hagytak minket Louissal. Elszorult a torkom,
ahogy a csalódott Harryt láttam. Bevallom, titkon én is abban reménykedtem,
hogy Ő az apa. De nem minden kívánságunk válhat valóra. De én már annak is
örülök, hogy a szülés alatt végig mellettem volt… ahogy megígérte.
-Louis… - kezdtem bele, kicsit
feljebb emelve Elliet a kezemben, aki ikertestvéréhez hasonlóan már aludt.
-Harry az apjuk… - közölte mosolyogva.
– Tudod, Azealia, én ezt már a terhességed elején tudtam, hogy így lesz. Te már
az elejétől fogva Harryt szeretted, én pedig csak baszni… khm, vagyis dugni
akartam veled… és elég sokszor gonosz voltam veled, amit nem érdemeltél volna
meg, de hát ismersz! – elnevette magát, és belőlem is kikúszott egy kisseb
kuncogás. Ismertem, mint a rossz pénzt. – Szeretném, hogy Harry legyen a törvényes
apjuk, ne én. Természetesen mindennél boldogabb vagyok, hogy 2 ilyen gyönyörű,
csodálatos, édes és tökéletes kislánnyal áldottál meg… de én nem szeretlek úgy,
mint a göndör. Én nem érdemellek meg, és nem is akarlak, mert van kint egy
srác, egy Holmes Chapelből származó zöld szemű kis pöcs… azaz farok, aki
mindennél és mindenkinél jobban szeret…
-Szeretlek Tomlinson! – közöltem
vele sírva.
-Mindig is tudtam. – húzta
félmosolyra ajkait. – Én is szeretlek, bármennyire is idegesítesz Anya! – megmosolyogtatott
becenév. Anya. – De most ideje, hogy bejöjjön hozzád Apa is!
Lerakta a kis Danit és pár percen
belül felváltotta őt a göndöröm. Kikapta a kezemből az érdeklődő tekintetű
Elliet, és forogni kezdett vele a szobában. A szívem hevesen vert az
izgalomtól, az aggodalomtól és a boldogságtól, Érdekes, megmagyarázhatatlan
vegyület volt. Érzelmek száza járt ma végig. De ahogy a boldogan játszadozó
fiút, és kezében a bágyadtan vigyorgó alig 2 órás kislányt néztem, értelmet
nyert számomra az élet.
Végre végig tudtam mérni a hiányzó felemet.
Ingje fekete alapon fehér pöttyökkel volt díszítve. Aligha 2 gombot begombolt.
Lábára tökéletesen feszült a fekete farmer, illetve a jó öreg arany
bokacsizmája. Haja össze volt már kötve. Mindig is jobban szerette így hordani,
de kiengedve volt az igazi. Arcáról minden negatív érzelem eltűnt. Vakítóan
fehér mosolya megmelengette szívem. Zöld szemét a távolból is kilehetett volna
szúrni, olyan gyönyörűen csillogott. Gödröcskéjét látva majdnem megfulladtam.
Tökéletes.
Karjai védelmezően fonódtak a
kicsi köré. Szinte elveszett benne Elisabeth, olyan aprócska volt. Kivirulva
tette vissza ölembe a nagy szemű kislányt. Kivette az ágyból a csendesen
szuszogó Danit és leült mellém. Kezemben tartottam az életem legszebb
ajándékát. És milyen aprócska volt. Könnyek jelentek meg szemem sarkában, ahogy
a kicsi elmosolyodott majd ásított.
Apró ajkai olyan formájúak
voltak, mint Louisé, de a szeme csillogását tőlem örökölte. Alig van a Földön 2
órája, mégis több boldogságot okozott, mint bármi, eddigi 17 életévem alatt.
Az ajtó kitárult és a fiúk
csörtettek vissza. Niall kivételével már mindenki újra körülöttem üldögélt. Ő
még szendvicset evett. Félve nyújtottam át Liamnek Elliet, de a kicsi igazi
társasági ember volt, és szívesen bújt el a mackóm ölében. Liam csak
mosolygott. Szabad kezével a hajában turkált, mint mindig, amikor zavarban van.
Danielle hozzám került, így végre
megcsodálhattam őt is. 9 hónapig vártam erre a napra, és elérkezett. Még mindig
hihetetlennek tartottam. Louis közelebb lépett hozzánk, és jobb kezével magához
húzott. Alfelem iszonyatosan fájt, akárcsak azon az éjszakán, amikor
megfogantak a gyermekeink.
Felpillantottam Louisra, majd
vissza Danira, és végül Elliere. A fiúk követve a példámat alaposan végignéztek
rajtam, Louison és az ikreken. Elpirultam, ahogy Harry vággyal teli
tekintetével találkoztam.
-Ő az apjára hasonlít! –
paskoltam meg Danielle hátát, miközben ő végig Harryt bámulta. Különösen
vonzódott hozzá, mégse adtam a kezébe. Érdekes volt.
-Ő az anyjára! – emelte feljebb a
kezében alvó Elliet Niall. – De látok benne egy kis ír vonalat is… - halkan
felnevettünk, ahogy Niall folyamatosan magához hasonlította az ikreket.
Imádni való volt.
A gyerekek már az ágyukban
pihentek, amikor egy nővérke tipegett be a szobába, és megparancsolta, hogy az
apán és az anyán kívül mindenki hagyja el a helységet. Szememet forgatva
figyeltem az idős, fehér köpenyt viselő nénit. Vörös rúzsa a szája fölött és
alatt is villogott. Beletúrt 10 cm-es műkörmével száll-szerka hajába és
távozott.
Liam, Louis és Niall egy-egy
puszi után követték a nénit és hazamentek. Elszorult torkokkal néztem a
göndörre, aki az ajtó felé igyekezett. Minden egyes lépését követően olyan
érzetem volt, mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot. Utána akartam
menni, elmondani mit érzek… de megállt.
-Hiányoztál… - nyeltem le a szó
végét.
-El se hiszed, hogy mennyire… -
fejezte be helyettem.
-Maradsz estére? – tettem fel a
szívemet jelen pillanatban legjobban nyomó kérdést. Harry zavarodott
tekintettel nézett vissza rám.
-Te mit szeretnél? Egy szörnyet?
Vagy azt szeretnéd, hogy a gyerekeid apja maradjon itt, aki megadhat neked
mindent? – csapkodott halkan. Egy könny szökött a szemembe.
-Többet nem akarlak elveszíteni!
Harry nem érted?! Engem semmilyen vérteszt nem érdekel… engem csak te
érdekelsz! Szükségem van rád! – sírtam el magam. Bármennyire erős akartam lenni,
nem bírtam el azzal a tudattal, hogy talán elhagy. Újra.
Kezeimmel átöleltem a térdeimet és
úgy sírtam halkan. Az ajtó becsukódott. Keserves zokogásba törtem ki. Egy kéz
fonódott körém. Kipirult arccal, a könnyeimtől fátyolos tekintettel néztem
Harryre. Félénk mosolyra húzta ajkait. Szemében megbánást láttam.
-Nem akarom elveszíteni azt, ami
a legfontosabb nekem… - ölelt át. Kezem nyaka köré kulcsoltam és a szememből
szüntelenül folyó folyadékkal árasztottam el ingének vállát. – Soha…
Ajkait enyémre tapasztotta.
Belemosolyogtam csókunkba. Olyan igazi volt. Még életembe nem élveztem ennyire.
De légszomjunk csillapításának érdekében elkellett válnunk egymás
beszélőkéjétől. A homlokomnak támasztotta homlokát, úgy nézett szemembe.
Elragadó volt még így is.
Izzadtság cseppek gyöngyöződtek
homlokán, és nagyot nyelt, hogy kontrollálni tudja magát. Szemei már majdnem
teljesen feketék voltak. Ujjaival arcélemet simogatta. Arcára gödröcskés mosoly
ült ki, miután megpusziltam szája sarkát. Hívogató volt, mint mindig.
-Lezuhanyzunk és alszunk?!
-Kérdezed, vagy mondod? –
megforgattam szemem.
-Mondom, szívem! – erőltettem
magamra mosolyt. Kiröhögött.
Ledobtam a testemet fedő vékony
pólót és anyaszült meztelenül ültem az ágyon. Az alsó részem még mindig fájt.
Harry felkapott ölébe, és így vitt el a szoba sarkában található tisztálkodó
sarokba. Lemosta testem minden pontját, alaposan, aprólékosan. Láttam, nem
nagyon bírt magával.
Kezembe vettem a szivacsot és
megszabadítottam felsőtestét a felesleges kosztól. Imádtam végigszántani
ujjaimmal tetoválásain. Olyan szépek voltak, és élethűek. Mindig borzongást
váltottak ki belőlem. Körberajzoltam kezemmel a pillangót és a madarakat.
Lejjebb már nem mertem haladni.
Belebújtam egy kényelmes bugyiba,
és a Harry állttal adott pólóba és vártam, hogy ő is megérkezzen mellém. Hatalmas
kezeit testem köré csavarta. Közel húzott magához. Fejemet mellkasára hajtottam
és szép lassan álomra tértem, boldogan, mosolyogva.
Alig pár méterre tőlem aludtak a
lányaim. Alattam pedig életem szerelme pihent. Simogatta hátam, ezzel teljesen
megnyugtatva. Minden gondom, bajom elszállt. Kimondhatatlanul boldog voltam,
mert Ő mellettem van… és ez nekem mindennél többet jelent.
Drágáim!
Hát, igen... ez is megvan, akárcsak a gyerekek! (Jó, gyér poén lett... nem baj)
Már csak 2 rész és vége. OMG! De! Ez nem ok a pánikra, mivel bejelnthetem most már ünnepélyesen, folytatni fogom az írást, méghozzá itt! Úgy gondolom, erről még korai lenne beszélni, és ennek egy külön posztot szánok, és majd abban bővebben írok/mesélek nektek.
MADE IN THE A.M.! OMG VILÁG LEGJOBB ALBUMA ORDÍTOK!
Megszülettek a gyerekek. Kíváncsi vagyok, hogy tetszett nektek ez a rész, mivel nekem ez egy igazán fontos rész lett, és remélem szeretni fogjátok annyira, mint amekkora szeretettel írtam! Várom a véleményeket!
All the love <3
Omg! Elsooo
VálaszTörlésNagyon nagyon jolett es a gyerekek is meglettek es csak ez kellett a hosszu golyaavatos hetem vegire koszi
Es kar h vege lesz de a tobbi irasodat is fogom olvasni!!!! ;)
Puszi Sari :*
Nagyon nagyon nagyon szuper lett
VálaszTörlés(Lemerulok ezert fogom rovidre :/ )
Alig varom a kovi reszt ^^
Pusszancs :*
Imadom siess a kovivel !!! 😍😍😍😘😄❤❤❤
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésimádom. Tami annyira faj hogy vege...nem akarom :'( annyira fog hianyozni..basszus nee💔❤ faj a szivem, de koszonom hogy irtad. megajandekoztal egy hihetetlen élménnyel❤
VálaszTörlés